Nemrégiben a több milliós vagyonnal rendelkező európai uniós biztos, Josep Borrell gúnyolódva „diétának” nevezte az európaiakat elszegényítő Oroszország elleni szankciókat, miközben ő maga az elmúlt évek járványtól és háborútól sújtotta időszakában több százezer euróval növelte vagyonát, ez olvasható ki a vagyonnyilatkozatából. Miért döbbenetes a brüsszeli elit viselkedése, életmódja, miközben sokan a létfenntartásért küzdenek a mindennapokban?

Hirdetés

Josep Borrell befolyásos, igazi veterán az uniós politikában. Az Európai Parlament korábbi elnökének, aki jelenleg az Unió külügyi- és biztonságpolitikai főképviselőjeként tevékenykedik, nagy ráhatása és ezért felelőssége van az EU biztonságpolitikájának alakításában. A brüsszeli jól informáltság buborékjából mindent felvilágosulva szemlélő politikusok eltávolodtak az európai polgárok hétköznapjaitól és prioritásaitól, ezzel megfeledkezve elsődleges hivatali kötelességükről: az őket közhatalommal kitüntető polgárok érdekeinek képviseletéről.

Érdemes Borrell megjegyzését nem csupán a megszokott jogi, gazdasági, tényszerűségre törekvő értelmezéssel megközelíteni, hanem engedve magunknak egy kis távlatot, annak alapvetőbb emberi üzenetét kibontani. Az elmúlt hetven év többé-kevésbé töretlen gazdasági fejlődése, társadalmi átalakulásai és a relatív politikai stabilitás, amely az európai politikát jellemezte, a 2008-as gazdasági világválság óta fokozatosan megváltoztak. A nélkülözéssel gyakran csak az irodalomban és újságokban találkozó, boldog békeidőkben felnőtt európai értelmiség természetesnek vette, hogy béke, jólét és biztonság van, és mindig lesz is. ez, mint ismeretes, nem így lett.

Az Európai Unió szomszédságában lassan tankönyvi proxy-háborúvá merevedő konfliktus egyre inkább fenyegetően tornyosul fölé, és veti baljós árnyékát a kontinensre. Ezt tetézik az uniós szankciók, melyekről Josep Borrell jókedvűen viccelődik. Nem vicc, hogy közeleg a tél, fűteni kell az iskolákat, biztosítani az európai ipar energiaellátását. Az európai családok csak hallják a hírt az újabb és újabb szankciós csomagokról, arról azonban kevesebb híradás érkezik, mit is fog kezdeni az unió a folyamatosan növekvő megélhetési költségekkel és a lassanként általánossá váló létbizonytalanság érzésével.

A biztonság és mindenhatóság illúziójától megbódult európai politika felelőtlenül áll a háborúhoz, meggyőződésem szerint nem mérlegel megfelelően. A szankciók indokolatlan és aránytalan terhet rónak az európai átlagemberre, a háború lezárását nem elősegítik, hanem hozzájárulnak annak további elhúzódásához, továbbá az európai gazdaság versenyképességét is csökkentik. Sokan örülnénk, ha bölcsességet mutatnának vezetőink és gazdasági, politikai és diplomácia erőforrásaikat az egész világ előtt példaként járva, a konfliktus deeszkalációja érdekében mozgósítanák. Nem utolsó sorban azért is döbbenetes a brüsszeli elit ezen viselkedése, mivel az európai lakosság nagy részét érintő és szűkülő gazdasági mozgástér nem éri el az elit ingerküszöbét, mi több, meg sem érzik azt.

Ahogyan a polgári lakosság feléli gazdasági tartalékait és spórolásra kényszerül, addig a legfelső elit nyugodtan élvezi eddig is megszokott életszínvonalát, amely akár arra is alkalmas lehet, hogy további, megüresedő gazdasági lehetőségeket tudjanak kihasználni.

A további részletekről IDE kattintva az Origo honlapján olvashat.

Korábban írtuk