Az Újasszír Birodalom titkai

Az ókorban több hatalom váltotta egymást a Tigris és az Eufrátesz által közrefogott termékeny síkságon, vagyis alapvetően a mai Irak, részben pedig Törökország és Szíria területét magában foglaló Mezopotámiában: a sumer, az akkád, az asszír és a babilóni. Közülük talán az asszír a legjelentősebb, amelynek legkésőbbi változata, az Újasszír Birodalom (Kr. e. IX. – Kre. VII. század) az ókori Kelet legnagyobb, legmeghatározóbb államalakulata volt.

Az ember hajlamos úgy vélni, hogy a hazai kutatók számára alapvetően elméleti ismeret mindez, hiszen nincsen rá mód, hogy Budapestről bárki is kijusson a Közel-Keletre, és faggatni kezdje a múltat. Csakhogy az ELTE Régészeti Expedíciója immár 2016 óta végez feltárást Irakban, a Kurdisztáni Autonóm Régióban, Dezső Tamás és Kalla Gábor vezetésével.

– Az ásatás helyszíne, Grd-i Tle az iráni határ közelében található. Általában Bécsből szoktunk indulni, három és fél órányi repülőúttal érjük el Erbilt, az Iraki Kurdisztánként is emlegetett Kurdisztáni Autonóm Régió fővárosát. Onnan két óra alatt jutunk el Rania településre, ahol a szállásunk található – mondja Kalla Gábor régész-asszirológus, akivel a közelmúltban tartott, a témával foglalkozó Rubicon-est után beszélgettünk.

A hazai stáb létszáma az eddigi szezonok során 10-15 fő körül mozgott. A magyar csapat általában hajnali négykor kel, hogy ötre már a tőlük húsz kilométerre található Grd-i Tle dombján legyen. A helyi hegyi felügyelőség által helyszínre irányított közel két tucat kurd munkás itt várja őket, és még napfelkelte előtt ásni kezdenek.

A szakmai stáb és a munkások kilenckor reggeliznek, és délután fél egykor vonulnak le a helyszínről. A hőmérséklet a napon ekkorra ugyanis általában eléri, nemritkán meg is haladja az 50 Celsius-fokot, ami nehezen viselhető el. Ezért a délután négykor kezdődő második műszakot már nem a terepen, hanem az ásatási bázison teljesítik: a helyszínen talált leletanyag feldolgozásával, dokumentálásával, különféle adatbázisok összeállításával foglalkoznak.

– 2016 óta rengeteg tárgyi emlék gyűlt össze, és a feldolgozásuk sok időt vesz igénybe. Ezért azt tervezzük, hogy a jövő tavasszal induló, immár nyolcadik ásatási szezonban a feldolgozásra összpontosítunk, és az idei öttel ellentétben csupán egyetlen csoportunk végez majd terepmunkát. Becsléseink szerint e módszerrel is legalább 3-4 évbe telik, mire a leletanyag utolsó darabját is előírásszerűen feldolgozzuk, dokumentáljuk – említi Kalla Gábor.

Mivel a törvények értelmében Irakból egyetlen cserépdarabot sem szabad kivinni – aki megpróbálja, műkincstolvajnak vagy -csempésznek minősül, és többévnyi börtönbüntetést kockáztat –, az ásatás során felszínre hozott tárgyak jelenleg egy raniai raktárban várják, hogy a magyar szakemberek ismét a helyszínre érkezzenek, és kézbe vegyék őket.

És hogy honnan kerültek elő az említett tárgyak? Nos, a korábban nem kutatott Grd-i Tle egy tell, vagyis – elsősorban az ókori Elő-Ázsiára jellemző – településdomb, amely az itt létesített lakóhelyek egymásra épülésével jött létre. Eszerint a később ide költözők a korábbi lakók épületeire emelték a magukéit, ám úgy, hogy csupán bizonyos magasságig bontották le a régebbi falakat, majd feltöltötték a maradványok által közrefogott területet, és az így megemelt szint lett számukra az alap. Vagyis: a tellek által rejtett településrétegek úgy rakódnak egymásra, akár egy összetettebb torta lapjai!

A csaknem harminc méter magas Grd-i Tle tetején egy 76×86 méter alapterületű, többször átépített erőd romjai találhatók. A domb tövében egy 250×210 méter kiterjedésű, fallal körülvett város maradványai húzódnak meg, amelyeket egy jóval nagyobb, 600×400 méter kiterjedésű külső város omladékai fognak közre.

Ami pedig az időbeli paramétereket illeti: a dombtetőn magasodó erődítmény falainak jó része a XVII–XVIII. századból való. Annak idején egy a törökök által lerombolt kurd erősség magasodott itt. A domb nagyobb részét ugyanakkor egy korábbi, XIII–XVI. századi muszlim temető borítja, de a mélyebb rétegekben a kutatók az Újasszír Birodalom idején emelt épületek maradványait is megtalálták:

– A jelek arra utalnak, hogy egy fontos pozíciót betöltő asszír tisztviselő háztartásának nyomaira bukkantunk. A konyhában fellelt, sörfőzéshez használt eszközök, valamint a házban talált egyéb tárgyak mindenesetre azt jelzik, hogy a korabeli asszír elit tagjai élhettek itt. Egy másik lakóépületből származó lelet, egy vasnyelű bronzcsengő, amely egy lószerszám dísze lehetett, alátámasztja e feltételezést, hiszen akkoriban mind a sörfőzés, mind a lótartás jelentős költségekkel járt, nem engedhette meg magának akárki.

De egy jóval nagyobb épület romjai is napvilágra kerültek, amelynek méretei – csak az udvara huszonhat méter hosszú! – arra engednek következtetni, hogy annak idején egy provinciális palota állt itt. A palota és környéke gazdag leleteket adott: többek között egy, az asszír birodalom névadója, Assur főisten nevét viselő személyt is említő, ékírásos szerződéstervezetet; egy, az uralkodó képmásával ékes pecsétnyomó hengert; egy, a beérkező áruk leméréséhez használt, kacsa alakú súlyt, amelyek azt is elárulják, milyen funkciót tölthetett be a hely: az Újasszír Birodalom egyik államigazgatási központja, esetleg tartományi székhelye lehetett. És ez nagy horderejű felfedezés.

– A kutatók eddig úgy gondolták, az Újasszír Birodalom egyensúlya úgy jött létre, hogy a királyság belsejében fekvő, úgynevezett magterületek kifosztották a peremterületeket, így az iráni határ közelében lévő Grd-i Tle környékét is. A tellből előkerült tárgyi emlékek viszont azt igazolják, hogy az elfoglalt területeken a korábbinál intenzívebb gazdálkodás folyt, amit asszír tisztviselők irányítottak. Mindez alátámasztani látszik azt az újabb keletű elméletet, miszerint a birodalom bukását részben éppen a peremterületek felemelése okozta: gazdasági hátránya eltűntével a periféria immár nem volt rászorulva a fejlettebb magterületekre – enged bepillantást az asszirológia egyik dilemmájába Kalla Gábor.

A magyar expedíció tehát nemzetközi viszonylatban is fontos eredményeket mondhat magáénak. Ez nemcsak azért lényeges, mert Magyarország e feltárással bekerült a Közel-Keleten ásatásokat folytató és különféle felfedezéseket tevő európai országok körébe, de azért is, mert az ásatás jelentősen segítette egy új, önálló tudományág meggyökeresedését a hazai régészetben: a magyar elő-ázsiai régészetét.

– Egy Pósta Béla nevű archeológus, a kolozsvári egyetem régészeti tanszékének tanára már az 1900-as évek elején felvetette, hogy a Magyar Királyság hozzon létre kutatóintézetet Isztambulban, amely aztán a mezopotámiai és anatóliai ásatásokat szervezné. Az első világháború kitörése azonban meggátolta a terv kivitelezését, és később már nem volt sem politikai akarat, sem egyéni ambíció, hogy megvalósuljon ez a terv – magyarázza az ásatásvezető.

A magyar elő-ázsiai régészet központi intézménye jelenleg az ELTE BTK Régészettudományi Intézete. Az itt végző hallgatók, évfolyamonként általában 3-4 fő olyan szakemberek lesznek, akik jó ismeretekkel rendelkeznek nemcsak a magyarországi régészet, hanem a mai Szíria, Anatólia, Irán és Izrael területén folytatott ásatások kérdésköreiben is.