Az ukrán elitnek létérdeke a háború folytatása
Voltaképpen milyen célokat szolgál az Ukrajnában zajló háború? Sikerül-e az USA-nak megőrizni a dollár hegemóniáját? Miért erősödtek fel az utóbbi tíz évben a birodalomépítő törekvések Európában? Miért áll érdekében a nyugati világnak és az ukrán elitnek a háború elnyújtása vagy eszkalálása? Boros Imre közgazdásszal készült interjúsorozatunk ötödik része válaszokat kínál a kérdésekre.
– Mára a vak is láthatja, hogy Ukrajnában proxyháború zajlik, amelyet a világ két legerősebb hadserege vív egymással, az ukránok véráldozata csak a fedősztorit szolgáltatja. Megnyerheti bármelyikük is ezt a háborút?
– Az orosz–ukrán konfliktus egyike annak a vérontássorozatnak, amit a magánpénz urai immár 250-300 éve végrehajtanak. E sorozat állomása volt az angol gyarmatosítás, az a vérfürdő, amit a nagy francia forradalomnak hív a történelem, de idesorolható a napóleoni Franciaország elleni vagy a német egyesítést megelőző porosz–osztrák háború, valamint az első és a második világháború is, hogy csak néhányat említsek. A magánpénzek urainak persze nincs arcuk, hadseregük, csak üzleti érdekeik vannak. Ezért mindig országokat, nemzetállamokat ugratnak bele a háborúba, most éppen az oroszokat. Ebben a küzdelemben az ukrán fél az, amelyik a magánpénz-tulajdonosok érdekében dolgozik. A folyamatokat mozgató erő pedig a pénzhatalom jelenlegi gazdaállama, az USA. Pontosabban az Egyesült Államok jegybankjaként működő Fed, amelynek még a tulajdonosait is homály fedi. Ennek a háttérhatalomnak létérdeke fűződik ehhez a háborúhoz.
– Honnan ered az az engesztelhetetlen szembenállás Oroszországgal, amely háborúk sorozatát indította el az utóbbi 150 évben?
– A XIX. század második felére a pénzhatalom gyakorlatilag kiterjesztette befolyását Angliára, Franciaországra és Ausztriára felett. Oroszország azonban ellenállt minden ilyen kísérletnek. A magánpénzek tulajdonosai rájöttek, hogy alapvetően veszélyeztetné hatalmukat, ha a porosz irányítással létrejött egységes Németország szövetséget kötne Oroszországgal, mint ahogyan meg is történt például Hitler és Sztálin között. Ám a Putyin vezette Oroszország enélkül is fenyegeti a Fed által kibocsátott dollár hegemón szerepét a világkereskedelemben. Hiszen lassan élesítik a Kína, Oroszország és India egymás közti kereskedelmét segítő bankközi elszámolási rendszert, és folynak a tárgyalások a nemzeti valutákon való, tehát a dollárt megkerülő kereskedésről, ami felszámolná a dollár világpénzszerepét. Nem mellékesen pedig a pénzuralmi rendszernek alapvető érdeke, hogy rátehesse a kezét az orosz nyersanyagkincsre, és az európai nemzetállamokat beterelje egy euroatlanti birodalomba. Csak így lehetne megőrizni, megszilárdítani a dollár pozícióit.
– Mint már beszéltünk róla korábban, Oroszországnak elsődleges érdeke, hogy ezeket a törekvéseket megakadályozza. A háború pillanatnyi állása szerint mennyi valósulhat meg Oroszország és a Fed által irányított USA stratégiai céljaiból?
– Úgy tűnik, Oroszországnak nem sikerült elérnie, hogy megbuktassa Zelenszkij kormányát, és a helyére oroszbarát vezetést ültessen. De jó úton halad, hogy az olyan fasiszta különítményeket, mint az Azov zászlóalj, felszámolja, és leszakítsa Ukrajnáról Doneck és Luhanszk tartományokat. Ezzel irányítása alá vonná a Donyec-medence szén-, urán- és ércbányáit, valamint az ukrán hadi- és nehézipart. Oroszországnak sikerült elfoglalni az ukrán tengeri kikötőket is, megbénítva ezzel Ukrajna nemzetközi gabonakereskedelmét. Az oroszok akár be is fejezhették volna már a háborút, ha az ukránok azt mondták volna, hogy rendben, tárgyaljunk, ezentúl betartjuk a minszki megállapodást és autonómiát adunk ennek a két tartománynak. De az ukránokat már legalább 2014 óta készítik fel erre a háborúra. Amerikában képezik ki a kulcspozícióban lévő katonai vezetőket és a katonákat. Most pedig tömik őket fegyverrel, ellátják felderítési információkkal. Nyilván Oroszország meggyengítésére és Putyin megbuktatására megy ki a játék.
– Mindezt értem. Azt azonban nem, hogy Zelenszkij elnök főtanácsadója, Olekszij Aresztovics miért nyilatkozza tele a világsajtót azzal, hogy Ukrajna NATO-tagsága bármilyen társadalmi és gazdasági áldozatot megér, és hosszan el kell húzni a háborút e cél érdekében? Ez miért érdeke az ukrán elitnek?
– Ez a háború egy nagyon szűk elitet véd. Azokat, akik a fennálló Amerika-barát uralmi rendszerből táplálkoznak. Ezek az emberek már nem tudnak kiszállni a robogó gyorsvonatból, létérdekük a háború eszkalálása vagy elnyújtása. Ezért otthon vasszigorral lépnek fel mindenki ellen, aki nem ezt a célt szolgálja. Ezért tiltották be az ellenzéki pártokat, a kórusból kibeszélő sajtóorgánumokat. Ennek a jegyében szedik össze, tartóztatják le azokat az embereket, akikre rásütik az oroszbarát bélyeget. Mondjuk azért, mert elfogadtak egy vekni kenyeret az oroszoktól. Emellett bizonyos értelemben presztízsháború folyik, hogy ki ne derüljön, mi történt, mi történik mondjuk Mariupolban, vagy hogyan zajlott a bucsai vérengzés.
– Mi ebben az üzlet az Európai Unió számára?
– Az Európai Unió, az Európai Központi Bank része a világ pénzhatalmi rendszerének. Az idevezető úton megtett legfontosabb lépés az euró bevezetése volt. Az euró és az Európai Központi Bank gyakorlatilag teljesen a Fed irányítása alatt áll. Az európai döntéshozók ebből következően a birodalomépítő törekvéseket szolgálják. Most azonban bajban vannak. Egyszerre kell gondolkodniuk a szankciós szabályokon és azon, hogyan játsszák ki ezeket a szabályokat ők maguk. Miközben elhitetik a nemzetközi közvéleménnyel, hogy mindent megtesznek a szankciók érdekében. Ez persze csak addig megy, amíg az emberek elhiszik a nekik legyártott alternatív valóságot.
– A most formálódó hatodik oroszellenes szankciócsomag végleg térdre kényszerítheti Európát. A kőolaj- és gázembargó ellen azonban már nemcsak mi tiltakozunk, japán és amerikai politikusok, sőt világbanki vezetők is e lépés beláthatatlan következményeire figyelmeztetik az uniós döntéshozókat. Lehetséges, hogy végül győz a józan ész?
– Ebben a pillanatban úgy néz ki, hogy Európa sorsa megint a németek kezében van. Erre mi már kétszer nagyon ráfáztunk, azon kell igyekeznünk, hogy harmadszorra ne következzen be. Mert a németek megint rossz végén fogják a kapanyelet: ahelyett, hogy a háború lezárásán dolgoznának, maguk is szítják az ellentéteket. Ez azért különösen érdekes, mert az oroszokkal való kereskedelemben a németek már több éve deficitben vannak. A német import 59 százaléka energiahordozó, gáz, kőolaj és a vegyiparban használatos különféle olajszármazékok. De vesznek az oroszoktól fémeket, ritka ötvözőanyagokat és egy halom más nyersanyagot is, ami nélkülözhetetlen a német ipar számára. Ám pillanatnyilag úgy tűnik, Németországot is sikerült teljesen bekebeleznie a magánpénzhatalmi rendszernek, ezért vezetőik a saját érdekeik ellen dolgoznak.
– Vagyis bele kell törődniük az európai polgároknak is, hogy a nemzetállami érdekeket mindenestől félresöprik, és a tagországoknak a dollár hegemóniáját kell szolgálniuk?
– Ennek a háborúnak abszolút győztese nem lesz, a háborúzó feleknek el kell fogadniuk, hogy stratégiai céljaiknak csak egy részét érhetik el. Annyi azonban biztosnak látszik, hogy az Európai Unió mai formájában teljesen ellehetetlenül. Kérdés, hogy vissza tudja-e manőverezni magát abba a pozícióba, amit a kezdetekkor elfoglalt. Vagyis elfogadni azt, hogy az EU a szuverén államok egyenrangú gazdasági együttműködése a kölcsönös előnyök alapján. Ehhez a mai birodalmi működési formának már régen nincsen semmi köze. A Bizottság és az Európai Parlament saját szabályait áthágva igyekszik bővíteni saját hatásköreit, felszámolni a nemzetállamok szuverenitását. A háború azonban kiélezte a belső feszültségeket és rávilágított, hogy a lopakodó birodalomépítés magában hordja a teljes széthullás lehetőségét is, aminek nagyon komoly gazdasági következményei lennének.
– És ha a háború átcsap Ukrajna határain?
– Pillanatnyilag egyetlen dolgot tehetünk: reménykedhetünk abban, hogy ez nem következik be.
