Az MSZP meghajolt Gyurcsány Ferenc előtt

Teljesült Gyurcsány Ferenc régi álma, ő lett az MSZP elnöke. Gyurcsány minden szerénység nélkül ajánlotta magát erre a posztra korábban, és most, a párt múlt hétvégi kongresszusán is minden kertelés nélkül bejelentette, alkalmasnak érzi magát az ország és az MSZP vezetésére.Gyurcsány az elnöki szék érdekében a végső pontig ment ezúttal, megzsarolta az MSZP-t. Bejelentette, ha nem kapja meg a küldöttek szavazatainak hetvenöt százalékát, akkor lemond miniszterelnöki posztjáról, s a pártelnökséget sem vállalja. Nyolcvankilenc százalékot kapott. Imádják, vagy csak vele vitetik el a „balhét”? Neki mindegy, elnök lett.

Elsősorban Gyurcsány Ferencről és a Fideszről szólt az MSZP február 24-25-én rendezett kongresszusa. Magának a tisztújításnak semmilyen ételme és kockázata nem volt. Akár Kádár idejében, a tanácsi választásokon, itt is egyetlen jelölt állt starthoz minden fontos posztért. Gyurcsány Ferenc a párt tavaly október végén megrendezett rendkívüli kongresszusán azzal indokolta elnöki ambícióit, hogy nem jó az, ha a párt és a kormány egymással szemben politizál. Az MSZP ideológiáját és a kormány stratégiáját egyetlen személynek kell egyeztetnie és összehangolnia a politikai szerkezet csúcsán. Magyarul, a pártnak minden körülmények között támogatni kell a Gyurcsány-kabinet reformcsomagját, nem vonulhat ki mögüle semmilyen kritika jegyében sem.

Elsősorban hazafi A siker érdekében Gyurcsány reformját szent fogalommá avatta a kongresszus. Hiller István a leköszönő elnök egyenesen XXI. századi progressziónak nevezte a reformokat és nem baloldali akaratgyűjteménynek. Ez annak a kritikus tizenegy százaléknak szólt, amelyik továbbra is azt hiszi, hogy a reformok miatt veszített a párt az októberi önkormányzati választásokon és továbbra sem hajlandó elfogadni, hogy az MSZP nem szocialista, még csak nem is szociáldemokrata, hanem neoliberális párt. Szerintük ugyanis a kutya sem szavazna egy neoliberális politikai erőre Magyarországon. Az az SZDSZ, amelyik az MSZP-től eltérően nyíltan vállalja ezt a programot, már csak négy százalékon áll. Tényleg lehet valami gond Gyurcsány Ferenc pszichéjével. Lételeme a feszültség, a maga teremtette veszély. Mikro és makro méretekben egyaránt. A külső szemlélő számára hallatlanul zavarosnak tűnt például Gyurcsány Ferenc ideológiai alapvetése. Valójában megint a veszéllyel játszott, mint ahogy a piromániás is újra és újra tűzet gyújt, élvezve a kételyt, hogy sikerül-e a lángokat az utolsó pillanatban eloltani, vagy leég a ház. Gyurcsány, akárcsak a Hasfelmetsző Jack, most megint a titkos bűn és lelepleződés veszélyének feszültségét akarta élvezni. Egyrészt a szolidaritás szükségességéről beszélt, a szegények felemeléséről, az elesettek támogatásáról. Ez baloldali elem volt. Viszont bejelentette azt is, hogy a teljesítmény nélkül adott támogatás gyengíti a gazdaságot. Azaz nem válhatunk a segélyből élők társadalmává. Ez viszont neoliberális… Ugyanez más variációban: a kongresszus legfontosabb jelszava a Haza és haladás. Ennek jegyében Gyurcsány sietett bejelenteni, ő elsősorban hazafi, aztán demokrata és csak végül baloldali. Ezzel szemben elmondta, hogy az MSZP megértette a globalizmus lényegét és azonosult is vele, ez politikájának legfontosabb alapköve. Ebbe a sorba tartozik az is, hogy Gyurcsány Ferenc nemes egyszerűséggel Nagy Imre örökösének nevezte magát a kongresszuson. A hatás kedvéért egyperces néma felállást vezényelt a kongresszusnak a kommunizmus áldozataiért. Kádár Jánost pedig antidemokratikus vezetőnek titulálva, életművét a történelem süllyesztőjébe küldte. Pedig tudja, hogy az MSZP tagságának és szavazóinak döntő többsége a Kádár-nosztalgia miatt voksol a szocialista pártra. Horn Gyula és Lendvai Ildikó is kétségbeesve szólította fel a küldöttek előtt Gyurcsány Ferencet, ne bolygassa Kádár ügyét, mert nagy baj lesz. De a játék folytatódott. Egyre veszélyesebben…

Kesztyű helyett boxer Gyurcsány megtagadta Kádárt, mégis elővett egy Kádár-kártyát. Annak idején sokszor hallotta a magyar társadalom a szidalmat, hogy megzabálta a Nyugatról felvett kölcsönöket. Gyurcsány Ferenc most ugyanezt tette, amikor elmondta, 2000 és 2006 között Magyarországon növekedett a legnagyobb százalékban a reálkeresetek mértéke. Nem a térségben, hanem egész Európában. De mindeközben a csatlakozók éllovasából az utolsók lettünk. Mert Gyurcsány szerint a reáljövedelmek növelésével megzabáltuk felzárkózási esélyeinket. De tényleg mi ettük meg, és nem azok, akik a lehetséges 900 millió forint helyett 2,5-3 milliárd forintért építettek egy-egy kilométernyi autópályát? Gyurcsány most ismét a társadalom nyakába varrja a reformok szükségességét, mondván, azért kell fájdalmas kiigazításokat tenni, hogy egyensúlyba kerüljön az ország gazdasági-pénzügyi rendszere. Gyurcsány egyenesen a kongresszus képébe vágta, hogy tudja, milyen szociális követelései vannak a társadalomnak, de most a gazdaságot kell fejleszteni, ez az első. Ez tagadhatatlanul szebben hangzott, mint ahogy elődje, Marosán György fogalmazott a zsömléről és a nagy pofánkról, de a lényeg ugyanaz. Erre a maga módján Vitányi Iván világított rá, aki szerint a társadalmi jólét és a gazdasági teljesítőképesség elválaszthatatlanul összekapcsolódik és visszahat egymásra. Gyurcsány azonban a szlovák neoliberális gazdasági modellre hivatkozott. Elhallgatva, hogy ott a 9 százalékos gazdasági fejlődésnek az alacsony bér, a szintén alacsony nyugdíj és a magas munkanélküliség az ára. Erre Lendvai Ildikó is figyelmeztette Gyurcsány Ferencet, aki azonban az ország gazdasági helyzeténél sokkal többet foglalkozott a társadalom lázas politikai állapotával. Példájaként annak, miként lehet nyílt szavakkal rafináltan manipulálni. Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy Magyarországon kérlelhetetlen küzdelem folyik a hatalomért az MSZP és a Fidesz között. A két erő kizárja egymást. Nagy baj, tette hozzá, hogy a Fidesz zsigerből gyűlöli a szabadelvűséget, és minden, a nemzeti radikalizmustól eltérő ideológiát, ezért kiátkozza a baloldalt a magyar nemzetből. És meg van sértődve azon, hogy nem a nemzeti erők történelmi járandósága az ország irányítása. Az MSZP lételeme a demokratikus progresszió, a Fideszé az antiglobalista őrület. Szerinte az egykori jobbközép párt mára vitathatatlanul radikális útra tért, de már nemcsak az úgynevezett nemzeti kártyát tartja a kezében, hanem a szociális demagógia kártyáját is. Verbális agressziójával pedig romlásba viszi az országot. Simon Gábor, az országos választmány elnöke már csak a Fidesszel foglalkozott felszólalásában. Boxerrel ütnek boxkesztyű helyett, mondta Simon Gábor. Narancssárga populizmus, tette hozzá Hiller István. Lengetik az árpádsávos zászlót, amelynek árnyékában embereket lőttek a Dunába! És ez nem is igazi jobboldal, kavart egyet a levesen Simon Gábor. Az igazi jobboldal az MDF. Ezt megint Gyurcsány Ferenc szögezte le. Horn Gyula szerint minden alkotmányos eszközzel meg kell őrizni a rendet. Burány Sándor, a párt budapesti elnöke pedig tragikusnak vélte az őszi eseményeket, s úgy látta, csak a Fideszen múlik, béke lesz-e március 15-én. Ő már tud valamit? Ide illik még egy befejező akkord Gyurcsány Ferenctől. Eszerint Magyarország történelmi fordulóponthoz érkezett. Azaz, valakinek győznie kell a két egymást kizáró politikai erő közül.

A tagság akarata A nyolcvankilenc százalék ellenére sem teljes a diadal. Gyurcsány nem kapta meg az elnöki vétó jogát, pedig ragaszkodott ehhez. A kongresszus nem szavazta meg Simon József kizárását sem. Ő vitte be annak idején egy zárt ülésre a rádió munkatársát. A tagság, illetve a megyék irányából érkező nyomás hatására Gyurcsány színpadiasan elismerte, hogy a pártnak van kormánya és nem fordítva. S hogy a kormány a párt tagságának kívánalmait és elképzeléseit formálja saját politikájává. Nem tudni, mi lesz azokkal, akik bírálják Gyurcsány Ferencet. Például Nyers Rezsővel, aki éppen a lent lévő MSZP-s tömegek véleménynyilvánítási jogát hangsúlyozta. Vagy Szili Katalinnal, aki szerint sajnálatos, hogy a tőke körül forog az MSZP politikája, és jobb lenne a „tőke-szocializmus” helyett az államszocializmus útjára váltani. Mi lesz Szekeres Imrével, aki úgy vélte korábban, hogy egyáltalán nem biztos Gyurcsány Ferenc 2010-es miniszterelnöki jelölése? Mi lesz Krausz Tamással, aki a reformok tekintetében inkább a féket ajánlotta a kormánynak a gáz helyett? Gyurcsány Ferenc válaszolt nekik. Azt üzente, nem szeretne magának ellensúlyokat. Ebből Szekeres Imrének, Szili Katalinnak és Kiss Péternek kellett értenie elsősorban. Bár Szekeres elnökhelyettes lett, Kiss Péter pedig alelnök, nem állnak egyedül a posztjukon, mindkettőjük mellett ott vannak biztosítékként az új gyurcsányisták. Szekeres mellett Juhász, Kiss Péter mellett Hiller és Újhelyi. A bolsevik nem vész el, csak átalakul. Sinkovics Ferenc