Bakancs helyett sportcipő

– Akkoriban ha levágattuk a hajunkat, felvettük a bakancsot és a bomberdzsekit, a megjelenésünk egyfajta tekintélyt parancsolt – emlékszik vissza a kilencvenes évekre Gábor (a cikkben megszólalók a téma kényes volta miatt álnéven nyilatkoztak). A negyvenes évei közepén járó férfiról ránézésre nem sejteni, hogy konszolidált külseje mögött földalatti szervezkedéssel teli évtizedek állnak. Óbudai fiatalként tagja volt a magyarországi bőrfejűmozgalom egyik legelső csoportjának, majd egy nemzetiszocialista eszmét valló szervezet tagjaként építette a kapcsolatokat a külfölddel. Részt vett több verekedésben, és akkor más balhékról még nem is beszéltünk.

A kezdeti évek

A szkinhedmozgalom a hetvenes évek végén indult el világhódító útjára Angliából. A közismert külsőségekre és a gyors tempójú, szókimondó Oi! zenére épülő szubkultúra Magyarországon hozzávetőleg egy évtizedes késéssel jelent meg, főként Budapesten, elsőként az óbudai punkok körében, majd a nagyobb vidéki városokban. Az kezdetekkor még politikamentes mozgalom mind gyorsabban a jobboldali, majd a szélsőjobboldali erők vonzásába került, hazánkban az utóbbi irányzat honosodott meg. A nyolcvanas évek második felében már rendszeresen beszámoltak a híradások a kopasz fiatalok arabok és cigányok elleni támadásairól. Az első nagy botrányt kiváltó eset 1988-ban történt, amikor bőrfejűek egy nagyobb csoportja kubai vendégmunkásokat vert meg a kőbánya-kispesti metrómegállónál – nyilatkozta a Demokratának témát kutató történész, Keresztes Csaba.

A mozgalomnak a rendszerváltással beköszöntő szabadság, no meg a társadalmi és politikai bizonytalanság friss lendületet adott: az addigi öt-hat mellett számos új zenekar alakult, az utcákon, tereken mindennapos lett a bomberdzsekis, bakancsos, kopaszra nyírt fiatalok látványa. 1990 és 1993 között a rendőrség és a bíróságok száztizennégy bőrfejűvel szemben folytattak eljárást valamilyen erőszakos tett miatt.

– Szkinhednek lenni azt jelentette, hogy az ember tartozik valahova. Ahogy a dal is mondta: szkinhedre szkinhed vigyáz – világítja meg a dolog kevésbé erőszakos oldalát Gábor. Az irányzathoz akkoriban több ezer fiatal csatlakozott. A bőrfejűek sorát gyarapította rövid ideig például Molnár Zsolt későbbi MSZP-s képviselő, valamint a Jobbikot a közelmúltban elhagyó Sneider Tamás is, aki Roy néven szerzett magának hírnevet Egerben. – A lista még hosszan bővíthető lenne – mondja sejtelmesen Gábor.

Az 1990-es évek közepéig a szkinhedmozgalom egységes volt. Ideológiájukat a saját gyártású magazinokban és a népszerű zenekarok (mint a Mos-Oi, Akcióegység, Oi-Kor, Ballagó Idő, M. A. Skins, Egészséges Fejbőr) dalszövegeiben fogalmazták meg. Ez leginkább a revizionizmusban, a kommunista-, bevándorló- és cigányellenességben merült ki. Hamarosan megjelent az antiszemitizmus is, ami súlyos belső ellentétekhez vezetett.

– Budapesten sok bőrfejű fiatalnak voltak zsidó ismerősei, így az ő gondolkodásukban nem játszott elsődleges szerepet az antiszemitizmus. Mások viszont nemigen szívelték a zsidókat – emlékezik vissza Gábor. Úgy tudja, a nacionalista (Oi!) és a nemzetiszocialista (NS) irányzatok közti kenyértörés akkor következett be, amikor az egyik legnevesebb zenekar énekese és baráti köre egy közismert, zsidó származású maffiózónál kezdett dolgozni, akinek hatására hadat üzentek az NS irányzat képviselőinek, több verekedést provokáltak, mire végül kitiltották őket a koncertekről.

Az Oi!-osok viszonylag zavartalanul működtek tovább. Zenei irányzatuk személyes és egyéb átfedések révén elkezdett összefonódni a nemzeti rockkal. A 2000 és 2003 között működő, MIÉP-hez közeli Pannon Rádió rendszeresen játszotta az olyan Oi!-zenekarok dalait, mint az Egészséges Fejbőr vagy a Magozott Cseresznye, beemelve őket így a nemzeti fősodorba. Eközben az NS irányzat teljes illegalitásban folytatta tevékenységét. 1992-ben megalakult az első deklaráltan nemzetiszocialista zenekaruk, az Archívum, és elkezdték építeni azóta is működő külföldi kapcsolataikat.

Az évek során az NS irányzat nem tudott eljutni semmiféle letisztult ideológiáig. Világnézetük olyan, sokszor egymásnak ellentmondó elemekből tevődik össze, mint a hitleri Németország iránti rajongás, a nyilas eszmék, a rasszizmus, a revizionizmus, a radikális kereszténység, az ősi magyar és a pogány germán hitvilág. Az egyes csoportok és személyek általában maguk döntik el, hogy a nagy ideológiai kosárból mit és mennyit vesznek ki. A közös nevező jellemzően a „fehér faj” védelmébe vetett hit, a bevándorlóellenesség és az antiszemitizmus.

Barna internacionálé

Míg tehát az Oi! irányzat megindult a fősodor felé, az NS illegalitásban folytatta az útját.

– A mozgalomra mért első nagy csapás az 1999-es Viking klubos balhé volt – meséli a 38 éves Péter, aki barátaival még ma is aktívan szervez koncerteket. – A budavári „becsület napi” megemlékezés utáni koncertet megszakították a rendőrök, mire kisebb tömegverekedés alakult ki. A probléma csak az volt, hogy már a várbeli megemlékezés alatt közölték, este kapni fogunk. Az eset után néhány magyar és külföldi bőrfejűt bíróság elé állítottak, ami miatt aztán több aktív szervező hagyta el a mozgalmat.

Péter és Gábor egyetért abban, hogy míg az 1994 és 1998 között működő MSZP–SZDSZ-koalíció szemet hunyt az NS szkinhedek szervezkedése felett, az első Fidesz-kormány alatt a hatóságok már jócskán megnehezítették a dolgukat. Innentől kezdve a rendezvényeiket titkos helyszíneken kellett megszervezniük, az érdeklődőket megbeszélt találkozóhelyekről vezették oda a szervezők, a vendéglátóhelyek pedig, amelyek helyszínt biztosítottak volna számukra, sokszor hatósági nyomás alá kerültek. A koncerteket így sokszor borospincékben, elhagyott ipari, mezőgazdasági telepeken tartották meg.

A mozgalom a Medgyessy-kormány idején kapott ismét lendületre. Újabb zenekarok alakultak, és egyre több külföldi együttes jött Magyarországra. Ilyen volt mint például a német Landser, amely hazánkban az otthon betiltott dalait is rendszeresen előadta. A koncertszervezést megkönnyítette, hogy 2005-ben az azóta az ügyészség által feloszlatott Vér és Becsület Kulturális Egyesület és a Blood and Honour nevű szkinhedszervezet megvásárolt egy nógrádsápi telket, rajta a célnak megfelelő épülettel.

A 2000-es évek derekán a kopaszok új ellenséget is kaptak. Ekkor jelent meg Magyarországon a SHARP (Szkinhedek a Faji Előítélet Ellen) mozgalom, amelynek tagjai magukat az igazi szkinhedekként hirdették, identitásukban támadva a szélsőjobboldali bőrfejűeket.

– Amikor a sharpok koncertet szerveztek, mindig összeállt egy ütőképes brigád, hogy szétverje őket – emlékszik vissza Péter. Úgy véli: elsősorban nekik köszönhető, hogy a mai napig nem tudott gyökeret verni Magyarországon a Nyugaton az antifasiszta szkinhedeket is sokszor magába olvasztó Antifa.

A 2006-os zavargásokon a futballhuligánok mellett sok szkinhed is részt vett. Ennek az eredménye az lett, hogy a hatóságok újra különös figyelmet kezdtek nekik szentelni. A nagyobb városokban megszaporodtak a térfigyelő kamerák, így egyre kevesebben mertek utcai balhékat kezdeményezni.

Szervezetek hálójában

Noha a szkinhed irányzat utcai mozgalomként jelent meg Magyarországon, az évtizedek során számos politikai csoport próbálta meg beszervezni a kallódó fiatalokat. Keresztes Csaba kutatásaiból kiderül, hogy a nyolcvanas évek végén idős és főként emigráns nyilasok próbáltak kapcsolatokat kiépíteni a bőrfejűekkel, többnyire kevés sikerrel. 

A rendszerváltás után Király B. Izabella, az MDF-ből később kizárt országgyűlési képviselő, egy ideig a Független Kisgazdapárt, majd a MIÉP is megpróbálta becsatornázni és ifjú politikusokká nevelni a kopaszokat, ám ezek a kísérletek is rendre elbuktak. A kezdetben sokan támogatták az ausztráliai nyilas emigránsok által pénzelt, Szabó Albert által életre hívott Világnemzeti Népuralmista Pártot (VNP), amely később Magyar Népjóléti Szövetségként a választásokon is megpróbált indulni. Hosszabb ideig és sikeresebben működtek együtt a kopaszok az azóta rendőrgyilkosság miatt elítélt Győrkös István által alapított Magyar Nemzeti Arcvonallal.

Péter szerint a szkinhedeknek az efféle szervezetekbe való beterelése azért vallott mindig kudarcot, mert egy saját, belső hierarchia szerint szerveződő ellenkultúráról van szó, ahol a tekintélyt leginkább az utcán lehet kivívni. Hozzáteszi, hogy 2006 után a Betyársereg részben éppen azért tudott sok bőrfejűt felszívni, mert vezetőjének, Tirityán Zsoltnak magának is szkinhed múltja van, és régi utcai harcos.

Az NS szkinhedek jellemzően saját szervezetekbe tömörülnek. Ezek közül vannak magyar alapításúak, mint a Borsod-Heves Skins vagy a már megszűnt Véres Kard (utóbbi tagja volt a cigánygyilkosságok egyik vádlottja is), valamint külföldi gyökerű, nemzetközi csoportok is, mint a brit eredetű, főként koncertszervezéssel foglalkozó Blood and Honour, a bebörtönzött bőrfejűek támogatására alakult olasz gyökerű Skins4Skins vagy az Amerikából származó Hammerskins. Fenti csoportok 2009-ben NS Front néven egyesültek, de aztán az ernyőszervezet személyes okok miatt rövid időn belül feloszlott.

A szkinhed irányzat mára elvesztette tömegbázisát. A most működő csoportok taglétszáma együtt sem haladja meg a száz főt. A koncertekre száz-százötven, a minden év februárjában megtartott becsület napjára – amely az éves drezdai emlékmenet mellett az egyetlen ilyen szélsőjobboldali összeurópai esemény – pedig nagyjából ezer főt képesek mozgósítani.

A szkinhedek az utcáról is eltűntek. Noha a nemzeti rock rajongói révén máig tovább élnek a szubkultúra egyes külsőségei, látni Harcos márkájú pólókat és bomberdzsekit is, az NS irányzat képviselői ma már kevésbé ismerhetők fel.

– Aki ma leborotválja a fejét, és a hétköznapokon is bakancsot húz és bombert hord, annak általában nincs köze a mozgalomhoz – foglalja össze Péter. Ez a nemzetközi trendeknek is megfelel, hiszen a legtöbb európai országban a hatósági vegzálást elkerülendő a neonácik a bakancsot sportcipőre váltották. A többségük már civilben vagy legfeljebb olyan saját márkájú ruhákban jár, mint a Thor Steinar vagy az Eric and Sons. Ezek azután jöttek létre, hogy a régi, szkinhedek körében népszerű brit márkák, mint Lonsdale vagy a Fred Perry, megpróbálva lerázni a kellemetlenné vált vevőkört, szivárványszínű marketingbe kezdtek.

A Demokratának nyilatkozó „régi motorosok” úgy látják, hogy az egykori szkinhedek nagy része mára megkomolyodott, családot alapított és polgári életet él. Akik nem távolodtak el teljesen a mozgalomtól, azok is visszahúzódtak, a hétköznapokban szinte láthatatlanok, nem keresik a konfliktust, az utca helyett koncerteken és törzskocsmákban gyűlnek össze, ahol nosztalgiáznak, söröznek és politizálnak. Mivel pedig nem képvisel már olyan erőt az irányzat, mint egykor, a fiatalok számára sem annyira vonzó. Ami a régi időkből megmaradt: az erőszakot hirdető zene. Tettlegességet viszont már csak a legritkább esetben inspirál…