Balog Zoltán: csak az élő ige tarthatja egyben a református egyházat

Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke köszöntőjében kiemelte: igazán keresztény egyház ott van, ahol az „élő ige összeköt bennünket”.

A találkozó résztvevői azért jöttek össze, mert nem tudnak és nem is akarnak az élő ige és egymás nélkül élni. „A közös imádság, a közös olvasás, a közös igeértés és cselekvés áldását keressük” – fogalmazott a református püspök.

Balog Zoltán kitért arra: „nem kis szakítópróba” a lelkészi hivatás, hogy újra és újra a szájukba kell venniük azokat a szavakat, amelyeket „Isten lelke ihletett”, közben pedig költségvetést csinálnak, konfirmandusokat készítenek fel, gyermekeket nevelnek.

„Nincs annál nagyobb kiszolgáltatottság, mint az élő igét kapni munkaeszköznek, és a létfenntartásunk zálogának” – fogalmazott, hiszen az élő igét, Jézus Krisztust soha nem lehet birtokolni, sose lesz „kipipálható”, mindig meg kell küzdeni érte.

De az élő ige ereje képes megváltoztatni a világ realitásait és „bennünket Isten valóságába helyezni, megnyitva az üdvösség kapuját” – mondta Balog Zoltán.

A rendezvényen a bizonyságtevők között volt Novák Katalin köztársasági elnök, Steinbach József református püspök, Ádám Veronika akadémikus és Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora.

Novák Katalin köztársasági elnök elmondta, felnőttként talált rá a hitre. Felidézte, 35 évesen kereknek érezte az életét, és az „kerek is volt. Csak nem volt közepe”. A megtalált hittel a „látásom változott meg” – tette hozzá az államfő, aki hálát adott családjáért, a magyar református közösségért és az egész magyar nemzetért.
Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora bizonyságételében arról beszélt, a református egyetem kettős kötődése, hogy egyszerre isteni és emberi szóra tanít. A KRE-nek van hitbeli küldetése – jelentette ki, megjegyezve, munkatársai az emberek és a közösség szolgálata mellett kötelezték el magukat.

Steinbach József, az MRE Dunántúli református egyházkerületének püspöke azt mondta: a keresztyén bizonyságtétel csodája, hogy aki a bizonyságtevőt hallgatja, az Jézus Krisztust hallgatja. A keresztyén bizonyságtétel tehát „megelevenítő hatalom”, melynek nyomán „áldás támad”.

Visky András erdélyi magyar író bizonyságtételében a „szerelemről beszélt”, mert mint mondta, nemcsak szerelemből jött a világra, de „hívővé is a szerelem szülte”. „Engem szerelmes emberek vettek körül”, akik „önmaguk megtartása helyett, puszta létükkel leplezték le a történelmi szükségszerűség képében tetszelgő abszurditást” – fogalmazott.

Ezek az emberek reménytelenül beleszerettek az örökkévalóba, aki viszonozta szerelmüket. „Arra lettem figyelmes” – tette hozzá, hogy szerelemből fordították oda fáradhatatlanul másik arcukat is az őket verőknek.

Ádám Veronika Széchenyi-díjas orvos arról beszélt: aki – mint ő is – a ratio világában él, egy életen át kérdez és a tudománytól várja a válaszokat. Amikor azonban az ember felteszi saját élete kérdéseit, már nem számíthat a tudományra. Amikor azt kérdezi, „ki vagyok én?, és ”mi a helyem a világban?„, Istent keresi, akkor is, ha nem tudja. És az önmagáról kérdező ember egyszer csak felismeri, hogy nincs egyedül, valaki biztatja, hogy kérdezzen, és hogy válaszokat is találjon, kezébe ad egy könyvet is: a Bibliát.

A szeretetben kapott, Isten bölcsessége által vezetett ismeretszerzés más, mint a tudományos, de megváltoztatja az ember viszonyát a tudományhoz is, mert ”visszavesz a mindentudás, a mindent értés nagyképű illúziójából„, ami nem idegen a tudomány világától – mondta Ádám Veronika.

A találkozón átadták az elsősorban kistelepüléseken szolgáló református lelkipásztornak adományozható Dobos Károly-díjat. Az elismerést Ősz András rétközberencsi lelkipászor vehette át a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei településen 1986 óta végzett szolgálatáért.

A találkozón a szervezők közlése szerint az összes kárpát-medencei református püspök, valamint csaknem ezer református lelkipásztor vett részt a Kárpát-medencéből.