Balog Zoltán: Isten nem mond le az emberről

A református püspök arról beszélt: az ünnep mindig eljön, függetlenül attól, hogy háború van vagy béke, hogy gazdagok vagyunk vagy szegények. De a karácsony mindennél fontosabb azoknak, akik bajban vannak, hiszen azt üzeni, hogy Isten „változtathatatlanul szeret bennünket”.

Az ünnep megnyitja az ember életében a kaput Isten felé, rádöbbentheti, hogy Isten szeretete állandó, ahhoz mindig lehet kapcsolódni. Ha ez az üzenet akárcsak egy embert is megszólít, akkor már megérte az ünnep körüli „felhajtás”, ami inkább elfedi annak lényegét.

Balog Zoltán hozzátette: az emberi törekvés karácsony provokatív üzenetének tompítása. A tankok, a bankok, a járványok világában azt mondani egy kiszolgáltatott gyermekre, hogy ő Isten követe, olyan ellentmondás, amit az ember megpróbál gyengíteni, ezért karácsonyi romantikát csinál belőle. Miközben Jézus is egy olyan világba született, ahol gyermekeket gyilkoltak le azért, hogy őt elpusztítsák.

„A mi dolgunk, hogy Jézus születésének radikális, sőt brutális üzenetét ne engedjük beteríteni angyalhajjal.” Miközben fontos, hogy átéljük az egymás iránti szeretetet, mindig ott kell lennie mellette a provokatív üzenetnek, hogy Isten „még mindig, mindennek ellenére” nem mondott le rólunk.

Balog Zoltán elmondta: a református egyház idén karácsonykor különös figyelemmel fordul Kárpátalja felé. A Magyar Református Szeretetszolgálat Betlehemi csillag című adománygyűjtésének célja az volt, hogy a rendszeres áramkimaradásokkal küzdő kárpátaljaiak számára is biztosítsa az ünnep fényét. A szeretetszolgálat az akció keretében gyertyákat, elemlámpákat, generátorokat és napelemes lámpákat vett és juttatott el kárpátaljai közösségekhez, családokhoz.

Az egyház emellett mozgalmat szervezett, hogy segítse találkozni a szétszakított kárpátaljai családokat. Gyülekezeti termekben, templomokban, családi otthonokban biztosítják a korábban Magyarországra menekült, illetve a Kárpátalján maradt, az ünnepre Magyarországra utazó családtagok találkozását.

A református püspök kitért arra: a Magyarországi Református Egyháznak nagyon szoros a kapcsolata Kárpátaljával, a 109 kárpátaljai református gyülekezet mindegyikének van magyarországi testvérgyülekezete. „Ez egy régi, hagyományos, de nemcsak történelmi, hanem napi szinten megélt kapcsolat.” Ezért a háború a magyarországi református közösségeket soha nem látott mértékben mozgósította. Az elmúlt 33 évben nem nyilvánult meg ilyen áldozatkészség a református egyházon belül. Emellett a külföldi testvéregyházak – észak-ír, skót, holland, svájci, német, amerikai, japán, koreai – is nagyon sok pénzt ajánlottak fel, amit a magyar egyház juttatott el Kárpátaljára.

A mi dolgunk felébreszteni az emberekben a felelősségtudatot, hogy akinek több jutott, annak nagyobb áldozatot kell vállalnia – mondta. Ez Kárpátalja segítése során megtörtént, és most Magyarországon is meg kell valósítani.

Elmondta, az egyház elhatározta, hogy nem zárja be a szegény, idős, beteg embereket ellátó intézményeit az emelkedő rezsiszámlák miatt, és országos szinten segítik egymást közösségei.

Balog Zoltán az elmúlt időszak fontos eseményei között szólt a Dunamelléki Egyházkerületben létrehozott gondozó egyházközségekről, a vidéki, kis közösségek lelkipásztori ellátásáról. „Amíg van egy ember, aki számít az egyházunk szolgálatára, addig nem hagyjuk őt cserben” – fogalmazott. Ugyanakkor vannak egyházközségek, amelyek már nem képesek önállóan biztosítani az egyházi szolgálatot. Ha ezek a közösségek hajlandók társulni, akkor az egyházkerület biztosítja az ehhez szükséges eszközöket. Kapnak például kisbuszokat, így minden héten máshol lesz istentisztelet, amelyen már nem 5-6 ember, hanem 35 vesz részt, az istentisztelet után szeretetvendégséggel. Így a lelkészek sem kényszerülnek 5-6 helyszínen szolgálni vasárnaponként – mondta, és reményét fejezte ki, hogy a strukturális átalakításból valóságos közösségépítés lesz.

Az ősszel lezajlott népszámlálással kapcsolatban Balog Zoltán elmondta, az egyházhoz tartozás koncentrikus körökhöz hasonlítható. A legbelső körben vannak a rendszeres templomba járók, a következőben azok, akik csak nagy ünnepeken, a még tágabb körben, akik csak fontos életesemények – keresztelő, esküvő, temetés – alkalmával keresik a kapcsolatot az egyházzal, és végül vannak azok a kulturálisan vagy már csak génjeikben vallásosak, akiknek van valamilyen képük arról, hogy a családjukban az egyházhoz tartozás valaha létező dolog volt, de számukra ez már alig jelent valamit.

A népszámlálás során az egyház célja a külső körökön lévők megszólítása volt, hogy a látszólagos közösséghez tartozásból valóságosat teremthessenek. Ez egy kettős meghívás: akik a népszámláláson reformátusnak vallották magukat, noha az egyház nem tud róluk, valójában egy anonim meghívót küldtek az egyháznak, hogy „itt vagyok, megszólíthatnál”, erre válaszul pedig „mi megpróbáljuk megkeresni, megszólítani őket”.

A megszólítás fontos terepe a református hang jelenléte a közélet, a kultúra, az oktatás és az idősgondozás világában. Értékelése szerint e nyilvános jelenlétnek is köszönhető, hogy dinamikusan növekszik, az elmúlt tíz évben megduplázódott azoknak a száma, akik a református egyháznak ajánlják fel adójuk egy százalékát, és akik mára többen vannak, mint ahány embert az egyház szoros értelemben vett, választójoggal rendelkező egyháztagként számon tart.

Ezeket az embereket is szeretnénk megszólítani – tette hozzá Balog Zoltán.