Baráthegyi mesevalóság

Csípős februári hidegben kapaszkodunk fel a Miskolc nyugati vége fölé magasodó Baráthegyre. Az autó nehezen bírja a meredek emelkedőt, de megéri az erőlködés, a tetőre érve mintha skanzenbe csöppentünk volna. A Szimbiózis a Harmonikus Együtt-Létért Alapítvány majorságában járunk; ez elsősorban fogyatékossággal élőknek átfogó segítséget nyújtó intézmény, de gyermekeknek szóló élménypark és családos vendégekre építő kereskedelmi szálláshely is.

Története az 1990-es évek közepén kezdődött. Akkoriban a fogyatékos embereket segítő ellátórendszer igencsak hiányos volt, és az ilyen személyeket nevelő szülők a legnagyobb bizonytalanságban éltek azt illetően, hogy haláluk után ki viseli gondját sérült gyermeküknek. Az ilyen sorsra jutott, inkább nehezen eltartható tehernek tekintett embereket jobbára zárt, gyakran régi kastélyokban berendezett intézményekbe rejtették el.

Elsőre tehát jókora csodálkozást keltett, amikor Miskolc egy alternatív iskolájának egyik tanítója egy értelmi fogyatékos kisfiút vett fel osztályába és egy egészséges kislány mellé ültette. Többen attól tartottak, hogy hátráltatja majd a tanulásban az ép gyermeket. De épp az ellenkezője következett be, a kislány hamarosan belső indíttatásból mentora, némi túlzással őrangyala lett a fogyatékos kisfiúnak, aki így szépen fejlődött.

Leegyszerűsítve ebből az élményből született meg a Szimbiózis Alapítvány, melynek kuratóriumi elnöke az egykori tanító, Jakubinyi László.

A máramarosszigeti születésű gyógypedagógus szavaiból süt az elszánt elkötelezettség, a mély hit abban, hogy munkatársaival jó úton járnak.

– Fogyatékosokat, hajléktalanokat, pszichiátriai betegeket látunk el. Eleinte elsősorban autistákkal foglalkoztunk, de hamar kiderült, hogy sokféle egyéb fogyatékossággal élő embernek is szüksége van a segítségre. Összesen mintegy 100 ember él és dolgozik az alapítvány farmján 8-10 fős munkacsoportokban. Több mint 500 családdal állunk kapcsolatban. 80 fő él bentlakásban, közülük 36 itt a majorságban három, egyenként 12 fős házban, a többiek Miskolc különböző városrészeiben – mondja Jakubinyi László, hozzátéve, hogy négy akadálymentes kisbusszal a szállításban is közre is tudnak működni, és otthon segítő speciális bébiszitterek is az érintett családok rendelkezésére állnak.

Itt, a Baráthegy lábánál egykor pálos kolostor volt, romjai ma is láthatók. Mint Jakubinyi László mondja, a fehér barátok lélekmegújító szellemiségére ma is lehet építeni.

Az alapítvány által működtetett modell lényegét tekintve egyszerű: nem eltartandó problémának, hanem teljes értékű, önellátásra képes embereknek tekintik a fogyatékossággal élőket. Ebből kifolyólag nem segélyezik őket, hanem munkát adnak nekik. Ez a felfogás terjedőben van hazánkban, bár nálunk csak a fogyatékos emberek mintegy 40 százaléka került be a foglalkoztatottak körébe; az Európai Unió átlaga e mutatóban 70 százalék.

– Rendes munkaszerződéssel, fizetésért foglalkoztatjuk őket. Adófizető állampolgárok, akik majd saját jogon kapnak nyugdíjat. Ez rendkívül fontos szemléletformáló társadalmi üzenet – vallja Jakubinyi László.

Fontos, hogy az alapítvány által foglalkoztatottak nem alkalmi ajándéktárgyakat készítenek, amelyeket a karácsonyi vásárban a fogyatékosságra tekintettel megvesznek az emberek. A baráthegyi gyakorlat életképes, mert a piacon eladható termékeket állítanak elő, amiket a minőségük miatt vásárolnak meg az emberek. Épp ezért nem tüntetik fel rajtuk, hogy fogyatékosok készítették őket.

– Természetesen voltak kudarcok, ezek elkerülhetetlenek. De hittünk abban, hogy a modellünk működhet, és igazunk lett – mondja Jakubinyi László.

A termékek Miskolcon több helyen is kaphatók, sőt, országos vásárokon is megtalálni őket. Van, amelyik elnyerte az Agrárminisztérium által alapított Hagyományok, Ízek, Régiók (HÍR) védjegyet. Sajtjaik rendre szerepelnek és jó eredményeket érnek el az etyeki Országos Sajtmustrán.

A sajtműhelyben elkészültek a lillafüredi Palotaszállóba szánt sajtok, takaros rendben sorakoznak a hűtőben. A majorság ugyanis épp a minőség miatt állandó beszállítója a híres hotelnek. Egyébként is pedáns tisztaság és rend uralkodik itt, pont úgy, mint bármely más tisztességes sajtüzemben. A nevelőszüleihez hétvégente hazajáró Éva büszkén magyarázza a sajtkészítés csínját-bínját.

Benézünk a kosárfonó műhelybe is, ahol használt újságpapírból készülnek a mutatós kosarak. Az egyszerű, de rutint és kézügyességet igénylő módszert Ádám mutatja meg nekünk: hurkapálca segítségével vékony, erős szálakat sodor a papírból, azokat szakszerűen fűzi, majd festi. Használt ruhákból lábtörlőket, kis szőnyegeket szőnek itt társaival együtt.

A birtokon van nemezelő-, gyertyaöntő és fazekasműhely, 300 emberre főző közüzemi konyha, asztalosüzem, gombapince, és a birtok állatait – kecskéket, lovakat, szamarakat, baromfiakat és néhány alpakát – szintén ez itt élők gondozzák. Az egyik alpakát éppen a függőségektől szenvedő szülők gyermekeként született Márk sétáltatja nagy odafigyeléssel, szeretettel. A hajléktalanokat heti kétszer szúrópróbaszerűen szondáztatják, ha valaki alkoholt fogyasztott, elsőre figyelmeztetik, másodjára egy hónapra elküldik.

A bent lakók saját, fürdővel felszerelt szobákban élnek. Az egyikben a szekrényre kiragasztva sorakoznak a mindennapi teendők. A fürdőben a tisztálkodás egymás utáni lépéseit tüntették fel, segítve az ott lakó fiatalembert az önállóságban.

Egy másik itt lakó, a budapesti Marci bámulatos buszokat, villamosokat hajtogat, kizárólag olyanokat, amelyek részt vesznek a fővárosi tömegközlekedésben. Marci a menetrendet is tudja, és laptopon követve az aktuális élőképet mondja is, hogy épp hol tart a 7A busz.

– Vigyázzanak, az ajtók záródnak, a Molnár Viktor utca következik! – harsogja lelkesen.

Mint Jakubinyi László és munkatársai is mondják, ezek az emberek rengeteg szeretetet tudnak adni az őket segítőknek. Ugyanakkor szó sincs idillről, igenis vannak nagyon nehéz helyzetek. Köztudott, hogy az autizmus súlyosabb formáiban egy apró szokatlanság is dührohamot válthat ki. Nincs könnyű, sematikus módszer, ahány ember, annyi sebzettség, annyi különböző kulccsal lehet lelkeket nyitogatni. Nemcsak egészségi állapot, hanem egyéni élettörténetek szerint.

Van itt olyan középsúlyos értelmi fogyatékos fiatalember, aki szexuális abúzus eredményeként született. Képes önállóan ellátni magát, dolgozik, nem mellesleg mindig mosolygós, derűs, életvidám, segítőkész. De nem hajlandó elhagyni a majorság területét, amióta itt van, soha nem tette ki a lábát a kapun.

Egy másik fiatalember a gyermekotthonból és az apácáktól is megszökött. Bizalmatlan volt, tüskés, dacos, amikor a Baráthegyre került, és pont a legfontosabbat, a munkát tagadta meg. Realitásokat nélkülöző elképzelésekkel innen is el akart menni. De amikor kíméletlenül szembesítették a lehetséges alternatívák elrettentő és kilátástalan voltával, megváltozott, és ma már példásan együttműködő, hasznos tagja a közösségnek.

A Szimbiózis Alapítvány nemcsak maguknak a fogyatékossággal élőknek, hanem családjuknak is segít. Egy hét mennyország nevű programjuk során ilyen embereket nevelő szülőket igyekeznek tehermentesíteni azzal, hogy arra a hétre – az állandó megsegítettek mellett – átvállalják tőlük a mindennapi feladatokat. Amikor egy alkalommal a Facebookon meghirdették a lehetőséget, kiderült, hogy sokkal nagyobb igény van rá, mint gondolták.

– 36 fogyatékos gyerek fogadását hirdettük meg, ezt mindössze 3 nap alatt 342 ezren osztották meg, és 250-en jelentkeztek. Keveset tudunk erről a másik Magyarországról – mondja Jakubinyi László, hozzátéve, hogy az embereket, ideértve különböző intézmények vezetőit is, megérinti, ha személyesen találkoznak a valóság ezen szeletével. Ennek köszönhetően a miskolctapolcai tavasbarlang és a lillafüredi erdei vasút is kedvezményt adott az egy hétre tehermentesített szülőknek a kikapcsolódáshoz.

És vannak lelkileg szinte elbírhatatlan terhek is.

– Egy alkalommal egy fiatal házaspár kétségbeesve keresett meg, hogy készítsük fel őket lelkileg a hospice-ellátásba került két sérült ikergyermeküktől való elbúcsúzásra – mondja megrendülten Jakubinyi László.

A Szimbiózis Alapítvány hét hektáron elterülő Baráthegyi Majorsága nemcsak foglalkoztatással segíti a fogyatékossággal élőket, hanem az ép emberekkel is megismerteti őket. Ennek érdekében többek között klasszikus, a világháló ismert felületein is megtalálható szállásszolgáltatást is nyújtanak az érdeklődő turistáknak, például egy rendszeresen visszatérő lengyel motoroscsapatnak. Igaz, a wellnessrészleget egy ideje felújítják. Emellett helyet adnak csapatépítő összejöveteleknek, és iskolai csoportokat is fogadnak az Agrárminisztérium szakmai közreműködésével készült tanyapedagógiai program keretében. Kötélverés, gabonaőrlés kézimalommal, tésztakészítés, kenyérsütés, állatgondozás és -fejés, vajköpülés; takarmányok ismerete, lovaglás és szamárkordézás, gyógynövényismeret és -feldolgozás; kertészeti és gyümölcstermesztési ismeretek, papírmerítés, szappanfőzés, nemezelés, gyöngyfűzés, íjászat, hagyományos népi játszóház – széles a paletta. A tanyapedagógiai program célja, hogy minél több mai gyerek megismerhesse a hagyományos gazdálkodási módokat, személyes, átélt tapasztalatot szerezzen arról, hogy miként készül az élelmiszer, saját eredményén keresztül megtapasztalja a jól végzett munka örömét. Egyszóval ivódjon beléjük a felelősség, a tudatosság.

– A vendég gyerekek reggel megfejhetik a kecskéket, a tejből sajtot készíthetnek, amit este magukkal vihetnek haza – magyarázza a pedagógia lényegét Jakubinyi László.

A szakmai programok a néphagyományra épülnek, ezért Élő kalendárium – Baráthegyi Kincsestár néven az éves ünnepkörhöz kapcsolódó eseményekre – egyebek mellett a kiszebábégetésre, a nagypénteki tojáskeresésre, az élő betlehemre – minden érdeklődőt várnak. Tavaly nagypénteken több mint ezer vendég látogatott el a Szimbiózis Alapítvány majorságába. Ezen alkalmak lényege nem a turisztikai bevétel, hanem a sérült, fogyatékos emberekkel együtt folytatott tevékenységek sokasága.

A majorság egyik fontos épülete a disósgyőri vár fából épített kicsinyített mása. A kerengőről ma már lakószoba is nyílik, a várudvarban régi mesterségek szerszámai sorjáznak, és rövid leírások az egyes mesterségekről. Így tudtuk meg például, hogy az esztergályost régen tokárnak hívták.

– Nélkülünk nincs régiségvásár – mondja mosolyogva Jakubinyi László, miközben sorra mutatja a legkülönfélébb régi eszközöket, szerszámokat, köztük az egy öl kimérésére használatos, emberméretű körzőre emlékeztető földmérőeszközt.

Ezekre az alkalmakra még Budapestről is érkeznek csoportok. A foglalkozások különlegessége, hogy az alapítvány részéről fogyatékos személyek kísérik, tanítják a gyerekeket, hivatalosan animátorként. Nagyon tanulságos, hogy volt, aki észre sem vette, hogy a kísérője fogyatékossággal él.

A Szimbiózis Alapítvány összesen 252 főt foglalkoztat 27 épületben. Ezeket igyekeznek gazdaságosan fűteni. Van hét saját faelgázosító kazánjuk, amibe az erdészettől kedvezményesen kapják a fát, gallyat. A fűtőanyag megtermelését két hektár saját tulajdonú erdő is segíti.

– Emberléptékű, ökológiailag fenntartható, sok kézi munkát igénylő tevékenységeket végeznek az itt élők – summázza a lényeget Jakubinyi László, hozzátéve, hogy az alapítvány foglalkoztatottjainak jó esetben esélyük van előbbre lépni, akár az elsődleges munkaerőpiacra.

Mindez olyan, mint egy valóra vált mese. Az 1999 októbere óta működő Szimbiózis Alapítvány arra tanít, hogy hittel, tehetséggel, elszántsággal, szorgalommal nincs lehetetlen, át lehet formálni a rossz megszokásokat, legyen szó elavult jogszabályokról vagy téves beidegződésekről. A mese itt valóra vált, és a pótolhatatlanul fontos munka előtt a magyar állam képviselői is kalapot emelnek; a negyedszázados fennállás alkalmából egy székelyföldi művész által faragott kopjafát a Belügyminisztérium fogyatékosságügyi államtitkára, egyben a Siketek Nemzetközi Sportbizottságának alelnöke, dr. Kósa Ádám avatta fel.