Barátok, a bíróság előtt

Azt mindenesetre rögtön a Romanowski menedékjogának megadása után megkapta Budapest Varsótól, hogy ez igencsak barátságtalan döntés volt. Romanowskit tizenegy bűncselekmény elkövetésével vádolja a lengyel bíróság, letartóztatása törvénytelen volt, mint ahogy az is, amikor az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) megvonta tőle a mentelmi jogát. A magyar kormány úgy érvelt, hogy azért adott menedékjogot Marcin Romanowskinak, mert az ellene indított eljárás semmilyen szinten sem felelt meg a jogszerűség követelményeinek. Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter arra figyelmeztette az uniós közvéleményt, hogy Magyarország egy köztörvényes bűnözőt fogadott be. A brüsszeli vezetés korrupcióval megvádolt tagjait persze szóba sem hozta, ahogy az EP-ben nyugodtan szavazgató Ilaria Salis esetét sem.

Ugorjunk vissza egy kicsit az időben, hogy jobban megérthessük az események lényegét. Ma a liberális Donald Tusk kormánya regnál Lengyelországban. Tusk egy ideig fontos szerepet játszott az uniós politikában, előbb az Európai Tanács, majd az Európai Néppárt elnökei tisztét töltötte be. Még nem járt le a mandátuma, de 2021-ben úgy döntött, hogy hazamegy Lengyelországba, és a gyakorlatban is visszaveszi az általa alapított párt, a PO (Polgári Platform) vezetését. Fel akarta készíteni ezt az erőt a 2023-as választásokra, amelyet nemcsak ő, de Ursula von der Leyen asszony is sorsdöntőnek ítélt. Ő azzal búcsúzott a hazaköltöző Donald Tusktól, hogy „remélem, a 2023-as parlamenti választás után Lengyelország miniszterelnökeként láthatom viszont”.

Így is történt. Igaz, hogy a választást Jaroslaw Kaczynski pártja, az addig kormányzó PiS (Jog és Igazságosság) nyerte, de erős partnerek híján nem tudott kormányt alakítani. Alakított tehát a KO (Polgári Koalíció) Tusk új, választási formációja, amit a megmérettetésre „barkácsolt” össze, és széles körű tárgyalásokba kezdett azokkal a pártokkal, amelyek – sokszor eltérő ideológiai alapon állva –, de mindenképpen részt kértek a hatalomból. Körülbelül tíz-tizenöt pártot, párttöredéket, politikai csoportot foglal magába a mai lengyel kormánykoalíció, nem kell mondani, milyen veszélyeket jelent, azaz mennyire borulékony egy ilyen rendkívül színes formáció.

Tusk már a választási kampányban is megígérte, hogy bosszút áll a Morawiecki kormány tagjain, és a hozzájuk kötődő eliten. Miután megkezdte a kormányzást, maga Tusk jelentette be, hogy Lengyelország demokratizálásához és a lengyel jogállamiság visszaállításához feltétlenül szükség lesz olyan hosszabb-rövidebb időszakokra, amikor az eredmény érdekében át kell lépni a törvényesség határait. Kicsit korábban ugyanerről beszélt itthon Fleck Zoltán, az ELTE jogi karának tanára arra az esetre, ha a következő választáson az ellenzék ragadná magához a kormányzati hatalmat. Úgy tűnik, valahol, a globális pénzügyi elit politikai műhelyeiben komplett forgatókönyvek készülnek a nemzeti-konzervatív kormányok megdöntésére, és egyáltalán: a nemzeti eszme, és a nemzetek eltörlésére.

Álljon itt néhány példa – a teljesség igénye nélkül arra, hogy a Tusk kormány miként lépte át a törvényesség határait:

• a közszolgálati televízió és rádió, illetve a lengyel távirati iroda erőszakos megszállása, a vezetők törvénytelen leváltása
• az igazságügyi rendszer átalakítása, a lengyel nemzeti bank vezetőjének törvénytelen leváltása
• az Alkotmánybíróság ajánlásainak, határozatainak rendszeres semmibevétele
• a hazafias szervezetek megszüntetése
• az új főügyész szabályokat áthágó, törvénytelen kinevezése
• az iskolai hittanoktatás részleges visszaszorítása mindenféle parlamenti és társadalmi egyeztetés nélkül
• az iskolai irodalom- és történelemoktatás liberális irányú, a lengyel hagyományrendszerből szinte gúnyt űző átalakítása
• az abortusz totális liberalizálása (parlamenti döntés nélkül, pusztán miniszterei rendelettel)
• több mint hatvan peres eljárás indítása a nemzeti-konzervatív kormány bizonyos tisztségviselői ellen (Így került a malomkövek közé Marcin Romanowski is)
• a peres eljárásokra csúcsát jelenti, hogy a Tusk kormány egy koncepciós per keretében meg akarja vonni a rivális Kaczynski-párt, a PiS állami támogatását
• a politikai letartóztatottak rendkívül rossz börtönkörülmények közé kerülnek. Ezt hivatalosan is megállapította a lengyel ombudsman. Természetesen a hatóságok nem törődnek vele. A foglyokat köztörvényes bűnözőknek igyekeznek beállítani. Így tettek egy pappal, Michal Olsewski atyával is, akitől több mint negyven órán át tagadták meg az ivóvizet kihallgatása során. Ez a nemzetközi jog szerint kínzásnak számít.
• a lengyel gazdatüntetések rendkívül agresszív, véres szétverése.

Magyarországnak is jutott valami, túl az uniós kereteken belüli barátságtalan megjegyzéseken. A lengyel kormány döntött, azaz határozatot hozott a lengyel–magyar történelmi hagyományok és kulturális kapcsolatok ápolására létrehozott Felczak Intézet megszüntetéséről. Tusk még nem tette meg a végső lépést, nyilván megvárja ezzel a 2025-ben esedékes lengyel államfő választást.

Olyan körözést adott ki a Marcin Romanowski ellen a varsói bíróság, hogy ha a világ 195 országában letartóztatják valahol a politikust, akkor ott mindjárt ítélkezhetnek is felette. Ez a lépés jól mutatja azt a hőfokot, amin a Tusk kormány irányítja a maga bosszúhadjáratát. Minden ízében, eresztékében példát adva a hatalomra éhes magyarországi ellenzéknek… Varsó bejelentette, hogy Romanowski ügyében előbb az Európai Bizottság, majd pedig az Európai Bíróság elé – a kettő szinte ugyanaz – citálja Magyarországot. Nyilván valamilyen újabb büntetésben reménykedve, amelynek Tusk és környezete az uniós elnöki pozíciójából szándékozik majd plusz nyomatékot adni.

Távolodunk? A magyar miniszterelnök szerint még sohasem voltak olyan mélyponton a lengyel–magyar politikai kapcsolatok, mint napjainkban. Orbán Viktor, látva az ottani közállapotokat, azt is érzékeltette egy nyilatkozatában, hogy

valószínűleg nem Marcin Romanowski lesz az utolsó lengyel politikus, aki menedékjogot kér hazánkban.