Batthyány-Strattmann László, „a szegények orvosa” százötven éve született

Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

Apja, gróf Batthyány József az arisztokrata család másik ágából származó Batthyány Ludovikát vette feleségül. László hatéves volt, amikor a nagy dunai árvíz elől a köpcsényi (ma: Kittsee, Ausztria) birtokra költöztek. Nem sokkal később apja elhagyta őket, majd anyját is elvesztette, mindez mély nyomot hagyott a 12 éves fiú lelkében, aki megfogadta: orvos lesz, és ingyen gyógyítja majd a betegeket.

A jezsuiták Bécs melletti, majd kalocsai intézetében tanult, Ungváron érettségizett. Apja óhajára rövid ideig gazdaságtant tanult Bécsben, aztán az önkéntes katonaév után a Bécsi Tudományegyetemen filozófiát és kémiát hallgatott, utóbbiból 1896-ban oklevelet kapott. Attól az évtől az orvostudományi kar hallgatója volt, diplomáját 1900-ban szerezte meg, később letette a sebész- és szülészorvosi vizsgát, majd megszerezte a szemészorvosi oklevelet is. Egyetemi évei alatt egy futó kapcsolatából lánya született, akiről élete végéig lelkiismeretesen gondoskodott. 28 évesen kötött házasságot a mélyen vallásos, osztrák-orosz származású Coreth Mária Terézia grófnővel. Boldog házasságukból 13 gyermek született, a herceg életének legnagyobb megpróbáltatása elsőszülött fia, Ödön elvesztése volt, aki 21 évesen halt meg.

Klinikai sebészeti gyakorlatát követően, 1902-ben a köpcsényi kastélyban magánkórházat alapított, Magyarország első korszerűen felszerelt vidéki kórházában ingyen, ha kellett, még az útiköltséget is fizetve gyógyította a hozzá fordulókat, segítője és asszisztense ifjú felesége volt. Olyan sokan kerestek nála gyógyulást, hogy a Magyar Államvasutak külön „kórházvonatot” állított be, amely a kis településre vitte a betegeket. Receptjeiért, a felírt szemüvegekért a pácienseknek nem kellett fizetniük, a számlákat orvosuk havonta, egy összegben rendezte. Az első világháború idején kórházát hadikórházzá alakította át, és 120 ágyasra bővítette.

1915-ben megörökölte nagybátyja hatalmas vagyonát, körmendi kastélyát, a Strattmann nevet és a hercegi címet. A címer Hűséggel és bátorsággal jelmondatát megváltoztatta, jeligéje Hűséggel és könyörületességgel (Fidelitate et caritate) lett. A Tanácsköztársaság idején családjával Bécsbe, majd egy időre Svájcba menekült.

Amikor a trianoni békediktátum után Köpcsény Ausztriához került, magánkórházát átadta Burgenland tartománynak, ő pedig családjával körmendi birtokára költözött. A kastélyban modern, 25 ágyas szemészeti magánkórházat létesített, ahová az ország minden részéből érkeztek szegény betegek. A kezelésért továbbra sem kért pénzt, sőt sokszor felruházta pácienseit és kifizette szemüvegüket, csak azt kérte: imádkozzanak el érte egy Miatyánkot. Búcsúzáskor minden betegének egy szentképet és egy kis füzetet adott „Nyisd fel a szemeidet és láss!” címmel, a környék szegényeit is segítette pénzzel, gabonával, ruhával.

Batthyány-Strattmann évente 3-5 ezer beteg látását mentette meg vagy adta vissza, életében mintegy háromezer szemműtétet végzett. Műtéti technikája elismerést váltott ki szakmai körökben, de tudományos babérokra nem vágyott, a szemészet fejlődését nyomon kísérte, az új ismereteket a gyakorlatban is alkalmazta. 1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tanácsának tagja, 1917-ben az akadémia tagja lett.

A magyar egészségügyet alapítványokkal is támogatta, alkalmazottainak nyugdíjbiztosítást vezetett be. Bár származásának köszönhetően a főrendiház, majd felsőház és több lovagrend tagja volt és a Vas megye örökös főispánja címet is viselte, a politikától igyekezett távol maradni, egyetlen nyilvános kiállása a trónjára visszatérni akaró utolsó magyar király, Boldog IV. Károly fogadása volt 1921-ben.

A technika csaknem minden ága érdekelte, laboratóriumot rendezett be, metallurgiával, fényképészettel, csillagászattal is foglalkozott. Az elsők között vezetett Magyarországon automobilt, másokat is megtanított vezetni. 1912-ben megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét, 1923-ban XI. Piusz pápa az Aranysarkantyú Rend lovagjává tette meg.

1929 szeptemberében rákot diagnosztizáltak nála, a végtelenül szerény, puritán orvos saját szenvedését is hatalmas lelkierővel, Isten akaratában megnyugodva viselte. Novemberben megoperálták, de nem tudták megmenteni, 1931. január 22-án meghalt. Holttestét az ausztriai Németújváron (Güssing) a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

„Életem egyik fő feladatának tűztem ki, hogy orvosi működésemmel a szenvedő emberiségnek szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgokat cselekedjem” – fogalmazott végrendeletében. A már életében szentként tisztelt Batthyány-Strattmann László boldoggá avatási eljárását 1944-ben a bécsi érsek és a szombathelyi püspök egyidejűleg indították el. A hosszabb időre megszakadt eljárás 1987-től folytatódott, s 2003. március 23-án Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Batthyány-Strattmann László emlékére 1992-ben díjat alapítottak, tiszteletére Körmenden emlékkápolnát, Szombathelyen templomot avattak. Nevét viseli a körmendi kastélyban lévő múzeum, a körmendi és a köpcsényi kórház, valamint több iskola, 2002-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott. Születésének 140. évfordulóján, Bécsben a ferencesek templomában mutatták be az életéről szóló, Pelikán című oratóriumot, a cím a Batthyány család önfeláldozást jelképező címerállatára utal.