Ha a miniszterelnök nem fordul vissza a harmadik sokkterápia és a reformdiktatúra útjáról, akkor megérdemli a bukást. Sokkal többrôl van ma szó, mint megszorításokról: valójában a szabadság és a demokrácia a tét. A magyar vállalkozók százezreinek gazdasági szabadságát veszélyeztetik a megszorító csomagok és a kormány hibás gazdaságpolitikája, több millió munkavállaló mindennapi szabadságát veszélyezteti az életszínvonal romlása és az élethelyzetek beszûkülése, miközben a társadalmi támogatás nélküli „reformnak” álcázott gazdasági diktatúra a jogállamot is veszélybe sodorja – mondta a Demokratának Matolcsy György közgazdász, országgyûlési képviselô.

{mosimage}

– Mit lát a gyurcsányi gazdaságpolitika legveszélyesebb elemének? – Azt, hogy rombolja a közbizalmat és rontja a közhangulatot. A magyar gazdaság súlyos bajait kizárólag nemzeti összefogással, valamennyi gazdasági és társadalmi szereplô közös megállapodásával lehet megoldani. Ezt tartom a kívánatos nemzeti megállapodásnak, amihez egy új Nemzeti Kerekasztal vezethet el. Ez éppen ellentétes a miniszterelnök gazdaságpolitikájával, mert az egy reformdiktatúra keretei között képzeli el a költségvetési egyensúly helyreállítását. Ez ellentétes a demokráciával, a magyar életösztönökkel és a közgazdaság logikájával. A közbizalom helyreállítása és a bizakodó társadalmi hangulat lényegesen nagyobb forrásai a gazdasági sikernek, mint bármely más pénzügyi vagy gazdasági tényezô. Erre nem épít a kormányfô gazdaságpolitikája, sôt tovább rombolja a politika és kormányzás elmúlt négy évben már jócskán megcsappant bizalmi tôkéjét. – Nemrég azt állította, a konvergenciaprogram a „gazdaságpolitika három fô hajójára üt léket”. Melyek ezek? – A konvergenciaprogram hiteltelen és elhibázott. Hiteltelen, mert ugyanazok állították össze, akik 2002 ôszétôl súlyos gazdaságpolitikai hibasorozatot vétettek; ennek következtében lett Magyarország éllovasból sereghajtó a régióban. Hiteltelen, mert úgy kényszerít áldozatra, hogy nem keresi a megállapodást a társadalommal és az üzleti élettel, tehát nem áll mögötte társadalmi támogatás. Hiteltelen, mert közgazdaságilag hibás logikára épít. Növekedési áldozattal képzeli el az egyensúly helyreállítását, miközben a konvergencia közeledést jelent, ami gyorsabb gazdasági növekedést feltételezne. Ez a program valójában távolít az eurótól, mert a következô két évben megfelezi a növekedést, csökkenti az életszínvonalat, és tömeges csôdhullámot hoz a hazai kisvállalkozói körben. A helyes közgazdasági logika gyorsabb gazdasági növekedéssel, több munkahellyel és erôsebb magyar vállalkozásokkal húzná ki a költségvetést a kátyúból; ezzel valóban közelebb vinne az euróhoz. Az elmúlt három évben legalább hat évvel távolodtunk az eurótól, s ez most folytatódik. Ez a program tehát meglékeli az euró hazai bevezetését, és ez az egyetlen ôszinte eleme: nem is vállal bevezetési dátumot az euróra. A második hajó, ami léket kap, a Nemzeti Fejlesztési Terv, hiszen a konvergenciaprogram világosan kimondja, hogy nem számol azzal, hogy képesek leszünk lehívni az összes elérhetô fejlesztési forrást Brüsszeltôl. Feladja a hazai kisvállalkozások támogatását, miközben erre lenne pénz Brüsszeltôl a 2007-2013-as költségvetésben! Éppen anynyival tervez kevesebbet lehívni, mint amennyit a Fidesz egy új Széchenyi Tervre javasolt felhasználni. A nemzetinek nevezett, de valójában csak kormányzati fejlesztési terv sem épül közmegegyezésre, nemzeti megállapodásra, tehát kudarcra van ítélve. A harmadik léket kapott hajó a 2007-es költségvetés: még mielôtt benyújtották volna, már elsüllyedt. A konvergenciaprogramban szereplô számok ugyanis nem valósulnak meg, így az erre épülô költségvetés sem lesz igaz. A költségvetés hiánya nagyobb lesz a vártnál, a növekedés kisebb, a munkanélküliség nagyobb, az infláció nagyobb, több lesz a csôd – vagyis a 2007-es év alapvetôen különbözik majd attól, amit a program vár, és ennek egyik kárvallottja maga a költségvetés lesz. – Ígéretükhöz híven az újonnan megalakult kormány tagjaihoz is eljuttatták a Gazdasági Konzultáció eredményeit tartalmazó, összefoglaló írást. Hogy látja, beépített-e bármit is a programjába az új Gyurcsány-kormány? – Az üzleti élet egyetlen javaslatát sem látom viszont a kormány programjában, sôt éppen a fordítottja jelenik meg benne. Az üzleti élet egy közmegegyezésre épülô gazdaságpolitikai fordulatot követelt, radikális járulék- és adócsökkentést, közbeszerzési fordulatot, a hazai vállalkozások feltôkésítését, továbbá sok más okos és ésszerû dolgot. A kormány gazdaságpolitikája minden ponton ellentétes a gazdasági konzultáció javaslataival. Egyébként a miniszterelnök még egy levélre sem érdemesítette a részére megküldött dokumentumot… – A kormánypárti propaganda meglehetôs sikerrel hitette el a választópolgárok nagy részével, hogy ha a Fidesz gyôz tavasszal, önök is megszorításra kényszerültek volna. Gyurcsány Ferenc már azt is kijelentette, „nincs más alternatíva”. A gazdaság helyzetének mai ismeretében választási programjuknak mekkora részét lettek volna képesek teljesíteni? – Az egészet, a négy év során. Tisztában voltunk a magyar gazdaság súlyos helyzetével, erre épült a programunk. Ezért indult volna már 2006. július 1-jétôl a gazdaságpolitikai fordulat egy 10 százalékos munkaadói tb-járulék-csökkentéssel, majd ezért hívtunk volna össze a Nemzeti Kerekasztalt, és kötöttünk volna nemzeti megállapodást a társadalom, a gazdaság és a politika szereplôivel, amelyben a 2007. január 1-jei teljes körû adóreform, nemzeti fejlesztési programok, a foglalkoztatási program és a többi fontos fordulatot hozó lépés szerepelt volna. Nemzeti összefogással, tehát nemzeti megállapodások keretei között kértünk volna támogatást a magyar gazdaság rendbetételére. Hitelességünket a közbizalom helyreállítására és a társadalom támogatására kívántuk építeni. – Sokan úgy gondolják, az önkormányzati választások eredménye nem változtat az egyre nehezebbé váló hétköznapokon. Mekkora jelentôsége van annak, hogy ki egy település polgármestere vagy milyen összetételû a helyi képviselôtestület? Csökkenhet-e ettôl a gázszámla? – Döntô jelentôségük lehet az önkormányzati választásoknak. A miniszterelnököt és a kormányzó pártokat egy tömeges választói tiltakozás gyôzheti meg arról, hogy rossz úton járnak. A kormány gazdaságpolitikája hibás, mert megszorításokkal nem lehet ilyen mértékû egyensúlytalanságot rendbe hozni. Más a közgazdasági logika és más a politika. Ha egy kormányzó elit nem figyel a szakmai érvekre, akkor kapjon erôs figyelmeztetést, és ez csak a politika felôl jöhet. Az is fontos, hogy helyben létrejöjjenek a nemzeti összefogás csírái, fontos, hogy az önkormányzatiság álljon ellen a reformdiktatúra kísérleteinek, ezért nagyon fontosak a polgármesterek és a képviselô-testületek. Eddig már kétszer éltünk át a maihoz hasonló kísérletet, és akkor nem volt elég erônk visszafordítani a kormányzó politikai elitet a rossz útról. 1991-92-ben az Antall-kormány sokkterápiával vezette át az országot a tervgazdaságból a piacgazdaságba, ami óriási áldozattal és veszteséggel járt. Volt más út, akkor is volt alternatíva, de a társadalom csak 1994-ben ébredt fel: ez állt az MDF politikai összeomlása mögött. 1995-96-ban a Bokros-csomag újabb sokkterápiát hozott, akkor a társadalom már tiltakozott, tüntetések is voltak, és az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Bokros-csomag törvényeit. Ennek ellenére újból feleslegesen hoztunk áldozatokat, mert a gazdasági egyensúly nem a Bokros-csomag következtében állt helyre, hanem annak káros hatásai ellenére! – És most itt a harmadik sokkterápia… – A Gyurcsány-kormány ismét feleslegesen és tévesen kényszeríti óriási áldozatra a magyar társadalmat és az üzleti életet. Tanultunk az elsô két sokkterápiából, és most erôsebben tiltakozunk: ezért lesz fontos az önkormányzati választás, és az utána következô izgalmas idôszak. – Izgalmas idôszak? Mire gondol? Hogy, mint korábban jelezte, 2008-ra már nem Gyurcsány Ferenc lesz a kormányfô? – Igen, azt gondolom, ha a miniszterelnök nem fordul vissza a harmadik sokkterápia és a reformdiktatúra útjáról, akkor megérdemli a bukást. Sokkal többrôl van ma szó, mint megszorításokról: valójában a szabadság és a demokrácia a tét. A magyar vállalkozók százezreinek gazdasági szabadságát veszélyeztetik a megszorító csomagok és a kormány hibás gazdaságpolitikája, több millió munkavállaló mindennapi szabadságát veszélyezteti az életszínvonal romlása és az élethelyzetek beszûkülése, miközben a társadalmi támogatás nélküli reformnak álcázott gazdasági diktatúra a jogállamot is veszélybe sodorja. – A kampány kezdete óta járja az országot. Milyen hangulatot tapasztal? Találkozik-e ezeken az összejöveteleken olyanokkal, akik korábban nem szimpatizáltak a Fidesszel? – Igen, naponta találkozom vállalkozói fórumokon és választási gyûléseken jobboldali és baloldali szavazókkal, és mindnyájan ugyanazt mondják: „becsaptak minket”. A magyar ember nagyon nem szereti a hazugságot, és nagyon vágyik a tisztességre, a megbecsülésre. A magyar értékrendben a szabadság az egyik legerôsebb érték, de nem lehet szabad az, aki döntéseit hamis üzenetek alapján hozza meg. Ez történt 2006 tavaszán. Valójában a szabadság megôrzése a tét, ehhez kell a ma kormányzó politikai elitnek erôs tiltakozó üzenetet kapnia tôlünk az önkormányzati választásokon. Egyre többen látják, hogy valóban rajtuk is múlik, hogy a következô években az állandó megszorítások világa köszönt ránk, vagy kiszabadulunk a hamisságok és felesleges áldozatok csapdájából. Mindig van másik út, mindig van alternatíva, mindig hozhatunk jó döntést, ahogy rosszat is. Bízom a választók életösztönében és a magyar társadalom szabadságszeretetében. Somorjai Viktória