Egyre nagyobb bajban vannak a helyhatóságok. A PricewaterhouseCoopers piaci tanácsadó és elemző cég vonatkozó tanulmánya szerint az önkormányzati szektor a jövőben egyre nehezebben tudja teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit, 2010 utolsó negyedévében ugyanis lejár azon kötvények türelmi ideje, amelyeket 2006 után, főként 2007-ben és 2008-ban bocsátottak ki a szorult helyzetbe került helyhatóságok. A neves elemző cég jelentése az ijesztő eladósodás legfőbb okának tartja, hogy az előző kormány többletfeladatokat rótt az önkormányzatokra, ám ezek elvégzéséhez forrást nem biztosított, sőt, a normatív állami támogatások összege 2005 óta folyamatosan csökkent, míg öt évvel ezelőtt 519 milliárd forintot tett ki, addig mára 338 milliárdra zsugorodott.

Így hát a helyhatóságok úgy próbáltak segíteni magukon, hogy kötvényeket bocsátottak ki. Ez egyfelől felelőtlenség volt, hiszen a fedezet az esetek többségében egyáltalán nem volt meg, másfelől nemigen kínálkozott más kiút.

Ráadásul a törvényi szabályozás lehetővé tette, szinte felkínálta a nagy arányú kötvénykibocsátást, anélkül, hogy azt akár a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, akár más központi szerv kellő szigorúsággal felügyelte volna. Egyedül az Állami Számvevőszék jelezte már 2008-ban, hogy a jelenség veszélyes és kockázatos, a vonatkozó jelentésnek – mely egyébként arra is felhívta a figyelmet, hogy 2002 és 2006 között jelentősen romlott a helyhatóságok gazdasági helyzete – azonban nem lett foganatja.

Épp ellenkezőleg, mivel az európai uniós pályázatokhoz szükséges jelentős arányú önrészt is lehetőség nyílt ily módon biztosítani, a körülmények összessége szinte rálökte e pályára a helyhatóságok jelentős részét. További probléma, hogy a kötvények 88 százalékát devizában adták ki, s így az árfolyam-ingadozás is rontja az önkormányzatok helyzetét. Ugyancsak tetézi a bajt, hogy sok helyhatóság ráadásul nem is fejlesztésre, hanem működésre, alapvető feladatai ellátására nyúlt a kötvénykibocsátás eszközéhez. Mely a türelmi idő miatt kedvezőnek tűnt, hiszen ezáltal úgy jutottak azonnali bevételhez, hogy néhány évig nem kellett fizetniük a kötvényvásárlóknak. Ráadásul ez afféle rejtett hitelnek minősült, ami csak akkor jelentkezik mérleghiányként, amikor elkezdődik a törlesztés. Vagyis az év végén.

A rohamra jellemző, hogy míg 2005-ben csak 7 milliárd forint bevételre tettek szert ily módon a helyhatóságok, addig 2008-ban már 211 milliárdot teremtettek elő kötvények útján, melyek 92 százalékát 2007-ben és 2008-ban adták ki 3, 4, illetve 5 éves türelmi idővel, vagyis az első visszafizetések év végétől már esedékesek, és 2013-ra várható a hullám csúcsra érése. És a helyzet még aggasztóbb lenne, ha 2008-ban nem tör ki a világválság, alaposan lehűtve a kötvénykibocsátási lázat.

Tavaly ugyanis csak 11 helyhatóság dobott piacra kötvényeket, bár ez is 8 milliárd forint, illetve 29 millió euró értéket képviselt. Az idei első negyedévben pedig 10 helyhatóság folyamodott e megoldáshoz 9 milliárd forint, 31,5 millió euró, illetve 36,6 millió svájci frank értékben.

A kötvényláz java azonban a 2006 és 2008 közti időszakra esett. Ekkor összesen mintegy 450 milliárd forintnyi kötvény kibocsátását eredményezte. Ez a helyhatóságok éves bevételének nagyjából 13 százalékát fedezte. Jelenleg – a 2006 előtti kibocsátásokat is számítva – hozzávetőlegesen 550 milliárd forintra rúg az önkormányzatok által kiadott kötvényállomány, a helyi elöljáróságok tartozási oldala – a hitelállománnyal együtt – országosan összesen mintegy 1100 milliárd forintot tesz ki. Ez közel harmada azon 3200 milliárd forintnak (a központi költségvetés körülbelül negyedének), melyből a helyhatósági szektor éves szinten gazdálkodik. A kötvények utáni fizetési kötelezettség idén már 30 milliárd forint többletterhet jelent az érintett önkormányzatok mintegy 6 százalékának, ez jövőre várhatóan megduplázódik, a törlesztés is legalább a kötvényeket kibocsátó helyhatóságok 30 százalékát fogja már érinteni, s az arányok az idő múlásával egyre nőnek.

Vagyis a helyzet aggasztó, annak ellenére, hogy a kötvények utáni fizetési kötelezettség a 3200-ból mintegy 300 önkormányzatot terhel. Ezek ugyanis jellemzően nagy gazdasági súllyal rendelkező helyhatóságok, köztük olyan városok, mint Baja, Szerencs vagy Gyula, fővárosi kerületek (például a XII., a XV., a XVI., a XVIII.), megyei jogú városok (mások mellett Esztergom, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Szeged, Szekszárd), sőt megyék (egyebek között Bács-Kiskun, Baranya, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas), melyek meghatározzák egy-egy térség gazdasági életét. A kép még sötétebb, ha tudjuk, hogy a hazai önkormányzatok közel kétharmada kénytelen igénybe venni az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatoknak elérhető támogatást (ÖNHIKI), ami azt is jelenti, hogy ezen helyhatóságok voltaképp hitelképtelenek, így ha akarnának, sem tudnának kötvényekbe menekülni.

Mivel a kötvények utáni fizetési kötelezettségek teljesítésére továbbra sem látszik fedezet, sok település néz szembe a csődeljárás rémével, mely már néhány millió forintos hátralék esetén megindulhat. Ez pedig – a bizalmatlanság miatt – olyan dominóeffektust válthat ki, ami teljesen megbéníthatja az önkormányzati szektort és ezáltal voltaképp az országot.

Önkormányzati csődre egyébként több mint 30 esetben volt már példa az elmúlt húsz évben, de jellemzően kistelepülési önkormányzatok voltak érintettek. Idén márciusban viszont Szigetvár jelentett csődöt, pedig nem volt érintett a kötvényhullámban, viszont milliárdos nagyságrendű tartozást halmozott fel, amiből 60 millió forint határidőn túli lejárt adósság volt. A városvezetés ellen többen inkasszót kezdeményeztek, ezért a helyhatóság maga kérte az adósságrendezést. Ilyen méretű településsel ez eddig még soha nem fordult elő. Múlt heti hír szerint Kiskunfélegyháza fizetőképessége is kérdésessé vált, a helyhatóság ezért rendkívüli intézkedésekre – helyi adóemelésekre, bizonyos szociális támogatások befagyasztására, bércsökkentésekre, intézménybezárásokra és -összevonásokra, beruházások leállítására, illetve a városi kórháztól való megválásra – kényszerül annak érdekében, hogy a lejárt tartozások ne haladják meg a 60 napot. Ellenkező esetben ugyanis az alföldi városra is csődeljárás várna.

Ez pedig azt jelenti, hogy – miután az önkormányzati törvény értelmében a bíróság megállapítja a fizetésképtelenséget – a településvezetés köteles felfüggeszteni minden feladat-finanszírozást, a legalapvetőbb szolgáltatások kivételével, az állam pedig csődbiztost rendel ki. Ilyen eljárás esetén az uniós pályázatoktól öt évre elesnek az érintett települések, vagyis voltaképp lefagynak, ez pedig kihat nemcsak saját gazdálkodásukra, hanem a térség egész gazdasági klímájára, döntően (hátrányosan) befolyásolva a vállalkozásokat, a munkahelyteremtést, az intézményfenntartást és számos nélkülözhetetlen tevékenységet. Egy település csődje tehát egész környezetét magával rántja.

A kormány ily módon önkormányzati fronton is veszedelmes kihívásokkal kénytelen szembenézni, hiszen jelenleg mindent számítva az önkormányzatok mintegy 1100 milliárd forint mínuszban vannak, ami több pénz, mint az idénre tervezett 900 milliárdos költségvetési hiány. Ez komoly feladvány. Olyannyira, hogy kézzelfogható konkrétumok még nem is láttak napvilágot a helyhatóságok gazdálkodásának konszolidálását illetően, a 29 pontos első akciótervben nem szerepelt ez a terület, a törvényhozás pedig eddig csak az önkormányzati testületek létszámának csökkentéséről és a képviselők megválasztásának a korábbiaktól eltérő módjáról döntött. Az azonban a hírmorzsákból kikövetkeztethető, hogy a helyhatósági rendszer a korábbinál sokkal feszesebb ellenőrzésre számíthat a jövőben. Erre szükség is lesz, megelőzendő a felelőtlen vagy kétségbeesett menekülőutak keresését. Ezzel párhuzamosan viszont a finanszírozást is kiszámíthatóvá és biztonságossá kell tenni az állam oldaláról, akár az adó- és járulékrendszer átalakításával, a helyben keletkező bevételek nagyobb hányadát meghagyva az adott településnek.

Ezt egyébként, pontosabban a helyi és a központi adórendszer, illetve a helyi adók és illetékek beszedésének átalakítását az önkormányzati szövetségek is szorgalmazták a kormánynak májusban megküldött 12 pontos állásfoglalásukban, hozzátéve, hogy a helyhatósági és állami feladatellátást, a hatásköröket és a finanszírozás egészét újra kell szabályozni.

Az a nyilatkozatokból tudható, hogy a kormány az önkormányzati rendszer nagyszabású átszervezésére, a feladatkörök átalakítására készül, aminek célja a közigazgatási és gazdálkodási ésszerűsítés. A vészhelyzet viszont nem tűr halasztást. Tűzoltásként a bajba jutott devizahitelesek megsegítésének tervezett módja – nemzeti eszközkezelő alap létrehozása – alkalmazható lenne a helyhatóságok esetében is, több pénzügyi szakember fölvetette, hogy az állam – akár egy új alapítású bankon keresztül – vásárolja fel az önkormányzatok kötvényállományát, s azokat értékesítse a pénzpiacokon. Ezzel a helyhatóságok levegőhöz juthatnak, az esetlegesen felállítandó új pénzintézet pedig forráshoz. A kormányzati műhelyekből egyelőre konkrét intézkedési tervek nem szivárogtak ki. Az önkormányzatok konszolidálása mindenesetre sürgető feladat, tömeges csődjük ugyanis hosszú időre ellehetetlenítené a gazdaság és általában a vidékfejlesztés beindítását.

Ágoston Balázs

* * *

Az önkormányzati szektor hosszú és rövid lejáratú hitel- és kötvényállományának változása 2002-től 2009-ig, milliárd forintban:

2002 191,9

2003 217,7

2004 274

2005 340,2

2006 486,4

2007 668,5

2008 911,4

2009 1012,3

2010 1100

(2010: évközi becslések szerint meghaladja az 1100 milliárd forintot)

Forrás: Magyar Államkincstár