Beneš kiirthatatlan?
Örömteli és ígéretes, hogy a szlovák-magyar államközi viszony soha nem volt olyan jó, mint az utóbbi években. Ám ez sajnos korántsem jelenti a felvidéki magyarokat sújtó elnyomó, hátrányosan megkülönböztető politika végét.
Ez tükröződik Borvendég Zsuzsanna, a Mi Hazánk európai parlamenti képviselője és Martina Šimkovičová, a Szlovák Nemzeti Párt által delegált szlovák kulturális miniszter levélváltásából is. Az persze előrelépés, hogy a Borvendég Zsuzsannát is soraiban tudó Szuverén Nemzetek Európája képviselőcsoport pozsonyi kihelyezett frakcióülésén a frakció két szlovák képviselőjének köszönhetően lehetőség nyílt személyesen találkozni a szlovák kormány kulturális miniszterével és környezetvédelmi miniszterével, a szintén a Szlovák Nemzeti Pártot képviselő Tomáš Tarabával.
A Mi Hazánk képviselője a kérdéseket írásban adta át a pozsonyi kormány két tagjának, a kultuszminiszter válasza megérkezett, Borvendég Zsuzsanna pedig megjegyzésekkel kiegészítve közzétette azt világhálós felületén.
A magyar EP-képviselő előzetesen leszögezi, hogy nagyra értékeli a kérdéseire kapott részletes, a felvetéseket nem kikerülni akaró válaszokat. Ugyanakkor azok néhány esetben megtévesztők vagy mellébeszélők.
A szlovákon kívül más nyelvek nyilvános használatának tilalmát kimondó, nemrég napvilágra került nyelvtörvény-tervezettel kapcsolatban például azt írta a szlovák miniszterasszony, hogy az csak egy belső munkaanyag, ami azóta is formálódik, figyelembe véve a magyarok és más nemzeti közösségek véleményét, a hivatalos kétnyelvűséget illetően pedig hivatkozik a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára, amely szerint „a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és támogatása nem mehet a hivatalos nyelvek és azok megtanulásának szükségessége rovására.”
Ez így csúsztatás, ugyanis ez valóban szerepel a Chartában, de ez nem függ össze a hivatalos két- vagy akár többnyelvűséggel, lásd Svájc példáját, ahol négy hivatalos nyelv (francia, német, olasz, rétoromán) létezik. Épp ezért hamis érvelés, miszerint „Szlovákiában más nemzeti kisebbségek képviselői is élnek, és a kötelező kétnyelvű hivatalos eljárások a csak magyar kisebbség tagjai által lakott területeken diszkriminálhatják más nemzeti kisebbségek jogait.”
Ugyanakkor szerencsére, amint azt Gubík László, a felvidéki Magyar Szövetség elnöke tavasszal a Demokratának elmondta (Felvidék first, Demokrata, 2025. április 2.), a nyelvtörvény lekerült a napirendről, miután maga Robert Fico kijelentette, hogy amíg ő a miniszterelnök, addig ilyen jogszabály nem lesz.
Borvendég Zsuzsanna arra is rákérdezett Martina Šimkovičovánál, hogy miért nincs az idén 30 éves szlovák-magyar alapszerződés által előírt olyan szervezet, kvázi kulturális önrendelkezést gyakorló Nemzeti Tanács, amely állami költségvetésből oktatási és kulturális feladatok finanszírozására jogosult.
Erre a szlovák miniszterasszony azt felelte, hogy erre vonatkozó kérést „a magyar fél soha nem terjesztett elő hivatalosan. Ezért a Kulturális Minisztérium nem lát okot nemzeti kulturális tanácsok létrehozására.” Borvendég Zsuzsanna ennek nyomán arra szólította fel a magyar kormányt, hogy kérje hivatalosan ilyen Nemzeti Tanács létrehozását.
A magyarokat és a németeket kollektíven háborús bűnösnek nyilvánító, ma is hatályban lévő és bírósági vagyonelkobzások jogalapját jelentő Beneš-dekrétumok ügyében Šimkovičová miniszterasszony hatásköri okokra hivatkozva kizárólag az egyházi vonatkozásokkal kapcsolatosan válaszolt a Mi Hazánk európai parlamenti képviselőjének, és e körben sem azok esetleges eltörlésére, pusztán egyes esetekben helytelen alkalmazására reagált. Mint írta, „a Beneš-dekrétumokat nem kellett volna alkalmazni az egyházi jogi személyek tulajdonában lévő vagyontárgyak államosítására.Ha ilyen esetek előfordultak, az egyházi vagyont jogalap nélkül vették el, ami lehetővé tette a restitúciós igények érvényesítését a restitúciós törvény alapján”, ami azonban „csak bizonyos vagyoni igazságtalanságok következményeinek enyhítését célozta. Nem állapított meg jogot az egyházi vagyon teljes visszatérítésére vagy a vissza nem térített vagyon pénzbeli kárpótlására.” Hivatkozik a szlovák parlament egy 2005-ös döntésére, mely alapján az egyházi és vallási közösségek vagyonának restitúciós folyamata befejezettnek tekintendő. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy „a restitúciók sikerességi arányát minimum 78 százalékra becsüljük.” A levelezés és Borvenség Zsuzsanna megjegyzései teljes terjedelemben a képviselőasszony világhálós honlapján olvashatók.
A szemelvényekből látható, hogy a korábbi évtizedekre jellemző patologikusan merev elzárkózás valamelyest oldódni látszik, legalábbis lehetséges nyílt szlovák-magyar párbeszédet folytatni a leghúsbavágóbb kérdésekben is, de még igen messze vagyunk attól, hogy a felvidéki magyarság minden diszkriminációtól mentesen élhessen szülőföldjén.
