Vidám női hang csilingel a telefonban, amikor a dél-budai, négyemeletes téglaház elé érünk. Néhány perc és már bent is vagyunk a kétszobás garzonban, ahol három csinos lány vár minket. Nem győzzük kapkodni a fejünket, és azon morfondírozunk, hogy Tina, Alexa vagy Barbi után fordulnánk-e meg először az utcán. És nem azért, mert „úgy” vannak öltözve. Húsz-huszonegy éves lányoknak mutatkozunk be, akikről semmi sem árulja el, hogy mivel töltik napközben az idejüket. Szilikont hiába keresünk bennük, harisnyatartót sem látunk rajtuk, a smink szolid, a tűsarkú cipőt és a térdig érő csizmát csak többszöri kérésre veszik elő. Persze, mi nem igazi vendégek vagyunk.

Százharmincmilliárd forint

A felújított lakásban a bútorok és a színvilág Tina ízlését dicséri. Kiderül, már csak ritkán dolgozik. Ő a „madám”, vagy ha úgy tetszik, a strici. Korábbi munkatársai egy nyugat-európai országban dolgoznak, Alexa és Barbi alig néhány napja érkeztek.

– Hétezren vannak, csak Budapesten – ezt a becslést már a hazai szexmunkások őrangyalától, Ági nénitől halljuk. Így ismerik Földi Ágnest a kocsisoron, a pesti éjszakában és a luxusbordélyokban. „Civilben” ő a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének (MPÉE) első embere. – Az országban 15 ezer körül lehet a számuk, de ez szezontól is függ – tudjuk meg. Télen nagyon sokan mennek át az országhatáron túlra, három éve Firenzében 500 magyar lányt találtak, akik túlnyomórészt önként voltak ott. Sokan tehát kívül esnek a szervezet látókörén. És valóban: Tina, Barbi és Alexa még soha nem hallottak Földi Ágnesről, pedig még képet is mutatunk nekik a médiában jól ismert elnök asszonyról.

Az örömlányok számának pontos meghatározásához nem jutunk sokkal közelebb a prostitúcióban forgó pénzek megbecslésével sem. Két éve a Központi Statisztikai Hivatal (uniós jogszabálynak engedelmeskedve) ezt az „iparágat” is felvette a GDP összetevői közé, a háztartások egyéni fogyasztási kiadásai, például az autó-, könyv- vagy gyógyszervásárlás mellé. E szerint a magyar lakosság (a külföldi turistákkal, az országon áthajtó kamionsofőrökkel együtt) 2006-ban több mint 130 milliárd forintot költött ilyen szexuális szolgáltatásokra. A KSH illetékes szakértője a Demokratának elmondta, akkor egy munkatársuk nagyon alaposan utánajárt a kérdésnek, rendőrségi adatok, újságban megjelent riportok és más hozzáférhető beszámolók, adatsorok segítségével mérte fel a tarifákat, az esetszámokat, mert kérdőívekkel mindezt nehéz lett volna megtudni. Más országokkal nem történt összehasonlítás, de a statisztikus megbízhatónak tartja a kapott számot.

– Ennyi biztosan van, az alsó határon vagyunk. A bordélyban az „esetszámra” nem panaszkodhatnak a lányok. A telefon tizenöt percenként csörög, napi 5-6 vendég a penzum. Ami a tarifákat illeti, egy óra 12 ezer, ez az alapdíj, ennek fele a még szinte tinédzser madámé. Ehhez jönnek az úgynevezett extra szolgáltatások, az így kapott pénzt Alexa és Barbi megtarthatja. Hét végén, éjjel-nappal „be vannak kapcsolva”. A lányok nem egyformán bevállalósak, Alexa extrái között a csók és a kölcsönös orális örömszerzés (francia) szerepel, Barbit análisan is lehet szeretni, dominának is szívesen beöltözik (mutatja a korbácsát), és a nőket sem veti meg. Tina korábban végzett testmasszázs-tanfolyamot, gyengéi a szűz fiúk.

Az illegalitás határán

Bea Pest déli részén, egy körfolyosós, lerobbant épület kis lakásában vár. A teltkarcsú hölgy 36 múlt, két éve dolgozik. Másfél évtizednyi házasság után válás és idegösszeroppanás, és a korábban egy cégnél vezető állásban dolgozó kereskedelmi szakember egy ügyfélszolgálatnál találta magát, nettó kilencvenezerért. Miközben volt két gyerek, egy családi ház és sok-sok adósság. Beán nem látszik a munka, sokat nevet és jókedvű, elmondása szerint nagyon jó színész. Ez kell is a szakmához. Nagyon sok visszajáró vendége van, előfordul, hogy nem lehet bejutni hozzá, de vigyáz magára, és naponta legfeljebb három-négy kuncsaftot vállal. A VIP-vendégekről nem nyilatkozik. Bea még nyelvet akar tanulni, és miután rendezte adósságait, újra elhelyezkedni. Ezt a munkát azonban nehéz csak úgy abbahagyni.

Van persze, hogy ő is kibukik és elege lesz. De nem olyan könnyű ebből kiszakadni. – Megszoksz egy bizonyos színvonalat, a könnyen jött pénzt, ami aztán utána könnyen is megy.

Egyedül dolgozik, egy hónapig volt stricije, otthagyta, amikor egyszer megfenyegette, de azóta is jóban vannak. Szerinte a lányok nagy része ezt önként csinálja, kivéve, aki az utcán van, ők legtöbben nem maguktól vállalják. Sokkal keményebb élet az utcai. Bea a vállalkozói igazolvány kiváltásán még nem gondolkodott, a rendőrséggel sohasem volt dolga. De nem ajánlaná senkinek jó szívvel ezt a munkát.

A fővárosban ma már többen dolgoznak lakásban, mint az utcán. Ott általában a jobb anyagi körülmények közül érkező, igényesebb, szoláriumbarna és méregdrága fehérneműket húzó lányok szolgáltatnak, furcsa módon gyakran mégis az utcán állók, a híradásokban is szereplők azok, akik egészségesebbek és betartják a törvényben előírtakat. Ennek oka Földi Ágnes szerint részben a törvényi szabályozás és a rendőrség bűnüldözési gyakorlata.

A prostitúció bizonyos feltételek mellett 1999 óta legális Magyarországon. A védett övezeteken (például közutak, egyes közintézmények, külképviseletek, iskolák környezetén) kívül akkor is fel szabad ajánlkozni, ha nincs kijelölve türelmi zóna. Márpedig az egyetlen helyen sincs az országban, hiába írja elő a törvény kötelező jelleggel bizonyos esetekben. A szexmunkásnak ezenkívül rendelkeznie kell háromhavonta megújítandó egészségügyi könyvvel is, ami igazolja, hogy egészséges. Lakásban csak megszorításokkal lehet dolgozni (bérelt szoba nem jöhet szóba, a Magyarország által 1955-ben aláírt, az emberkereskedelemről és a prostitúcióról szóló New York-i egyezmény és a hazai szabályozás emellett a kerítést is tiltja). A vállalkozói igazolvány kiváltása vagy adószám kérése nem kötelező, bár az egyik megyei bíróság ezzel ellentétesen határozott. A sok nehezen eldönthető kérdés egyike, hogy milyen gazdasági tevékenység számít „rendszeresnek”. A lányok szexuális tevékenysége hivatalosan a „máshová nem sorolt, egyéb személyi szolgáltatások” közé került, a családfakutatók, asztrológusok és portások mellé.

– A rendőrök szinte kizárólag az utcán dolgozó lányokat zaklatják – panaszolja Földi Ágnes. Pedig ők azok, akik éppen a nagyobb láthatóság, a könnyebb ellenőrizhetőség miatt igyekeznek minden szabálynak megfelelni. – Sokkal könnyebb a lakásban dolgozó lányoknak, hiszen ők nem szembesülnek minden nap a rendőri igazoltatással, azzal a rendőrrel, aki sokszor maga sem ismeri a törvényt. Kap az önkormányzattól egy utasítást, hogy ezen az úton nem akarok prostituáltat látni, és hiába felel meg a törvényben előírt összes feltételnek a szexmunkás, a rendőr akkor is el fogja őt zavarni. Egy budapesti úton az egyik oldalon fürtökben állnak a szexmunkások, a másikon fürtökben parkolnak a stricik. Földi Ágnes soha nem tudott még úgy kimenni oda, hogy a rendőrök azt az oldalt igazoltatták volna, ahol a futtatók álltak. Mercedesekben, BMW-kben. A rendőrök egyébként pontosan tudják, hogy melyik lányhoz ki tartozik. És ők is érzik a fű illatát.

Horváth Attila alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság közterületi és őrszolgálati osztályának vezetője megkeresésünkre elmondta, ezeket az állításokat kicsit sommásoknak tartja. Az önkormányzat rendeletekben határozhatja meg a védett terület határait, és azok betartásához szükség lehet a területileg illetékes rendőrségre is. Mivel a prostitúció önmagában nem tiltott tevékenység, nekik elsősorban a közrendre és a közbiztonságra kell ügyelniük, illetve arra, hogy a prostitúcióhoz igen gyakran egyéb járulékos cselekmények (orgazdaság, kábítószerrel való visszaélés, emberkereskedelem) társulnak. Az állampolgárok részéről is folyamatos kihívás éri őket, tucatszámra érkeznek a lakossági bejelentések a szemetelésről, zajról, a járókelők fenyegetéséről. Azt tanácsolja mindenkinek, amennyiben a rendőri intézkedést sérelmesnek tartják, éljenek a panasz lehetőségével, ezt több hivatalos fórumon megtehetik, illetve a prostituáltak ne fizessenek helyszíni bírságot, ha úgy vélik, nem követtek el szabálysértést. Ekkor ugyanis a rendőr fel fogja jelenteni őket, és a hivatalos eljárás keretében ki fog derülni, hogy valójában mi történt. A lakásban dolgozók tevékenysége nehezebben megfogható, általában csak egy telefonszám áll rendelkezésre, ez alapján pedig senkit semmivel nem lehet meggyanúsítani. Leginkább a szomszédok tehetnek bejelentést ez ügyben.

Bár a lányok bevétele borsosnak nevezhető, a mérleg másik serpenyőjében meglepően magas költségeket találhatunk. Az orvosi igazolás kiváltása a bőr- és nemibeteggondozóknál legalább 17 ezer forintba kerül, sok helyen azonban ennek többszöröse, és csak egy hónapra adják ki. Nagy pénzeket emésztenek fel a minőségi kellékek (higiéniai és illatszerek, ruhák stb.) A szexmunkások rendszeresen fizetik a rendőrök által kiszabott, sokszor önkényesnek tartott szabálysértési bírságot, ami több tízezer forintra rúghat. A lakásban dolgozók esetében a razzia azonban fehér hollónak számít. Tina meséli nekünk, hogy őt hatezer forintért szűrik, magánorvos viseli a gondját, amúgy meg sok „rendőr ismerőse” van. Tisztában van vele, hogy amit csinál, az nem állná ki a törvények próbáját, majd mosolyogva megvonja a vállát. A többtucatnyi internetes szexpartnerkeresőt és hirdetési újságot látva, az ezeket a lányokat, de még a lakást és a fürdőszobában található törülköző frissességét és a rendelkezésre álló tusfürdők számát is pontozó és osztályozó vendégek, a „makktársak” ezernyi beszámolóját olvasva egyértelmű, hogy a főnök asszony nincs egyedül. Ha hétezresre becsült számukat a fővárosi lakosságra vetítjük, hamar kiderül, nemigen van olyan utca Budapesten, ahol ne dolgozna szolgáltató. Az pedig már ízlés kérdése, hogy bordélyháznak hívjuk-e azt a helyet, ahol kettőnél többen vannak. Magyarország fővárosa valójában egy gigantikus türelmi zóna.

Önmagukat kizsákmányolók

Az utóbbi években a prostitúciót ellenzők közül sokan pártfogásukba vették a svédországi gyakorlatot. A skandináv modell a lányokat áldozatnak tekinti, és a keresleti oldalt próbálja meg büntetni. Az MPÉE szerint azonban ezzel nem a kliensek, hanem inkább az örömlányok számára válik kockázatosabb és veszélyesebb tevékenységgé a prostitúció, hozzájárulva annak kriminalizálódásához.

A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom úgy látja, „a prostitúció intézménye megkülönböztető, a nőket súlyosan diszkrimináló intézmény, mind utcai, mind bordélyházi, mind minden egyéb formájában az emberi méltóság súlyos megsértése”. Véleményük szerint az állam azzal, hogy vállalkozói tevékenységgé minősíti át a prostitúciót és megadóztatja, maga is stricivé válik, és ahol legalizálták a prostitúciót, ott az illegális is a többszörösére nőtt. A prostitúció legalizálása ellen szólhat a szervezett bűnözéssel való kapcsolata. A KSH statisztikusa lapunk kérdésére elmondta, hogy Hollandia azért vitatja az újabb GDP-számítások módszertanát, mert kétséges, hogy más úton (például pénzmosással) a prostitúció nem kerülhetett-e be a nemzeti össztermék más összetevői közé. „A férfitársadalom kizsákmányolja az örömlányokat, megrontja a kiskorúakat” – hangzik a végső érv, amit a mozgalom számtalan statisztikával is bizonyíthatónak vél.

– Fogadjuk már el végre azt, aki önként, saját akaratából a prostitúciót választotta megélhetésként – válaszol nekik az érdekvédő. – Ő a testét árulja, de mindannyian eladunk valamit. A tehetségtelen színésznő a kanapén adja oda magát, más a főnökével fekszik le fizetésemelésért, esetleg jómódú, értelmiségi fiatalok teszik ezt a diszkó mögött drogért cserébe.

Utóbbit Földi Ágnes a saját szemével látta. Szerinte túl kevés prostituált van ahhoz, hogy az ebből származó pénznek komoly szerepe legyen a szervezett bűnözésben. A drog bekerül, azt rendszeresen használják, de azt egyébként is van miből megvenniük a kereskedőknek. Ez a 130 milliárd nagyon sokfelé osztódik, egy lány sok esetben 8-10 embert tart el abból a pénzből, amit keres. Az emberkereskedelmet már komolyabb problémának tartja, az egyesület többször hozott haza Olaszországból prostitúcióra kényszerített lányokat.

– A feminista mozgalmaknak tudniuk kellene, hogy amikor mindenkire azt mondják, hogy erőszakkal kényszerítik, a futtatókat pedig stricinek nevezik, akkor azt a férfit a lány a szerelmének, az élettársának, a gyermekei apjának nevezi, és nem gondolja azt, hogy strici, még akkor sem, ha a napi keresetét száz százalékig ő rakja zsebre. Persze előfordul, hogy a szeretett férfinak vannak más kapcsolatai is, vagy rájön a lány, hogy csak a pénze kell neki. Akkor már ő is stricinek hívja. De addig soha nem fog ellene rendőrségi tanúvallomást tenni – véli az elnök, akinek az a tapasztalata, hogy kevés olyan szexmunkás van, aki ne lenne érzelmi kapcsolatban a futtatójával.

Ha Barbiékra nézünk, nem a kizsákmányolt áldozat szó jut az eszünkbe. Persze a tiszta tekintetek mögött gyakran nehéz sorsok tárulnak fel. Alexa korábban night clubban dolgozott, de itt sokkal jobban érzi magát. Szerelmes, van vőlegénye, aki nem tud arról, hogy mivel foglalkozik. És van egy féléves kislánya.

– Mindent meg akarok neki adni. Rendes munkával 60 ezret keresnék, plusz a gyed. Édesanyjának is segít. Nagyon a szívére veszi, amikor felvetjük, hogy esetleg megadóztatnák az ő nehezen megkeresett pénzét, amiért a testét áruba bocsátja.

Alexa nem tájékozatlan politikai kérdésekben. – Gyurcsány bácsinak lehet üzenni egyébként? Szépen üzenek neki, jó? Csak annyit mondok, hogy rá szavaztam, de rohadtul megbántam. Rohadtul.

Beának szegezzük a kérdést: kizsákmányolja-e őt a férfitársadalom? Árucikként kezelik-e? – Nem, ez nem igaz. Én sohasem éreztem. Sőt, engem elhalmoznak. Én virágcsokrokat kapok, bonbonokat, drága borokat. Kizsákmányolnak? Dehogyis. Én csak jót kapok a vendégeimtől, a tenyerükön hordoznak. És lehet, hogy színészkedem, lehet, hogy megjátszom magam, de annyira jólesik nekik, hidd el. Látom rajtuk, hogy tényleg boldogok, örülnek és úgy mennek el, és utána felhívnak, SMS-t küldenek.

Nem kellemetlen neki, ha valaki mesél a barátnőjéről, a feleségéről, aki helyettük éppen vele van. Azt viszont nem szereti, ha a gyerekek képét mutogatják neki, mert ő is anya. Nagyon gyakran hívják randira a vendégek. Sokan belészerettek, sőt többen feleségül kérték. Sok férfiszívet összetört. Néha elgyengült, de egyetlen kuncsafttal sem ment bele egy hosszabb kapcsolatba. Ahogy kamaszkorában sem volt az, most sem tartja magát szabad erkölcsűnek.

Tina több mint fél éve van ebben a lakásban. Korábban neki is volt főnöke. – Kipróbáltam, mert azt mondták, hogy az úgy jó, hogy ha van. Két helyen voltam, mind a két helyen egy napig. Nagyon durva volt. Popsiszexet például nem vállalok, de ott azt mondták, hogy kell. Kétezer forintos napi rezsit kellett fizetnem.

Barbi pár hete érkezett egy vidéki nagyvárosból, eddig ott dolgozott, a barátja futtatta. Főiskolai hallgató, szeretné elvégezni a sulit, és utána tovább tanulni, akár tudományos pályán. Addig pedig sok pénzt akar keresni. A másik két lány abbahagyta az iskolát. Ha minden jól megy, a költségek után havi kétszázötvenezer nettó összejön ezzel a munkával. Valamennyien előbb-utóbb külföldre készülnek. Tina korábbi ismerősei jól vannak („két hét alatt megkeresik az egymilliót”), de hozzájuk is eljutottak más hírek.

– Kimész külföldre, elveszik az útleveled, és úgy eladnak, mint a vihar. Hogy magát az aktust a lányok valóban élvezik-e vagy csak munkaként kezelik, esetleg megjátsszák, az változó. Ha fiatal a vendég, és ha jól csinálja, akkor élvezik a szexet. De nem ez a jellemző.

– Addig csinálom, ameddig lelkileg bírom – mondja Alexa. – Minden kurva nagyon jól tudja, hogy az eleje kegyetlen. Amikor az első vendéged van. Én depressziós lettem például. Hányingert érzel, utálod, piszkos nőnek érzed magadat. Voltak kolléganőim, akik azért dolgoztak, hogy megcsinálják a körmüket, a hajukat. Én azt mondom, hogy az az igazi kurva, aki élvezi is, meg az, aki nem jó célból csinálja. Tina azért van, hogy megélhessünk. Nekünk az a szerencsénk, hogy tudjuk ezt a munkát csinálni, és ebből van pénzünk. És lehet, hogy most azt látod, hogy itt nevetek, de belül olyan vagyok, mint egy szakadt rongy, egy elhasznált valami. Sok kuncsafttal lelki kapcsolat is kialakul, akik mindent elmesélnek magukról, családjukról, a főnökükről. Tinának régebben voltak olyan, ötven-hatvanéves vendégei, akik csak azért jöttek fel egy órára, hogy elbeszélgessenek.

Vállalnak eszkortszolgáltatást is, azaz házhoz mennek. Ilyenkor előbújik a madámból a logisztikai menedzser. A szállítást könnyen megoldják, „haverok” vigyáznak rájuk.

Mulasztásos törvénysértés

– Ebben az országban mindenki törvényt sért. Először is az állam, amely tíz év alatt egyetlen türelmi zónát sem volt képes kijelölni – hangsúlyozza Földi Ágnes. – Ráadásul többszörösen nem tartja be a New Yorki egyezményt. Egyrészt az abban szereplő regisztrációs tilalom ellenére lajstromba veszi a szexmunkásokat (az orvosi igazolás kiváltásakor meg kell adni a személyi adatokat, illetve feltüntetik azt is, hogy ez egy prostituáltak részére kiadandó dokumentum). Másrészt nem sokat törődik azzal a konvencióban szereplő kitétellel sem, miszerint a részes országoknak kötelező szociális, egészségügyi, oktatási téren mindent megtenni a prostituáltakért. A lányoknak ugyanis nemcsak kötelezettségei, de jogai is vannak – hangsúlyozza. Végül a szexmunkások az alkotmányt sértik meg azzal, hogy nagy többségük nem fizet adót a jövedelme után. Az elnök nagy szívfájdalma annak a szűrőbusznak a sorsa, amellyel a 2006-os országgyűlési választások előtt fél évig járták az országot, a 100 lépés programjának részeként.

94 bőr- és nemibeteggondozó hétéves eredményét duplázták meg fél év alatt, de a választások után lekapcsolták. Az MPÉE elnöke úgy látja, az ő civil szervezetük az egyetlen, amelyik nem csak papol arról, hogy alternatívát kell biztosítani azoknak, akik abba akarják hagyni a szakmát. Több tanfolyamot indítottak, uniós pénzt is nyertek. Most manikűr- és műkörömépítő, illetve fehérneműszabász és -varrász tanfolyamokban, saját varrodában gondolkodnak.

– Rajtunk kívül mindenki csak erkölcsi prédikációkat tart. Vállalkozói igazolványa keveseknek van. Olyan is akad, aki már vissza is adta, mivel hiába váltotta ki, a rendőr ugyanúgy megbírságolta. Persze, a másik véglet is létezik: már vannak lányok, akik önrész és a szexuális szolgáltatásból származó jövedelmük segítségével jutottak lakáshitelhez.

– Prostitúciómentes Magyarország? Én meg szegény- és politikusmentes országot szeretnék. Tudomásul kell venni, hogy prostitúció van, volt és lesz. 90 százalékuk azt mondja, hogy önszántából csinálja, a pénz motiválja őket. Azért kell harcolni, hogy a prostituáltak ne legyenek kiszolgáltatott helyzetben – sorolja Földi Ágnes. Amikor búcsúzunk a lányoktól, már várják az első délutáni vendéget. Barbi hirtelen combfixben, tűsarkúban és apró fekete tangában jelenik meg előttünk.

– Ha esetleg visszatérnénk, szeretnénk mi is megőrizni az inkognitónkat – búcsúzunk tőlük. Tina kérdésében már több a komolyság. – Mikor jöttök legközelebb? Egymásra nézünk. Az emberiséggel egyidős, ősi mondat újra elhangzott.

Monostori Tibor