A magyar kártya hálás témának számít a szlovákiai közéletben. Élen jár használatában Jan Slota, a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt elnöke, aki rendszeresen intézett támadást a magyarság ellen. Emlékezetes az a nyilatkozata, amikor tankokkal akarta elsöpörni Budapestet, máskor Göncz Kinga volt külügyminisztert nevezte nyomorult, kócos asszonynak, aki szerinte Fico szlovák miniszterelnök cipőjéig sem ér fel. Érdekes történelemszemléletről tett tanúbizonyságot 2007-ben is, amikor így nyilatkozott: „Hiba volt, hogy annak idején menedéket nyújtottunk a törökök elől gyáván megfutamodó és a mi szlovák hegyeinkbe menekülő magyaroknak, ahelyett, hogy hagytuk volna, hadd marcangolják szét és hadd hurcolják el a törökök őket Isztambulba.”

Slota megnyilatkozásain túl egyéb támadások is érték a felvidéki magyarságot, különösen a 90-es évek közepén, a Meciar-kormány idején. Ekkor született meg például az első rendszerváltozás utáni nyelvtörvény, amelynek módosítását most nyáron fogadta el a szlovák parlament. A módosított törvény leginkább diszkriminatív rendelkezései közé sorolható, hogy azokon a közigazgatási területeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozók aránya nem éri el a húsz százalékot, a köztisztviselők megbírságolhatók, ha az ügyintézés során valamilyen kisebbségi nyelvet használnak. A bírság mértéke száztól ötezer euróig terjedhet.

A jogszabály értelmében minden emlékművön és emléktáblán szereplő feliratot a Kulturális Minisztériumnak kell jóváhagynia. Sőt akár már meglévő, évszázados emlékművek szövegét is módosítani kell úgy, hogy azokon szlovákul is szerepelnie kell a feliratnak, és ennek meg kell előznie a kisebbségi nyelv szövegét.

A törvény kötelezővé teszi a szlovák nyelvű konferálást azokon a kulturális eseményeken is, ahol egyetlen szlovák anyanyelvű személy sincs jelen, viszont nem követeli meg a közalkalmazottaktól a kisebbségi nyelv ismeretét azokon a közigazgatási területeken sem, ahol a kisebbségi nyelvet beszélők többséget alkotnak.

A nyelvtörvény korlátozza a földrajzi nevek kisebbségi nyelven való használatát – még a magyar nyelvű médiumokban is –, és kötelezi a kisebbségi nyelven oktató iskolákat, hogy minden belső dokumentációjukat államnyelven vezessék. Ezen oktatási intézmények rendezvényeinek is kétnyelvűnek kell lenniük, így például egy magyar iskola tanévnyitóját sem tarthatják kizárólag magyarul. A hirdetéseket a törvény rendelkezéseinek megfelelően elsőként szlovák nyelven kell megjeleníteni, azokban a régiókban is, ahol a kisebbségi nyelvet beszélők többséget képeznek.

– Európában több országban van államnyelvtörvény, és azt a célt szolgálja, hogy a lehetőségekhez mérten csökkentsék az angol nyelv befolyását. Ez elismert, legitim törekvés. Viszont a szlovák ettől eltérő logikát követ – mondta a Demokratának Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársa, a Komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja.

Szerinte politikai megfontolásokból született a jogszabály; a kezdeményező ugyan ezúttal is a Jan Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt volt, de Slotáék pozíciói a sorozatos botrányok miatt nagyon meggyengültek a kormánykoalícióban. A SMER, Fico miniszterelnök pártja ezért éppen a nyelvtörvény keresztülhajszolásával próbálja elcsábítani a nacionalista párt szavazóit.

– A törvény az államnyelven kívül kétféle kategóriát jelenít meg. Az egyik az államnyelv szempontjából érthető, vagyis a szláv nyelvek, tehát a cseh, ruszin, lengyel és ukrán, amelyek használatát nem bünteti, a másik csoport az államnyelv szempontjából nem érthető nyelvek, így a magyar és a roma. A jogszabály elsősorban a magyar nyelv ellen irányul, tovább erősítve az államnyelv eddig is domináns pozícióit – mondja Szarka László.

Az államnyelv és a kisebbségi nyelv egyenjogúságán alapuló kétnyelvűségre Szarka László Szlovénia példáját említette. Ha ott mondjuk egy patikus hajlandó magyarul is beszélni a betérő emberekkel, akkor személyi pótlékot kap. Szlovéniában tehát a kétnyelvűség erény és érdem. Nem így Szlovákiában, ahol szeptember elsejétől a tisztán egynyelvű magyar környezetben is kötelező az államnyelv használata.

A társadalomtudós alapvető hibának tartja, hogy a törvény valószínűleg sok megaláztatás és konfliktus forrása lesz. Az állami hivatalokat ugyanis aktív nyelvvédő szerepre ösztönzi. A törvényből adódóan kötelességük lenne feljelentést tenni a jogszabály megsértése esetén, így a hivatalok, fegyveres testületek szlovák alkalmazottai akár magyar kollégáikat is feljelenthetik, ha egymás közt magyarul beszélnek szeptember elseje után. Az ügyet szerinte a Szlovák Alkotmánybíróság elé kellett volna vinni. Ehhez viszont augusztus végéig harminc szavazatra lenne szükség a parlamentben, a két magyar pártnak pedig együtt is csak húsz képviselője van.

Szarka Lászlóhoz hasonlóan nyilatkozott lapunknak Miroslav Michela szlovák történész is, aki szintén úgy látja, a nyelvtörvény módosítása nem szakmai, hanem politikai döntés volt.

– A nyelvtörvény politikai ügy és stratégiai megnyilvánulás, amely nagyon emlékeztet a 90-es évek első felére, a meciari időkre – mondta a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének munkatársa.

– A nyelvtörvény módosításáról szóló vélemények eltérnek politikai és köznapi szinten. A szlovák értelmiség egy része például nem tartja pozitív lépésnek, a szlovák emberek többsége viszont nem ismeri a törvényt, így nem tulajdonít neki jelentőséget – tette hozzá.

Miroslav Michela szerint a jogszabály nem tanúsít empátiát az országban élő kisebbségek iránt, szabályozza, bekeríti az élő nyelvet. A történész, aki többek között nacionalizmus-elméletekkel is foglalkozik, sokáig azt gondolta, hogy az erősen nacionalista irányvonalnak a XXI. század elején már nem lehet létjogosultsága.

– Jött egy törés, bekövetkezett a kormányváltás. Az elmúlt években radikalizálódott a politikai diskurzus, megváltozott a politikai kommunikáció. Szlovákia belügynek tekinti a nyelvtörvényt, ám az Európai Uniónak lehet némi hatása, ha a kormány EU-konform akar maradni. A kérdés az, hogy létezik-e egységes elítélő álláspont az unió részéről – jegyezte meg a történész.

Michela szerint a mostani helyzet annak is köszönhető, hogy szlovákiai vitákban még mindig megjelennek és újratermelődnek a szlovák nemzetnek a régióban való több mint ezeréves jelenlétéről szóló tézisek. Ezen nézetek elterjedését a jelenlegi kormánykoalíció támogatja. Mint mondta, annak ellenére, hogy hosszú idő telt el a totalitárius rezsim bukása óta, még mindig nem sikerült olyan konszenzusra jutni, amelynek keretében elválhatnának a tudományos viták az ideológiai propagandától.

– Nagyrészt körbe-körbe ismétlődnek ugyanazok az érvek és értelmezési képletek, amelyek időnként inkább hasonlítanak mitologikus varázsigékre, mintsem a múlt racionális leírására való törekvésre – tette hozzá Miroslav Michela.

A nyelvtörvény alkalmazása különösen azt a 430 dél-szlovákiai települést érinti érzékenyen, ahol többségben van a magyarság. Ezeken a helyeken még mindig erős az anyanyelv pozíciója, az istentiszteletek, az iskolák és a közigazgatás első nyelve is a magyar. Ezt az elsőséget kezdi ki a nyelvtörvény.

– A település lakóinak kilencven százaléka magyar, csak néhány szlovák él itt. Sajnos korábban is előfordult, hogy közülük az egyik, bár beszél magyarul, feljelentett bennünket, mert a hangosbemondón keresztül csak magyarul hirdettünk ki egy kulturális rendezvényt, szlovákul nem. Aki ilyet tesz, az most bátorítást kap, úgyhogy ez a nyelvtörvény arra jó, hogy ha van rossz szándékú szlovák polgártársunk, akkor megkeserítse az önkormányzat, a polgármester életét. Bizonytalanságot, bizalmatlanságot szül – mondta a Demokratának Keszeg István, a Révkomáromhoz közeli, 716 lelkes Martos polgármestere.

– Ezentúl minden egyes hirdetményt először szlovákul kellene közzétennünk, mint ahogy a hivatalban is szlovákul kellene beszélnünk egymással, hiába vagyunk mindannyian magyarok. Én azonban úgy vélem, hogy szeptember elseje után is minden ugyanúgy lesz, ahogy eddig: magyarul beszélünk majd. Persze, ha belép valaki a hivatalba és szlovákul köszön, akkor szlovákul is válaszolunk neki – tette hozzá a polgármester.

Keszeg István azt mondja, a helyi ügyeket nem ideológiai alapon kezeli, nem politizál, amit azonban a nyelvtörvény kapcsán tapasztal, az nagyon bántja.

– Nekem az fáj igazán, hogy lanyhul a felvidéki magyarok aktivitása. Sokakkal beszélgettem itt a faluban, többen sajnálkoznak, de senki sem csapott oda az asztalra, mondván: polgármester úr, tegyünk már valamit! Szomorúsággal tölt el, hogy bárány módjára meghunyászkodunk. Erdélyben, de még a magyarországi közéletben is hangosan tiltakoznak, itt meg csendes beletörődést tapasztalok. Ez nem martosi probléma, jellemző a Felvidék nagy részére. Csak abban bízom, hogy a szeptember elsejei tüntetések kapcsán talán ez megváltozik, bátrabbak leszünk, ha a saját jogainkról lesz szó.

Bauer Edit felvidéki európai parlamenti képviselő a fideszes Gál Kingával, valamint erdélyi képviselőtársával, Tőkés Lászlóval eseti bizottság keretein belül keresi a megoldást a problémára.

– Már a 90-es évek közepén született egy nyelvtörvény, és az is rendkívül korlátozó jellegű volt a kisebbségi nyelvhasználatot illetően. A módosítással még súlyosabb lett a helyzet – nyilatkozta a Demokratának a Magyar Koalíció Pártja EP-képviselője. Hozzátette, a szlovák politikusok nagyobb része helyénvalónak tartja a jogszabályt, mondván, ha nem védik a szlovák nyelvet, akkor a Dél-Szlovákiában élő szlovákok hátrányba kerülnek.

– Csak azt felejti el a szlovák propaganda, hogy nem csupán a szlovákoknak, hanem az ott élő kisebbségeknek, így a magyaroknak hasonló joguk kellene, hogy legyen. Engem az aggaszt igazán, hogy míg a korábban született, kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény csak a hivatalos nyelvhasználatra vonatkozik, addig a mostani nyelvtörvény-módosítás kiterjed az egymás közötti nyilvános kommunikációra is – tette hozzá Bauer Edit.

– Vegyünk egy példát. A most bevezetendő módosítások szerint például az orvosnak és az ápolónak államnyelven, vagyis szlovákul kell beszélniük egymással, és csak akkor beszélhetnek kisebbségi nyelven, ha a beteg nem tud szlovákul. Ez szerintem súlyos beavatkozás a közösségi jogba. A jogszabály sérti a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, a törvény rendelkezései mind az EU-normákkal, mind az Európa Tanács, illetve az EBESZ dokumentumaival ellentétesek. Ezért fordultam az Európai Bizottsághoz, hogy az ügyben induljon úgynevezett jogsértési eljárás, mondják ki, hogy sérül a kisebbségi jog. Ha pedig politikai úton nem lehet megoldást találni, akkor jogi úton kell majd az Európai Bíróságnál.

A felvidéki EP-képviselő elmondta, nagyon fontosnak tartja, hogy a magyarság megmozduljon a törvény ellen, hiszen így a szlovákiai közélet szereplői számára kiderülhet: itt nem néhány politikus problémájáról van szó, hanem ez a jogszabály egy jelentős létszámú közösség érdekeit sérti. És nem csupán a magyar kisebbségét, hiszen a cseheket kivéve valamennyi szlovákiai nemzetiséget hátrányosan érint.

Balassa Zoltán kassai helytörténész, újságíró egyszerűen gumibottörvénynek nevezi a nyelvtörvényt, amelynek értelmezésénél ellentmondások adódhatnak.

– Úgy van megfogalmazva, hogy akin ütni akarok, megtehetem – véli a helytörténész. Szerinte is nagyon fontos, hogy a Kárpát-medencei magyarság fellépjen a jogszabály ellen. Mint mondta, az 50-es 60-as években Besztercebányán nevelkedett, s gyermekkorában még sokan beszéltek magyarul az utcában, volt magyar református istentisztelet, és a magyar családok összejártak.

– Mára a besztercei magyarok kiköltöztek a temetőbe – mondta Balassa Zoltán. – Lassan ez vár Kassára is, ha nem teszünk ellene. Június végén, a nyelvtörvény megszavazásának időszakában a kassai magyar közösség életében történt egy másik sajnálatos esemény is. Megszűnt az egyetlen magyar könyvesbolt. Ez nem csupán könyvesbolt volt, hanem intézmény, ahol a magyarok találkoztak, beszélgettek, eszmét cseréltek. A felvidéki magyar társadalom széttöredezett. Társadalmi program kell, mely felrázza az embereket, hogy az ismétlődő támadásokkal szemben egységesen tudjunk védekezni.

Hétvégén számolt be a Frankfurter Allgemeine Zeitung a kisebbségeket védő Európai Nemzetiségek Föderalista Uniója elnevezésű szervezet állásfoglalásáról. „A magyar nem idegen nyelv Szlovákiában, hanem több mint félmillió állampolgár anyanyelve. A szlovák nemzetállamnak védenie és támogatnia kell polgárai anyanyelvét, a magyar ajkúakét is” – nyilatkozta Hans Heinrich Hansen, a szervezet elnöke. A német lap cikkében megemlíti azt is, hogy Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke az Európai Unió szellemével ellentétesnek nevezte a szlovákiai nyelvtörvényt, Peter Harry Carstensen, Schleswig-Holstein tartomány miniszterelnöke pedig azt szorgalmazza, hogy legyen külön kisebbségekért felelős biztos az Európai Bizottságban.

Az eddig is vihart kiváltó szlovák nyelvtörvény elleni tiltakozás szeptember elején új lendületet vehet. Elsején több helyütt, így Dunaszerdahelyen, Kassán, Komáromban és Budapesten is tüntetéseket szerveznek, és ősszel derül ki az is, az elítélő nyilatkozatokon túl az unió tesz-e valamit a közösségben példa nélküli jogszabállyal szemben. A magyarságra fontos ütközet vár.

Bándy Péter, Erdélyi Claudia