Biatorbágyi misszió

– Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-e regölni? – kérdezik az ötödikesek az osztálytermekbe lépve, mielőtt újév alkalmából üdvözölnék a többieket, átörökítve a sok évszázados téli népszokást, amikor a falu legényei házról házra járva, kántálva mondták el köszöntőjüket.

A gyerekek, mint más ünnepi alkalmakkor, most is népviseletet idéző iskolai egyenruhájukat viselik. A fiúk kezében láncos bot, a lányok meg fonott kosarat hoztak a jókívánságokért kapott édességeknek, gyümölcsnek.

„Adjon az Úristen / Ennek a gazdának / Két kis tehenet, / Tejet, vajat, eleget! / Hadd süssenek rétest / Szegény regölőknek. / Haj, regö, rejtem…”– éneklik a felső tagozatos diákok, miközben a legkisebbek kíváncsi tekintettel figyelik őket.

A biatorbágyi Czuczor Gergely Katolikus Általános Iskolában 2012 őszén szólalt meg először a tanévkezdést jelző csengőszó, így kora nyáron már a negyedik végzős évfolyamot búcsúztatják. Az intézmény szeptembertől gimnáziumi osztállyal bővül.

1 2 3 4 / 4

– Mivel Biatorbágyon nincsen általános gimnázium, végzős diákjaink 75 százaléka a környező városok intézményeiben folytatja tanulmányait. Évek óta nagy szívfájdalmunk, hogy az elemi iskola befejezése után tanulóink szétszóródnak, így elveszíthetik helyi kötődéseiket. Fennáll a veszélye annak, hogy a településen nem alakul ki gyermek- és ifjúsági közösség, nem lesznek munkahelyteremtő vállalkozók és erős keresztény összefogás sem. Éppen ezért szeretnénk, ha végzőseink szeptembertől a mi középiskolai osztályunkban folytatnák tanulmányaikat, de természetesen más intézmények diákjainak jelentkezésére is nyitottak vagyunk, ha elfogadják az általunk képviselt értékrendet – mondja Gál Edit intézményvezető.

Aki szerint a fő hangsúlyt a nemzeti és a keresztény nevelésre, valamint a magas színvonalú általános és művészeti oktatásra, ezen belül a népművészet értékeinek átörökítésére helyezik.

– Németh László szavaival élve: „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója.” A keresztény kultúrában az összetartó erő a hit, Jézus Krisztus személye, nemzeti kultúránkban ez a belső mágnes a csodálatosan gazdag anyanyelvünk, népi kultúránk, hagyományrendszerünk. Iskolánkban az oktatás és nevelés részeként a gyerekek megismerik a magyar nép zenéjét, dalait, táncait, mozgáskultúráját, kézműves tevékenységeit, szokásait, meséit, regéit, mondáit és a keresztény ünnepeket. Nálunk minden gyerek népi táncol és furulyázni is tanul. A többség a helyi Pásti Miklós Alapfokú Művészetoktatási Intézményben fejleszti tovább tudását. Célunk, hogy a tanulók megéljék és gondolkodásuk részévé tegyék a magyar népi műveltséget, mert ezáltal fejlődik ki bennük a szülőföld szeretete és nemzeti örökségünk megbecsülése.

Az iskola gyönyörű környezetben, egy XIX. századi felújított épületszárnyú klasszicista kastélyban talált otthonra, amely valamikor Sándor Móric, az „Ördög­lovas” gazdasági rezidenciája volt. Az átalakítás során valamennyi osztályteremben bibliával, olvasóval, szentképekkel ékesített imasarkot rendeztek be, a folyosókat a gyerekek különböző technikával készített kreatív alkotásai díszítik, köztük például a Szent Erzsébet tiszteletére meghirdetett rajzpályázat képei. Mint megtudjuk, a katolikus iskolák egyik kiemelt feladata azon örökség átadása, hogy ennek az országnak az alapítói szentek voltak, és hazánkat Szent István a Szűzanya oltalmába ajánlotta. A magyar szenteket a pedagógusok példaképként állítják a gyerekek elé.

Az intézmény lelki vezetője, Bohn István esperes atya, az iskola püspöki biztosa elmondja, hogy Biatorbágy mindkét városrészében erős a felekezeti élet, hiszen Bián és Torbágyon is van egy-egy katolikus és református egyházközség. Bohn atyának oroszlánrésze van abban, hogy a 2000-es években egyre több cselekvő közösség alakult a városban.

– Én Törökbálintról, a Szűz Mária bemutatása plébániáról járok át Torbágyra, és az a tapasztalatom, hogy szolgálati helyeimen a hívek között körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg azok, akik „csupán” befizetik az egyházi adót, illetve akik ennél többet is akarnak tenni a közösségért. Elsősorban ezekkel az életalakító erővel bíró emberekkel lehet építkezni. Jövőbeli missziónk, hogy a torbágyi gimnáziumban tanuló gyerekek közül minél több ilyen fiatalt neveljünk.

Gál Edit nagyon is biztató jelként könyveli el, hogy évtizedes közös munkájuk egyik eredményeként a szülők ma már gyakran gyerekeiken keresztül kapnak inspirációt, hogy elmenjenek a misére. Úgy véli, az egyházi iskola többek között arra való, hogy magasabb igényeket ébresszen, gyarapítson, felmutassa az értékesebb élet lehetőségét legalább azoknak, akik fogékonyak rá. A katolikus iskolák folyamatos megújulása pedig azt jelenti, hogy a diákok problémáira igyekeznek nyitottan, személyes sorsuk iránti érdeklődéssel, törődéssel, egyszóval modern pedagógiai szemlélettel reagálni. Céljuk, hogy szellemileg és lelkileg egyaránt művelt fiatal felnőtteket neveljenek, akik majdan családjuk, egyházuk és nemzetük megtartó erejévé válnak.