Hirdetés

A „jobb volna Nélküled” szlogent választók élére azonnal oda is ugrott az Amerikából nemrégen visszatelepült lőrinci vállalkozó, Petrik Zsolt, aki szerint a zene sérti Kisgombos, Nagygombos, Heréd, Selyp, Zagyvaszántó és Lőrinci népének hallójáratait, ráadásul balesetveszélyes. Mert mi van akkor, ha megijed a dallamtól a gépkocsivezető meg a térség összes madara, arról már nem is beszélve, hogy ez az egész szerinte 1,8 milliárdba került, miközben a szegény iskolás gyerekek szüleinek nincs miből befizetni az étkezési hozzájárulást.

– Demagóg duma és a fele sem igaz, de jól hangzik – kommentálta a felsorolást Lőrinci új fideszes polgármestere, Pálinkás Péter, aki a választásokon maga mögé utasította az addigi városvezető Víg Zoltánt és az ugyancsak versenybe szálló és időközben petíciót indító Petriket, aki kénytelen volt megelégedni egy független képviselői hellyel. Mire azonban a városkába érkeztünk, már csatlakozott a Tisza Párthoz, és megalakította annak lőrinci szigetét.

Pálinkás Péter

Már ennyiből is fényesen látszik, hogy a Nélküleden csattan az ostor. Mint elszánt aszfaltbetyárok, úgy csaptak össze egymással, elsőként a volt polgármester Víg és az amerikás pénzember, ahogy a helyiek nevezik, és az évek során perek tucatjai indultak meg közöttük. Később Pálinkásra is rájárt a rúd, miután kiderült, a Fidesz színeiben szintén polgármesternek indul. Mielőtt végigmennénk a politikai, baráti, aztán személyes és anyagi balhék, feljelentések, felsőbbrendű attitűdök, valamint a bosszúk és revansok hangosan zenélő útján, először az utca emberét kérdezgetjük, már kora reggel.

– Aranyoskám, én nem nyilatkozom – kiáltja felénk biciklije nyergéből egy idős néni –, de ez az egész tömény politika. Aki utálja a Fideszt, annak hangos, oszt kész.

Korábban írtuk

Hosszú, hidrogénezett hajú hölgy sejlik elő a korai ködből, akárha Hrabal Sörgyári capricciójából érkezne kifliért a boltba. Felcsattanva azt mondja, ő tojik a politikára, de hangos az út, még a selypi városrészben is bömböl. Ráadásul fals is, a férje csak tudja, mert zenész.

– Olyan, mintha kétbalkezes trombitálna – nyomatékosít a szőke asszonyság. – Mi Pestről költöztünk ide a gyerekekkel meg a cicával, és borzongunk tőle. Igaza van Petriknek meg a Tiszának. Aláírom nekik a nevemet, de magának nem mondom meg.

– Azt beszélik, hogy a Petrik a cigány szavazókra hajt, azért oszt nekik krumplit, hulladék fát meg ingyenjegyet a búcsúba – állítja meg a babakocsit egy vastag arany nyakláncos anyuka. – Na, láthatja, én cigány vagyok, nemrég szabadultam a kecskeméti börtönből, de a Petriktől nem fogadnék el semmit, és engem nem is zavar a zene, pedig itt lakom a Rákóczi utcában.

– Azon nem csodálkozom, ha magát nem zavarja – szól oda gúnyosan egy középkorú férfi, de paktálás nélkül csak annyit mond, hogy legjobb volna feltörni csákánnyal az aszfaltot.

– Még mit nem! – kiált rá Tóth Magdolna a Bem utcából. – Nincsen azzal az úttal semmi baj, csak a Petrik így akarja magát fényezni, mert nem kellett polgármesternek, meg utálja Orbán Viktort. A Bem utca mellett futnak a vonat sínek, az orrom meg a házam előtt. Amikor zakatol, álljak ki a mozdony elé, és lökjem az árokba, mert hangos?

Márkus Ernő és Tóth Magdolna

Öreg Opel lassít mellettünk, majd kiugrik belőle a munkásruhás Márkus Ernő, és megállás nélkül szidja a saját lőrinci fajtáját, mert „ezeknek semmi sem kell, ami újdonság”. Szerinte ezt használja ki Petrik, a sötét múltú ember, aki mielőtt lelépett Amerikába, börtönben is ült, most mégis Csekonics bárót játszik és mindent kritizál. A nagy többség nem is kért belőle a választásokon, ezért áll bosszút.

Mire az önkormányzat virágos bejáratához érünk, több tucat emberrel váltottunk szót, és nem hivatalos felmérésünk szerint kétharmaduk igenlő választ adott. Elmondjuk ezt az új polgármesternek is.

– Tudom én is, hogy a többség inkább büszke, mint bosszús az út miatt, de be kell látni, különösen ha olyan a széljárás, hogy valóban hallani a zenét a város utcáiban, talán a házakban is, persze együtt az autók zajával – fűzi hozzá Pálinkás.

– Azt nyilatkozta a győzelme után, hogy véget vet a rágalmaknak, a veszekedésnek, a pereskedésnek, és békét teremt. Akkor hogyan?

Petrik Zsolt

– Nem lesz könnyű, főleg nem gyors, hiszen az eddig független, mára pedig már tiszás Petrikkel nemcsak másnak, sajnos nekem is van folyamatban perem, mert a kampány során elmondott mindennek a famíliámmal meg a Fidesszel együtt. Családos, templomba járó, tisztességes mérnökember vagyok, ráadásul 2002 óta önkormányzati képviselő, húsz éve pedig Fidesz-tag. Olyan világvándor ócsárol, akit annak idején tényleg rendőrök kergettek a kukoricásban, gyanús ügyletekbe keveredett és igen, volt börtönben is. Érthető, ha nem szívelem, a telefonját sem veszem fel.

– Ön is azt mondja, olykor hangos az út, de mi köze ehhez, és mit tud tenni Lőrinci?

– Hivatalosan semmit, egyrészt mert a Közút tulajdona, ők csináltatták, másrészt pedig Hatvan város közigazgatási területén fekszik. A hangja viszont hozzánk is elér, mégis úgy gondolom, hogy nem a hőbörgés, a petíció, a fenyegetőzés az egyetlen megoldás, de még csak nem is méregdrága zajvédő falak építése, hanem a zajhatás csökkentése. Ez tervezői, technikai feladat, ami pedig a Közlekedési Minisztérium illetékes államtitkárságára tartozik, ha a Petrik-féle akció egyáltalán eljut odáig. Közösen számba vettük ugyanis, hogy a tiltakozásuk sokkal inkább hangulatkeltő politikai, mintsem szakmai lábakon áll. A szerintük zajártalomra panaszkodó települések száma például nem hat, hanem csak 3, mivel Kisgombos, Nagygombos Hatvanhoz, míg Selyp Lőrincihez tartozik. Zagyvaszántó említése pedig azért zűrös, mert legalább hat kilométerrel távolabb van. Az sem igaz, hogy az autóvezetők megijednének a zenétől, hiszen közlekedési tábla jelzi előre. Az is csak méregzöld kifogás, hogy a madarakat zavarná, mivel az út mindkét oldalán kilométeres szélességben egyetlen fát sem lehet látni. A legvadabb és leguszítóbb petíciós hazugság mégis az, hogy 1,8 milliárdba került, miközben a szegény szülők nem képesek étkezési hozzájárulást fizetni az iskolának. Szándékos félrevezetés, hiszen aki nem tud fizetni, annak a gyermeke is jogosult bölcsődében, óvodában, iskolában a napi háromszori ingyenes étkezésre, ami talán a világon is egyedülálló gondoskodás.

Ennek tükrében különösen felháborító az az állítás, miszerint az 500 méteres zenélő út került volna 1,8 milliárdba. Nem, a Pásztó környékén létesített buszmegállók, kerékpártárolók, gyalogátkelők, vízfolyásrendezések, parkolók, továbbá a kamerarendszer felszerelése, végül pedig a vadvédelmi kerítések építése került együtt 1,8 milliárdba. Arról a petíciós tiszások mélyen hallgatnak, hogy a zenélő technika, írd és mondd, mindössze ötmillió forintot „emésztett föl”.

– Az megy a normális emberek idegeire, hogy lázítanak, mondanak és ígérnek nagyokat – summázza a polgármester. – Sajnos, akiket lehet, például a kevésbé dolgos otthon ülőket meg a más településekről ideköltözőket, azokat félre is vezetik. Csak azért, hogy velük tüntessenek. Ha összeszámolom, az ötezer fős városban az eddig így vagy úgy lekenyerezett tiszások és petrikesek lehetnek vagy százan, de hál’ Istennek a többség egyelőre legyint rájuk. Oda kell figyelni az ilyen jelenségekre és nem csak nálunk, hanem országszerte.

Petíciós Petrik, ahogyan a városban elnevezték, tóparti háza régebben vendéglő volt, aztán megvette és átalakította tengerentúli keresetből tágas családi fészekké, de olyan magas betonkerítés övezi, hogy az utcáról csak a tetejét látni. Mikor rátelefonálok, hogy akár Hannibál, itt állunk a kapu előtt, azt válaszolja, menjünk utána a hatvani uszoda elé, mert időközben ott akadt dolga.

– A választások előtt járt Szabó Zsolt fideszes országgyűlési képviselőnél, aztán függetlenként indult, most meg azt beszélik, beugrott a Tiszába…

– Elmentem Szabó képviselőhöz, amolyan látogatásra, de utálom a Fideszt, hányok tőle – válaszolja Petrik Zsolt, miközben nejlonba tekert kürtőskalácsot vesz ki a luxus Porsche üléséről. – A kislányom nagyon szereti, most úszásoktatáson van – int az uszoda felé. – Szóval polgármester nem lettem, de független képviselő igen, most pedig már a tiszásokkal tartok, mert velük akarom leváltani ezt a tolvaj rendszert. Meg ne kérdezze, mi a véleményem Magyar Péterről, mert arról nem nyilatkozom.

– Ezek szerint már meg is keresték és találkozott vele?

– A lőrinci Tisza-sziget megalakítása érdekében egyeztettünk, és tavasszal közösen tartunk majd egy óriási politikai rendezvényt a városban, de dátumról meg taglétszámról szintén nem nyilatkozom.

– Igaz, hogy 2026-ban a Tisza indítja országgyűlési képviselőnek?

– Majd meglátjuk – húzódik az eső elől a Porsche mellett álló fa alá. – Ők szeretnék, ha indulnék.

– És azt tudják, hogy önnek régebben gyakran voltak rendőrségi ügyei, aztán egy halálos gázolása, majd pedig börtönben is ült?

– Aki ismer, az tudja rólam, hogy én egy élharcos típus vagyok, gyerekkoromban bokszoltam is – nyilvánul meg, de úgy, mint akinél a szereplési vágy mindent visz. – Ha magát, mondhatom úgy, téged, barátom, három lumpen megtámad és püfölni kezd, én odaugrok és megvédelek. Előfordultak rendőrségi ügyek és igen, elütöttem egy részeg öreg kerékpárost. Meghalt, de nem tehettem róla, a bíróság fel is mentett. Akkoriban autókkal is foglalkoztam, és az egyik ügylet kapcsán 3 hónapig voltam előzetesben, de kiengedtek. Utána mentem Amerikába, onnan a honvágy hozott haza.

– Úgy látom, autókkal azért továbbra is foglalkozik.

– A Porschére gondol? Az USA-ból hoztam be húszmillióért, itthon meg a duplájáért eladom. Ez nekem csak szórakozás, mert a kinti építési vállalkozásom meg az itteni munkásszállóim szépen hoznak a konyhára, ezért kizárólag a közélettel és a politikával foglalkozom, röviden nem dolgozok. Élek, és jól. Meg segítek krumplival, tűzifával, ingyenes körhintával.

– A zenélő utas petíció is szórakoztató időtöltés?

– Minden csibészség, gyanús közbeszerzés, lopás és fideszes rablás, illetve propaganda ellen petíciókat indítok, nem csak az út miatt. A zene különösen reggel meg délután hangos, zavarja, sőt idegesíti az embereket, mert abból a pénzből is mások tollasodtak. Eddig több mint 80 emberem gyűjti az aláírásokat, hogy építsenek oda zajvédő falat vagy bontsák el az egészet. Eddig ezer aláírás jött össze és addig tart, amíg jónak látom. Aztán visszük a Közlekedési Minisztériumba és követeljük, hogy intézkedjenek.

Árvai József

Miután szerény tiszás hősünk és kislánya, aki elmondása szerint jobban szerette Amerikát, kezében a kürtőskaláccsal Porschéba szálnak, idős férfi köszön ránk a parkolóban.

– Minek jött ez haza? – kérdi tőlünk hallván a diskurzust Árvai József. – Gyerekkora óta ismerem a dolgait, az ilyen csak lődörög közöttünk és mindenre uszít, ami mozog. Én többször is direkt végigmentem azon az úton kocsival, nagyon is szépen szól a zene. Ha neki készülne zenélő út, akkor az a nóta úgy szólna, hogy „a börtön ablakába soha nem süt be a nap”. Ismerik?

Fotó: ShutterStock/umaruchan4678

Muzsikáló aszfalt

A világ számos országának útjain játszanak bitumenkottából az autókerekek. Az elsőt 1995-ben a dánok vitték fel az aszfaltra, míg napjainkban a leghíresebb az országutak anyjának is nevezett amerikai 66-os út, amely 2014 óta muzsikál, ha 72 kilométeres sebességgel hajtanak rajta. A szám címe pedig a hazafias America the Beautiful című nóta. A kaliforniai sivatag egyik aszfaltcsíkja viszont Rossini Tell Vilmos operájának nyitányát adja elő, sebességkorlátozó céllal, és népszerű.

Japánban zenésítették meg a legtöbb utat, szám szerint harmincat, amelyek többsége szintén hazafias érzéseket melengető, hiszen szigetországi népdalokat szólaltat meg, és a japánok is nagyon büszkék rá. Hollandiában viszont felháborodást keltett a fríz himnusz, de nem a tartalma, hanem amiatt, hogy egy kis falu közepén kottázták rá a főútra.

Nálunk a tiszások bánatára a lőrinci, a harmadik zenélő út, a legközelebbi lakóházaktól is több mint kilométeres távolságban hirdeti: „Mi egy vérből valók vagyunk.”