Nem tört ki a világbéke, sőt a régi típusú konfliktusok mellett új típusú feszültségek keletkeztek, elég ha csak a migrációs válságra és a terrorizmusra gondolunk. Felértékelődtek a hadseregek, így a mi honvédségünk is, amelyben jelentős fejlesztések indultak, s a jövőben nemcsak hivatásos erőink, de önkéntes területvédelmi egységeink is lesznek. E fejlesztésekről beszélgettünk Simicskó István honvédelmi miniszterrel.

– Kadétképzés indul Szekszárdon és Budapesten. Úgy tűnik sokak számára, hogy jön vissza valami, ami elveszni látszott, különösen a balliberális kormányzás idején…

– Akkor működik jól egy állam, ha felismeri és meg is becsüli a legfontosabb értékeit. Ilyen érték a biztonság is, de a biztonságért tenni és dolgozni nemcsak az államapparátus, hanem minden állampolgár feladata és kötelessége. A jó állam széleskörűen meg is teremti a megfelelő feltételeket és garanciákat ahhoz, hogy polgárai békében és biztonságban élhessenek. A biztonság megteremtéséhez és megvédéséhez szükséges tudást pedig át kell adnunk a jövendő nemzedék számára.

– Ezért lesz kadétképzés?

– Pontosan, hiszen a jövő generációját fel kell készítenünk gondolkodásmód, értékrend és hit tekintetében is a haza védelmére, Magyarország biztonságának megőrzésére. Sok család már korán egészséges nemzettudatot plántál a gyermekeibe, és ez történik az iskolai nevelésben is. A kormány, illetve a honvédelmi tárca ezt a nevelési folyamatot szeretné tovább erősíteni. Nemcsak általában az államnak és a nemzetnek, de konkrétan a Magyar Honvédségnek is fontos, hogy olyan gyermekek nőjenek föl és olyan fiatalok kerüljenek a honvédség kötelékébe, vagy önkéntes alapon a tartalékos rendszerbe, akik hazafias érzelműek, áldozatkészek, egészséges nemzettudattal rendelkeznek. Ezért is szeretnénk, ha a honvédelmi nevelés is helyet kapna a közoktatásban, és ezért is indítjuk el ősztől a kadétképzést.


– Ez tehát már eldőlt?

– A kadétképzés szerepel a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programban, sőt fontos része annak. Most két iskolában kezdjük, de tárgyalunk már további intézményekkel is egy-egy kadétosztály beindításáról. Lépésről lépésre haladunk. Megnéztük azt is, milyen képzési formák működnek a világban, a nálunk nagyobb és fejlettebb, vagy hasonló feltételekkel rendelkező országokban. Kiderült, hogy így vagy úgy, de mindenütt folyik valamilyen katonai képzés már az iskoláskorú fiatalok körében is. Nekünk a brit példa tetszett a leginkább. A honvédség közvetlen célja az, hogy végül minél több fiatal vállalja önkéntes alapon a haza szolgálatát, akár élethivatásának tekintve a katonai pályát, akár a tartalékos szolgálatban kifejtve tevékenységét. Egyébként az eszme minél szélesebb körű támogatása érdekében nevelési, felkészítési célzattal hoztuk létre a Honvédelmi Sportszövetséget is, amit az Országgyűlés törvényi szinten is megerősített.


– Olyan lesz, mint a régi MHSZ?

– A Honvédelmi Sportszövetség a technikai sportokat részesíti előnyben, és honvédelmi, katonai előképzésben is részesíti a fiatalokat. A koncepció alapján lesznek lövészklubjai is, nagyszabású lőtérfejlesztési programot indítottunk az országban. Meggyőződésem, hogy a szövetséghez tartozó egyesületek, mint például a lövészklubok, a helyi közösségek építésében és megerősítésében is fontos szerepet játszhatnak, összehozhatják az embereket, a fiatal és idősebb generáció számára is értelmes és tartalmas időtöltést biztosítva. A kérdésre válaszolva, ez sem újdonság, hiszen a fejlett világ legtöbb országában létezik ez a forma. Folyamatosan változik a világunk, és ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell. Az ember biztonság iránti igénye azonban örök és állandó.


– Ha körülnézünk Európában, azt látjuk, hogy a „hatvannyolcas generáció” szellemisége, a kultúrmarxizmus legyengítette a nyugati népek immunrendszerét.

– Francis Fukuyama írta egy 1989-es tanulmányában, hogy véget ért a történelem, megszületett a világbéke. Azt hiszem, nem szükséges bizonyítanom, hogy mekkorát tévedett. Továbbra is tele a világ konfliktusokkal, kiélezett és igen kockázatos politikai, gazdasági, társadalmi szituációkkal. Sajnálatos tény, hogy a negatív folyamatok hatásaként számos térségben egyre több instabil állam jött létre. A XXI. századi tendenciák körében megfigyelhető rendkívül felgyorsult technikai és technológiai fejlődés még rá is játszik a feszültségek terjedésére, a társadalmak és azok fejlettségi szintjében jelentkező különbségek hatásainak felerősödésére. Az ősidőkben csak a szárazföldön harcoltak az emberek. Később már a tengereken is, majd az első világháborútól már a levegő is hadszíntérré vált. Napjainkra a világűr mellett egy új dimenzióra, a kibertérre is kiterjedt a küzdelem. Talán egy kicsit Fukuyamának is szerepe van abban, hogy a XX. század végére széles körben elterjedt a gondolat, miszerint a bipoláris világrend megszűnésével nincs szükség hadseregekre, illetve megteszi majd egy már majdnem jelképes haderő is. Nincs szükség a biztonságpolitikai rendszerek fejlesztésére, a titkosszolgálatok erősítésére sem, sőt ezeket inkább gyengíteni kell. Lehet, hogy a modern kor folyamatai nyomán sokan igazolva is látták ezeket az elméleteket, de hamar elmúlt az egyébként soha nem is létezett „béke” idealizált állapota. A háborúk, a konfliktusok veszélye ma is ott bújik meg, sajnos gyakran nem is rejtve, a képzeletbeli geopolitikai kártyapakliban.


– Ön az első Orbán-kormány idején, 1998-ban azzal állt elő a nemzetőrség létrehozására alkotott javaslatában, hogy minden egészséges magyar férfi részesüljön legalább három hónapos katonai kiképzésben. Sokan úgy látják, ennek nemcsak honvédelmi, de társadalmi szempontból is igen áldásos hatása lehetett volna. Végleg a fiókba került az elképzelés?

– Igen, végleg. Akkoriban már fokozatosan csökkent a szolgálati idő, 2004-ben pedig meg is szűnt Magyarországon a kötelező sorkatonai szolgálat. Hazánk NATO-csatlakozása változást hozott az ország biztonságérzetében is. Széleskörűen elterjedt az a téves nézet, hogy „amennyiben támadás éri hazánkat, akkor a NATO majd megvéd bennünket”. Erre az akkori kormányzat is ráerősített, éreztetve, hogy mostantól nincs szükség a klasszikus értelemben vett Magyar Honvédségre, csak egy korlátozott képességekkel rendelkező, könnyű egységekből álló haderőt kell rendszerben tartanunk. Mintha elfelejtették volna, hogy mi magunk váltunk a NATO teljes jogú tagjává, így még az is megeshet, hogy nekünk kell megvédenünk másokat. A nemzet önbecsüléséről nem is szólva.


– Milyen következményei lettek ennek a felfogásnak?

– A sokszor átgondolatlan és észszerűtlen haderőreformok és védelmi felülvizsgálatok, átszervezések gyakran csupán egymást követő leépítésekben csúcsosodtak ki, amelyek nyomán fontos és sokszor nélkülözhetetlen képességek vesztek el, komplett fegyvernemi kultúrák kerültek a megszűnés határára. A folyamatok egymásutánja azt eredményezte, hogy jelenleg a tüzérségünk képessége erősen korlátozott és gyakorlatilag a haderő meghatározó csapásmérő erejét képező páncélosok, a harckocsik darabszáma is jelentősen csökkent, hogy csak a legégetőbb hiányokat említsem. Mindez az elmúlt huszonöt év eredménye. Hozzáteszem, bizonyos területeken azért történtek előrelépések, de az összkép kissé lehangoló. Meggyőződésem és úton-útfélen hangoztatom, hogy ütőképes, kellő visszatartó erővel rendelkező Magyar Honvédségre van szükségünk, megfelelő tartalékokkal. Az ez utóbbit biztosító önkéntes tartalékos erő fejlesztéséhez már alakítjuk azokat az ösztönzőket, amelyek segítségével vonzóvá tudjuk tenni ezt a szolgálatot. Például az egyetemi felvételinél pluszpontokat érhetne az önkéntes tartalékos szolgálat vállalása, de ez a kiterjedt ösztönzőrendszernek persze csak egy eleme lenne.


– Elhangzott, hogy egy húszezres önkéntes erő létrehozását célozta meg a tárca, ám ma még csak 5300 önkéntese van a honvédségnek. Hogyan érik el a tervezett számot?

– Iskolai nevelés, Honvédelmi Sportszövetség, szervezés. Meggyőződésem, hogy ezekkel az eszközökkel középtávon el tudjuk érni a közel húszezres tartalékos létszámot. Úgy tervezzük, hogy minden járásban lesz egy önkéntes egység, amely szigorúan a honvédség keretén belül, és annak közvetlen irányításával működik. A sportklubok, lövészegyletek is növelhetik a lokálpatrióta elkötelezettséget, így a helyben élők nagyobb hittel és odaadással védelmezik szűkebb pátriájukat. Alapvetően territoriális lények vagyunk, ragaszkodunk a földhöz ahol élünk, a családunkhoz, a barátainkhoz, akik körülvesznek bennünket.


– A húszezer önkéntessel együtt ötvenezer katonája lesz a Zrínyi 2026 program végére Magyarországnak. Ez sok vagy kevés?

– Kétségkívül az ember az egyik legfontosabb tényező, de nem csupán létszám alapon kell ezt a kérdést megközelíteni. Egy haderő valódi erejét a katonáin túl a hadsereg szellemisége, mentalitása is meghatározza. Sőt, szerintem ezek adják az igazi erejét. Mindazonáltal fontos tényező a kor színvonalán álló haditechnikai színvonal, a modern felszerelés is. Ennek fejlesztésében a kormány eltökélt, és döntésének értelmében a GDP-részarány évi 0,1 százalékával növeli az ország honvédelmi költségvetését, ami a tízéves tervezési ciklusban a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program végére eléri a két százalékot.


– Mit és hogyan fejlesztenek?

– Van egy kisebb, de ütőképes és modern Gripen-flottánk, ami a magyar légtér védelméért felel. Szeretnénk emellett korszerűsíteni a légvédelmi rakétaegységeinket is, hogy kiegészíthessék a Gripeneket. Különösen Budapest és Paks védelme kívánja ezt meg. Szükségünk van helikopterekre, légi szállítókapacitásunk jelentős bővítésére, nemcsak az esetleges katonai műveletek és konfliktusok, de például a katasztrófahelyzetek miatt is. A tüzérségről már beszéltem korábban, amit viszont nem mondtam még, hogy szeretnénk újra talpra állítani a magyar hadiipart. Enélkül elképzelhetetlen egy korszerű hadsereg fejlesztése. A hadiipar munkahelyeket teremtő képessége mellett növelné az ország GDP-jét is, azaz nem csupán vinné a honvédség az adófizető polgárok pénzét, de vissza is hozna egy jelentős hányadot a költségvetésbe.


– Megjelenik-e a magyar haderő a kibertérben is?

– Már ott van. Fejlődni akarunk e téren is, és mivel elég erős a magyar informatikai és számítástechnikai szürkeállomány és háttérbázis, szeretnénk felzárkózni a legjobbakhoz. Az aszimmetrikus hadviselés terén jelentkező kihívások között a kiberhadviselés segítségével ma már egész országokat és társadalmakat befolyásolhatnak, kormányokat, politikai rendszereket dönthetnek meg egyes rossz szándékú csoportok vagy erők. Közlekedési struktúrák, szociális hálózatok, ipari és energetikai létesítmények működését befolyásolhatják viszonylag könnyedén különféle kibertámadásokkal. Több országban már tartalékos kiberegységeket is szerveztek. Nemcsak a kiberképességek terén szeretnénk felzárkózni a legfejlettebb országokhoz, hanem az a célunk, hogy a Zrínyi 2026 Program végére a térség egyik legmeghatározóbb haderejével büszkélkedhessünk.


– Ma hol tartunk?

– Egy képzeletbeli tornasor vége felé, a gyengébbek közé tartozunk.


– Elég lesz ehhez a pénz?

– Meggyőződésem, hogy az általam korábban említett kormányzati döntés értelmében a tárca részére biztosított honvédelmi költségvetés kellő alapot biztosít a céljaink eléréséhez, úgy a hadsereg fenntartása, a bérjellegű költségek biztosítása, mint a fejlesztések megvalósítása terén. Amennyiben gyorsabb és nagyobb ütemű fejlesztésekre lesz szükség, akkor ehhez külön forrásokat biztosít a kormány. Így tett akkor is, amikor a magyar katonákat az ország déli határszakaszának védelmére vezényeltük ki az emberek biztonságának garantálása érdekében.


– Jön Putyin elnök, és éppenséggel nem is olyan rosszak a magyar–orosz kapcsolatok, Moszkva mégis bejelentette, hogy nukleáris erői bemérték a NATO magyarországi irányítási központját is… Nem kellemes érzés.

– Az együttműködés jobb összehangolását, a gyorsabb döntéseket szolgálja a magyarországi NATO-szövetséges erők közös előretolt bázisa, azaz a NATO Erőket Integráló Elem telepítése. Több tagországban van ilyen katonai szervezet. A bemérés régi dolog, én bízom abban, hogy az új amerikai elnök hivatalba lépésével új korszak kezdődhet a NATO és Oroszország viszonyában, ami érezteti majd hatását globális szinten is. Úgy látom az eddig jelekből, hogy Trump elnök Európa-politikája és a migránsválsággal kapcsolatos álláspontja eltér az eddigi amerikai adminisztráció stratégiájától és retorikájától.


– Felvetődött korábban, hogy az új kihívásokra adott válaszként közös haderőt hoznának létre a V4-ek tagállamai. Hogy áll ez a kérdés?

– Nem áll rosszul, de még nem tartunk itt. Tény, hogy a migrációs válság kapcsán elsőként a visegrádi országokra számíthattunk, időközben csatlakozott ehhez Ausztria is. Ők is küldtek már egy műszaki egységet a déli határainkhoz. Jó és kiegyensúlyozott az együttműködésünk a szlovénekkel, a horvátokkal és a szerbekkel is. Nagy lehetőségek rejlenek ebben az együttműködésben. A közép-európai népek hasonló sorsot éltek meg. Olyan hosszú ideig éltünk elnyomásban, hogy értékelni tudjuk a szabadság áldásait és nem akarjuk feladni őket. A migrációs válság sok kockázatot és fenyegetést rejt magában, amely fenyegetések akár az államunk, a kultúránk és ezáltal a szabadságunk végét is jelenthetik. Nemcsak a térség országainak, de egész Európának védelmeznie kellene a keresztény gyökereken és talapzaton nyugvó kultúráját és értékeit. Nem minden migráns terrorista, de a migrációra sok dolog telepedett rá, például az embercsempészet mellett az iszlám radikalizmus hatására jelentkező terrorizmus is. Miniszterelnökünk időben felismerte a veszélyeket és felhívta erre a figyelmet, de akkor senki sem állt mellénk. Most már a visegrádi négyek egyértelműen mellettünk vannak, csatlakozni látszanak az osztrákok, és változik az uniós elit alapállása is, bár még mindig nincs tisztában mindenki a baj nagyságával. Nagy vívmányokat ért el az EU, elég csak az utazás és a munkavállalás szabadságára gondolni, de nem tudják majd megélni az emberek ezt a szabadságot, ha nem élhetnek biztonságban.


– Mi a fontosabb? A biztonság vagy a szabadság?

– Biztonság nélkül nincs szabadság. Biztonság nélkül csak félelem van és anarchia.


– Sokan értetlenül állnak az előtt, hogy a NATO nem tett semmit a migrációs hullám megállítására. Miért történt ez így?

– A NATO alapvetően katonai szövetség. Az adott országok biztonság iránti igénye hozta létre a második világháború után, akárcsak az Európai Uniót. Utóbbi elődje a szén- és acélközösség volt, amely többek között azért született szintén a háború után, hogy a franciák rálátással bírjanak a német acélgyártásra. Vagyis arra, hogy Volkswagenek állnak a szerelőszalagokon, vagy megint Tigrisek. Aztán ebből nőtte ki magát a Közös Piac, a maga látványos gazdasági fejlődésével, amit egy széles szociális rendszer kiépülése követett. De végig alapvető és meghatározó volt a biztonság kérdése. Ez kezdett aztán egyre jobban kiolvadni az európai értékrendből. A mi térségünk viszont nem feledkezett meg róla. Önfeladás helyett itt az értékek védelme vált általános politikai és katonai programmá. Nem akarok nagy szavakat használni, de oda jutottunk, hogy Európa és az európai értékek védelmének magva éppen a V4-ek politikai, gazdasági és katonai együttműködése lesz.

Sinkovics Ferenc