Kunhegyes szépen gondozott főterétől néhány száz méterre, az iskolával szemben van a rendelő. A fogászat, a tüdőgondozó és a nőgyógyászat különálló épületei járóbeteg-szakrendelést biztosítanak a városka lakóinak és a környékbeli falvak betegeinek. Ha a helyieknek ezekre van szükségük, nem kell bemenniük Karcagra vagy Szolnokra. Helyben ellátják őket.

A fogorvosi rendelő egy régi, földszintes épületben kapott helyet. Az udvarból nyílik a bejárata, két különálló rendelőnek berendezett szobából, egy hosszúkás váróból és mellékhelyiségekből áll. A folyosószerű váróban a radiátor ugyan forró, a helyiségben mégis hűvös van: jönnek-mennek a betegek, egymásnak adják a kilincset, hamar kiszökik a meleg. A falakon a táblák a helyes és rendszeres fogmosás fontosságáról és egyes gyakori fogászati betegségekről tájékoztatják a betegeket. Sem az épület, sem a rendelő, sem az a jellegzetes fogkrémillattal vegyes gyógyszerszag, amitől még akkor is görcsbe rándul az ember gyomra, ha nem betegként keresi fel a rendelőt, nem különbözik jelentősen az ország bármely fogászatától. Az ajtó mögül kiszűrődik a műszerek hideg, fémes hangja, a fogfúrógép, a csiszológép kellemetlen nyiszogása. El is felejti az ember, hogy Kunhegyesen van, mikor együttérzőn néz a beinjekciózott betegekre. De mégis, ez a kis ház, benne a rendelővel más, mint a többi. A fiatal, harmincas éveiben járó doktor egyesek szerint különc, mások szerint merész döntése révén a kunhegyesi fogászat az országos érdeklődés középpontjába került.

A váróban két hölgy és egy fiatal pár várja, hogy sorra kerüljenek. A rendelési időnek már vége, a doktor mégsem küld el senkit, lassacskán mindenki sorra kerül.

– Gyökérkezelésre járok – mondja az egyik hölgy. – Le kellett venni a hidat, most a gyökeret tisztítják. Azt ígéri a doktor úr, hogy a következő alkalommal már mintát vesz a pótláshoz. Jó lenne, ha már túl lennék ezen az egészen – sóhajtja. – A legrosszabb az injekció, utána órákig nem ehetek semmit. Nem beszélve a költségekről. A fogmegtartó kezelés maga ingyenes, de a pótlásért már fizetni kell. Ha nem lenne ingyenes fogászat, a jó ég tudja, mi lenne itt velünk. Kunhegyesen minden második ember munkanélküli – sóhajtja. – Miből fizetnék ki az emberek a fogászatot? Van, akinek már kenyérre sem telik! Itt ráadásul minden drágább, mint egy nagyvárosban. Két közepes méretű üzlet van, itt nincsenek olcsó hipermarketek! Átlagosan harminc százalékkal többet kell fizetnünk az élelmiszerért – panaszolja. – Ha megszűnik a rendelő, járhatunk be Karcagra. Vagy Szolnokra – teszi hozzá.

De miért szűnne meg?

– Sok mindent hallani mostanában. Mindenfélét beszélnek – válaszolja talányosan.

A kunhegyesi fogászaton valóban teljesen ingyenes a fogmegtartó kezelés. Olyannyira, hogy dr. Nagy Levente vizitdíjat sem szed a betegeitől. Mára ő az egyetlen az országban, aki lelkiismereti okokra hivatkozva nem szedi be a 300 forintokat. Amikor tavaly februárban bevezették a vizitdíjat, még többen voltak a hozzájárulás beszedését bojkottáló orvosok, bár a számuk akkor sem érte el a tízet. Mára pedig Nagy Levente maradt. Egyedül.

Nyílik az ajtó.

– Jöjjenek be!

A rendelő jól felszerelt, modern fogorvosi székkel, műszertartó polcokkal, erős megvilágítással. Nem nagy a szoba, de feladom van benne minden, amire egy fogorvosnak szüksége lehet.

– Amikor tavaly februárban bevezették a vizitdíjat, úgy döntöttem, hogy nem fogom ezt a költséget a betegeimre terhelni. Hálásak ezért, sokan vannak, akiknek ez a 300 forint is megterhelő. A legtöbb beteget nem lehet egy alkalommal ellátni. Ma is volt egy betegem, akinek kifúrtam a fogát, de nem tudtam betömni, annyira vérzett. Ha a vérző fogra rátömök, megfeketedik. Azt javasoltam neki, jöjjön vissza holnap. Ha vizitdíjat szednék, azt gondolnák, a 300 forintok miatt küldöm el őket, így viszont elfogadják, hogy egy kezelés esetleg napokat, vagy heteket vesz igénybe.

Dr. Nagy Leventét kedvelik a betegei. Nagyon jó orvosnak tartják, olyannak, aki magáénak érzi a praxisát.

– Itt mindent én szereztem be. Ha megszűnne ez a praxis, az új orvos kezdhetne mindent elölről. Én vettem a műszereket, a fogorvosi széket, a lámpát, mindent. Ha el kellene innen mennem, csak a négy fal maradna. Megközelíti a hatmillió forintot az az összeg, amelyet a rendelő kialakításába fektettem. Akkoriban még volt állami támogatás, sok műszert abból szereztem be. Egy részét pedig saját zsebből – emlékezik vissza a kezdetekre a fiatalember. – Tavaly februárban, amikor a vizitdíjat bevezették, átlagosan 500 ezer forint támogatást vontak meg a praxisoktól. A háziorvosok rá lettek kényszerítve arra, hogy beszedjék a vizitdíjat, hogy talpon tudjanak maradni. Én akkor úgy éreztem, hogy ez nem fair a betegekkel szemben és eldöntöttem, hogy a vizitdíj szedését megtagadom – mondja a doktor.

Sokan figyelmeztették, hogy ebből baja lehet, de ő nem törődött ezzel. A hatóság viszont nem nézte jó szemmel a fiatal orvos bojkottját. Egy napon kopogtattak a rendelő ajtaján. Nyár volt, augusztus vége. Ekkor már fél éve nem szedte a vizitdíjat. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egészségbiztosítási Pénztár a betegforgalmi statisztika alapján megállapította, hogy a doktor 1581 beteget látott el, amelyből a vizitdíj alóli mentességet levonva 1090 esetben nem teljesítette a vizitdíj beszedésének kötelezettségét. „Előírt tartalmú vizitdíj-tájékoztatót” a rendelőben nem találtak.

„Az ellenőrzés során megállapítottuk, hogy a szolgáltató önhibájából 1090 esetben nem teljesítette a vizitdíj beszedésének kötelezettségét. A be nem szedett vizitdíj összegét a hatályos jogszabály alapján köteles megfizetni az egészségbiztosítónak” – áll a pénztár levelében.

De miért kell megtéríteni a pénztárnak a be nem szedett összeget akkor, amikor a vizitdíj gyakorlatilag a praxisban marad? Fejlesztésekre fordítható, vagy az adók és járulékok megfizetését követően bérként felvehető? Mégis egy összegben követeli a pénztár a be nem szedett összeget, 327 ezer forintot. Az kereken 1090-szer 300 forint!

Nem tévedés. A törvényalkotók gondoskodtak arról, hogy az orvos ne mondhasson le önként a saját bevételeiről. Hogy mindenképpen beszedje. A törvény szerint nincs döntési helyzetben: nem fordította a praxisára, nem vette fel bérként, lemondott róla, akkor most büntetést kell fizetnie, egy összegben.

Dr. Nagy Levente írásban is rögzítette véleményét, amely szerint „a vizitdíj szedése alkotmányellenes. Jelenleg olyan jogszabályokat alkalmaznak, amelyek teljesen értelmetlenek. Ha a vizitdíj az orvosnál marad, akkor nekem miért kell az OEP-nek kifizetnem az általam nem szedett díj összegét?” – teszi fel a kérdést a fogorvos, élve azon jogával, hogy véleményezheti a pénztár határozatát. „Ha a beteg megfizeti az egészségbiztosítási járulékot, akkor miért kell fizetnie ismételten, kétszer, azonos szolgáltatásért?” – boncolgatja a kérdés további összefüggéseit.

Ezekre a kérdésekre soha nem kapott választ. A törvényt elfogadták, jogkövető állampolgárként be kell tartani. Vagy fizetni az OEP-nek. Ezt olyannyira komolyan vették, hogy augusztus 29-én a doktor fizetési felszólítást kapott a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egészségbiztosítási pénztártól, amelyben felszólítják arra, hogy a 327 ezer forintot 15 napon belül fizesse be, ellenkező esetben követelésüket „a polgári perrendtartásról szóló törvényben szabályozott fizetési meghagyás útján” fogják érvényesíteni. Az ügy azóta már a bíróságon van. Az egészségbiztosítási pénztár átadta az ügyet a megyei bíróságnak. A fogorvos a fizetési meghagyás ellen kifogással élt, így az ügy várhatóan perrel végződik. Dr. Nagy Levente tudja, hogy a hatályos jogszabályok alapján kevés az esélye arra, hogy a pert megnyerje. Mégis bizakodó és nem adja fel.

– A népszavazás, amennyiben sikeres és eredményes lesz, el fogja törölni a vizitdíjat. Persze visszamenőleg nem fogja hatálytalanítani a jogszabályt. De mégis be fog bizonyosodni, hogy igazam volt. Az igazság és a jog itt nincs szinkronban. Én az igazság pártján állok – állítja.

Nem tudták megtörni, az anyagi veszteségek árán is kitart elvei mellett.

– Innen már nincs visszaút. Nem fogom megadni senkinek azt az örömet, hogy a presszió hatására megijedek, feladom, leveszem a táblát az ajtóról és innentől kezdve mindenkitől vizitdíjat szedek. Ugyanis épp ezt akarják elérni. Én viszont nem tudnék többé a tükörbe nézni. Végigcsinálom, lesz, ami lesz – szögezi le elszántan.

Amikor a vizitdíjat bevezették, az orvosok közül többen is megtagadták a háromszáz forintok beszedését. Köztük dr. Nagy Attila is. A Demokrata tavaly interjút közölt a debreceni urológus szakorvossal, aki arról volt híres, hogy nem szedett vizitdíjat a betegeitől. Most újra megkerestük a szakorvost.

Dr. Nagy Attila a Demokratának elmondta, hogy a járóbeteg-szakrendelésen azóta új rendszert vezettek be. A vizitdíjat a betegfelvételi irodában központilag szedik be.

– Egyetlen megoldás maradt: saját zsebből visszaadom a rászorult betegeknek a háromszáz forintot. Persze mindenkinek nem tudom visszaadni, de a legrászorultabbaknak visszaadom – mondta az urológus, aki ismeri a kunhegyesi fogorvos esetét és mindenben a szolidaritásáról biztosítja. – Gyűjtést fogunk rendezni, ha Leventét anyagi kár érné. Összefogunk. Ő mára az egyetlen orvos az országban, aki a mai napig ki tudott tartani az elvei mellett, pedig az orvosok zöme nem ért egyet ezzel a tavalyi intézkedéssel – teszi hozzá.

A dolog abszurduma az, hogy ha az egészségpénztár megnyerné a pert és a bíróság jogerősen arra kötelezné dr. Nagy Leventét, hogy egy összegben fizesse be a 327 ezer forint be nem szedett vizitdíjat, akkor azt a törvény értelmében ezt követően oda kellene adni neki. Akkor meg mi értelme a pernek? És mi értelme a vizitdíjnak?

Hernádi Zsuzsa