Bóka János: Az uniós csatlakozással a nemzetállamok megerősítése volt a cél
Húsz évvel a régió és benne Magyarország európai uniós csatlakozása után, megvonva az elmúlt két évtized mérlegét kijelenthető, hogy az integrációval a nemzetállamok megerősítése, nem meghaladása volt a cél – hangoztatta az európai uniós ügyekért felelős miniszter csütörtökön a 45. Jogász Vándorgyűlésen, Egerben.
Bóka János a seregszemle nyitó plenáris ülésén tartott előadásában rámutatott: húsz évvel az EU-csatlakozásunk után is a közép-kelet-európai régió közös élménye, hogy az egymással szorosan összefüggő nemzeti és állami lét megőrzése érték. Az integrációval egyik új tagállam sem frissen kivívott nemzeti önrendelkezését, valamint függetlenségét kívánta feladni – mondta.
A régió nemzetei úgy vélték, a tagállamok közösségéhez tartozva erősebbek lehetnek, mint külön-külön. Emellett pedig együtt is mindannyian megmaradhatnak annak, akik önállóan voltak – fogalmazott. Az Európai Unió erre vonatkozó ígérete továbbra is lehetőség, melynek valóra váltása az elkövetkező húsz év legfontosabb feladata – jelentette ki a tárcavezető.
Felidézte: 2004-ben Magyarország uniós tagságát nemzeti konszenzuson alapuló történelmi sikerként élte meg, „és így kell megélnünk ma is: olyan döntésnek, amelynek akkor sem volt és ma sincsen alternatívája”. Szavai szerint az Európai Unió folyamatosan változó politikai és jogi konstrukció, melynek pont azon területein zajlanak ma alapvető elmozdulások, amelyek a közösségi és tagállami jogrendszerek kapcsolata szempontjából meghatározóak.
Ez a törekvés a szuverenitás problémájaként jelentkezik. Abban elvileg konszenzus van, hogy a tagállamok nem a függetlenségüket és önállóságukat, hanem bizonyos hatáskörök gyakorlását ruházták át az uniós intézményekre. A konszenzus azonban itt véget is ér, mert arra a kérdésre, hogy a gyakorlatban mit is jelent a szuverenitás megőrzése, nagyon eltérő válaszok születnek – fejtette ki Bóka János.
Erre a problémára mindeddig sem az Európai Bíróság joggyakorlata, sem az európai alkotmányos párbeszéd nem adott megnyugtató megoldást – mondta, hozzátéve: lassan az uniós kánon részévé válik, hogy az EU nem csupán politikai és jogközösség, de értékközösség is. A kialakuló normarendszer azonban itt nem áll meg, hanem azt állítja: a közös európai értékek az uniós jog részei. Márpedig az európai értékközösség jogiasodása és intézményesülése az integráció legnagyobb horderejű fejleménye – hangoztatta.
Úgy vélekedett: ha ezt a folyamatot az Európai Unió Bírósága „szokása szerint apró, de következetes lépésekkel könyörtelenül végigviszi”, az alapvetően változtatja meg az EU és a tagállamok viszonyrendszerét, amivel kapcsolatban számos aggály merül fel.
Amennyiben az uniós intézmények továbbra is úgy fogják fel szerepüket, hogy ennek az értékközösségnek az erősítése az elsődleges feladatuk, akkor a tagállami szuverenitás megőrzése az uniós és tagállami hatáskörök teljes újragondolását és átfogó garanciarendszer kiépítését teszi szükségessé – jelentette ki.
E rendszer középpontjában pedig már nem az uniós hatáskörök biztosításának, hanem a tagállami hatáskörök védelmének kell állnia – vélekedett Bóka János.
