Bár sokszor 30 fok fölött jár már a hőmérséklet napközben, a tó és környéke valósággal kihalt. Négy-öt hétre szűkült az idegenforgalmi szezon, ennyi idő alatt kellene itt kitermelni körülbelül 390-400 milliárd forintot. Nem fog menni. Továbbra is kevés víz van a tóban. Kevesebb, mint tavaly, most már körülbelül 30-35 centiméter hiányzik a Balaton átlagos vízmagasságából.

Ezt alig lehet észrevenni az északi parton, a délin azonban annál szembetűnőbb. Itt több település partszakaszán is homokbuckák, homokpadok bújtak ki a vízből, illetve vannak olyan partrészek, amelyek öblösödni kezdtek.

Küsz Mariann, a Tihany Tourist Kft. tulajdonosa és vezetője arról számolt be lapunknak, hogy több visszatérő vendége is aggódik. Nemrég Dániából kapott levelet, amelyben azt kérdezik tőle, van-e víz egyáltalán a Balatonban, érdemes-e ezen a nyáron is hozzánk utazni?

A balatonalmádi önkormányzat tavalyi évértékelése pedig olyan jelenségekről számol be, hogy 2002 nyarán már nem lehetett üzemeltetni a Wesselényi strandon a csúszdát a vízcsökkenés miatt. Balázs Árpád, Siófok polgármestere azonban úgy vélte, nem szabad pánikba esni. Igaz ugyan, hogy van egy felnőtt generáció, amelyik úgy emlékezik a Balatonra, mint egy feszített víztükrű uszodára, de hát az élet kegyetlen. Az új generáció talán majd arra lesz büszke, hogy itt lesz Európa legnagyobb sivataga. A polgármester szerint egyébiránt a Balaton szeszélyes tó, többször is okozott már meglepetéseket. 1867-ben például le kellett zárni a Déli Vasút vágányait, annyira lecsökkent a Balaton vízszintje, körülbelül másfél kilométert húzódott vissza a víztükör. A meder homokját viszont rendre ráfújta a szél a vasúti sínekre, ezért szüneteltetni kellett a vonatforgalmat. Aztán mégsem lett sivatag. A polgármester fontosabbnak tartja azt, hogy a vizsgálatok szerint mostanában kiváló a Balaton vízminősége, s ezen még a nagy kánikulák sem tudnak változtatni. Nem a mennyiség, a minőség a fontos, vigasztaljuk magunkat.

Dr. Varga Miklós, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője elmondta egy nyilatkozatában, hogy a Balaton jellegzetesen sztyeppei (?) tó, amely hol árad, hol apad, a vízgyűjtő területek csapadékmennyiségétől, az uralkodó időjárástól függően. Dr. Varga Miklós szerint csupán ötven méterrel kell beljebb gyalogolniuk most a fürdőzőknek ahhoz, hogy mélyebb vizet találjanak a déli parton. Érdekes meglepetések érnék, ha ellátogatna a Balatonhoz. Zamárdiban azt mondták a strandolók, van az kétszáz is…

A víz hiánya zavarja a vízisportokat, elsősorban vitorlázást. Wolf Gábor, a balatonalmádi Budatava Vízisport Egyesület képviselője szerint a partközeli vizeken már azok sem tudnak hajózni, akik egyébként úgy ismerik a Balatont, mint a tenyerüket. És nemcsak arról van szó, hogy a sekély víz miatt elakadnak a hajók, hanem különféle veszélyek is leselkednek a vitorlásokra. A Balatonban több II. világháborús repülőroncs fekszik, egyik-másik tele lőszerrel, s ezenkívül rengeteg tüzérségi lövedék is található a tóban az 1945 elején vívott nagy csaták következtében. És mi lesz, ha egy lőszerbe beleakad egy hajó mélyrenyúló svertje? Vitorlás repülő?

Gábor János, az OTP balatonszemesi vitorlástelepének vezetője 100 centiméteres vízmagasságot szeretne a Balatonban, ez most csak 60-65 centi. Ebben a helyzetbe a fenéksúlyos hajók minden további nélkül ki tudnak futni, a svertesek viszont bajban vannak. A balatoni idegenforgalom egyik kitörési pontja pedig éppen a vízisport, ezen belül is a vitorlázás lehetne. El is indult valami, amit nevezhetünk akár fejlődésnek is, bár nem mindenki használja ezt a fogalmat. Ugrásszerűen megnőtt az utóbbi években a vitorlások száma, divat lett vitorlázni.

Típustól, kortól, állapottól függően 1 és 30 millió forint között mozog a hajók ára. Gábor János szerint van olyan is, aki szép és mutatós tengeri hajót vásárol magának, de nem bontja ki rajta a vitorlát. Kimegy reggel a segédmotorral a kikötő elé, napozik a fedélzeten, időnként beleereszkedik a vízbe, aztán estefelé visszajön a helyére, megint csak segédmotorral.

A megnövekedett balatoni vitorlásflottát egyre több kikötő igyekszik kiszolgálni. Wolf Gábor szerint csak Balatonalmádiban tizenvalahány kikötő épül napjainkban is. A sportember szerint ez a nagy építési dömping a rosszabb megoldás. Úgy véli, kár tönkretenni a parti nádasokat, inkább a régi kikötőket kellene felújítani, modernebbé tenni. A balatoni kikötők egyébként elég drágák. Szemesen 170 és 220 ezer forint között parkolhat egy hajó egy évben a Mahart kikötőjében. Másutt még ennél is magasabbak az árak, egy 70-10 méteres, tőkesúlyos vitorlás parkolási díja 250 ezer forinttól indul, s elérheti az 500 ezer forintot is. Mindenütt őrzik a hajókat, de sok helyen nem vállalnak felelősséget, illetve garanciát lopás esetére a szerződésekben. Márpedig vannak olyan bűnözők, akik a víz felől csónakkal beosonnak egy-egy kikötőbe, leszerelik valamelyik hajó segédmotorját, s már mennek is kifelé. Egy ilyen motor 200-300 ezer forintba kerül. Ha már a hajóknál tartunk, időnként előkerül egy régi probléma is, történetesen az, hogy engedélyezzék-e újra a Balatonon a motorcsónakokat és a jet-skiket.

Az ellenzők főként a tó nyugalmát és háborítatlanságát, valamint a fürdőzők, különösen a gyerekek biztonságát féltik. Az igenlők viszont idegenforgalmi csodaszernek tartják a motoros járműveket, különösen a jet-skit, mivel Nyugaton egyre több helyen tiltják be, vagy korlátozzák a jet-skizést. Ez körülbelül olyan logika, mintha a Balaton-part Európa bordélya lenne, mivel azt is tiltják a legtöbb országban, vagy erősen korlátozzák legalábbis.

Balatonboglár polgármestere például azok közé tartozik, akik az engedélyezés mellett vannak. – Sokakat vonzana a tóra, ha szabad utat kapnának mondjuk a motorcsónakok – nyilatkozta dr. Kovács Miklós. Szerinte előszezonban és utószezonban keveseket zavarnának ezek a járművek, ám természetesen akkor, amikor ezrek fürdőznek a szezon idején – július 1-je és augusztus 20-a között -, tiltanák a motorcsónakok, jet-skik közlekedését.

Balázs Árpád, Siófok polgármestere viszont kifejezetten ellenzi a motorosokat. Szerinte elmondható, hogy a polgári polgármesterek a motorok ellen, a baloldaliak viszont a motorok mellett érvelnek. Dr. Kovács Miklós történetesen független…

A Balaton strandjai nagyon eltérő színvonalon állnak, pedig a fürdőzés, a tó selymesen lágy, oldott meszes vizében való megmártózás vonzza ide továbbra is a legtöbb vendéget. Hazait és külföldit egyaránt. A fürdésért fizetni kell, mintha a tó magántulajdon lenne, pedig nem az. Összehasonlításul, a tengerpartok a világon mindenütt ingyen és szabadon megközelíthetőek, mivel a tenger sem magántulajdon. Elvileg körbejárhatóvá kellene tenni az egész tópartot. Született is egy terv erre még a szocialista rendszerben, mondván, minden telekből lecsípnek néhány méternyi sávot, amelyet szabadon használhat bárki. A pártüdülőkön és az akkori eliten, a magas beosztású, fejletten szocialista öntudatú telektulajdonosokon bukott el minden. A jelenlegi szabályok szerint egy-egy önkormányzat saját partrészének 30 százalékát kell szabaddá tegye.

A civilizált világhoz egyedül Zamárdinak sikerült csatlakozni, a többi település még mindig a kádári aranykorban él. Zamárdiban a község egész partszakaszán ingyenes strand húzódik végig szépen nyírt gyeppel, gondozott sétánnyal. Vécét, sőt öltözőbódét is találni. A büfék pedig ott sorakoznak a víztől 50-100 méterre. A zárt strandokon azonban más a szabály. A siófoki Ezüst Parton például 600 forint a felnőtt jegy. No jó, ez felkapott hely, másutt 250-300 forint között van a felnőtt belépők ára, a gyerekjegyek pedig 150 forintba kerülnek.

A strandok bevételt jelentenek az önkormányzatoknak, de nem minden képviselő-testület forgatja vissza ezt az összeget. Ezért látni a déli és az északi parton is azokat a tipikusan szocreál típusú strandokat, amelyek a szakszervezeti üdültetés tömegigényeinek kielégítésére szolgáltak, s egy szakadt hálójú lábtengópálya számít a legnagyobb luxusnak rajtuk.

Hogy milyen irányba lépnek manapság a parti települések, ha rászánják magukat a strandok fejlesztésére? Tihany például 80 milliót költött a hajóállomás melletti strand felújítására. Itt még egy úgynevezett homokos öblöt is csináltak, hogy legyen, ami a tengerparti fövenyekre emlékezteti a külföldit.

Persze nemcsak fürdenek az emberek a Balaton partján, hanem esznek és isznak is. És talán éppen ez az egyik legérzékenyebb területe a Balaton-parti idegenforgalomnak. Balatonföldvár polgármester asszonya, Bezeréti Katalin említi meg, hogy volt olyan vendéglátóipari egység, ahol 600 forintért adtak egy üveg ásványvizet. A túloldalon, Badacsonyban pedig olyan büfében jártunk, ahol 900 forintba került egy átlagos nagyságú sült libacomb. Ehhez képest a siófoki Ezüstpart árai is alacsonyabbak, legalábbis egyes éttermekben. Itt már 800 forintért lehet tejszínes pulykafilét, 850 forintért pedig marhapörköltet kapni. Köret nélkül.

A gyros 590 forintba kerül – Budapesten 400 forint -, a félliteres Weisbeer sör 540 forint. Egy kiló almát például 430 forintért adtak Balatonkenesén. Nem jár sokkal jobban a vásárló az ABC-üzletekben sem. De nemcsak a sör vagy az élvezeti cikkek kerülnek sokba, hanem például a csirkeszárny is. Van, ahol 530 forintért mérik kilóját akkor, amikor Budapesten 650 körül mérik a sovány sertéskarajt. A lángos sem olcsó. Az alapváltozat, melyen csak só és fokhagyma van 170 forinttól indul, sajtos-tejfölös feltéttel együtt viszont már 350 forintot is elkérnek érte. Nyilván mindennek szerepe van abban, hogy Horvátországban 92 ezer forintért nyaralhat egy hétig egy négytagú család, a Balatonon pedig 124 ezer forintért. Ráadásul az Adriában még mindig van víz.

Több polgármester is azt mondta, három-négy évvel ezelőtt ment a legnagyobb kaszálás a parton. Egy fiatal siófoki asszony szerint Budapestről vagy valamelyik nagyobb városból nagy Mercedeseken érkeztek emberek, akik csupán egyetlen szezonra vettek ki valamilyen üzlethelyiséget vagy büfét, s minél jobban, minél gyorsabban igyekeztek megforgatni a pénzüket benne. Nem volt sok idejük, csupán hat hét jutott erre. A csillagokig lőtték az árakat. Különösen igaz volt ez akkor Vörös Béla tihanyi jegyző szerint, ha láncbérletről volt szó, azaz az eredeti bérlő tovább adta albérletbe valakinek az üzlethelyiséget. Az ilyen büfében augusztus 20. után már le is húzták a rolót, egy nappal sem maradtak tovább.

Balázs Árpád azt mondta, meggyőződése, hogy lassan minden a helyére kerül, több siófoki étterem is felveszi a versenyt a nyugati vendéglátó helyekkel, mind a konyha, mind a személyzet szempontjából. Azt viszont aggasztónak tartotta, hogy kevés a színvonalas szálláshely és szálloda a Balatonon. Sok helyütt a mostani üdültetés még a szakszervezeti időszaknál is alacsonyabb színvonalon folyik.

A partok képét a dobozszerű, panelekből készült szocreál típusú épületek uralják. Az egykori szakszervezeti és vállalati üdülők, a román és bolgár tengerpart szállodáiról másolták le őket a hatvanas években a tervezők. Sok a kétcsillagos szálláshely, noha a vendégek jelentős része már négycsillagos komfortra tart igényt. Elkezdődött a régi szakszervezeti üdülők átalakítása magasabb fokozatú szállodává. Nemrég adták át például Siófokon a Vértes Hotelt. Tipikus vállalati üdülő volt, most négycsillagos szálloda és konferenciaközpont. A magasabb színvonal iránti igény jellemzi a legendás, Zimmer Ferinek becézett szolgáltatási formát is.

Küsz Mariann, a Tihany Tours tulajdonosa és vezetője elmondta, garázsokat, nyári konyhákat már nem lehet kiadni. Sokan keresik az olcsó szállásokat, de mi is az az olcsó szállás? Egy apartmant például az tesz olcsóvá, hogy 10-15 éves berendezés van benne. Ennek 5 ezer forint az ára – naponta. S mi a drága kategória? Például egy komplett, minden kényelemmel felszerelt ház, lehetőleg úszómedencével. Ez most, szezon előtt 9 ezer naponta. A szállás ára csak kétszer annyi, mint az Adrián, az étkezés csak a másfélszeresébe kerül, és bármilyen meglepő, mégis inkább oda mennek a turisták.

Pedig a büfék között találni néhány szocialista korlenyomatot, ami tulajdonképpen már-már muzeális érték. Olyan bódéjellegű építményekre gondolunk, amelyek mellett a csehek és a keletnémetek szívbaj nélkül lehajtottak egy Kőbányait 1965-ben. Furnérfalak, csöpögő hűtő, szürke hullámpala tető. Hideg zsírban hurka, mellette egy darab cafatos oldalas… A vendég állva eszik, zsírpapírból.

Maradt néhány ezekből a délceg büfékből, emlékeztetőnek. Ismerjük el azonban, hogy ma már a szépen kialakított portál, a díszes, porcelán sörcsap, a faragott pad, a kovácsoltvas lámpa, a tiszta kőkockás padló a jellemző. A remekmívű ezredfordulós tüzépbarokk. Sajnos azonban most megtorpant a folyamat, hiszen a fejlesztések hajtóereje a Széchenyi Terv volt.

Hogy az új és szép portálok árát miként próbálja most visszahozni valahogy sok Balaton-parti büfés és vendéglős, miként próbálja növelni az árrést? Úgy, hogy olyan munkaerőt alkalmaznak, aki nem ért a vendéglátáshoz. Ettől koszos a pohár, ezért késik olyan sokat a pincér, ezért keveri össze az ételeket, s ezért piszkosak a hamutartók. Egy földvári kocsmáros szerint nincs különbség, ezt például az egyik legdrágább balatoni vendéglőben tapasztalta. Mint ahogy azt is, hogy olyan rossz panírt készítettek a rántott húshoz, ami valósággal feltörte a szájpadlását. Egy képzett szakáccsal ilyesmi nem fordulna elő, viszont az 300 ezret kérne havonta…

Bezeréti Katalin polgármester asszony szerint sok vendéglős vagy büfés felismerte Földváron, hogy nem tudja tovább emelni az árakat, sőt tavaly már csökkentenie is kellett, hiszen egész egyszerűen elkerülték őket a vendégek. Egyesek úgy válaszoltak erre, hogy az Alföldről hoztak jóval olcsóbb munkaerőt. Akikhez képest azonban ismét nagyon magasak a mostani balatoni árak. Bezeréti Katalin szerint sem a központi intézkedések hozhatnak változásokat, hanem az önszerveződések. Földváron például kezd kialakulni egy civil szállásadó egyesület, amely kiszorítja azokat, akik tisztességtelenül dolgoznak. Szerinte ugyanez játszódik majd le nemsokára a büféseknél, az éttermeseknél is. Ha nem így lesz, előbb-utóbb mindenki lemondhat az itt szerzett jövedelméről, melyből persze illik befizetni az úgynevezett idegenforgalmi adót.

Ez Zamárdiban például naponta 300 forint személyenként a vízhez közel eső területeken. Ez az önkormányzatoknál marad, sőt az állam még hozzátesz kétszer ennyit. De főként azok a települések kasszíroznak ebből igazán, amelyek valamilyen nagyobb szállodával rendelkeznek.

Tihany jegyzője, Vörös Béla szerint a kaszálós vendéglősök, és az alacsonyabb vízszint mellett sohasem szabad kifelejteni az általános gazdasági recessziót és németek gazdasági helyzetét sem. Az euró bevezetése óta jelentősen megcsappant a német vendégek száma. De éreztette hatását a nemzetközi terrorizmus erősödése, a háborús feszültség is.

Ráadásul – hogy a lényegre térjünk – sok mindenben képtelen felvenni a versenyt a Balaton például az Adriai-tengerrel. Horvátország üdülőhelyeinek jelentős része egy történelmi városmag körül alakult ki, ahol természetes módon megvannak a csodálni való építészeti nevezetességek, s megvan a város történelmi miliője is. A balatoni települések esetében más a helyzet. Itt a 19. század végén jelentek meg az első nyaralók, amelyek az úgynevezett svájci villa stílusban épültek. A monarchiabeli fürdőhelyeken ez volt a kedvelt építészeti stílus. Tömbszerűen csak nagyon kevés helyen maradtak meg. A Balaton-parti településeket elárasztotta később a törpeparcellázás, s a hatvanas években a minden esztétikai szempontot mellőző szocreál stílustalanság.

Elérhetetlen, csak belépődíj ellenében látogatható, de éppen elpárologni készülő víz, ronda települések, rossz kiszolgálás, magas árak, sivár villarengeteg, arctalan települések, pitiáner önzéssel elkerítettel vízpart… tulajdonképpen miért jönne ide valaki?

* * *

Évről évre felmerülő ötlet, hogy pótolni kellene a vizet a Balatonban. A támogatók szerint a tó így vonzóbbá válna a turisták számára, az ellenzők viszont azt mondják, felborulna a biológiai egyensúly. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője inkább amellett van, hogy ne kerüljön sor vízpótlásra.

– A mostani helyzetet egyáltalán nem nevezném drámainak, hisz volt már ennél egy méterrel alacsonyabb is a vízállás – mondta dr. Varga Miklós főigazgató. – Három éve tart ez az aszályos időszak. Nyár végéig, az időjárástól függően, még nagyjából 30 centiméterrel csökkenhet a vízszint.

Varga Miklós a vízpótlás kapcsán kijelentette: nem tartják szükségesnek, de tudomásul veszik, hogy elsősorban idegenforgalmi szempontok miatt rendre felmerül az ötlet. Éppen ezért a vízügyi főigazgatóság megbízta a Budapesti Műszaki Egyetem szakértőit, hogy az Akadémia munkatársaival együtt készítsenek tanulmányt a lehetőségekről. A vízpótlás nehézségeit az okozhatja, hogy nem lenne egyszerű olyan folyót találni, amelynek vize megegyezik a Balaton kémiai összetételével. Az ugyanis nem történhet meg, hogy a vízminőség kárára engednek vizet a magyar tengerbe.

Varga Miklós elmondta még, hogy tavalyi felmérésük szerint nagy a tó szabálytalan igénybevétele, sok a betöltés a part mentén is, de talán ennél is nagyobb gond, hogy a nádasokat felszabdalva engedély nélkül földnyelveket építettek ki a Balatonban. Ezzel kapcsolatban már készült egy szabályzási terv, aminek alapján a lehetőségekhez mérten megpróbálnák visszaállítani a korábbihoz hasonló állapotot.