– A kormány egyik héten az SZDSZ-t vásárolja meg a parlamenti szavazáskor, a másik héten meg az MDF-et, és ha ez kevés, akkor egy-egy árulót talál az ellenzék soraiból, a Fideszből. Megvásárol ilyen-olyan megbízásokkal egy-egy képviselőt, vagy éppen független képviselőt ültet be a miniszteri székbe; na, ebből változás nem lesz – foglalta össze Orbán Viktor, az ellenzék vezető erejének elnöke a szilárd többség híján aljas módszerekkel alkalomszerűen megtámogatott kormányzati politika lényegét. Mindez azt jelenti, hogy az elmúlt hat évben a morális tartalékait felélő és az országot a fizetésképtelenség szélére sodró balliberális szökőár elleni védekezés nem szorítkozhat kizárólag az ellenzék szerepvállalására.

A hatalmi térben Magyarország szerencséjére felbukkant egy olyan erő, Sólyom László köztársasági elnök, aki egyenes beszéddel, célzott és világos üzenetekkel váltotta fel az elődei által képviselt, mosolyogva kezet rázó, enyhén szenilis államfői szerepet.

Sólyom László, akit a civil Védegylet javasolt köztársasági elnöknek, megválasztása óta törekszik a formális közjogi keretek igazi tartalommal való megtöltésére. Ennek részeként, amikor Gyurcsány Ferenc zsigeri beidegződésektől vezérelve 2006-ban letette elé a március 15-i nemzeti ünnepen a kitüntetésre javasoltak listáját, amelyen a korábbi állampárt funkcionáriusait is feltüntették, Sólyom bátran kezdeményezte az Alkotmánybíróság döntését annak érdekében, hogy kiderüljön: az államfő báb csupán az elismerések odaítélésének folyamatában, vagy egy általa aláírt és átadott kitüntetésben kifejezésre jut az elnök értékítélete is. Egy évvel később szintén elmaradt a kézfogás a kitüntetésre felterjesztett Horn Gyula ex-miniszterelnökkel is, kinyilvánítva az államfő értékítéletét, amely szerint a parolázás előtt a kommunizmus bűneiért az elkövetők részéről Magyarország minimum egy bocsánatkérést megérdemel.

Ki nevez a végén?

Kezdettől fogva következetes gyakorlatot folytat az államfő azon tisztségek vonatkozásában is, amelyekre a törvény szerint neki kell jelöltet állítania. Míg a Legfőbb Ügyész posztjára nevezett Kovács Tamás személye elfogadható volt az Országgyűlés számára, az ombudsmanok és a Legfelsőbb Bíróság elnökének jelölt Baka András kapcsán a balliberális oldal behúzta a féket és álságos indokokkal igyekezett elszabotálni megválasztásukat.

A jelöltjeivel kapcsolatban felületesen megfogalmazott kritikák azonban nem szegték Sólyom László kedvét, és minden alkalommal megtalálta azokat az embereket, akik értékrendje szerint méltóak az adott közjogi szerep vitelére és a parlament számára is elfogadhatóak. Így lett kisebbségi ombudsman Kállai Ernő, a Jövő nemzedékek ombudsmanja Fülöp Sándor és adatvédelmi biztos Jóri András, az állampolgári jogok biztosa pedig Szabó Máté. Fülöp tevékenységével összefüggésben azonban megjegyzendő, egy gödöllői kurzuson sajtóinformációk szerint az abortusz mellett agitált a még meg nem születettek érdekeinek képviseletéért fizetését kapó biztos. Szabó Máté munkatársait és azok rokonságát ugyanakkor az APEH figyelő szemei kísérik, ami miatt Szabó egyeztetést kezdeményezett Szikora Jánossal, az adóhatóság elnökével.

Jelenleg a Legfelsőbb Bíróság elnökének jelölt Havasiné Orbán Mária kapcsán van módja saját értékrendje átültetésére Sólyom Lászlónak az egyik legfontosabb hatalmi ág, a bíráskodás területén.

A köztársasági elnök, tiszteletben tartva az Alkotmány rendelkezéseit, nemet mondott Gyurcsány Ferenc meghívására, amikor a Nemzeti Csúcs elnevezésű (v)álságtanácskozásra invitálták.

– Az állam nem így működik – közölte Sólyom László a meghökkent miniszterelnökkel, aki a naponta bejelentett programok, csomagok és reformok által végzetesen legyengített országot elérő gazdasági válság kapcsán látványos nemzeti összeborulás statisztájának szemelte ki az államfőt. Sólyom László tisztában van azzal, hogy a jelen helyzetben az MSZP kormányzást helyettesítő kommunikációs trükkjei, a szabad demokraták és az MDF nyíltan kormányszimpátiáról tanúskodó megnyilvánulásai helyett valós iránymutatásra van szükség. A köztársasági elnök elvitathatatlan joga, hogy ezt az iránymutatást megadja, ráadásul ehhez Gyurcsánytól eltérően rendelkezik a megfelelő bizalmi háttérrel, mivel cselekedetei, következetessége és állhatatossága révén hiteles vezetőként tartja számon a közvélemény.

Napnyugati bölcsek

A kormány ötletelését, az európai tendenciákkal szembe menő válságkezelő megoldásokat látva az államfő felélesztette a középkori velencei köztársaság egyik intézményét, a Bölcsek Tanácsát. Sólyom László ennek kapcsán kifejtette: Magyarország igen súlyos gazdasági és társadalmi gondokkal néz szembe, a társadalmi csoportok közötti összetartó erő csaknem megszűnt, és általánossá vált a borúlátó jövőkép. Ebben a helyzetben a kormány képtelen hatékony változásokat beindítani, mivel nincs hosszú távú koncepciója.

Az államfő véleménye szerint két, kiemelt figyelmet igénylő, megoldatlan nehézség van, az oktatás helyzete, amelyen javítani kell, valamint a korrupció visszaszorítása. Sólyom a megoldást értékelvű iránymutatások, hosszú távú, hiteles programok kidolgozásában látja, ez lesz a Bölcsek Tanácsának feladata.

– Ha tréfásan akarnám megfogalmazni, az állam nem így működik – üzente meg véleményét a készülő tanulmányról Gyurcsány a Nap-keltében a köztársasági elnöknek, hozzátéve, Magyarországnak nincs fél éve arra, hogy a Bölcsek Tanácsának iránymutatását kivárja.

A miniszterelnök humorával vélhetően félelmét igyekezett palástolni, hiszen Sólyom bölcsei pont azoknak a szakterületeknek elismert tekintélyei, ahol a nagy válságmenedzser Gyurcsány kormánya a legnagyobb hiányosságokat mutatja. A négy felkért szakértő egyike Lámfalussy Sándor közgazdász professzor, az euró atyja, a gazdasági növekedés, a pénzügyi folyamatok szakértője, akivel a magyar kormányban munkálkodó, a fémkereskedelmi iparágban is jeleskedő, az Európai Uniónak az ország gazdasági mutatóiról hamis adatokat szolgáltató, az euró bevezetését fényévekre eltoló Veres János pénzügyminiszter aligha konkurálhat. A Bölcsek Tanácsa hölgytagja, Eva Joly bírónő különösen alkalmas arra, hogy a miniszterelnökben pánikot keltsen: nevéhez köthető például Bernard Tapie volt francia miniszterelnök korrupciós ügyeinek felderítése, vagyis a hölgy jól tudja, mi fán terem a kormányzati korrupció és ismer hatékony ellenszereket is annak kezelésére.

Jolly jelenleg a norvég fejlesztési ügynökség (Norad) tanácsadójaként az afrikai segélyezési ügyekkel kapcsolatos korrupció felderítésével foglalkozik. Itt szerzett tapasztalatait a Bölcsek Tanácsa tagjaként bizonyára jól kamatoztatni tudja majd Magyarországon is, ahol a segélyek kérdésének kezelése az afrikai viszonyokat idézi.

A négyek tagja Csermely Péter orvosprofesszor, a stresszel és a hálózatokkal foglalkozó szaktekintély, akinek a stresszből és hálózatokból túlkínálattal rendelkező, a liberális egészségpolitikával végzetesen roncsolt Magyarország ideális kutatási terep. A kvartett negyedik tagja Fodor István villamosmérnök, az Ericsson volt vezérigazgatója, innovációs szakember, a manapság a tömeges elbocsátások, semmint a fejlesztések okán megszólaló Bajnai Gordon ellenpontja.

A tanácsadó testület tagjai elmondták: a mai gyors gazdasági és társadalmi változások egészen újfajta tudást, szakmai felkészültséget igényelnek, és alkalmazkodóképességet feltételeznek az emberek részéről, amely lehetővé teszi boldogulásukat akkor is, ha munkahelyük megszűnik. Ezt a jelenleg igencsak aktuális problémakört az iskoláknak a képzés során orvosolniuk kell.

A bizottság véleménye szerint a korrupció ma egy áradó hatalmas áradó folyamra emlékeztet, amely a fejlődés akadálya, s amit az erkölcs gátjaival vissza kell szorítani.

A Bölcsek Tanácsa kutatásait alapítványi pénzből fedezi, annak eredményét pedig könyv formájában teszi közzé, várhatóan 2009 közepén. Amint az államfő közleménye fogalmaz: „a 2009-ben közreadandó elemzéssel a napi politikában részt nem vevő köztársasági elnök olyan konszenzusképes, hosszú távú, bármely jövendő kormányzat és politikai szereplő számára használható, közcélú ajánlásokat kíván felkínálni, amelyek szakmailag megbízhatóan megalapozottak, és számíthatnak az üzleti világ és a civil társadalom támogatására is” – vagyis mindazt pótolja, ami a Gyurcsány-kormányból hiányzik.

Sólyom László sajnos ismeri annyira Gyurcsány Ferencet, hogy biztosra vegye, a kormányzati korrupció, az oktatás elsorvasztása, a munkahelyek tönkretétele az összegzés megjelenésekor, fél év múlva még bizton része lesz Magyarország mindennapjainak.

Holt lelkek

Sólyom László figyelme kiterjed azokra a közösségformáló erőkre is, amelyektől a megbomlott társadalmi kohézió újrateremtését várja. Az államfő az egyházak tönkretételén és intézményeik ellehetetlenítésén fáradozó balliberális törekvések ellenpontozásaként jó kapcsolatokat ápol a hazai felekezetekkel, kifejezésre juttatva, mennyire fontos szerep jut az egyházaknak a közösségteremtésben.

– Ha nem történik strukturális változás a gazdaság területén és a lelkekben, akkor hosszú és lassú vergődés vár az országra – összegezte véleményét Sólyom László, midőn hivatalában magyarországi és határon túli magyar egyházi méltóságokat fogadott.

A köztársasági elnök szerint annak ellenére, hogy az állam nem segíti, inkább hátrányosan megkülönbözteti őket, az egyházak karitatív tevékenységére az eddiginél jóval nagyobb szükség lehet, mert az emberekben még nem tudatosultak a Magyarországot érintő nemzetközi gazdasági válság valós hatásai. Az államfő megítélése szerint hosszú távú tervezés, perspektivikus látásmód helyett a magyar politikai életet a rövid távú cselekvések, az együttműködés hiánya jellemzi.

Sólyom László a kisebbségek kérdését is a társadalmi hasznosság oldaláról közelíti meg, ezért az 1993-as kisebbségi törvény 15. évfordulója alkalmából rendezett konferencián a tabukat félresöpörve leszögezte:

– A legnagyobb hazai kisebbség, a roma közösség problémája speciális kezelést igényel, ezzel törvényhozási szinten is számot kell vetni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az önkormányzati rendszer, amely a többi nemzetiség esetében többé-kevésbé működik, a roma közösség esetében nem válik be – mondta az államfő.

Debreczeni József Gyurcsány Ferencről írt, Az új miniszterelnök című reklámkönyve az őszödi hazugságbeszéd szónokának önleleplező akcióiról, blöffjeiről, manipulálási kísérleteiről szól. Gyurcsány blogbejegyzéseiből összerakott, most megjelent kiadványának csúcspontja a bemutatón a könyvet méltató Vágó István szerint az, hogy Orbán Viktor neve mindössze kétszer van benne leírva. A blöfföktől, hazugságoktól és Orbán-fóbiától szenvedő, az ország legfőbb baját látens műnácikban meglelő kormányfő és rettegő balliberális holdudvara helyett azonban valakinek kormányzással felérő iránymutatást kell adnia.

Sólyom László olyan vezető egyéniséggé vált a magyar közéletben, aki a lényeges kérdésekre összpontosítva, megfelelő érzékenységgel, precízen és jó diplomáciai érzékkel avatkozik be a kritikus pontokon, így várhatóan a Bölcsek Tanácsának könyv formában közzéteendő ajánlásai valós válaszokat adnak majd a valós problémákra.

Magyarországnak van egy formális miniszterelnöke, aki sem szellemi, sem lelki értelemben nem képes e tisztséget ellátni. És van egy köztársasági elnöke, aki formálisan ugyan nem miniszterelnök, de szellemi és lelki értelemben – ebben a különös erkölcsi interregnumban – egyre inkább az.

Udvarhelyi István

A KORRUPCIÓ HALÁLA?

A Bölcsek Tanácsa (Collegio dei Savi) a Velencei Köztársaság állami berendezkedésének egyik sajátos intézménye volt, kialakulása a XII. század elejére tehető. A bölcseket elsőként 1382-ben említi a velencei alkotmány. Mivel a Velencei Nagytanács és a Szenátus nem ülhetett össze minden kisebb kérdés megvitatására, az először eseti bizottságként működő Bölcsek Kollégiumát állandósították, amely hat tagból állt, őket a Savi Grandi, azaz a Nagy Bölcsek névvel illettek. A Bölcsek Tanácsa intézte a Velence számára stratégiai fontosságú hadiflotta ügyeit, majd hatáskörébe utalták a gazdaság alapját jelentő földkérdések eldöntését is. A Bölcsek Tanácsának tagjává válni a korabeli köztársaság idejében nagy presztízst és jelentős állami fizetést jelentett. Az alkotmány szigorú korlátozásokat foganatosított velük szemben, a vesztegetés elkerülése miatt bizonyos esetekben nem hagyhatták el a Dózse-palota falait, és közösségi helyeket sem látogathattak egymagukban.