Borsod-Abaúj-Zemplén megye évszázadokon keresztül Magyarország gazdaságának egyik motorja volt. A kőszénben és ércekben gazdag vidék jelentőségét már a tizennyolcadik században felismerték. A XIX–XX. század fordulóját követően sorra nyitották a tárnákat, s az ország minden szegletéből érkeztek a dolgozni vágyó kohász- és bányászcsaládok. Új, virágzó települések alakultak, változatossá téve az addig javarészt a mezőgazdaságra alapozó gömöri és borsodi vidék korábbi arculatát.

A trianoni diktátum után még nagyobb hangsúlyt fektettek a csonka ország megmaradt felszín alatti értékeire, hiszen bányáink java része az elcsatolt területekkel együtt odaveszett. Borsod, Abaúj, Zemplén és Gömör vármegyék megmaradt területeire az akkori vezetők éppen ezért kiemelt hangsúlyt fektettek. A rendszerváltás azonban itt is komoly változásokat hozott. A bányászati hagyományok leépítése, a tárnák lezárása, az egyre fokozódó munkanélküliség és az ebből fakadó hatalmas mértékű elvándorlás az egykor virágzó környéket elhagyatottá, szürkévé és élettelenné változtatta.

A munkahelyek megszűnésének következtében a szellemi potenciált és a kitörési lehetőségeket magában rejtő, magasan kvalifikált lakosság pánikszerű menekülésbe kezdett, jelenleg a megye értelmiségi réteg nélkül, ám nagy létszámú kisebbségi lakossággal néz a jövőbe.

A munkanélküliség Borsodban az országos átlag háromszorosa, sok településen a munkaképes lakosság több mint felének lehetősége sem volt az elmúlt években dolgozni. A megye alacsonyan képzett lakói számára két megélhetési forma, a sok gyermek világra hozatala valamint a bűnözés jelenti az életben maradás egyetlen lehetőségét. Dacára a nagy kiterjedésű mezőgazdasági területeknek és háztáji termőföldeknek, az esetek többségében nem azok aratnak, akik vetnek.

A szocialista kormányzat nyolcéves tevékenysége következtében a munkáshagyományaira és baloldaliságára büszke megye fokozatosan ábrándult ki. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében havonta 40-50 kis- és közepes vállalkozás megy tönkre.

Egyre többen hangoztatják, hogy a szocialista kormányzat legfőbb szavazóbázisát csapta be és hagyta figyelmen kívül a sorozatos gyárbezárásokkal, a még működőképes vállalatok és vállalkozások ellehetetlenítésével.

– Ózd és környéke mindig is büszke volt a tradícióira. Az itt élő munkásemberek számára a munkáshagyományok egyet jelentenek a jó értelemben vett baloldalisággal – mutatja be körzetét Riz Gábor fideszes képviselőjelölt. – A munkáslélekről tudni kell, hogy nehezen vált, éppen ezért hatalmas eredmény a Fidesz számára, hogy ilyen pozitív visszajelzést adtak az ózdiak az első fordulóban. A rendszerváltás óta soha nem fordult még elő, hogy Ózdon jobboldali jelölt nyerte volna meg a választásokat.

A választások eredményéért izguló hazai közönségnél csak az ózdiak lepődtek meg jobban, amikor április 11-én kiderült, a polgári és a radikális jobboldal kiütéssel győzött a várost és a környéket húsz éve vezető szocialisták felett. Országosan is egyedülálló jelenség, miszerint sokan megosztották szavazatukat a Fidesz és az MSZP között. Míg egyéniben Riz Gábort támogatták, listán a szocialistákat.

A bányász-kohász lélek ugyanis természeténél fogva, hűségesen baloldali, s a szokásokat nehéz levetkőzni, főként egy olyan párt esetében, amelynek miniszterelnök-jelöltje az éveken át démonizált Orbán Viktor. Ózd népe azonban felülkerekedett ellenérzésein.

– Huszonnyolc városa van Borsod megyének, s ez az egyedüli olyan város a rendszerváltás óta, ahol konzervatív városvezetés és képviselő-testület van. Putnok ráadásul bányásztelepülés. Ez nem semmi, igaz? – teszi fel a költői kérdést Putnok fideszes polgármestere, a kazincbarcikai választókerület fideszes képviselőjelöltje, Tamás Barnabás. – Már csak ezért is nagy eredmény az első fordulóban megszerzett közel kilencezer szavazat. Kazincbarcika sokat számít a második fordulóban is, a választópolgárok 64 százaléka ott él. Az első fordulóban az volt az egyetlen település, ahol az MSZP-s jelölt, Szitka Péter végzett az első helyen, körülbelül száz szavazattal.

A választókerületben második helyezést elért jobbikos Endrésik Zsolt a térség nagy nyertese, a megyei listának köszönhetően ő már biztosan honatya lesz. A Jobbik ennek ellenére nem lép vissza, az egyéni befutóban is reménykednek. Sajószentpéteri képviselőjük szerint mindhárom körzetben esélyük van rá.

– A második fordulókra általában jellemző, hogy kevesebben mennek el szavazni. A mi szavazóink fegyelmezettebbek a többi párténál, és reménykedünk abban is, hogy növelni tudjuk a támogatottságunkat. Mindennap kinn vagyunk az utcákon, lakossági fórumokat tartunk, igyekszünk megszólítani minél több embert – bizakodik Bencs Gábor.

A fideszesek véleménye szerint persze akkor járnának jól Borsod-Abaúj-Zemplén megye polgárai, ha őket támogatnák, hiszen akkor tudnák a leghathatósabban figyelembe venni a helyi igényeket. A borsodiak egyébként nem kérnek sokat: dolgozni szeretnének és biztonságban élni.

A vagyon elleni bűncselekmények száma, akár a munkanélküliségé, háromszorosa az országos arányoknak. A lopások és rablások, a megélhetési bűnözés elsősorban az egyedülálló, peremvidékeken élő időseket veszélyeztetik, az elvándorlások következtében pedig éppen belőlük van a legtöbb.

– Élhető vidéket szeretnénk, azt, hogy ne kelljen elvándorolni, ne kelljen félelemben élni. Az emberek biztonságérzetét újra ki kell alakítanunk – mondja Bánhorváti fideszes polgármestere, a párt sajószentpéteri jelöltje, Demeter Zoltán. – Ezt elérni nem is lesz nehéz, s ami még fontosabb, anyagilag sem megterhelő ezen változtatni. Csak megfelelő törvények szükségesek hozzá. Az, hogy a rendőröknek újra joguk legyen intézkedni. Mindenhol látható rendőri jelenlétre van szükség, folyamatos rendőri szolgálatra, hogy ne kelljen féltenie senkinek a tulajdonát, az életét, hogy azok arathassanak, akik vetettek. A közbiztonságot háromezer új rendőrrel erősítjük meg, „megélhetési bűnözést” nem ismerünk, a magántulajdon védelmében pedig bevezetjük a „három csapás” törvényt.

A lakosok mellett a politikusok is úgy érzik, Borsodot az elmúlt húsz évben elhanyagolták. Az utóbbi tíz évben sorra zárták be a termelőüzemeket, a kisvállalkozások a gazdasági válság óta képtelenek talpon maradni.

– Valamikor a Sajó völgye volt Borsod megye mozgatórugója. Az itt élő emberek hozzá voltak szokva, hogy van munkahelyük, biztonságos megélhetésük. Igenis szerettek és tudtak dolgozni, a tartós munkanélküliség viszont ellehetetlenítette az itt élőket, és sajnos még ennél is van lejjebb. Most már azt halljuk, hogy a BorsodChem is megkezdte a leépítéseket – meséli Tamás Barnabás, kazincbarcikai jelölt. – A szocialista városvezetés és a szocialista kormány még mindig becsapja az embereket, azt mondták, megmentették a vállalatot. Ez nem igaz. A mai napon is húsz embert bocsátottak el, tegnap tizenhatot, de megkezdték a csoportos létszámleépítést is, erről azonban mélyen hallgatnak. Nekünk azon kell lennünk, hogy értékteremtő fejlődést indítsunk el a térségben, mely visszaadja az itt élő emberek önbecsülését.

A Fidesz a kis- és közepes vállalkozások támogatásában, a kitörési pontot jelentő három pillér, az építőipar, a mezőgazdaság és a turizmus lehetőségeinek kiaknázásában látja a megoldást.

A helyi szocialista választási plakátokat tekintve egy dologban lehetünk biztosak: az MSZP jelöltjei amnéziában szenvednek. Sikerrel gondolnak vissza az elmúlt nyolcéves teljesítményükre, ráadásul mintha elfeledkeztek volna arról, hogy a fennálló problémák java része éppen a polgári kormányzás vívmányainak eltörlése miatt alakult ki. Helyi jelszavuk szerint a rettegés helyett a rend, a családi pótlékból való megélhetés helyett a családi adókedvezmény várja a rájuk szavazókat.

– Az MSZP-s kampányban meg lehet figyelni, hogy a képviselőjelöltek művészi szintre fejlesztették a hazugságot – összegzi véleményét Tamás Barnabás. – A lakosság nincs tisztában azzal, hogy e vívmányok egyszer már éltek, és épp az MSZP volt az, amelyik megszüntette őket, és Szitka Péter, aki most ezzel kampányol, a 2002–2006-os ciklusban országgyűlési képviselőként részt vett az eltörlésükben.

A választási fordulók közötti napok azonban egy másik problémára is ráirányították a figyelmet. A megyét átszelő számtalan folyónak köszönhetően a termőterületek java része most víz alatt fekszik. A baj olyan mértékű, hogy több helyen újra kell kezdeni a tavaszi vetést, ha apad az ár. A Sajó az idén harmadszor áradt ki, a napokban tetőzött. Utak, szántók és falvak kerültek víz alá, s az áradással évente többször kell megküzdeniük az itt élőknek, külső segítség nélkül.

– Amikor a Bereget elvitte a víz a Fidesz-kormány idején, a Fidesz újjáépítette, megkezdte az összefüggő gátrendszer kiépítését, ám a jelenlegi vezetés leállította az építkezéseket. Pedig nagy szükség volna rájuk, hiszen az árvíz óriási károkat okoz, a termőföldek egyre nagyobb területen kerülnek víz alá, s emellett már az útjainkat is veszélyeztetik. A Sajó kiöntése idén már sokadik alkalommal nehezíti meg az ott lakók életét – mondja Sajó-vidék fideszes jelöltje.

A szocializmus idején állandósághoz és biztos megélhetéshez szokott borsodiak számára a rendszerváltás csak rosszat hozott. Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakossága azonban képes volt felismerni az elmúlt évek politikai zűrzavarán keresztül is, ki az, akiben bízhat és ki az, akiben semmiképpen.

Gerhát Petra