A csíkszeredai vonatállomás mellett már korán reggel több tucat busz parkolt, amikkel a világ számos pontjáról érkeztek magyarok. A városba vezető úton a délelőtti órákban csaknem nyolc kilométeres kocsisor araszolt, de voltak, akik biciklire pattantak, hogy kikerüljék a dugót. Egy fiatal kerékpáros férfi például édesanyjával érkezett a helyszínre, ők Kalocsáról indultak el, s kilenc napig tekertek, hogy részt vehessenek az eseményen. Természetesen akadtak, akik gyalogszerrel jöttek Csíkszeredáig a környező városokból, falvakból, idén azonban feltűnően kevesebb volt az út mentén haladó keresztalja. Ugyanakkor annál több a motoros, akik megszámlálhatatlanul sokan jöttek, motorbőgetésükkel, lobogó nemzetiszínű és árpádsávos zászlaikkal emelték az ünnep hangulatát. A tömeg nagysága már a hegynyeregbe vezető úton is érezhető volt, mivel csak lépésben lehetett előrehaladni. A sok esernyő és esőkabát ellenére azért sikerült felfedezni néhány hírességet a tömegben, így például Sasvári Sándor színművészt, Beregszászi Olga színművésznőt, Semjén Zsoltot, a KDNP elnökét, Papp Lajos szívsebészt, valamint Székelyudvarhely jelenlegi polgármesterét, Szász Jenőt.

Az idei rendezvényen mindenképp pozitívumnak számított, hogy a szervezők jóval kevesebb árusnak adtak engedélyt, így egyrészt a zarándokok kényelmesebben tudtak végighaladni a főutcán, másrészt mérséklődött a tavalyi giccses bazárhangulat. Az erdélyi szokások azonban szerencsére megmaradtak, az ünnepet megtisztelve temérdek fiatal öltözött megint székely népviseletbe, a felnőttek pedig gyakran viseltek régi parasztinget, condraharisnyát, nemeztarisznyát, cifraszűrt és kalapot.

A misén jelen lévők meghallgathatták Schönberger Jenő Szatmár megyei püspök prédikációját, amiben elhangzott, a megjelentek nem csupán nyelvükben, hitükben vannak együtt, hanem a szeretet is összetartja őket. S hogy ez mennyire igaz, azt többek között egy idős székely bácsi igazolta, aki szinte letérdelve mondott köszönetet egy Budapestről érkező hölgynek, amiért ekkora utat megtett otthonról, hogy részt vehessen a búcsún. A szertartáson idén is megjelentek a szerzetes- és lovagrendek képviselői, a díszegyenruhás hagyományőrző huszárok, valamint a Magyar Gárda több tagja is.

(szencz)

Vonattal a végekre

Történelmi különlegesség kapcsolódott az idei csíksomlyói búcsúhoz. Május kilencedikén egy NOHAB dízelmozdony által vontatott szerelvény indult útnak a Keleti pályaudvarról.

Az igazi különlegességet azonban nem a mintegy 45 éves, megbízhatóságáról híres svéd monstrum reaktiválása, hanem a vonat útvonala jelentette: a szerelvény szombaton Csíkszeredába érkezett, hogy 450 utasa részt vehessen a csíksomlyói búcsúban, majd a célállomás Gyimesbükk volt, ahol a vasárnapi érkezés után felavatták a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb, most felújított őrházát. 1944 után először fordult elő, hogy magyar címeres mozdony önerőből mehetett végig ezen a vidéken. Ebből a tényből az sem von le semmit, hogy a legmeredekebb vonalszakaszon egy román villanymozdony is segített a NOHAB-nak, mivel a szerelvény elején akkor is a magyar mozdony haladt, másrészt a villanymozdonyt székely mozdonyvezető irányította. A gyimesbükki őrház egyébként 1897-ben épült a Csíkszereda–Gyimesbükk–Palánka–Kománfalva-vasútvonal részeként, néhány méterre a hajdani román–magyar határtól. A felújítást a Budakeszi Kultúra Alapítvány karolta fel, amely összegyűjtötte a munkálatokhoz szükséges összeget. Az adakozó kedvre jellemző, hogy az eredeti tervekben csak az épület rendbetétele szerepelt, ám annyi pénz folyt be, hogy az őrház környezetét is helyreállították.

Bár a vonat híre az indulás előtt Magyarországon nem vert fel nagy port, a trianoni határokon túl annál nagyobb volt a lelkesedés. Az állomásokon rengetegen várták, hogy áthaladjon a szerelvény. Volt, aki magyar zászlóval, mások kereszttel álltak a sínek mellett, de sokan csak egyszerűen integettek, vagy sírtak a meghatottságtól. A vonatot Gyimesbükk állomáson több mint ezerfős, nemzeti zászlót lengető tömeg fogadta. Az Indóház vasúti magazin és a Kárpát-európa Utazási Iroda kezdeményezésére létrejött vonatút sokaknak ajándékozott egész életre szóló emléket.

(bándy)