Brüsszel a gazdák ellen van

– Országszerte plakátok hirdetik, hogy az Európai Bizottság egészséges, jó minőségű élelmiszert akar az asztalon látni. A következő hét év közös agrárpolitikája (KAP) azonban mindeddig nem született meg, miután a tervezetre mind a 27 tagállam egységesen nemet mondott. Mi folyik Brüsszelben?

– Egyetértünk a bizottsággal, egészséges élelmiszerre van szükség. Csak elfelejtik, hogy ezt megfizethető áron kell az emberek asztalára tenni. Azok a termelési feltételek, amelyeket az EU ránk akar erőszakolni, az egekbe lőnék az árakat. Egy tízhektáros kisgazdának például két- vagy többféle növényt kellene ter­meszteni, de úgy, hogy közben földje egy részét, körülbelül öt százalékát parlagon is hagyja. Ezzel jelentősen megnőnének a fajlagos költségei, amit kénytelen lenne a termény árában megjeleníteni, és a zöldcélokhoz sem jutnánk közelebb, hiszen a harmadik országból importált élelmiszerek nem teljesítik az uniós elvárásokat. Az általunk javasolt talajjavító kultúrák elfogadása helyett viszont a parlagon hagyott földeken könnyen felszaporodhatnak az invazív gyomnövények, és erősödhetnek a talajeróziós folyamatok is. Ha innen nézzük, ez már duplán öngól. Ráadásul az Európai Parlament és a bizottság már öt hektártól kötelezővé tenné ezt, noha a szakminisztereket tömörítő és így a szakpolitikát képviselő Európai Unió Tanácsában októberben egyszer már megegyeztünk a tízhektáros küszöbértékben. Ehhez jön még, hogy feleannyi műtrágyát, növényvédő szert lehetne csak használni, mint eddig. Ez mind nehezíti a termelést. De csak az európai gazdák számára, mert minden más földrészen olyan agrárpolitikát folytatnak, ami választ kíván adni a növekvő népességgel járó kihívásokra, nem pedig bűnbakot keresnek egy sor olyan környezeti probléma miatt, ami kivétel nélkül minden gazdasági ágazat felelőssége.

– Kinek az érdeke ez?

– Például azon országok termelőié, ahol az európainál jóval megengedőbb feltételekkel állítanak elő élelmiszert, amit ide exportálnak. Ám legyen, versenyezzünk, de szögezzük le, hogy az európai piacra bekerülő minden élelmiszerre ugyan­olyan minőségi, egészségbiztonsági szabályok vonatkozzanak! A termőföldtől az asztalig elv érvényesülése legyen ellenőrizhető, a termékek útja legyen nyomon követhető. Mert az lehetetlen, hogy miközben az Európai Parlament a saját gazdáinak a munkáját nehezítené, harmadik országból olcsó és az itt megkövetelt szigort hírből sem ismerő módszerekkel előállított termékek importját nyakló nélkül megengedné, figyelmen kívül hagyva ökológiai lábnyomot, vegyszerhasználatot, miegyebet. Brüsszel betiltaná a ketreces tojástermelést, de azért az EU történetének legnagyobb hitelét nyújtja Ukrajnának, na mire is? Hát az ország legnagyobb, természetesen ketreces technológiával termelő tojásfarmjának létrehozására, mert az olcsó tojás persze kell. Ez így egyenesen árulás.

– Régi elképzelés, hogy Európa gyártson jó minőségű műszaki cikkeket, és ezt cserélje a fejlődő országok olcsó élelmiszerére, így élelmezve a földrész polgárait…

– Bizonyos szabadkereskedelmi egyezmények erre irányulnak: Európában autót gyártunk, Dél-Amerikából élelmiszert veszünk. Mi azt valljuk, hogy tartozunk annyival az 500 milliós európai lakosságnak, hogy egészséges, jó minőségű élelmiszerrel látjuk el minden körülmények között. Olyankor is, amikor világjárvány van, és akadozik vagy éppen szünetel az interkontinentális szállítmányozás.

– Mit keres Frans Timmermans, az Európai Bizottság bel- és igazságügyi együttműködésért felelős balliberális biztosa a KAP-tárgyalások porondján? Mi köze az agráriumhoz?

– Mint az úgynevezett zöldmegállapodásért felelős biztos, tulajdonképpen felettese a mezőgazdasági ügyekben illetékes lengyel Janusz Wojciechowskinak, gyakorlatilag sajnos Timmermans vezeti helyette a bizottság részéről a tárgyalásokat. És ő nem tűr ellentmondást, nem ismer kompromisszumot, végig az európai mezőgazdasági termelést erősen korlátozó javaslatok érvényesítésére törekszik. Sokatmondó, hogy ezek aztán az EP javaslataiként jelentek meg. Ezért is állt fel az asztaltól mind a 27 tagállam agrárminisztere politikai, világnézeti hovatartozástól függetlenül a két nap és két éjszaka folytatott tárgyalás után hajnali ötkor, kimondva, hogy elég a diktátumokból és az ultimátumokból. Joggal tettük fel a kérdést: milyen felhatalmazás alapján tárgyal a KAP-ról az Európai Parlament a bizottsággal? Mert az EP delegáltjai úgy ültek oda, hogy még a saját frakciótársaik sem tudták, mit is képviselnek, és annak milyen következményei lesznek a gazdálkodóinkra vagy a teljes európai élelmiszerrendszerre nézve. A miniszterek ellenben világos felhatalmazással és nemzeti hatáselemzésekkel a kezükben tárgyalnak. Így kötöttük meg például tavaly októberben azt a kompromisszumot, ami szerint a tagállamok a KAP-támogatás húsz százalékát fordítják a zöldülő agrártámogatások legfontosabb új elemére, azaz a területalapú támogatásként működő agrárökológiai alapprogramra, nemzetközi terminológiával az eco-scheme-re. Az EP 30-at akart, mi belementünk volna a 25 százalékba azzal a feltétellel, hogy az első két évben ne büntessék a tagállamokat azért, hogyha ezt az új és a termelők számára önkéntes intézkedést nem tudják pont úgy bevezetni, ahogy a brüsszeli íróasztalok mellett ma elképzelik. Ezt az érthető kérést a parlament utolsó ajánlatában tulajdonképpen elutasította azzal, hogy minimálisra csökkentette a hibázási lehetőséget, és azt is levonta volna a későbbi évek támogatásaiból. Így rá kellett jönnünk, hogy valójában nemcsak a zöldülés, hanem a büntető brüsszeli forrásmegvonás is cél. Ekkor álltunk fel. Mert nyilvánvaló, hogy a KAP-nak és a gazdáknak hozzá kell járulniuk teremtett világunk megőrzéséhez és védelméhez, de meg kell találni az egyensúlyt a versenyképességi, a fenntarthatósági és a végrehajtási szempontok között. Az agrárminiszterek lisszaboni informális tanácskozásán megerősítettük az egységünket, és olyan szabályokban állapodtunk meg, amelyek lehetővé teszik, hogy a termelők forrásvesztés nélkül tudjanak átállni a fenntarthatóbb termelésre. Elvi egység alakult ki a kiszámíthatóság és az átláthatóság ügyében, valamint a tíz hektárnál kisebb területen gazdálkodókra vonatkozó szabályok egyszerűsítésében is. A természetben élő gazdák a leginkább érdekeltek a teremtett világ megóvásában, ők tudják ezt legjobban megtenni, nem a nagyvárosi flaszteren tenyésző valóság­idegen elméletek kiagyalói. Nemzetek és földrészek életét jelentősen meghatározó témákban felelősségteljesen kizárólag úgy lehet javaslatokat tenni a világban bárhol, ha hatásvizsgálatokkal bizonyítják, hogy érdemes az adott irányba elindulni. Az Európai Bizottság a teljes zöldmegállapodás-csomagot, valamint ennek a csomagnak a KAP-ra való ráerőltetését hatástanulmány nélkül képviseli.

– Mi lehet az oka, hogy Brüsszel végső soron lesöpörné a színről az európai gazdákat?

– Valóban úgy tűnik, hogy ez a cél. A bizottságnak közvetítő szerepet kellene betöltenie a tagállamokat képviselő tanács és a parlament között. De ugyanúgy túlterjeszkedik a hatáskörén, ahogy teszi a jogállamiságinak nevezett ideológiai zsarolás esetében. Ezért is nagy jelentőségű, hogy a 27 agrárminiszter egységet és erőt mutatott. Meg is lepődtek az ellenfelek. Látni, hogy különösen az Európai Parlament azt akarja, nagyon fájjon a döntés a termelőknek. Személyes véleményem szerint ezért valójában nem is kívánnak megállapodni a tagállamokkal. Rovarokat, moszatokat, algákat etetnének az emberekkel, miközben ennek a mi kultúránkban nincs létjogosultsága. A hagyományos, biztos önazonosságon alapuló, józan vidéki életformába nem tudnak behatolni a normalitást veszélyeztető ideológiák. Hagyományaink, nemzeti és keresztény értékeink közösségmegtartó erőt jelentenek. Ezért akarják felszámolni ezt az életformát, akárcsak a kommunisták. Az egészséges és természetes élelmiszer természetes és jól működő mezőgazdaságot követel, a jól működő agrárium pedig biztos társadalmi bázist és közösséget kíván, azaz a falut. És a falu nem a társadalommérnök ideológusok terepe.

– Mit várhatnak a vidéki emberek a Gyurcsány vezette szövetségtől, ha valamilyen módon újra megkaparintanák a hatalmat?

– Az antagonisztikus ellentétek káoszát. Kíváncsi lennék, hogy a Karácsony-féle neo-SZDSZ-es mozgalomhoz csatlakozó Ángyán József mit tesz majd, amikor szembesül a DK nagyüzem-, multi- és GMO-párti politikájával, ami meghatározó a baloldalon.