Brüsszel egyre nagyobb hatalmat adna a nem kormányzati szervezetek kezébe

Az NGO-k döntéshozó szerepbe helyezése a népszuverenitás felszámolását jelenti. Ezzel kiiktatva azt a demokratikus alapelvet, miszerint minden hatalom forrása a nép, amely ezen hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja – hangsúlyozza a Századvég.

A jogállamisági mechanizmus keretében az Európai Unió (EU) fő szervei, az Európai Bizottság (EB), az Európai Parlament (EP) és az Európa Tanács (ET), továbbá a tagállamok parlamentjei, a civil társadalom és egyéb érdekelt felek éves párbeszédet folytatnak a jogállamiság helyzetéről.

A mechanizmus egyik hivatalos célja az intézményközi együttműködés erősítése, valamint az uniós intézmények arra történő ösztönzése, hogy saját szerepüknek megfelelően hozzájáruljanak ahhoz. Az uniós eszköztár nóvumának számító eljárás alapját a jogállamisági jelentés képezi, amelynek, az elképzelés szerint, preventív hatása lesz a jogállamisági deficitek kialakulására, illetve azok elmélyülésére, a tagállamok pedig – kellő időben reagálva és magas szintű kooperációt tanúsítva – meg tudják óvni a demokratikus működésüket.

A Sargentini-jelentéssel kezdődtek az uniós támadások

Azonban, ha a deklarált célok jelentette felszín alá nézünk, jól látható, hogy a jogállamiság egyetemes konszenzus nélküli, definiálatlan fogalmát Brüsszel kivonta a jog égisze alól, és politikai zsarolóeszközként használja a nyílt társadalmak eszmerendszerével egyet nem értő országokkal szemben. A jogállamiságra hivatkozó uniós támadások hazánkkal szemben a Sargentini-jelentéssel kezdődtek, majd a 2020-as és 2021-es jogállamisági jelentésekben öltöttek testet.

Az elemzésben felidézik, a tavalyi dokumentummal kapcsolatban Varga Judit igazságügyi miniszter elmondta, a jelentést valójában olyan szervezetek írták, amelyek a Magyarország ellen összehangolt politikai kampányt folytató, központilag finanszírozott nemzetközi hálózat részei. A jelentés magyar fejezete 12 civil szervezetre hivatkozik. Ezek közül 11 civil szervezet kapott az elmúlt években pénzügyi támogatást a Soros Györgyhöz kötődő Nyílt Társadalom Alapítványoktól [OSF]. 

Bár az országriportok elkészítése során kormánytagokat és néhány, OSF-finanszírozást nem élvező nem kormányzati szervezetet (NGO) is megkérdeznek, Brüsszelben jellemzően az ellenzéki politikusok és a milliárdos tőzsdespekuláns által pénzelt NGO-k véleménye nyomán alakítják ki álláspontjukat egy adott ország demokráciaindexét illetően.

Így kerülhetett sor Magyarország elmarasztalására az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása miatt úgy, hogy Dániában, az Egyesült Királyságban (ami 2018-ban még EU-tag volt), Svédországban, illetve Hollandiában nincs elkülönült alkotmánybíróság, a lengyel alkotmánybíróság kompetenciáit (illegitimnek minősítve azt) épp Brüsszel kívánja korlátozni.

A balliberálisok véleménye tükröződik vissza a jelentésből

A mechanizmusban részt vevő balliberálisok véleménye tükröződik vissza a jelentésből, amikor a bevándorlók alapjogaira hivatkozva támadják a magyar, és egyúttal az európai polgárokat, jogszerűen működtetett határvédelmünket, vagy amikor korrupciós vádakkal illetik a magyar kormányt annak ellenére, hogy még az OLAF igazgatóhelyettese, Ernesto Bianchi is úgy fogalmazott, nem lát rendszerszintű problémát a Magyarországgal kapcsolatos statisztikákban, illetve azon tény ismeretének a birtokában, hogy a magyar ügyészség a Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által kezdeményezett ügyek kétharmadában emelt vádat 2020-ban, míg az uniós átlag mindössze 37 százalék volt.

A tagállamokról kialakított képet az NGO-k nemcsak a jogállamisági riportok készítése során adott válaszaikban formálják, hanem az országjelentéseket megelőző, saját maguk által készített dokumentumokban is. A Human Rigths and Democracy Network (HRDN) 2021 júniusában publikálta az Összefoglaló az Európai Bizottság 2. éves jogállamisági jelentéséhez (Submission to the European Commission in the framework of the 2nd Annual Rule of Law Review Cycle) című elemzését. Az HRDN első számú ajánlása az EB irányába az volt, hogy az EU végrehajtó szerve a ciklus során tartson valódi és érdemleges kapcsolatot a civil társadalommal és az emberi jogok védelmezőivel, nyújtson számukra megfelelő védelmet és biztosítson közvetlen forrásokat a részükre. A nyáron közzétett anyagukban kiemelt figyelmet szenteltek Lengyelországnak és Magyarországnak, mivel – szerintük – a két államban „szisztematikusan és folyamatosan építik le a jogállamot.”

Kritikát fogalmaznak meg az EB jelentésével szemben, mivel az minden ország helyzetével azonos mértékben foglalkozik, míg – a HRDN véleménye nyomán – a lengyel és a magyar kormány „speciális figyelmet igényelnek.” A két ország irányába – a brüsszeli narratívának tökéletesen megfelelve – homofób vádakat emeltek, amelyekre hazánk esetében a gyermekvédelmi törvény módosításából adódó, a médiában észrevehető változások adtak okot. A szervezet állítása szerint a civil szervezetek függetlensége és működése egyre nagyobb veszélyben van, és komoly nyomásnak vannak kitéve. Az EB számára készített dokumentumban a Soros Györggyel közvetlen kapcsolatban lévő Open Society European Policy Institute mellett zömében az alábbi Soros-szervezetek munkáira hivatkoznak:

• a Scholars at Risk Network 2016-ban 736 ezer dollárt (240 millió Ft) kapott a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítványoktól (OSF),
• ugyanebben az évben az International Federation for Human Rights (FIDH) 850 ezer dollár (275 millió Ft) támogatásban részesült az OSF-től,
• az International Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Intersex Association (ILGA) 2016-ban, 2019-ben és 2020-ban összesen 194.906 dollárt (63 millió Ft) kapott Soros alapítványától,
• a Civil Liberties Union for Europe 2017-ben, 2019-ben és 2020-ben 4 millió 350 ezer dolláros (1,407 milliárd Ft) bevételt könyvelhetett el a tőzsdespekuláns jóvoltából,
• az Amnesty International 2016 és 2020 között 8 millió 927 ezer 620 dollárhoz (2,9 milliárd Ft) jutott az OSF-től.

A Magyarországon tevékenykedő Soros-NGO-k 2021 márciusában szintén összeállítottak egy elemzést A magyar NGO-k hozzájárulása az Európai Bizottság második jogállamisági jelentéséhez (Hungarian NGOs contribute to the European Commission’s second Rule of Law Report) címmel, amely kizárólag a magát filantrópnak nevező tőzsdespekuláns nézeteit osztó szervezetek munkái nyomán készült. A hazánkra vonatkozó megállapítások megegyeznek a jogállamisági jelentésekben és a HRDN összeállításában foglaltakkal, mutatva, hogy mindegyikben egy előre meghatározott, központi narratívából dolgoznak, a függetlenségre és az objektivitásra pedig még a látszat erejéig sem adnak. Az elemzés elkészítésében részt vevő szervezetek:

• Amnesty International Hungary – 2020-ban 25 ezer dollárt (8 millió 80 ezer Ft) kapott az OSF-től,
• Eötvös Károly Intézet – 2009 és 2018 között valamivel több mint 220 millió forintot kapott a Soroshoz köthető alapítványoktól,
• Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) – 2016 és 2020 között 870.118 dollár (287 millió Ft) támogatást nyert el az OSF-től,
• Magyar Helsinki Bizottság – 2016-ban, 2018-ban és 2019-ben összesen 1 millió 510 ezer dolláros (488 millió Ft) forrásra tett szert a Soros-alapítvány révén,
• K-Monitor – 2017-ben, 2018-ban és 2020-ban 105.460 dollárt (34 millió Ft) kapott az OSF-től,
• Mérték Médiaelemző Műhely – 2009 és 2015 között mintegy 109 millió forint támogatást nyert el az OSF-től,
• Political Capital – 2016-ban, 2018-ban és 2019-ben 270.869 dollár (88 millió Ft) érkezett az NGO számlájára a Soros-alapítványtól,
• Transparency International Hungary – 2019-ben 11.107 dollárt (3,6 millió Ft) kapott az OSF-től.

Ezek a szervezetek azok, akik a jogállamisági jelentések megalkotásában és a Magyarországot lejárató uniós kísérletekben is aktív szerepet vállaltak. Már ezen márciusi elemzésben is leírták, hogy „bíznak benne, hogy az idei riportban az EB konkrét, kikényszeríthető ajánlást is megfogalmaz a tagállamoknak, így Magyarországnak is, hogyan erősítsék a jogállamiságot az EU-ban.” Az itt megfogalmazott elvárás meg is fog valósulni, ugyanis a december 7-i „Az EU jogállamisági mechanizmus – Mi a szerepük a civil szervezeteknek?” webináriumon az EB részéről kijelentették, hogy 2022-től konkrét ajánlásokat fognak megfogalmazni a tagállamoknak. A kikényszeríthetőség azonban aggályos lehet, ugyanis az európai uniós ajánlások szerepe az, hogy lehetővé tegyék az EU intézményei számára álláspontjuk közlését, és azt, hogy intézkedéseket javasoljanak – anélkül, hogy az ajánlás címzettjeire bármilyen jogi kötelezettséget rónának.

A Századvég Alapítvány elemzése ITT érhető el.