Brüsszel elő is írhatja, hogy a tb finanszírozza a nemátalakító műtéteket
Amint arról a demokrata.hu is beszámolt, miközben a baloldal elbagatellizálja a gyermekvédelmi népszavazás fontosságát, egy nemzetközileg támogatott hazai szövetség már csaknem egy évtizede lobbizik azért, hogy a transzneműek nemváltoztató műtéte és hormonkezelése államilag támogatott beavatkozás legyen. Az Alkotmánybíróság tavaly év végi döntésében alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúriának a gyermekvédelmi népszavazás tárgyában hozott azon végzését, amely nem hitelesítette azt a kérdést, hogy „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetők legyenek nemi átalakító kezelések?”. Így öt kérdésben dönthetnek a magyar emberek a népszavazás kiírását követően. Ennek kapcsán is kérdeztük ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt.
– Ismét egy baloldal szerinti „álproblémáról” van szó, mint ahogyan 2015-ben a migrációról is állították?
– Álláspontom szerint legkésőbb 2019. május 25-e óta beszélhetünk e tekintetben valóban jelentős kérdésről. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ugyanis ekkor fogadta el azt az irányelvet, amely törölte a „nemi identitászavart” a mentális betegségek köréből. A döntést az elsők között minősítette a transzneműek győzelmeként a Human Rights Watch nevű, Soros Györgyhöz köthető lobbiszervezet. A szakmai korrekció megváltoztatja az úgynevezett betegségek és kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozását (ICD), amely nemzetközi diagnosztikai standardokat rögzít az orvoslás számára.
– Ez mit jelent a gyakorlatban?
– Ugyan orvosszakmai kérdésről van szó, de évtizedes orvosi jogi kutatásaim alapján merek az ügyben szakmai szempontokat felvonultatni. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság véleménye alapján a „transznemű” kifejezés olyan személyre vonatkozik, akinek a születéskor meghatározott neme – azaz az orvos által születéskor meghatározott nem, általában külső nemi szerv alapján – nem egyezik nemi identitásával, vagyis a nemről alkotott pszichológiai érzékkel. Néhány transznemű ember „gender-diszfóriát” fog tapasztalni, amely olyan pszichológiai szorongásra utal, ami a születéskor meghatározott nem és a nemi identitás közötti inkongruenciából, meg nem felelésből ered. És ami különösen fontos, az APT szerinti nemi identitás különbözik és sokszor független a szexuális irányultságtól, ezért is megtévesztő a tárgykör összemosása a melegjogokkal.
– A kormány által népszavazásra előterjesztett kérdések ráadásul a gyermekekre vonatkoznak.
– Tavaly Jason A. Klein, a New York-i NYU Langone Hassenfeld Gyermekkórház gyermekendokrinológusa egy interjúban a nemi diszfóriában szenvedő gyermekek „terápiás” folyamatát a jelenlegi ellátási standardokkal összhangban az alábbiak szerint összegezte. „Attól függ, hány évesen jönnek először hozzánk” – mondta. „A Transznemű Fiatalok Egészségügyi Programjában prepubertás korban lévő, illetve a pubertáskoron részben vagy teljes egészében átesett gyerekeket látunk el, akik a genderidentitást megerősítő szakellátást keresnek.” Klein kijelentette, hogy életkortól függetlenül minden ellátást személyre szabottan nyújtanak, hogy megfeleljenek a páciens és családja szükségleteinek. Bár az Amerikai Pszichiátriai Társaság leszögezi, a nemi diszfória gyakran gyermekkorban kezdődik, néhány ember csak a pubertás után vagy sokkal később tapasztalja meg. Ezért releváns, hogy a nemátalakításnak több formája, illetve fázisa van a pszichológiaitól a hormonkezelésig, a pubertáskori nemi késleltetéstől egészen a nemátalakító műtétig.
– Úgy látja tehát, hogy az említett tendencia komoly teret nyerhet a gyermekek körében is?
– Azt állítom, hogy bizonyos értelemben az egyik legnagyobb veszélyt a gyermekekre ez jelenti. Magyarországon egy kiskorú, mivel cselekvőképtelennek minősül, egy mobiltelefont sem vehet önállóan, mégis számos európai országban egy ennél lényegesen fajsúlyosabb kérdésben, a nemi identitását illetően kap vagy kaphat szabadkezet. Ehhez hozzátenném, hogy az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága és az UNICEF is rendszeresen hangsúlyozza a gyermekjogok holisztikus jellegét, tehát hogy egy és oszthatatlan alapjogi körről van szó. Ráadásul, bár a WHO említett határozata szerint nem betegség a diszfória, mégis az Egészségügyi Világszervezet döntése arra sarkallhatja a részes államokat, hogy közfinanszírozzák a vonatkozó beavatkozásokat. Miután Brüsszel számos területen kritika nélkül átveszi a szervezet irányelveit, egyáltalán nem kizárt, hogy uniós döntés születik a kérdés társadalombiztosítás általi finanszírozásáról is. Így is összefügghet tehát a brüsszelita baloldal hatalmi törekvése és a gyermekvédelmi népszavazás ügye.
