A nemzetközi ranglistákon előretörtek az ázsiai és az arab országok egyetemei
Brüsszel támadást indított az egyetemi autonómia ellen
A nemrégiben közzétett uniós javaslat szerint európai diplomát csak azok az intézmények adhatnának ki, amelyek a központilag meghatározott szabályok és „értékek” szerinti képzést nyújtanak a diákoknak. A nemzetközi képzési és kutatási programokból kizárt magyar diákok és kutatók ügyében nem nyitottak további tárgyalásra. Hankó Balázzsal, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért, innovációért, szakképzésért és felnőttképzésért felelős államtitkárával beszélgettünk.
– Még mindig nem került nyugvópontra az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti vita a magyar diákok és kutatók diszkriminációja ügyében. A diákjaink nem kaphatnak Erasmus-ösztöndíjat, a kutatóink nem vehetnek részt az európai kutatásokban. Van még esély valamiféle megegyezésre?
– Az oktatási miniszterek legutóbbi tanácskozásán is felemeltem a szavam a magyar diákok és kutatók diszkriminációjával szemben. Kötelességem volt, hiszen 2022 decemberében az Európai Bizottság olyan döntést hozott, amelyre nem volt jogalapja, hiszen az oktatás és azon belül a felsőoktatás nemzeti hatáskörbe tartozik. Az egyeztetések során legutóbb a magyar kormány az együttműködésben bízva elküldte azt a levelet, amelyben felvázolja elképzeléseinket az egyetemi kuratóriumi tagsághoz kapcsolódó összeférhetetlenségi szabályokról és az összeférhetetlenség időtartamáról. Azóta eltelt hat hónap, de még választ sem kaptunk. Brüsszel kizárná a kuratóriumokból a rektorokat és a nemzetközi hírű egyetemi professzorokat, és különböző NGO-kra bízná, hogy kijelöljék, ki lehet tag ezekben a testületekben. Ez az igény bizonyítja, hogy 2022-ben politikai, ideológiai döntés született, nem kis részben a hazai baloldal sugalmazására. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Brüsszel a magyar egyetemistákat és kutatókat áldozattá akarja tenni. Ezt nem lehet hagyni.
– Több érintett felsőoktatási intézmény pert indított a brüsszeli döntés megsemmisítése érdekében az Európai Bíróságon, amelynek függetlensége már többször megkérdőjeleződött. Mit várhatunk mi egy ilyen pertől?
– Igen, hat egyetemünk indított pert az Erasmus+ és Horizont programokból való kizárásukról szóló döntés ellen. Egy hónapja született meg a döntés arról, hogy a pert befogadták. Nos, nem kapkodták el, annyi biztos, de önmagában az nagy előrelépés, hogy bár egy évig keresték, mégsem találtak okot arra, hogy élből elutasítsák a keresetet. Ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy mindenbe bele fognak kötni és mindenbe bele fognak kapaszkodni annak érdekében, hogy a per ne vezessen eredményre. Akár az is lehet – mint legutóbbi felszólalásomban Brüsszelben elmondtam –, hogy a bíróság hamarabb nyilatkozik ebben a kérdésben, mint Brüsszel.
– A diszkrimináció hatásainak csökkentése érdekében a kormány elindította a Pannónia Programot. Erről lehet többet tudni?
– A kormány 2024-ben tízmilliárd forintot szán arra, hogy a magyar diákok érdekei ne sérüljenek, hiszen ha be akarnak minket zárni, akkor mi a világot adjuk a fiataljainknak! A Pannónia Program keretében nyolcezer diák jut el európai és Európán kívüli vezető egyetemekre, jobb feltételekkel, mint amilyeneket Brüsszel kínál, havi 350-500 ezer forintos ösztöndíjjal. A Pannónia Programban egyébként megléptük, amit Brüsszelnek 35 éve nem sikerült: teljes kreditelismerési kötelezettséggel jár, azaz egy diák sem veszít amiatt időt, hogy egy vezető külföldi egyetemen tanul végig egy szemesztert. A világban óriási a verseny a felsőoktatásban és látható, hogy míg a nemzetközi egyetemi ranglistákon számos európai intézmény süllyed, törnek előre az ázsiai országok, sőt az arab világ intézményei. Dél-Korea, Szingapúr és Kína után az utóbbiak is brutálisan sok pénzt fordítanak a felsőoktatásuk fejlesztésére. Így a magyar egyetemeknek is nyitni kell a kényelmes Erasmus-zónákon túlra. Ezt támogatja a Pannónia Program is.
– Arra lehet példát mondani, mely európai intézmények veszítettek a presztízsükből?
– Erre egy összesítő adatot mondanék inkább, amely jól tükrözi a helyzetet. Míg tizenöt évvel ezelőtt Európa adta a világ tudományos-innovációs teljesítményének a 25 százalékát, ma már csak 18 százalékon áll az eredményünk. Ez az arány is igazolja, hogy baj van a versenyképességünkkel.
– Bár Ursula von der Leyen szép szavakkal méltatta a csatlakozási évfordulón teljesítményünket, a magyar kutatókat továbbra is kizárják az uniós kutatásokból. Ez ellen mit tehetünk?
– Ugyanazt, amit a Pannónia Programban: nyitunk a világra. Meghirdettük a HU-rizont Programot, amelynek keretében nyolcmilliárd forintot fordítunk arra, hogy a magyar kutatókat bekapcsoljuk a nemzetközi együttműködésbe. Ezzel a hazai tudósok olyan lehetőségeket kapnak, amelyek révén érvényre juthat a magyar kreativitás és tudás a nagy nemzetközi egyetemekkel való közös munka során. E kutatói ösztöndíjak ráadásul lehetőséget adnak arra is, hogy a magyar gazdaság és a társadalom számára fontos projekteket támogassunk. Azok az egyetemeink is jól járnak, amelyek részt vesznek ugyan az uniós Horizont programban, de a költségeiket nem finanszírozza Brüsszel. Nekik 5,4 milliárd forint értékű úgynevezett önerőalapot biztosítunk. A HU-rizont Program keretében külföldi kutatók magyarországi kutatásait pedig további hatmilliárd forinttal támogatjuk. Éppen azért, mert mi hiszünk az egyetemek közötti együttműködések fontosságában, ezt hívjuk autonómiának, és nem fogadjuk el, hogy Brüsszel mondja meg, melyik intézmény kivel kooperálhat.
– Korábban beszéltünk arról, hogy a nyugati egyetemek tartanak tőle, hogy számukra is befagyasztják a pénzeket, ha magyar tudósokkal dolgoznak együtt. Ez a helyzet változott?
– A suttogó propaganda valóban élénk. Időnként ezen is túllépnek, mert olyan esetek is voltak egyes országokban, amelyeket amúgy Brüsszel autonómnak nevez, hogy a fenntartótól kaptak „tájékoztatást” az egyetemek: ne működjenek együtt a magyarokkal. Ennek káros hatásait az intézményvezetők a személyes kapcsolatok révén igyekeznek enyhíteni. Én is minden uniós fórumon elmondom, hogy a diákjaink 15 százaléka külföldi, mások mellett uniós tagországokból is érkeznek hozzánk hallgatók. A diszkrimináció őket is sújtja, őket is másodrangú egyetemistaként kezelik. Erre persze a tagországok képviselői csak pislognak. Pár – egyébként evidens kérdésben – sikerült annyi elmozdulást elérnem a tárgyalások során, hogy bizonyos programok vezetői körlevélben tájékoztassák a hálózatukat arról, elkerülendő a blokkoló döntésen túli negatív hatást elkerülendő, hogyan foglalkozzanak a magyar egyetemekkel. De ez még messze van a jogszerűségtől.
– Az Európai Bizottság új ötlettel rukkolt elő most, a választások előtt. A versenyképesség fokozására letett az asztalra egy uniós felsőoktatási reformcsomagot, ami a hírek szerint számunkra elfogadhatatlan. Mi a bizottság ajánlata?
– Néhány hete jelentették be az úgynevezett európai diploma megteremtésének javaslatát, amelyet az uniós oktatási miniszterek legutóbbi tanácskozásán ismerhettünk meg. E javaslatnak három eleme van. Az első, hogy Brüsszel határozná meg azon oktatási tartalmakat, amelyek alapján egy egyetem jogosultságot szerezne arra, hogy európai diplomát adhasson a hallgatóknak. Szerintünk ez az egyetemi autonómiával ütközik. Egyébként ismét annak lehetünk tanúi, hogy a nemzeti hatáskörben lévő felsőoktatást Brüsszel a maga hatáskörébe vonja, maga alá gyűrné. Szerencsére úgy tűnt, a javaslatot megismerve több miniszter fejében is kigyulladt a vészjelző piros lámpa, hogy a felvázoltak megvalósítása igen kockázatos lépés lenne.
– Mi a második eleme a javaslatnak?
– Eszerint kidolgoznának egy minőségbiztosítási szabályrendszert, amelyhez az egyetemeknek csatlakozniuk kellene ahhoz, hogy európai diplomát adhassanak ki. Azt egyelőre nem részletezték, mit tartalmaznának ezek a szabályok, az erre vonatkozó kérdésemet elütötték azzal, hogy ez pusztán technikai kérdés. Ám annyit már látni lehet, hogy egy brüsszeli felhatalmazással rendelkező testület döntene arról, melyik intézmény felel meg az elvárásoknak. Tapasztalataink azonban azt mondatják velem, hogy a döntést politikai, ideológiai szabályok befolyásolhatják. Ezt előrevetíti a csomag harmadik eleme is, az úgynevezett akadémiai karrierről szóló fejezet. Eszerint azok az egyetemek fognak többet kapni a közösségi pénzből, amelyek beadják a derekukat az európai diplomáról szóló vitában. Véleményem szerint ez a lopakodó hatáskörelvonás is az Európai Egyesült Államok megteremtését szolgálja. Ám szerencsére e javaslatcsomag vitája éppen a magyar elnökség idején fog elkezdődni. Így van rá lehetőségünk, hogy – a normalitás medrében tartva az eszmecserét – kiálljunk az egyetemi autonómia megőrzése mellett, ami alapja a versenyképességünknek.
– Magyarország sorra tárja a nyilvánosság elé az elnökségi program elemeit. Milyen célokat akarunk elérni az oktatás területén?
– A magyar javaslat egyértelműen az, hogy versenyképességi fordulatra van szükség annak érdekében, hogy megállítsuk Európa hanyatlását tudományos-innovációs területen. A források elosztásának is a versenyképességünk javítását kell szolgálniuk, így előrelépést hozhatnak az egészségipar, a digitalizáció és a zöldátállás területén. Egyébként ez a mi Neumann János Programunk. Emellett olyan stratégiai partnerséget vázoltam fel, ami segíti az együttműködést az egyetemek, a szakképző centrumok, a vállalatok és a társadalmi szereplők között. Ezekkel az adatokkal is bizonyítottan sikeres magyar modellt állítunk a középpontba. Mindezt úgy, hogy közben erősödjék az egyetemi autonómia. Hiszen Európa országai csodálatos tudományos, kulturális hagyományokra támaszkodhatnak. Hagyjuk őket szabadon együttműködni, és támogassuk meg finanszírozással is ezeket az együttműködéseket! De ne úgy, mint ma! Hiszen ma Brüsszel a finanszírozás területén is óriási egyenlőtlenségeket tart fenn. A mi térségünk kutatóhelyei két és félszer kevesebb pénzhez jutnak hozzá, mint a nyugati országok intézményei. Ha lakosságszámra vetítem a hozzáférhető támogatások összegét, akkor tízszer több pénz áramlik a nyugati egyetemekhez, mint azokhoz, amelyek unió keleti felén működnek. Ezen a helyzeten változtatni szeretnénk. Hiszen a magyar, cseh, szlovák, román, bolgár, lengyel kutatók sem kevésbé kreatívak, mint nyugati kollégáik. Sőt, a történelmi tapasztalataik okán számos területen előnyben vannak. Javaslatunk egyértelműen az, hogy egyenlítsük ki a finanszírozást. Ez azt jelentené, hogy a kutatási források 24 százalékának kellene a mi térségünkbe áramlania.
– Hogyan fogadták az uniós miniszterek ezeket az elképzeléseket?
– Azzal indítottam a prezentációmat, hogy megjöttek a magyarok, ezzel a változás szele is elérte az uniót. Sokan meglepődtek, hogy ilyen józan és tiszta hangot is lehet hallani egy uniós tanácskozáson. Általában egyetértettek az elhangzottakkal, ami reményt ad arra is, hogy sikerül normális irányba terelni a versenyképességi fordulathoz szükséges felsőoktatási vitát is.
