– Lehet-e azt állítani, hogy a Magyar Demokrata Fórum szombaton de facto kettészakadt?

– Nem. Egy döntés született, amely megosztotta a pártot. Hogy szakadni fog-e, az később majd kiderül, de szerintem nem fog szakadni.

– Milyen várakozásokkal ment a választmányi ülésre?

– Azt gondoltam, hogy egy értelmes, tartalmi vita lesz, ami részben be is következett. Azt vártam, hogy mindenki tudni fogja a végére, hogy miről dönt, hogy ennek a választásnak mi a tétje. Arra számítottam, hogy nagyon szoros eredmény lesz, és abban reménykedtem, hogy az MDF választmányának többsége el fogja utasítani ezt a listát, és épp ezért az elnökség majd egy új listával áll elő, amelynek az élén olyanok állnak, akiknek van mérhető pártbeli munkája. Olyan listával, ahol a teljesítmény, a párthoz kötődés és a szakmai tudás sokkal fontosabb, mint az, hogy ismert arc legyen az illető.

– Ön hogyan érvelt?

– Mivel zárt ülés volt, ezt részleteiben nem szeretném nyilvánosságra hozni. Elmondtam azt, hogy mint az elnökség tagja és a párt alelnöke milyen működési problémákat látok a pártban, hogy a döntés-előkészítés folyamatát és a döntés meghozatalát miért tartom elfogadhatatlannak. Másfelől azt, hogy tartalmilag milyen kifogásaim vannak ezzel a döntéssel kapcsolatban.

– Úgy tudjuk, a Political Capital kft. befolyását is bírálta.

– Úgy érzékeltem, és ennek többször hangot is adtam, hogy a Political Capitalnek túl nagy a befolyása a döntéshozatalra. Alapszabályban rögzített, hogy a párton belül melyek a stratégiai döntéshozó testületek, és ezeknek mi a hierarchiája. Ez azonban távol volt a mindennapos gyakorlattól. Most egy paradigmaváltás történik az MDF-ben, és az, hogy erről nagyon szűk körben döntenek és csak a beavatottak tudhatnak róla, túl van azon, amit el lehet nézni. Stratégiai kérdésekben mégiscsak annak a közösségnek kellene dönteni, amely ennek a pártnak a tagjaiból áll, akik vállalták ezt az értékközösséget. Ez az MDF-ben az utóbbi időben nem így volt.

– Dávid Ibolya a hírek szerint 10-20 százalékos támogatottságot vizionált, felmérésekre hivatkozva. Lehet-e ennek valóságalapja, vagy az elnök asszony elveszítette a realitásérzékét?

– Magyarországon van egy elég nagy szavazóréteg, amely kiszeretett a szocialistákból és az SZDSZ-ből is, joggal. A Magyar Demokrata Fórum Bokros Lajossal ezeket a szavazókat akarja begyűjteni. Ők sokan vannak, ez egy nagyon nagy tömeg, lehet akár 15-20 százalék is. Én azonban ebben nem látok nagy politikai bátorságot. Azt gondolom, hogy a helyes politikai stratégia inkább az lett volna, ha az MDF azokat az embereket próbálja meg megszólítani, akik pillanatnyilag egyik párttól sem kapnak megfelelő politikai üzenetet, akik távol maradnak a választásoktól, akiket nem szólít meg a jelenlegi politika, mert az ő tömegük növekszik a leglátványosabban az utóbbi időben. Azokkal a problémákkal kellett volna tehát a pártnak foglalkoznia, amelyekkel senki sem törődik. A párt most hirtelen a pénzügyi válságra kezdett koncentrálni, miközben van egy sokkal nagyobb válság. Ez a pénzügyi krízis ugyanis másfél vagy két év múlva megszűnik. Egy nagyobb, ökológiai válság azonban itt van a nyakunkon, és 5-10 év múlva a világ politikáját már ez fogja meghatározni. Már ma a világban mindenki a zöld New Dealról beszél, mindenki azt gondolja, hogy ez lesz az a motor, amely kihúzza a világgazdaságot a jelenlegi válságából. Az MDF-ben most csak pótcselekvést látok, ezek nem az igazi, valós kérdésekre adott valós válaszok.

– Volt-e visszhangja az európai parlamenti képviselőtársai között az MDF tervezett EP-listájának?

– Az ezt megelőző hetet Európán kívül töltöttem, ezt a hetet pedig idehaza, szerdán ugrottam csak vissza Brüsszelbe egy konferencia miatt. Ott az egyik osztrák képviselőtársamnak említettem, hogy úgy tűnik, hogy az MDF-listán Habsburg György lesz a második. Értetlenkedve nézett rám. Ez eléggé bizarrul hangzott számára. Egy Habsburg a magyar lista élén.

– Miközben az MDF több vezéralakja, Boross Péter volt miniszterelnök és az Antall-család tagjai is ellenezték Bokros felkérését, többen kiálltak mellette, így Kiss Gábor, az Antall József Alapítvány elnöke, illetve Kajdi József, aki a szakpolitikai kabinetrendszert koordinálja. A támogatók szájából gyakran elhangzik, hogy Bokros Lajos gazdaságpolitikai felfogása valójában nincs is olyan messze a konzervativizmustól.

– Pedig szerintem ez világos helyzet. Bokros Lajos a jelenlegi MDF-be, abba, amit mi tradicionálisan, klasszikusan MDF-nek gondolunk, nem fér bele. Ahogy Boross Péter fogalmazott, nem ugyanabból az alomból valók vagyunk. Az MDF választmánya most arról döntött, hogy az MDF irányt vált, és elindul egy olyan szavazótábor felé, ami valahogy leszakadt a szocialistákról meg a liberálisokról, és ezen új szavazóbázison az MDF egy nagyobb párt lehet. De az a párt már egy teljesen más párt lesz. Ez először meg fogja változtatni a szavazóbázist, aztán megváltoztatja a tagságot, és végül meg fogja változtatni a párt vezetését is. Ez a párt átpozicionálása. Ilyen történt már, a Fidesz egy liberális pártból vált jobbközéppé. A MDF most egy másik irányba indult el.

– Csak ezt nem verik nagydobra?

– Dehogynem. Bokros Lajos személyénél nagyobb dobot el sem tudok képzelni. Ha van ikonikus figurája a magyar ultraliberális gazdaságpolitikának, akkor az ő. Ez olyan, mint egy szoba, amely gyönyörű, antik bútorokkal van berendezve és van a falon egy Munkácsy-kép. Ha fogjuk és ezt a képet lecseréljük egy Picassóra, akkor a szoba hangulata összezavarodik, a harmónia felbomlik. Előbb vagy utóbb le kell cserélni a bútorokat is modernekre, amelyek a Picasso-képhez stílusban illenek. Ez történik most az MDF-ben: kicserélték az Ásító inas-t a Guernicára.

– Dávid Ibolya és támogatóinak túléléséről van szó? Ha valamiként sikerülne megugrani az európai parlamenti küszöböt, akkor ez újabb érvül szolgálna arra, hogy az elnök asszony politikai irányvonala a helyes.

– A politikában nyilvánvalóan a szavazatok száma jelenti elsősorban a sikert. Az MDF nem merte felvállalni azt, amit a többi párt felvállalt, hogy saját emberekből, saját forrásokból fusson neki a választásnak. Az MDF az egyetlen párt, amely azt mondta, hogy külső forrásokat vesz igénybe, azaz kívülről, akár a barikád túloldaláról is hoz át embereket azért, hogy a listáját meghúzza. Ez szerintem nagyon kemény bizonyíték az önfeladásra, hiszen egy pártnak az erőssége, a hite, az ereje mégiscsak abból kell, hogy táplálkozzon, hogy mi magunk együtt, akik ezt a közösséget alkotjuk, képesek vagyunk arra, hogy a pártot öt százalék fölé vigyük. Amikor ebben a pártvezetés már nem hisz, sem az elnökség, sem a választmány, hanem a messiásban gondolkodnak, akit kívülről hozunk, akkor ott már nagyon nagy baj van.

– Milyen a hangulat most a pártban?

– Elég beszédes volt, hogy tegnap, amikor bejelentették az eredményt, azt néma csönd fogadta. Egyik oldal sem tapsolt. Mindenki döbbenten hallgatott, mert mindenki tudta, hogy ez valamit visszafordíthatatlanul megváltoztat a párt életében.

– Bokros Lajos európai parlamenti képviselőként mit tudna tenni a magyarországi válságjelenségek kezeléséért?

– Valószínűleg semmit. Brüsszelből nem lehet válságot kezelni. Ezt az ötéves munkagyakorlatom mutatja, az EP-ben nem lehet egy ország válságát kezelni, ehhez az adott országban kell kormányra kerülni. Most az MDF a legjobb úton halad afelé, hogy a leendő Fidesz-kormány alatt valahol az MSZP-vel és az SZDSZ-szel ellenzékben üldögélve nézze végig, hogy hogyan kormányoz majd a Fidesz. Végig azt mondtam, hogy az MDF-nek egy szakmai csapatot kell összeállítani. Az MDF egyedül volt abban a helyzetben a parlamenti pártok közül, hogy az EP-kampányban politizálhatott volna, és nagyon komoly politikai kérdéseket vethetett volna fel, hiszen az SZDSZ identitáskampányt folytat, a két nagy párt kezét pedig túl sok minden köti. Ehelyett az MDF megpróbál olyan üzeneteket adni, amelyek a válságkezelésről szólnak. Ez nagyon fontos, csak ezzel a párt olyan színben tünteti fel magát, mint hogy, ha valóban képes lenne arra, hogy a magyarországi válságot kezelje, holott egy kicsi, ellenzéki párt esetében ez teljesen irreális várakozás. Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc is elzárkóztak a Reformszövetség és Bokros Lajost terveitől, így ezek megvalósulásának vajmi kevés az esélye. Egy EP-választáson arra kellene koncentrálni, hogy hogyan tudunk 22, Magyarországért kiválóan küzdő szakembert kivinni. Ezeket a lehetőségeket azonban az MDF elszalasztotta. Sőt, ha elővesszük a 2004-es európai parlamenti listát, és megnézzük az első tíz nevet, azokat, akik akkor a párt vezetői voltak, akkor ma már csak egyetlen olyat találunk, aki ma is tagja a pártnak: Dávid Ibolyát. A másik kilenc ember már elhagyta az MDF-et, vagy kizárták, ledarálták őket. Ennyire szimbolikusan talán semmi sem jeleníti meg azt, hogy mi történt a párton belül az elmúlt öt évben.

– Miért lépett ki az MDF-ből?

– Az MDF irányt váltott. Egy teljesen más forgatókönyv szerint kívánja a pártot tovább építeni, fejleszteni, egy más irányba kezd el politizálni és én ezzel az irányváltással nem értek egyet, ezzel nem kívánok együtt haladni. Addig, amíg az ember ezekre a folyamatokra valamennyire hatással van, és amíg azt gondolja, hogy tud ezen javítani, addig próbálkozik. A mostani személyi jelölés és az egész döntés stílusa és meghozatala, mindez egyben egy olyan kritikus tömeget ért el, amely megérttette velem azt, hogy teljesen felesleges ezt tovább erőltetni.

– Mihez kezd most?

– Azt a szolgálatot, amit vállaltam, befejezem. Én felesküdtem arra, hogy Magyarországot fogom szolgálni, és igen sikeres öt évet tudhatok magam mögött. A széndioxid-kereskedés terén több mint 300 milliárd forintot szereztem közvetve Magyarországnak. Az Európai Parlament egyik új szárnyépületét Antall Józsefről nevezték el. Sikereket értem el a Rába-habzás megállításában és számos más kérdésben. Ha lehetőségem lesz rá, majd egyszer szeretném ezt a munkát folytatni, de lehet, hogy külföldön maradok. Eddig mindig inkább az okozott nehézséget, hogy a nagyon sok felkérés és lehetőség közül melyikeket fogadjam el. Nem tartok attól, hogy nem lesz munkám.

– Úgy tudjuk, a Fidesz korábban felajánlotta önnek az EP-listája egyik befutó helyét. Rosszul döntött, hogy nem fogadta el?

– Tizenöt évet dolgoztam az MDF-ben. Amikor szeptemberben megválasztottak az elnökségbe, 83 százalékos többséggel, akkor megfogadtam, hogy ezeket a folyamatokat, amelyek most bekövetkeztek, megpróbálom megakadályozni, megpróbálom a pártot a jobbközép oldalon tartva, egy középpárttá fejleszteni. Ez nem sikerült, ezzel szembe kell néznem. De meg kellett próbálni. Én beleszülettem ebbe a pártba és amíg reményt láttam arra, hogy tudok változtatni, addig kitartottam. Senki nem mondhatja rám, hogy korán dobtam be a törülközőt.

Monostori Tibor