Nincs ötlet, nincs merészség, nincs önállóság
Brüsszelhez ragasztva
Lengyelország január 1-én vette át Magyarországtól az uniós elnökség stafétabotját. Mi lesz ebből, kérdezi a józanodó Európa, de legfőképpen Magyarország. Főként azután, hogy a liberális Tusk-kormány Íjgyártó István varsói magyar nagykövetet nemkívánatos személynek nyilvánította a lengyel elnökség ünnepélyes beiktatásán.Boldogabb időkben sok lehetőség rejlett volna abban, hogy egymást követi a két ország elnöki ciklusa. De mi van ma? A lengyel elnökség a január 28-i tanácsülés első és legfontosabb pontjaként a magyar igazságügy, korrupció és médiapluralizmus helyzetét, a fékek és ellensúlyok kérdését tűzte napirendre. Mint a jogállamiság attribútumait. Ez alighanem válasz arra, hogy Magyarország nemrég politikai menedékjogot adott Marcin Romanowski volt lengyel igazságügyminiszter-helyettesnek, a PiS egyik prominensének. Persze a liberális Donald Tusk régóta ajánlkozik Brüsszelnél, hogy ő majd ráncba szedi a renitens magyarokat, pontosabban Orbán Viktort, akit a 2022-es választási kampány vendégeként egyszerűen csak nácinak nevezett.
Jogállam és harci dob
Már most látszik, hogy a lengyel elnökség a fasorban sem lesz a magyarhoz képest. Orbán Viktor békemissziója – amellyel a magyar elnökséget nyitotta 2024 júniusában – erős, mindenkit meglepő kezdés volt. Emellett a magyar elnökség elérte a schengeni övezet régóta húzódó bővítését, az uniós adminisztráció legalább a negyedével való csökkentését, valamint a közös agrárpolitika forrásainak bővítését. Amit Brüsszel éppenséggel csökkenteni akart, például azzal, hogy a bevonta volna a nagy EU-s költségvetésbe a mezőgazdaság pénzeit, kifizetésüket pedig a jogállamisági feltételekhez kötötte volna. Ennek bevezető lépése a földalapú támogatás eltörlése lett volna. Mind a 27 tagállam egyetértett azonban a magyar javaslattal, hogy ne csak maradjon és őrizze meg függetlenségét az agrárbüdzsé, de növekedjen, erősödjön is.
Varsó kiegyensúlyozott, Brüsszelhez igazodó elnökséget ígér. Hangsúlyozza, hogy az ő ciklusa nagyon más lesz, mint a magyaroké. Nyilván számítanak majd a munkában Ursula von der Leyen közvetlen iránymutatásai is, hiszen Tusk hathatós német segítséggel szerezte meg 2023 őszén a miniszterelnöki széket. Számos elemző – látva a Tusk-kormány magyarellenes fellépéseit – a lengyel miniszterelnök uniós „stréberkedéseiről”, illetve egy háttérben köttetett Tusk–Leyen-paktumról beszél.
Közben a lengyel társadalom végletesen megosztott, egyre mélyül a konzervatív és a liberális tömegeket elválasztó árok. Donald Tusk és környezete a konzervatív intézményrendszer – iskolák, kulturális műhelyek, médiacsatornák, egyházi intézmények – lebontásával és a Kaczyński-párt, a Jog és Igazságosság felszámolásával foglalkozik. Bejelentve, hogy Lengyelország demokratizálása és jogállamiságának helyreállítása érdekében időnként át kell lépni a törvényesség határait. Ezeket az intézkedéseket koncepciós eljárások, letartóztatások, a politikai foglyokkal való „különleges bánásmód” jellemzi. Utóbbi az élelem és az ivóvíz megvonását jelenti, amely a nemzetközi jog szerint kínzásnak minősül. Ezért menekült Magyarországra a volt igazságügyminiszter-helyettes, Marcin Romanowski is. Ehhez képest a lengyel uniós elnökségi program egyik legfontosabb célkitűzése a jogállamiság megvédése.
A soros elnökségre kiadott lengyel tervezet pedig nem más mint a Brüsszel által már régóta pufogtatott frázisok ismételgetése. Az általánosan megfogalmazott célok mélyén szinte mindenütt ott lapul az oroszokról alkotott rémkép, ami egyébként a lengyelség közel ezeréves reflexeiből ered. Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de egyelőre ez tartja össze a lengyel társadalmat. Az már más kérdés, hogy a társadalom is reagál az éppen aktuális viszonyokra. A korábbi 69-71-ről mára 30 százalékra csökkent egy oroszokkal szembeni esetleges katonai fellépés támogatottsága. A Tusk-kormány azonban nem zavartatja magát. Továbbra is a háborúpárti tagállamok vezérszónoka marad, uniós elnökként pedig javasolja, hogy az EU még több pénzt és fegyvert juttasson Kijevnek. Ez Európának új adókat, pénzügyi átcsoportosításokat, kifizetések visszatartásait, vagy ami még rosszabb, újabb hiteleket jelent. Lengyelország kétségtelenül élen jár a hadi kiadások terén, ma már az öt százalékot is eléri a katonai költségvetése. Biztonság, Európa! – Varsó most ezt a vezérszót írta elnökségi zászlajára.
Harcolni kell
Biztonság ide vagy oda, a lengyel kormány csak szerény terjedelmet szánt a programjában a migráció ügyének. Azt hangsúlyozza mindössze, hogy fel kell lépni a migráció instrumentalizálása ellen. Vagyis ne dobjuk a szomszédaink nyakába a migránsokat csak azért, hogy ott zavar keletkezzen. Itt a beloruszokra és Lengyelország keleti határára, no meg Moszkva sötét árnyékára utal a dokumentum. A Németországból áthajított migránsok viszont más kategóriát képeznek, Tusk nekik befogadótáborokat épít.
Ugyancsak előbújnak az oroszok a sorok közül ott, ahol a lengyel program az EU energetikai átalakítását sürgeti. Azaz lefordulást az olcsó orosz energiahordozókról és átállást a sokkal drágább amerikai LNG gázra, valamint az alternatív energiatermelésre. Könnyen beszél Varsó, Lengyelország a maga áramellátásának 60-70 százalékát hazai szénkitermeléséből fedezi. Varsó e téren is folytathatta volna a magyar elnökség erőfeszítéseit, mert Orbán Viktor béketörekvései nem csak humanitárius missziók: a béke az Európát sújtó energetikai krízist is megszüntetné, kikapcsolhatná a szankciók értelmetlen rendszerét, az olcsó energia megállítaná, sőt meg is fordíthatná a lejtőn az unió gazdaságát.
Vannak olyan kérdések, amelyekkel igen óvatosan bánik a lengyel elnökségi program. Célként beszél az ellenálló európai mezőgazdaságról, a gazdálkodók jövedelmének stabilizálásáról és az élelmiszer-biztonság megteremtéséről. Ez viszont nagyon kevés és rendkívül elnagyolt a magyar eredményekhez képest, amelyek megállították az uniós agrárium leépítését. Sőt szembeszálltak a Brüsszelben éppen beüzemelésre váró Mercusor egyezménnyel, vagyis az olcsó, de ellenőrizetlen dél-amerikai élelmiszerimporttal. A lengyel terv elnagyolt ígérete az erős európai agráriumról kevés. Itt harcolni kell. A lengyel program azonban mindenkit meg akar nyugtatni, mondván, nem tilalmakkal és túlzott terhekkel operálna e területen.
Egy kis őrültség
A lengyel vezetés háborúpárti beállítottsága még sok kárt okozhat. A harcoló Ukrajna támogatásának kézbevétele minden területen éreztetné a hatását, a lengyel vezetés által támogatott ukrán EU-tagság pedig kimerítené az unió forrásait. Ukrajna terheinek átvállalásával alighanem már Donald Trumpnak udvarol Varsó. Bár a lengyel politikai elitet sosem érdekli, kicsoda éppen az Egyesült Államok elnöke, a lényeg, hogy Amerika véletlenül se engedje el a Lengyelország kezét. Persze Tusk hirtelen a béke húrjait kezdte pengetni, igazodva a hivatalába lépő amerikai elnök személyéhez. De ez csak a felszín, a mélyben nem változtat a lengyel–orosz viszonyon. Lengyelország katonai költségvetése eléri már az öt százalékot, ami jelentős teher. Varsó a béketárgyalásoktól is azt várja, hogy korlátozzák Putyin erejét és garantálják a lengyelek biztonságát. Többek között ezért is sürgeti az uniós elnökségi program az EU és az USA kapcsolatainak hatékonyabb elmélyítését.
A programpontok egyike direkt arra játszik, hogy az eddiginél is szélesebbre tárja az ajtót Soros György és alapítványai előtt, miközben Tusk feloszlatott számos civil egyesületet, főként amelyeknek nemzeti karakterük volt. Uniós szinten viszont még nagyobb szerepet adna az NGO-knak, bevonva őket a döntéshozatalba. Merthogy a civil csoportok a jogállamiság leghűségesebb őrei, figyelmeztet a Tusk kormány.
Nem marad el mindettől az az elképzelés sem, hogy az unióban élő fiatalok figyelmét az egyetemes értékek felé kell fordítani. Amúgy ez már nagyüzemi léptékben zajlik Lengyelországban. A folyamat egy LMBTQ-műsorral erősödött fel igazán a tévé közszolgálati csatornáján. Aztán folytatódott a történelemtanterv átalakításával, amelyből kikerült például a magyar forradalom is. Majd az irodalomoktatás került sorra a lengyel nemzeti eposzok megkurtításával és zanzásításával, hogy az iskolai hittanórák drasztikus csökkentéséről ne beszéljünk. Cserébe négynapos munkahetet ígér mindenkinek a liberális lengyel kormány.
Tusk Brüsszel központosító akaratának rendeli alá Lengyelországot. A magyarok elleni legutóbbi támadása is – friss hírek szerint ki akarja utasítani nagykövetünket, Íjgyártó Istvánt – egyfajta stréberkedés. Ezt a dörgölődző, törleszkedő testtartást ajánlja nekünk is Donald Tusk. És nem a visegrádi összefogást.