Brüsszeli ajándék vagy végtelen hitelcsapda?
A brüsszeli „ajándék” korántsem olyan kecsegtető, mint ahogyan azt a baloldal állítja. Ellenkezőleg, a tagállamokat végeláthatatlan adósságspirálba taszíthatja, amelyből kikecmeregni valósággal lehetetlenség. Az Alapjogokért Központ munkatársai által tartott workshopon a Helyreállítási Alappal kapcsolatos gazdasági és politikai természetű kérdéseket mutatták be, különös tekintettel az Európai Bizottság és Magyarország közötti vitákra, valamint az alap forrásainak lehívása esetén a tagállamokra háruló felelősségre.A koronavírus-válság negatív gazdasági és társadalmi hatásait kezelni hivatott Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap (RRF) forrásainak kérdése az elmúlt hónapok egyik brüsszeli slágertémája. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen a közelmúltban tartott, az unió helyzetéről szóló beszédében óriási sikerként tálalta az alap felállítását és a tagállami tervek egy részének elfogadását.
A hazánknak járó források felhasználását célzó, Magyarország által benyújtott Helyreállítási Tervet az Európai Bizottság azonban ideológiai okok, döntően a gyermekvédelmi törvény hazai elfogadása miatt egyelőre nem fogadja el.
Nem nehéz észrevenni, hogy mindez nem független a jövő tavaszi hazai országgyűlési választásoktól: az Európai Bizottság politikai-pénzügyi zsarolási eszközként tekint az RRF-re a magyar kormánnyal szemben.
Kevés szó esik és sok tévhit kering az alap forrásait illetően a tekintetben is, hogy hosszú távon milyen terhet ró majd a tagállamokra, és végső soron az európai polgárokra a források igénybevétele. Számos esetben a fősodratú média „Brüsszel” ajándékaként mutatja be a helyreállítási forrásokat, noha nem árt tisztában lenni vele, hogy annak jelentős része hitel – szögezték le egyöntetűen az Alapjogokért Központ munkatársai. Ennek felvétele hosszú távon adósságba lökheti a tagállamokat, csökkentve gazdaságpolitikai, politikai mozgásterüket, ezáltal nemzeti szuverenitásukat.
Kovács István stratégiai igazgató felidézte a 2008-as gazdasági válságot, amikor is az Európai Unió, cserben hagyva a tagországokat, teljesen tanácstalan volt, nem tudott megfelelő segítséget nyújtani azoknak. Később a hitelfelvétel eszközéhez nyúlva néhány év alatt adósságpályára állította a legtöbb tagállamot. Mint mondta, Görögország végeláthatatlan adóssága, vagy akár a spanyol államadósság is ezekre az időkre vezethető vissza, 2007-ben, a pénzügyi válság előtt egy évvel Spanyolország államadóssága 40 százalék körül mozgott, 2009-re, a válság után egy évvel már meghaladta a 100 százalékot.
Mint ahogyan a fent említett országok, úgy az Eurozónán belül mások is erre a sorsa jutottak, mint például Franciaország vagy akár Olaszország is. Most, a koronavírus miatt, újabb gazdasági válság bontakozott ki, amelyet Brüsszel ismételten hitelfelvétellel készül megoldani.
A baloldali narratíva szerint Brüsszelből hatalmas „adomány” érkezne Magyarországra, ami persze nem igaz.
Ahogyan az sem igaz, hogy Magyarország azért nem fogadná el a hitelt, mert ez esetben be kellene tartania az úgynevezett európai normákat, amik bár nem lejegyzett, hivatalos normák, de az Európai Unió előszeretettel dobálózik ezzel, ha Magyarországgal kell szembemennie.
Ahogy 2008-ban, úgy most sincs szó másról, mint egy hitelcsomagról, amelyet nem kevesebb mint harminc évig kell majd törleszteniük a tagállamoknak. Jó hír azonban, hogy Magyarország rendkívül sikeres a nemzetközi piacon, tud kötvényt kibocsátani, így olcsóbban tud piaci alapú hitelt felvenni a magyar állam – magyarázta.
Kovács Attila, az Alapjogokért Központ projektvezetője szerint Brüsszel nem csinál mást, mint álságos módszerekkel beleszól a magyar választásokba azáltal, hogy húzza-halasztja a magyar tervezet elfogadását, így az RRF forrásainak folyósítását akadályozva.
Mint mondták, a Helyreállítási Alap nem hitel részét előbb-utóbb meg fogjuk kapni, a választásokig azonban ennek nincs túl sok esélye. Mindezek ellenére a magyar költségvetés szerencsére nincs rászorulva a brüsszeli „adományra”.
