Brüsszeli önkényuralom

Nem történt semmi meglepő. Orbán Viktor már január végén emlékeztetett világhálós oldalán futó Szamizdat-sorozatában, hogy az Európai Bíróság a brüsszeli birodalomépítés politikai eszközeként használja a jogot. „A bíróság, ha megakadni látta az európai integráció gépezetét, mindig a föderális berendezkedés felé lökte az EU-t: tudatosan szélesítette hatásköreit és aláásta a tagállami szuverenitás bástyáit. Ezek a döntések valójában nem jogi, hanem politikai döntések, ahol a jog csak a politikai akarat végrehajtásának az eszköze. […] Ők úgy gondolják, hogy az uniós intézmények gyámsága alá helyezhetik a tagállamokat azokon a területeken, ahol az uniónak nincsenek hatáskörei. Ők úgy gondolják, hogy ennek érdekében költségvetési zsarolás is bevethető” – írta a magyar miniszterelnök, és hozzátette: „a tagállamoknak nem szabad elfogadniuk, hogy az Európai Bíróság a tagállamok népei és kormányai helyett politikai döntéseket hozzon. Ez nemcsak Lengyelország és Magyarország ügye, ez minden európai polgár és tagállam közös ügye. Ébresztő!”

De miről is döntött múlt szerdán az Európai Bíróság?

2020 decemberében született meg az uniós pénzforrások folyósítását feltételekhez kötő úgynevezett jogállamisági rendelet az Európai Parlament, valamint az állam- és kormányfőket tömörítő Euró­pai Tanács közös döntésével. Lényege, hogy a jogállamiság bizonyos sérelmei esetén Brüsszel hosszadalmas folyamat végén elzárhatja a pénzcsapokat. A rendelet a jogállamiságot az Európai Unióról szóló szerződés, vagyis az egész EU alapdokumentuma kettes cikkében foglalt „uniós értékekkel” azonosítja, ami viszont nem definiálja a jogállamiság fogalmát – ilyen akkurátus, jogilag értelmezhető meghatározás egyetlen EU-s dokumentumban sem szerepel. Nevezett kettes cikk mindössze általánosságokat hirdet: az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok, köztük a kisebbségekhez tartozók emberi jogainak tiszteletét írja elő. 

Orbán Viktor bár lengyel kollégájával, Mateusz Morawieckivel együtt vétót helyezett kilátásba, végül maga is megszavazta az egyhangú európai tanácsi döntést igénylő rendeletet, amelynek értelmében az Európai Bizottság csak akkor dönthet bármilyen pénzügyi szankcióról, ha a jogállamisági problémák miatt az uniós források felhasználását veszélyben látja.

A lengyel és a magyar miniszterelnök azért adta végül áldását a máskülönben szemérmetlenül a két országot célkeresztjébe vevő rendeletre, mert épp a két kormányfő eredményes érvelése nyomán sikerült annak fókuszát kizárólag azokra az esetekre szűkíteni, amelyeknél tételes jogsértés merül fel. A rendelet nyomán esetlegesen elinduló eljárások ráadásul csak a 2021. január 1. utáni kifizetéseket érinthetik.

Lengyelország és Magyarország tehát egyfelől megszavazta a szűkített hatáskörű kezdeményezést, másfelől keresetben támadta meg az Európai Bíróságon, érvelésük középpontjába állítva a jogállamiság fogalma pontos meghatározásának hiányát. A testület tőle szokatlan gyorsasággal – más ügyekben évekig bíbelődnek – alig egy év alatt meghozta döntését, indoklásában azt állítva, hogy a jogállamiság fogalmát megalapozó elveket ítélkezési gyakorlata során már részletezte, és ezek a közös értékekből fakadnak. Vagyis a bíróság szerint jogállamiság az, amit ők akként értelmeznek. Ámde a közös értékek mibenléte ugyancsak definiálatlan, az viszont bizonyos, már csak fogalmilag is, hogy ha valamit akár egyetlen tagállam nem tekint saját értékének, akkor az bizony nem közös érték. És így justizmord rá hivatkozni jogi indoklásban.

A bíróság azt is képes volt kijelenteni – története során először élőben közvetített – ítélete indoklásában, hogy az úgynevezett jogállamisági rendelet tiszteletben tartja a tagállami hatásköröket és az unióra ruházott hatáskörök korlátait. Ez egészen arcátlan, tekintve hogy Brüsszel, jelesül az Európai Bizottság már tavaly ősszel azt méricskélte, hogy vajon a gyermekvédelmi törvény a jogállamisági rendeletnek nevezett zsarolás hatálya alá esik-e. Márpedig, szemben a jogállamiság definiálatlan voltával, az Európai Unió alapjogi chartája és az Európai Unió­ról szóló szerződés egyaránt világosan, szabatosan rögzíti, hogy Brüsszel kizárólag a rá ruházott hatáskörökben járhat el – az EU-szerződés 9. cikke pedig tételesen kimondja, hogy a családjog kizárólagosan nemzeti hatáskör.

Vagyis Brüsszel nyíltan arra tör, hogy az úgynevezett jogállamisági rendelettel, azaz pénzügyi zsarolással olyan területen kényszerítse engedelmeskedésre Lengyelországot és hazánkat, amelyen semmi keresnivalója – ráadásul ez a zsarolás még a rendeletben foglaltakra is fittyet hány, hiszen ugyan mi módon veszélyeztetheti bármilyen uniós forrás helyes felhasználását, ha az óvodákban tilos a genderpropaganda?

„Az Európai Unió Bírósága politikai döntést hozott. A mechanizmus eredeti célja az európai uniós források védelme, azonban az elmúlt bő egy év megmutatta, hogy a brüsszeli cél nem más, mint hogy zsarolási és politikai nyomásgyakorlási eszközt adjon az Európai Bizottság kezébe a nemzeti érdekeikért kiálló tagállami kormányokkal szemben” – értékelte a múlt szerdai döntést az Alapjogokért Központ, hozzátéve: a döntés „az eddigi legsúlyosabb, példa nélküli beavatkozási kísérlet az uniós intézmények részéről az április 3-án tartandó hazai országgyűlési választásokba. […] beigazolódott az a sejtésünk is, hogy az EUB egyértelműen föderalista szervezet, mely minden döntésével az Európai Egyesült Államok építését szolgálja.”. Az ítéletet találóan a jogállamisági dzsihád újabb felvonásaként azonosító Alapjogokért Központ közleménye ugyanakkor hangsúlyozza, hogy hiába indítja el minden valószínűség szerint még az április 3-i, Brüsszel vágyai szerint kormányváltást hozó választás előtt az eljárást az Európai Parlament által bujtogatott-fenyegetett Európai Bizottság, év vége előtt nem születik döntés semmilyen pénzügyi intézkedésről.

Hasonló vélekedésének adott hangot érdeklődésünkre Gaudi-Nagy Tamás Európa-jogi szakjogász, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője. Hangsúlyozta, hogy éppen az úgynevezett jogállamisági rendelet és az Európai Bíróság ítélete veszélyezteti a jogbiztonságot és a jogállamiságot. Mint mondta, sajnálatosan bevett gyakorlat Brüsszelben a jogszabályokban rögzített hatáskörök lopakodó kiterjesztése, a jogszabályi hierarchia semmibevétele.

A kormány részéről elsőként az igazságügyi miniszter értékelte az ítéletet, politikai döntésnek nevezve azt. Varga Judit nyomatékosította, hogy Brüsszel nem akarja elfogadni a magyar emberek véleményét kinyilvánító gyermekvédelmi népszavazást.

A Gyurcsány-koalíció természetesen szokása szerint Magyarország ellenében Brüsszel oldalára állt, a globalista baloldali propagandasajtóval azonos szólamban lelkesen ünnepelve a jogellenes döntést. Maga a főnök ezt írta ki a világhálóra: „No money, nincs pénz az Unióból, ha így folytatjátok.” Jakab Péter önző tolvajnak nevezte a miniszterelnököt, Márki-Zay Péter pedig azt állította, hogy Orbán Viktor miatt fejenként 600 ezer forinttól esik el minden magyar állampolgár, arra utalva, hogy Brüsszel ideológiai okokból 6000 milliárd forintnyi összeget tart vissza a koronavírus-járvány miatt létrehozott felújítási alapból.

A valóságban ugyanakkor korán isznak a medve bőrére a baloldalon, és indokolatlanul látják a magyarellenes döntést kampányatombombának. Hiába gázolt át ideológiai meggyőződésből az Európai Bíróság az uniós jogon, az esetleges eljárások mechanizmusa igen lassú folyamat. Amennyiben ugyanis az Európai Bizottság úgy véli, hogy az úgynevezett jogállamisággal kapcsolatos valamely aggály veszélyezteti az uniós források felhasználását, levelezésbe kezd az érintett tagállammal. Ha párbeszéd útján nem sikerül eloszlatni a brüsszeli szorongásokat, akkor következnek a szankciók. Csakhogy ezekről a tagállami szakminisztereket tömörítő Európai Unió Tanácsa (nem azonos az állam- és kormányfők testületével, az Európai Tanáccsal) dönt minősített többséggel; ez azt jelenti, hogy a tagállamok 55 százalékának, vagyis 27-ből 15 országnak kell támogatnia a javaslatot, és ezeknek együtt az összes tagország lakosságának legalább 65 százalékát kell képviselniük. Mindeközben az érintett tagállam a folyamat minden egyes fázisánál jogorvoslatért fordulhat az Európai Bírósághoz. Mindehhez a hazánkban működő jelentős lobbierejű nyugati cégeknek is lesz egy-két szavuk, arról nem beszélve, hogy a megtámadott tagországoknak is megvan a maguk fegyvertára különböző folyamatok blokkolására, amennyiben Brüsszel erre kényszeríti őket. Egyszóval nem lesz könnyű eredményesen megzsarolni és ideológiai alapon meglopni egy tagországot.

A központosítás eszköze

A magyarországi ellenzék diadalittas ünnepléssel nyugtázta az Európai Unió Bíróságának múlt héten Magyarország és Lengyelország ellen hozott ítéletét. Az ellenzéki káröröm jogosságáról és a bírósági döntés várható következményeiről beszélgettünk Halkó Petrával, a Századvég vezető elemzőjével.

Február 16-án ítéletet hirdetett az Európai Unió Bírósága a jogállamisági mechanizmus ügyében. A célkeresztbe került magyar és lengyel kormány keresetét visszautasította az uniós bíróság, a jogállamisági mechanizmus tehát alkalmazható. A magyarországi ellenzék leplezetlen örömmel üdvözölte a luxembourgi székhelyű testület döntését. Kérdés azonban, hogy jogos-e a káröröm, amely a baloldal irányából tapasztalható. Valóban megtörténhet, hogy a Magyarországnak járó pénzeket visszatartják, kivéreztetve a renitensnek tartott keresztény-konzervatív kormányt? Van-e egyáltalán jogalap a jogállamisági mechanizmus bevezetésére?

A felmerülő kérdésre Halkó Petra külpolitikai szakértő, a Századvég vezető elemzője adott tömör, de a valóságot annál pontosabban leíró választ:

– Egyelőre nincs, de bizonyos erők törekednek arra, hogy jogalapot teremtsenek.

Az elemző elmondta, az ilyen jellegű, politikai indíttatású döntések hosszú távú következményei a legveszélyesebbek. Azt irányozzák ugyanis elő, hogy a fősodrú politikai akaratnak megfelelően alakítsák át az uniós jogrendszer kereteit, írják felül az uniós szerződésekben foglalt szabályokat. Halkó Petra példaként említette azokat az ítéleteket, amelyek során az Európai Unió Bírósága könnyedén szemet hunyt az Európai Parlament eljárásrendje felett: ugyanazon ügyben tartott ismételt szavazás vagy a tartózkodók figyelembe nem vétele a Sargentini-jelentés megszavaztatása kapcsán.

A jogállamisági mechanizmus esetében hasonló a helyzet. A pénzügyi forrásokat az uniós szerződésekben foglalt irányelvek alapján osztják ki a tagállamoknak, most azonban közbe kívánják ékelni a jogállamisági mechanizmust mint kritériumot.

– Ha mindez nem ideológiai célokat szolgál, hanem valóban az EU költségvetésének hatékony és eredményes pénzgazdálkodásáról szól, akkor miért nem nyújtanak megfelelő megoldást minderre a már létező szervek és intézmények? – teszi fel a kérdést a Századvég elemzője.

Halkó Petra az Európai Bizottságot és költségvetési biztosának, Johannes Hahnnak a nevét emelte ki, akinek felelősségi körébe tartozik a pénzügyi források folyósítása az uniós céloknak megfelelően (és akivel kapcsolatban befolyással való üzérkedés gyanúja merült fel); az OLAF vagy az Európai Unió Bírósága, amely a vitás gazdasági kérdések rendezésére hivatott. Az elemző szerint azonban a jogállamisági mechanizmus semmi másról nem szól, mint hogy az uniós szerződésekben megfogalmazott szabályokat megkerülve ráerőltessék a tagállamokra a föderális Európában érdekelt elit akaratát.

– Ez nem a jogállamiság megvédésének, hanem a központosításnak az eszköze! Már most tudjuk, hogy megpróbálják majd megbüntetni Magyarországot, csak azt nem, pontosan milyen indokkal – magyarázza a Századvég szakértője.

Halkó Petra rámutatott arra is, hogy az Európai Unió Bíróságának mostani döntése nem egyedülálló, az utóbbi években Magyarországgal szemben hozott bírósági ítéletek egy kampányszerű támadássorozat részei. Hazánk azért került célkeresztbe, mert a magyar kormány lényegi kérdésekben – migráció, gyermekvédelem, válságkezelés – a szöges ellentétét képviseli annak a politikának, amelyet a nyugati fősodor.

– A magyarok sorsát gyökeresen meghatározó kérdésekben Magyarország kormánya rendre nemzeti konzultációt folytat vagy népszavazást tart, így közvetlenül a magyar emberek véleményét képviseli döntéseiben. Amikor külföldről támadják a kormányt, akkor de facto a magyar emberek által demokratikusan kinyilvánított népakaratot veszik semmibe – zárta gondolatait a Századvég munkatársa.