– Itthonról Brüsszel meglehetősen távolinak tűnik. Mennyi szava, milyen ereje van egy magyar európai parlamenti képviselőnek?

– Európai parlamenti képviselőnek lenni hosszú távú befektetés. Egy ciklus, bár öt esztendő, valójában csak önmagunk megismertetésére, elfogadtatására elég. Igazán komoly eredmények csak a második, harmadik vagy még további mandátum idején várhatók, még olyan képviselőknél is, akik régi és erős tagállamokból érkeznek Brüsszelbe. Én pedig egy új és több sebből vérző országból jöttem. Történelmi problémánk Trianon, hiszen önmagunkkal vagyunk határosak. Brüsszelben ezt nem értik. Az is nyilvánvaló, hogy hazánk nem tudta elkapni a fonalat, ellentétben több velünk együtt csatlakozott országgal. Belépésünk óta állandó pénzügyi zavaraink vannak, eladósodtunk, nem tudtuk tartani a konvergencia-programban vállaltakat. A korrupció, a foglalkoztatás, a tőkeképzés tekintetében is épp ellentétes folyamatok zajlanak nálunk, mint az unióban. No és legyünk őszinték, Magyarország szavahihetőségével is bajok vannak. Ennek ellenére elmondhatom, hogy szorgalmas, sokszor sziszifuszi munkával el tudjuk magunkat fogadtatni, szövetségeseket tudunk találni érdekeink érvényesítésében. Vagyis van mozgásterünk, persze ennek nagysága akkora, amekkorát kiharcolunk magunknak. Ez ügyben fontos számomra, hogy – jóllehet más alkalmakkor, vagy amikor nincs tolmács, szívesen beszélek idegen nyelven – a plenáris üléseken minden felszólalásomat magyarul mondom el. Ezt még akkor fogadtam meg, amikor felkértek e tisztségre. Szintén fontosnak tartom, hogy állandó élő kapcsolatom legyen választóimmal. Szoros dél-alföldi kötődésű lévén ezért alakítottam ki mindhárom érintett megyeszékhelyen, Kecskeméten, Szegeden és Békéscsabán állandó irodát. Májusban megszerveztem egy kiállítást, mely a Dél-Alföld, Bácska és Bánát történetét dolgozza fel. Ennek magyar nyelvű változatát nemrég nyitottam meg Nagyváradon, december 19-e óta Szegeden is látható. Brüsszelben pedig kifejezetten a Dél-Alföld saját érdek-képviseleti és információs irodájának létrehozását kezdeményeztem és igyekszem elősegíteni. Ilyképp számos fontos területen sikerült hasznosan munkálkodni, bár ezek kétségtelenül nem látványos politikai ügyek.

– Például?

– Ma már szabadon utazhatunk az Európai Unión belül, így egyre többen ülnek repülőre. Sikerként könyvelem el a reptéri illetékek szabályozását, amiben rám osztották az Európai Néppárt képviseletét. Munkánk eredményeként egy ideje csak áttekinthetően megszabott összeget kérhetnek el az utasoktól, egyértelművé téve, hogy mi mennyibe kerül. Ez apróságnak tűnik, mégis fontos a mindennapokban. Ugyanilyen fontos a jövedéki adók visszafogása, ez például a magyar bortermelők számára életbe vágó, vagy a másik tagállamban befizetett áfa visszatérítése. Rendkívül fontos, hogy ne születhessenek olyan szabályozások, melyek nyomán a magyar vállalkozások lehúzzák a rolót. Fő munkahelyem a gazdasági és monetáris bizottság, itt az Európai Bizottság négy tagját felügyeljük: az adózásit, a versenypolitikával és a belső piaccal, valamint az általános gazdaságpolitikai és pénzügyekkel foglalkozót, köztük Kovács Lászlót. Tehát elsőrangúan reálgazdasági területeket. Az uniós intézményekben csak szakpolitikai területen való bizonyítás után lehet eredményesen fellépni nemzetpolitikai ügyekben. 2005-ben fellépésem nyomán Magyarország több milliárd eurós előnyhöz jutott a kötelező tőketartalékok kockázati kamatának újraszabályozásakor. Mindezeknek szerepük volt abban, hogy európai képviselő kollégáim egy hónapja titkos szavazással engem választottak az Európai Parlament kis- és középvállalkozások érdekében tevékenykedő munkacsoportja elnökévé. Először kapott társai bizalmából ilyen posztot térségünkből érkezett új euroképviselő. Ezen kívül van egy delegációs profilom. Én e feladatkörben a magyar szempontból olyannyira fontos Nyugat-Balkánt választottam. Elsősorban Szerbiára és Délvidékre figyelek, de Boszniával, Koszovóval, Montenegróval is foglalkozom. Póttag vagyok a horvát csatlakozáson dolgozó testületben, hiszen kiemelten fontos számunkra, hogy végre legyen egy velünk minden szempontból szövetséges állam az unióban.

– Ez mikor válhat valósággá?

– A politika sajnos egyre jobban hátrál ez ügyben. Korábban a jövő évi európai parlamenti választásokra szerették volna befejezni a csatlakozási tárgyalásokat, ám nagyon lassan haladnak a tárgyalások. A 35-ből mindeddig csak néhány fejezetet sikerült lezárni. Brüsszelben a horvátokat teszik felelőssé ezért, ők pedig az EU-ra mutogatnak. Tény, hogy sokszor a Nyugat-Balkánnal veszik őket egy kalap alá, s azonosítják a szerbekkel. Sőt, olyan hangok is vannak, melyek szerint be kéne várják a szerbeket, bár hivatalosan ezt tagadják. De a brit vagy a francia diplomácia nemigen tesz különbséget a két ország közt, számukra mindkettő holmi posztháborús térség. Őszintén szólva megalázó, ahogy bánnak velük, holott gazdaságilag, politikailag, a korrupció mértékét tekintve Horvátország egyértelműen jobb kondícióban van, mint a már csatlakozott Románia vagy Bulgária. Reményeim szerint 2011-ben a magyar elnökség már nemhogy a tárgyalásokat lezárhatja, de felgyorsíthatja a ratifikációt. Ha akkor nem tudjuk legalább aláírni Zágrábbal a csatlakozási szerződést, akkor elmondhatjuk majd, hogy soros elnökségünk legfontosabb politikai célját nem sikerült elérni.

– Említette, hogy Délvidékre, illetve Szerbiára is figyel. Belgrád mikorra várható az unióba?

– Beletelhet öt, de akár tíz évbe is. Nem lehet fölcserélni a lépcsőfokokat. Az Európai Bizottság ugyan november 5-i országértékelésében olyan utalást tett, hogy Szerbia jövőre tagjelölti státust kaphat, ám még mindig vízumkényszer áll fenn a szerb állampolgárokkal szemben. Ez komolytalanná teszi a tagságra vonatkozó ígérgetést. A vízumkényszer feloldása ráadásul többéves folyamat. Először tehát ezt kéne kipipálni. Amennyiben Szerbia képes lesz biztonságos útlevélkiadásra, megfelelő határőrizetre, rendőrségi reformra és főleg a korrupció visszaszorítására, illetve a tranzit jellegű embercsempészet feltartóztatására, akkor a vízummentesség 2009 végéig jó eséllyel életbe léphet. Ez különösen a délvidéki magyarság számára fontos. Ám a csatlakozás még akkor is odébb lesz. Például ideiglenes társulási megállapodást kéne életbe léptetni, hiszen ez alapján kezdődhet meg a szabadkereskedelmi viszonyrendszer feltételeinek kialakítása. Magyarország esetében ez 1992-ben történt meg, a társulási szerződés 1994-ben lépett életbe, és csak tíz év múlva csatlakoztunk. Egy ország nem lehet úgy EU-tagállam, hogy a társulási státust nem emésztette meg. Ezen túlmenően ott a háborús bűnösök ügye, a hollandok emiatt vétót emeltek a szabadkereskedelmi társulás ellen. Egyelőre tehát igencsak odébb van a csatlakozás. Ha Szerbia nem jár végig minden lépcsőfokot, úgy járunk, mint Románia és Bulgária esetében, hogy utólag készülnek érettségi jelentések. A demokratikus és emberi jogi ügyek is érzékenyek. Ezen túlmenően Belgrád nemrég aláírt egy szabadkereskedelmi megállapodást Oroszországgal és Fehéroroszországgal. Ez megdöbbentő, hiszen ha valaki csatlakozni akar az EU-hoz, nem integrálódhat két helyre, nem lehet egyszerre a nyugat keleti bástyája és a kelet nyugati bástyája. Szerbiának el kell dönteni, mit akar.

– A folyamatos magyarellenes atrocitások sem tanúskodnak unióérettségről…

– Igyekszem napirenden tartani ezt a témát. A délvidéki magyar civil szervezetek vonatkozó jelentéseit lefordíttatom angolra és továbbítom az illetékes testületeknek, illetve lehetőséget teremtek, hogy személyesen mondhassák el Brüsszelben sérelmeiket. 2005 februárjában tényfeltáró delegáció utazott Délvidékre, melynek tagja voltam. A jelentés magyarul elolvasható a honlapomon. Szeretnénk ezt felülvizsgálni, lássuk, mi változott. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy mindaddig, amíg nincs polgárháborús helyzet, amit persze nem kívánok senkinek, illetve míg a magyarok nem szervezkednek, ami viszont kívánatos lenne, a nyugat-európaiak mindig találnak más elsődleges problémát. Addig ugyanis számukra ez nem biztonságpolitikai kérdés. Vagyis ezt az ügyet is csak mi, magyarok tudjuk tematizálni. Ez főként a délvidéki magyar politikai szervezetek, illetve a budapesti kormány dolga volna. Az unió azért foglalkozott Dél-Tirol ügyével, mert az ottani német közösség harcosan lépett fel, Ausztria nemkülönben. A délvidéki magyar politikusok ellenben úgy vélték, nagyjából rendben mennek a dolgok, csak apróbb módosításokra volna szükség… A magam részéről nyitott kérdésnek, sőt uniós csatlakozási feltételnek tartom, hogy az 1944–45-ben Délvidéken lemészárolt magyar áldozatok emlékét méltóképpen megörökíthessük, ami egyelőre Szerbiában lehetetlen. Pedig uniós alapérték az emberi méltóság és a szolidaritás. Sajnos ezt sem vetette fel a magyar kormány, és a délvidéki magyar politikusok sem elég bátrak… Ha nem vetik fel kellő határozottsággal az autonómia problémáját, az aránytalan oktatási, foglalkoztatási helyzetet vagy a mészárlások ügyét, akkor mi nem tudunk segíteni. Nyugat Európában azt tekintik etalonnak, amit ők mondanak. Ha tehát én fölvetek valamit, de ők megcáfolják, én kerülök szélsőséges pozícióba.

– Tehát a létező konfliktusok feloldása nem a gesztuspolitika, hanem épp ellenkezőleg, azok kiélezése, hogy biztonságpolitikai kérdés legyen?

– Pontosabban minden konfliktust a maga helyi értékén folyamatosan, határozottan meg kell jeleníteni Európa felé. Ez a délvidéki magyar politikusok kötelessége.

– Honlapja tanúsága szerint a közvetlen politikai csörtéken kívül is szerteágazó tevékenységet folytat. Oroszlánrészt vállal például a kadarka-projektből. Mi is ez?

– A kadarka sok száz éve a bácskai, bánáti vidék legfontosabb kékszőlőfajtája. Termőterülete Magyarországon 730 hektár, ebből 600 az Alföldön található. A kommunizmusban háttérbe szorult egyéb ellenálló, de gyenge minőségű fajták mellett, levét amolyan kocsisborrá züllesztették. Ezért örülök, hogy a szabadkai főkonzul kezdeményezésére a Duna-Körös-Maros-Tisza régiós együttműködés keretében megkezdődött a kadarka „rehabilitálása”, hogy újra az őt megillető helyre kerüljön borkultúránkban. Ez a térség hagyományos fajtája, ekként kell kezelni. Hála Istennek egyre szebb kadarkákat lehet kóstolni nemcsak a Dél-Alföldön, mondjuk Frittmannéktól, hanem Arad-Hegyalján Balla Gézától, vagy Szabadka mellett Maurer Oszkártól, aki egyenesen mozarti színvonalon készíti a kadarkát. Mindezek mögé komoly marketingtevékenységet kell szervezni, hiszen ez arculatformáló magyar kulturális érték.

– Ön a Hét Határ Egyesület elnöki tisztségét is betölti. Mivel foglalkozik ez a társaság?

– Az egyesületet néhai Pálfi István kollégám alapította Meggyes Tamás esztergomi polgármesterrel együtt a szomorú emlékű 2004. december 5-i népszavazás után. Célja, hogy a trianoni határok két oldalán lévő magyar önkormányzatok együttműködésének szervezett keretet adjunk. Mára nagyjából százötven önkormányzat csatlakozott, rajtuk kívül még európai parlamenti képviselők lehetnek tagok. Új határátkelők létesítéséről tárgyalunk, a határmenti természetes egységek újbóli összeforrásáról, eurorégiós közös projektek megvalósításáról és így tovább. Időnként politikai nyilatkozatot is kiadunk a magyarság egészét érintő fontos kérdésekben, az EU-s kapcsolódással súlyt adva szavunknak. Sokat jelent, hogy húsz-harminc felvidéki önkormányzattal együttműködünk most, amikor mélyponton van a szlovák–magyar viszony.

– Jövőre ismét európai parlamenti választások lesznek. Folytatja?

– Ha bizalmat kapok, örömmel. Mint említettem, két-három ciklus szükséges ahhoz, hogy hosszú távú eredményeket lehessen felmutatni. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen feladat, hogy szövetségeseket találjunk érdekeink érvényesítésében.

Ágoston Balázs

DR. BECSEY ZSOLT

1964-ben született Szegeden.

1988-ban diplomát szerez az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Szakán. Ugyanebben az évben kezd dolgozni a Külügyminisztériumban európai integrációs területen.

1988–91 között az Európa Tanács ügyeinek referense.

1991–95 között Brüsszelben az Európai Közösség melletti magyar képviselet titkára.

1995–96-ban az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Európai Ügyek Hivatala vezetőjének főtanácsadója.

1996-ban a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága helyettes vezetőjének, majd 1998-tól vezetőjének titkárságvezetője.

1999-től 2003-ig rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként Brüsszelben az EU melletti magyar misszió helyettes vezetője, a magyar-EU Társulási Tanács titkára.

2001-től 2003 májusáig a magyar kormány képviselője a EU Tanács Politikai és Biztonságpolitikai Bizottsága kibővített ülésein, 2003 április–július között a magyar kormány aktív megfigyelője az Állandó Képviselők Bizottságában (COREPER I.)

2002. február óta főtisztviselő.

2004 óta a Fidesz és így az Európai Néppárt képviselője az Európai Parlamentben.

Nős, három gyermek édesapja.

Web: www.becseyzsolt.hu, www.fideszeu.hu/becsey