Június hetedikén este úgy tűnhetett, hogy Dávid Ibolya ismét győzött. Ahogyan a 2006-os országgyűlési voksoláson, úgy az EP-választáson is nagy meglepetést okozott, hogy az MDF átugrotta az ötszázalékos küszöböt, és a pártelnök boldogan mosolyoghatott újdonsült szövetségese, Bokros Lajos mellett.

Csakhogy egy hónap alatt nagyot fordult a világ. Előbb kiderült, Dávid Ibolyát és kengyelfutóját, Herényi Károlyt kétrendbeli személyes adattal visszaélés vétségével, valamint egyrendbeli kényszerítés bűntettével vádolhatja meg az ügyészség, ha a parlament felfüggeszti a mentelmi jogukat, majd a 90-es évek elején lezajlott pártszakadáshoz hasonló kilépési hullám indult meg az MDF-ben.

Az első kilépő Porkoláb Mátyás, a párt budapesti II. kerületi elnöke volt, aki már a június huszadikai országos gyűlésről kivonulva közölte szándékát, így tiltakozva az ellen, hogy a pártelnök személyéről szóló bizalmi szavazáson nyíltan kellett szavazni. Tegyük hozzá, az még nyílt szavazással is bebizonyosodott, hogy Dávid Ibolya iránt nem teljes a bizalom: az összesen 375 MDF-küldött közül csupán 182 szavazott újra bizalmat a pártelnöknek, igaz, a távolmaradók nagy száma miatt Dávid így is kétharmados sikert aratott. Ám ez Porkolábot nem győzte meg: a volt II. kerületi alpolgármester, aki néhány hónapja még az MDF budapesti elnöki posztját is betöltötte, június utolsó napján aláírta a kilépési papírjait.

– Egy hosszú folyamat vége a távozásom. Az utóbbi másfél-két év arról szólt, hogy barátaimmal megpróbáltuk visszafordítani az MDF-et a helyes irányba. Nem is az volt a legnagyobb problémánk, hogy sokak szerint balra tolódott a demokrata fórum, mert ez csak egy politikai meghatározás. Amivel egyáltalán nem tudtunk azonosulni, az az, hogy pártunk több esetben is segítette az országot rendkívül nehéz helyzetbe juttató, a maradék állami vagyont eladó szocialista kormányt. Eddig reménykedtünk, de most már úgy láttuk, nincs mit tenni – mondta a Demokratának Porkoláb Mátyás.

A politikus szerint az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy a demokrata fórum legutóbbi, június huszadikai országos gyűlésén, ahol a pártvezetés bizalmi szavazást kért maga ellen, nyíltan kellett voksolni, az ő titkos szavazást kezdeményező ügyrendi javaslatát lényegében meg sem hallgatták.

– Ezek után ott is hagytam az országos gyűlést. Nem akartam a nevemet adni ahhoz, hogy az egykori rendszerváltó párt ma már a demokrácia legalapvetőbb szabályait sem tartja be – tette hozzá Porkoláb Mátyás. – Ezután hívtunk össze egy csoportgyűlést a második kerületben, ahol alá is írtam a kilépési papírokat. Akkor húszan csatlakoztak hozzám a helyi tagok közül, de azóta ez a szám nőtt. Lényegében a tagság fele távozott a kerületben, és minden rosszindulat nélkül mondom, hogy a legaktívabbak.

A volt II. kerületi alpolgármester megjegyezte, a legutóbbi országos gyűlés is azt bizonyítja, hogy Dávid Ibolya tudja, nem biztos a helye az elnöki poszton. Szerinte az Almássy Kornél elleni tavalyi fellépés is arról szólt, hogy a pártelnök okkal félt kihívójától.

– Többen mondták már nekem, hogy hamarabb is kiléphettem volna. Azért vártam eddig, mert huszonegy évnyi párttagság után reménykedtem abban, hogy vége lesz ennek a rossz időszaknak. Bíztam benne, hogy a tagság nagyobb része, legalább a régi MDF-esek fellázadnak, és amikor erre lehetőség van, leváltják Dávid Ibolyáékat. Ha titkos szavazás lett volna legutóbb, talán ez be is következik, de a nyílt voksolás miatt sokan megrettentek. Most már azt gondoltam, tényleg nincs remény – mondta a politikus. – Az ugyanakkor, hogy nem értek egyet ezzel a fajta politizálással, korábban is látható volt. Mert bár barátaim kérésére elvállaltam a budapesti választmányi elnöki posztot Almássy Kornél kizárását követően, de négy hónap után lemondtam. Ezzel is demonstrálni akartam, hogy nem értek egyet Bokros Lajos indításával, és a kormányt gyakran támogató baloldali politizálással. Nagyon sajnálom, hogy Dávid Ibolya most már lényegében csak a Political Capital tanácsaira hallgat, és ezáltal ide jutott a Magyar Demokrata Fórum.

De nem csupán a II. kerületi tagság fele távozott. Kilépésükkel egy időben a budapesti VIII. kerületben is hasonló folyamat zajlott le, pedig a távozókat a hírek szerint személyesen Herényi Károly elnökhelyettes, volt frakcióvezető kérte maradásra. Kilépett mások mellett a helyi szervezetet tizenhat éve irányító Székely-Gyökössy Dóra, fia, Székely-Gyökössy Szabolcs volt frakcióigazgató, Olajos Péter, aki júniusig a párt EP-képviselője volt, valamint Pongrátz Tibor, a pártelnök közgazdasági tanácsadója. Könnyen eltűnhet a budapesti IV. kerületi szervezet is, hiszen a helyi tagság elfogadhatatlannak tartja Hock Zoltán és Pettkó András országgyűlési képviselők kizárását – róluk, Katona Kálmánnal együtt, az EP-választás után mondta ki az országos választmány, hogy nem tekintik őket az MDF tagjának –, és Molloné Balog Éva alelnök szerint nem lehetetlen, hogy a tiltakozók, az ötvenfős helyi szervezet nagyobb része hamarosan ki is lép a pártból.

Nem csak Budapesten, vidéken is baj van. Múlt héten megszűnt az MDF békéscsabai, gyulai és a mezőkovácsházi szervezete, miután a három helyi szervezet teljes tagsága – egy ember kivételével – kilépett a pártból, valamint a tizenkét tagú békés megyei választmány öt tagja is bejelentette távozását. A demokrata fórum számára vészjósló hírek ellenére Herényi Károly nem tűnik pesszimistának.

– Valótlan az a hír, hogy tömegesen lépnének ki a tagok a Magyar Demokrata Fórumból – reagált lapunknak a párt elnökhelyettese. – Eddig körülbelül húszan távoztak, a többiek csak beszéltek róla. A kilépésnek ugyanis vannak alaki feltételei, és ezeket eddig csupán ez a kevesebb mint kéttucatnyi ember teljesítette. Tapasztalatból mondom, vannak notórius kilépők, akik legalább hatodszorra jelentik be a távozásukat, de aztán mindig maradnak.

Herényi Károly elmondta, azoknak a kilépését sajnálja, akik jól és az MDF érdekében tevékenykedtek, de most politikai nézetkülönbségek miatt elmennek. Vannak viszont olyanok, akik sokat ártottak a demokrata fórumnak, így az ő távozásuk miatt nem bánatos.

– Úgy tűnik, ha valamilyen sikert aratunk, akkor időről időre vannak olyanok, akik feszültséget akarnak gerjeszteni. Emlékezhetünk, a 2004-es EP-választás után a lakitelekiek okoztak botrányt. Megnyugodhatnak az értünk aggódók: nem fogyunk el, kommunikációs szempontból túl van reagálva ez a történet – vélte Herényi Károly, majd hozzátette: – Visszautasítom azt a vádat is, hogy balra tolódna az MDF. Aki ilyeneket mond, az kevés politikai alapismerettel rendelkezik. Mi nem adjuk fel az elveinket: kisebb, hatékonyabb államot szeretnénk, és azt, hogy az egyéni célok kiteljesedhessenek. A nemzet ugyanis akkor sikeres, ha az állampolgárai sikeresek.

Herényi Károly szerint politikai ellenfeleik sikereik miatt néznek rájuk rossz szemmel, és a mostanihoz hasonló időszakok ide vezethetőek vissza.

– Annak, aki hét éve az egy a tábor, egy a zászló elvről beszél, minden más párt ellenség, amelyik az ő térfelén van. De jó lenne, ha a Fidesz nem ezzel foglalkozna, és kerülné a populista megnyilvánulásokat is, inkább nyilvánosságra hozná a programját. Valószínűleg jövő tavasztól ők fognak kormányozni, és nagy lépést tennénk a normális gondolkodás irányába, ha tudnánk, mire készüljön az ország – szúrt oda a Fidesznek az MDF elnökhelyettese, aki azonban az UD Zrt.-ügyben felmerült vádakról továbbra sem kíván nyilatkozni.

Mint ismeretes, az úgynevezett lehallgatási botrányba az elnöki posztra aspiráló Almássy Kornél kapcsán keveredett bele Dávid Ibolya. Egy rögzített telefonbeszélgetésre hivatkozva azt állította, hogy a biztonsági cég – állítása szerint Almássy érdekében – azt a megbízást kapta, „dolgozzon az MDF-re”. Az ügyészség ennek kapcsán vádolhatja meg kétrendbeli személyes adattal visszaélés vétségével, valamint egyrendbeli kényszerítés bűntettével a pártelnököt és Herényi Károlyt. Almássy Kornél egyébként a botrány kirobbanásakor visszalépett az elnökjelöltségtől, majd az MDF-ből is távoznia kellett. Most úgy látja, egyre többeknek van elegük a Dávid Ibolya-féle politizálásból.

– Vannak olyanok, akik, már most kilépnek, és olyanok is, akik bár nem értenek egyet a ezzel politikával, még mindig kivárnak – mondta a Demokratának Almássy Kornél. – Ha ez így megy tovább, szép lassan elfogy a párt. Bár már korábban is azt hazudták, hogy nyolc-tízezren vannak az MDF-ben, már tavaly is csak ezerötszáz-kétezer aktív tagja volt a fórumnak. És ez a szám egyre csökken. A konzervatív elveket vallók számára vállalhatatlan ez az irányvonal: az MDF egyre inkább balra tolódik. Gondoljunk azokra a parlamenti szavazásokra, amikor a kormányt segítik, vagy arra, hogy a pécsi időközi választáson Dávid Ibolya utasításának megfelelően tilos volt támogatni Páva Zsoltot, a Fidesz polgármesterjelöltjét. Almássy Kornél szerint a pártvezetés szándékosan félremagyarázza azt a múlt heti nyilatkozatát, amiben azt mondta, az MDF a KDNP sorsára juthat. Ő ugyanis arra célzott, hogy a Kereszténydemokrata Néppártot is a semmiből kellett újjáépíteni néhány évvel ezelőtt.

– Ott is voltak olyan vezetők, akik miatt egy időre eltűnt a nagy múltú párt. Az MDF is egyre mélyebbre kerül, de én optimista vagyok. Még mindig hiszek abban, hogy valamilyen formában újra lesz képviselete az antalli örökségnek – tette hozzá a politikus.

Bár múlt hét végén több helyütt megjelent, hogy az MDF-ből kizártak új pártot alapítanának, a Demokrata információi szerint még nem dőlt el, hogy létrehoznak-e bármilyen szervezetet, illetve ha igen, akkor az párt legyen, vagy csupán egyesület. Azonban többen szorgalmazzák, hogy maradjanak együtt, szervezett körülmények között.

Mindenestre, bár Dávid Ibolya és Herényi Károly továbbra is úgy nyilatkozik, hogy az MDF-ben nincs semmi baj, könnyen lehet, hogy a Magyar Demokrata Fórum a végnapjait éli. Valószínű ugyanis, hogy a kilépési hullám nem zárult még le, és további nehézségeket okozhat, ha az UD Zrt.-ügy nyomán valóban megvádolják a pártelnököt és legfőbb bizalmasát. Akkor Dávid Ibolyáék számára a június hetedikei örömmámor a búcsúdal volt.

Bándy Péter

Szili szervezni kezd

Ahogyan várni lehetett, nem születettek személyi döntések az MSZP hétvégi kongresszusán, Szili Katalin viszont bejelentette lemondását a házelnöki posztról.

– Aki még egyszer, bármilyen generációs vitában le mer öregezni, annak kitépem a haját – közölte az egyébként 63 éves, a nyugdíjkorhatárt már túllépő Lendvai Ildikó pártelnök a szocialisták szombati kongresszusán.

A tanácskozáson semmilyen végleges személyi döntés nem született, és az is papírforma eredmény, hogy újfent bizalmat szavaztak a Bajnai-kormánynak. A küldöttek ugyan támogatták azt a kompromisszumos javaslatot, hogy a Lendvaiékkal szemben tisztújítást szorgalmazó „fiatalok”, vagyis az egykori Mozaik klubosok nagyobb szerepet kapjanak a pártot irányító, úgynevezett országos választási bizottságban, azonban majd csak a választmány dönt arról, végül kik kerülnek be a testületbe.

Lendvaiék tehát egyelőre időt nyertek, s az új tagok kiválasztásáig továbbra is szabadon irányíthatják a pártot. Azt azonban még túlzás lenne kijelenteni, hogy az MSZP-ben sikerült lezárni minden belső konfliktust. A párt őszi kongresszusán ugyanis újra napirendre kerülhetnek a személyi kérdések, így novemberben dől el, kinek a vezetésével indul harcba a választáson a szocialista párt és ki lesz a miniszterelnök-jelölt.

Vélhetően erre a döntésre készül Szili Katalin is, aki bejelentette: szeptemberben lemond a házelnöki posztról, utódja a Lendvai Ildikó emberének tartott Katona Béla lehet.

Szilit a miniszterelnök-jelöltség egyik legesélyesebb várományosának tartják Mesterházy Attila frakcióvezető mellett, saját „népi szocialista” szekértáborán túl ugyanis a fiatalok közül is sokan támogatják, például a pártban nagyon népszerű Botka László szegedi polgármester. A házelnök szeptember és november között összeránthatja táborát és új támogatókat is szerezhet. A pártban ugyanakkor vannak, akik arról beszélnek: nem kizárt, hogy amennyiben Szili novemberben sem kap semmilyen pozíciót az MSZP-ben, akkor új pártban próbál majd kiteljesedni.

Szétrebbenő szabad madarak

Továbbra sincs béke az SZDSZ-ben. Múlt hét elején ugyanis lemondott a párt ifjúsági szervezete, az Új Generáció teljes vezetése, sőt Léderer András elnök három társával együtt ki is lépett a Szabad Demokraták Szövetségéből. A távozó politikusok nem is titkolták, hogy a parlamenti frakció nagyobb részét maga mögött tudó Kóka János frakcióvezető és köre miatt hozták meg elsősorban ezt a döntést. Mint közleményükben írták: az SZDSZ egy része mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítse a helyzetértékelést és a kiútkeresést, és így nem látták értelmét a folytatásnak. Léderer egy tévéinterjúban mindehhez hozzátette, Kóka Jánosnak mindenképpen távoznia kellene a frakció éléről, hogy megújulhasson a párt.

Kiderült az is, hogy a korábban esélyesként számon tartott Gusztos Péter nem vállalja az elnökjelöltséget, sőt semmilyen pozícióért nem indul a tisztújításon.

– Sem hajlam, sem elégséges szándék és képesség nem látszik arra, hogy helyzetünkkel, kudarcunk okaival tisztességesen szembenézzünk – indokolta döntését a politikus, aki szerint az önpusztító belső szekértáborharcok megszüntetése minimális feltétele lett volna a kilábalásnak, ehhez képest a tisztújítás menete a kisgazda bohózatokat idézi.

A belső feszültségeket jelzi az a nyilatkozat is, amelyet Bőhm András fővárosi és országgyűlési képviselő tett. Bőhm szerint az SZDSZ elnökválasztásánál nem arról van szó, hogy az egyik jelöltet Fodor Gábor, a másikat Kóka János támogatja, hanem arról, hogy Demszky Gábor főpolgármester és a körülötte állók megkísérlik átvenni a főváros után a párt irányítását is. Bőhm – akinek viszálya Demszkyvel évek óta köztudomású – nyilvánvalóan a főpolgármesterre célozva azt mondta, a párt európai parlamenti szereplésében meghatározó szerepe van annak, hogy Budapesten az SZDSZ rosszul szerepelt, így felmerülhetne, hogy ezért az eredményért ki a felelős.

Lapzártánkkor még csak Retkes Attila zenei újságíró indulása biztos az elnöki posztért a párt hétvégi tisztújításán. Az SZDSZ budapesti II. kerületi önkormányzati tanácsadója már programját is felvázolta: állítása szerint a nemzeti liberális hagyományokból építkező pártot szeretne építeni, amely nagyobb hangsúlyt fektet az önkormányzati és a vidéki politikára. Rajta kívül vélhetően Badacsonyi Szabolcs óbudai képviselő, a Budai Gyermekkórház igazgatója, valamint Weinek Leonárd, Zugló polgármestere méreti meg magát az elnöki posztért. Információink szerint azonban nem várható a Kóka–Fodor-párharchoz hasonló kiélezett küzdelem; Retkes nagy arányú győzelmet arathat, ami azt is jelentheti, hogy a pártban egyre népszerűtlenebb Kóka János napjai is meg lehetnek számlálva a parlamenti frakció élén. Még az sem kizárt, hogy ősszel szétszakad a képviselőcsoport.