Búcsút vettek Pásztor Istvántól, aki összebékítette a magyar és a szerb népet

„Nomen est omen, mint pásztorát vesztett nyáj, úgy állunk most itt, lehajtott fejjel és nehéz szívvel, szerbek és magyarok, anyaországi és külhoni magyarok” – mondta Orbán Viktor a szabadkai Bajai úti temetőben tartott gyászszertartáson, hangsúlyozva: Aleksandar Vucic szerb államfővel közösen búcsúznak a vajdasági magyar politikustól.

„Megtörten és zavartan állunk itt Vucic elnök úrral, a szerb és a magyar népet képviselve, egy magyar férfi koporsója fölött, aki egybekovácsolt bennünket és összebékítette népeinket, amiért nem lehetünk elég hálásak neki” -fogalmazott.

Érezzük a ránk hagyott politikai örökség súlyát, közép-európaiaknak vagyunk, ezért pontosan tudjuk, milyen könnyen lesz a barátból ellenség, és milyen ritka dolog ezen a vidéken, hogy a korábbi ellenségek barátokká váljanak – jelentette ki. Emlékeztetett: tízegynéhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy a két ország, a két nép mindenben számíthasson egymásra, ma viszont már az lenne az elképzelhetetlen, hogy „ne osztozzunk egymás örömében és fájdalmában”.

Pásztor István „volt az első, aki nem csak remélte, és nem csak hitte, hogy ez így is lehet, hanem tett is érte: megmutatta nekünk az utat, amelyen a szerbek és a magyarok együtt haladhatnak, ahogy azt a két nép sorsközössége ésszerűen indokolja” – mondta Orbán Viktor.

A miniszterelnök bátor férfiként, erős vezetőként, de mindenekelőtt kiváló katonaként jellemezte Pásztor Istvánt, aki „katonaként élt, katonaként harcolt, és katonaként is ment el”, és akitől bajtársnak kijáró tisztelettel búcsúznak.

Búcsúzunk a „harcostól, aki nem csak azt tudta, hogyan kell élni, hanem azt is, hogyan kell emelt fővel meghalni” – fogalmazott Orbán Viktor, hangsúlyozva, hogy Pásztor István élete végén zokszó nélkül tűrte a fájdalmat, a súlyos betegséget, sohasem terhelte munkatársait és barátait a saját gondjával, csak tette a dolgát, egészen addig a pillanatig, amíg megérkezett az „égi SAS-behívó” és elment.

Kiemelte: Pásztor István nemcsak nagyszerű fegyvertárs volt, hanem igaz barát is, akivel „időtlen idők óta” ismerték egymást. Felidézte: nem véletlen, hogy 2010 májusában ő volt az első hivatalos látogatója a miniszterelnöki eskütételt követően. „Nem is tudom, hogy ő támasztott-e meg bennünket, vagy mi támasztottuk meg őt éppen akkoriban, de jól emlékszem a közös felelősség nyomasztó súlyára” – jegyezte meg.

Úgy értékelt: Pásztor István nemcsak sajátjaiért, a vajdasági magyarokért viselte ezt a felelősséget, hanem az egész magyar nemzetért, ez pedig olyan küldetés, amelyet ma már kevés nép fiai értenek.

Arra is emlékeztetett, hogy a magyar nemzetpolitika Pásztor István elnökségét megelőzően és még hivatali éveinek elején is a „pesti kormányok árulása és aknamunkája miatt” szétcsúszóban és mélyponton volt, „szinte a sírból kellett visszahozni”, de Pásztor Istvánnak ez is sikerült.

Azt is hangsúlyozta: hálás Pásztor Istvánnak, amiért elleshette tőle, hogyan kell a gondokat úgy viselni, hogy közben megmaradjon a jókedv is. „Bölcs ember volt, tudta, hogy aki bonyolultan beszél, az nem okos, hanem okoskodó. Tudta, hogy a bölcsesség az egyszerűségben áll, abban, hogy a legbonyolultabb politikai feladványt is képes vagy mások számára érthetővé tenni” – jellemezte a vajdasági magyar politikust, kiemelve, lenyűgöző volt látni, hogy Pásztor István milyen meggyőző erővel tudott közös cselekvésre buzdítani egy töredezett, érdekek szabdalta a közösséget.

Úgy fogalmazott: „megemeltük a kalapunkat”, hogy Pásztor István a tartományi parlament leghosszabb ideig hivatalban lévő elnökeként képes volt egyetértést teremteni szerbek és magyarok között.

Kiemelte: megszámlálni is nehéz, hány ügyben fogtak össze az elmúlt 13 évben, és biztosak lehettek abban, Pásztor István állja a szavát. „Az ő kézfogása erősebb kötőerő bármely írásos szerződésnél. Sosem ígért, hanem vállalt, és amit vállalt, azt mindig maradéktalanul be is tartotta. Belgrádban éppúgy tudták ezt, mint Budapesten, és tudták itt Szabadkán is” – méltatta Pásztor Istvánt.

Arra is kitért: azt gondolta, hogy lesz még 10-12 harcos, közös munkával eltöltött évük, és ha azon túljutnak, akkor már elmondhatják, hogy a munka dandárját elvégezték, „jöhetnek a fiatal farkasok”.

„De az Úristen másképp döntött. És itt nincs se fellebbezés, se felmentés” – tette hozzá. Hangsúlyozta: „mi még maradunk, és keressük a választ”, mi lesz most, hogy „kihúzták a legerősebb tartógerendát a magyarok és szerbek együtt rakott épületéből”, mitévők legyenek most, amikor kidőlt „a magyar nemzetpolitika vajdasági tartóoszlopa”.

A miniszterelnök a szabadkai Kosztolányi Dezső szavait idézte: „Hát igenis lenni, lenni. Elsősorban embernek és emberiesnek lenni. Jó európainak lenni és jó magyarnak lenni. Kétfelé vívó nyugatinak és keletinek, nagyra feszülő alkotó akaratnak, s alázatos munkásnak azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak. Ez a küldetésünk áldjon vagy verjen sors keze, ez a mi küldetésünk”. Hozzátette: ez volt és ez marad Pásztor István és a mi közös küldetésünk.

„A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenek előtt, Isten veled, István, Isten velünk, barátaim!” – zárta beszédét Orbán Viktor.

Szerb elnök: Pásztor István történelmi személyiség volt

Pásztor István történelmi személyiség volt, akinek a neve nemcsak a magyar, de a szerb tankönyvekben is fennmarad – hangsúlyozta Aleksandar Vucic szerb elnök szombaton Szabadkán, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének temetésén mondott búcsúbeszédében.

Aleksandar Vucic és Orbán Viktor miniszterelnök közösen búcsúzott Pásztor Istvántól, akinek a vezetésével a VMSZ a magyar és a szerb kormány stratégiai partnerévé vált.

A szerb államfő hozzátette: Pásztor Istvánnak sikerült összekötnie a legnagyobb szerb pártot és a legnagyobb vajdasági magyar pártot, a Szerb Haladó Pártot és a Vajdasági Magyar Szövetséget, és összehozta a szerb vezetést Orbán Viktorral. Pásztor István mindig a megbékélésen dolgozott, mindig védte a magyar, de a szerb érdekeket is, és kompromisszumkésznek is mutatkozott, mert tudta, hogy megegyezés nélkül nincs előrelépés – húzta alá.

A szerb köztársasági elnök szerint Pásztor István „az egyik legfontosabb emberré vált a szerbiai politikai színtéren”, aki nélkül nem lehetett elképzelni a stabil és közeli kapcsolatokat a szerbek és a magyarok között. Aleksandar Vucic emlékeztetett arra, hogy amikor választások környékén beszélgetett Pásztor Istvánnal, soha nem érték meglepetések, a VMSZ elnöke ugyanis nem élt politikai trükkökkel, nem érdekelték a politikai játszmák, az érdekelte, hogy a magyarlakta települések hogyan fejlődhetnek, és hogyan lehet több munkahelyet, több befektetést létrehozni.

Aleksandar Vucic szerint most a szerbek és a magyarok ugyanazt érzik, hiszen egy olyan ember távozott, aki összekötötte a két népet. Felidézte, hogy két héttel Pásztor István halála előtt meglátogatta őt a kórházban, és akkor még erősnek tűnt, és a közös tervekről beszéltek.

„Halálával egy barátot, egy politikai vezetőt, egy csodálatos embert veszítettünk el” – hangsúlyozta. Amit ő elért, arra talán senki más nem lesz már képes – tette hozzá, végül úgy fogalmazott: Pásztor István meghalt ugyan, de tettei miatt még évekig, évtizedekig tisztelni fogják szerbek és magyarok.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke beszédében Pásztor Istvánt egy idősebb testvérhez, egy bátyhoz hasonlította, akire felnéztek, akire mindig lehetett számítani. „Tudtuk, hogy ott van, biztosak voltunk abban, hogy ott lesz, ahol szükség van rá” – tette hozzá.

Kelemen Hunor szerint „Pásztor István a szó legnemesebb értelmében elöljáró volt”, tekintélyét az adta, hogy mindig az igazságosság alapján döntött, mindig a közösségi érdek vezérelte, mindig a magyar nemzet iránti hűség volt az iránytűje, a közösségért végzett munkája eredményes volt, és ez bármikor hivatkozási pontként szolgált. „Ebből állt össze az az erős személyiség, aki évtizedeken keresztül határozottan, erélyesen, de igazságosan vezette a vajdasági magyarokat” – tette hozzá, majd úgy folytatta: „számára politikai és erkölcsi parancs volt, hogy meg kell békélni a többségi nemzettel, és ezt nem lehet másképpen tenni, csak úgy, hogy az ember a múltat ugyan nem felejti el, de mindig a jövőt fürkészi”.

Az RMDSZ elnöke szerint Pásztor István tudta azt, amit csak az igazán nagy államférfiak tudnak: „akkor vagy hű a nemzetedhez, akkor szolgálod a közösségedet vezetőként, ha a közösség jövőjét biztonságba helyezed, akkor végzed jól a rád bízott munkát, ha sohasem a pillanatnyi széljárás szerint cselekszel, hanem képes vagy akár évtizedeket előre nézni, nézni és látni, felismerni a mások számára még felismerhetetlen alakzatokat, és haladni a cél felé rendíthetetlenül”.

Juhász Bálint, a VMSZ Intézőbizottságának elnöke a párt nevében szólt a gyászolókhoz. Emlékeztetett arra, hogy Pásztor István 16 éven át vezette a Vajdasági Magyar Szövetséget, és ezt saját maga a legnagyobb kegynek nevezte, amely egy kisebbségi, vajdasági magyar politikust érhet. „Időt, energiát, önmagát nem sajnálva, alázattal szolgálta közösségét. Nincs az a közösség, ahol ne járt volna, mindenhol személyesen ismerte az embereket, szeretettel várták és ő örömmel ment. (.) Nem ismert veszett ügyet, mindig a megoldásokat kereste” – húzta alá.

Politikai szerepvállalásáról szólva Juhász Bálint rámutatott, „hatalmas bátorság kellett ahhoz, hogy 2007-ben átvegye a mélyponton és lejtmenetben lévő Vajdasági Magyar Szövetséget, rengeteg bizonytalansággal és sok kockázattal nézett szembe”. „Kitartó munkával egybekovácsolta nemcsak a pártot, hanem az egész vajdasági magyar közösséget, amelyért a szó szoros értelmében utolsó napjáig harcolt. Az életét adta a közösségért” – tette hozzá.

Juhász Bálint hangsúlyozta: a határon túli magyar vezetők közül elsőként Pásztor István értette meg azt, hogy a közösség érdekét az szolgálja, ha egyszerre alakít ki jó kapcsolatot az anyaországgal és azzal az országgal, ahol él. Szerbia és Magyarország vezetőivel együtt teremtette meg a magyar-szerb történelmi megbékélést.