Budaörs ne legyen rebellis!

– Tősgyökeres budaörsi, háromgyermekes családapa, tavasszal a helyi Fidesz elnökének is megválasztották…

– 2001-óta vagyok aktív a budaörsi közéletben, a Fideszbe 13 évvel ezelőtt léptem be, és bár Wittinghoff Tamás polgármester úgy fogalmaz, hogy keményvonalas fideszes vagyok, amit egyébként bóknak veszek, ennek ellenére én mindig is inkább lokálpatriótának tartottam magamat, aki értékeket képvisel.

– Fideszes politikusként többször kapott már felkérést, hogy induljon a polgármesteri cím megszerzéséért, utoljára éppen 2014-ben, de akkor nem vállalta a jelölést. Mi változott azóta?

– Öt évvel ezelőtt azért nem vállaltam a jelöltséget, mert a 2011-ben indított és akkor még „csecsemőkorban levő” budaörsi Szent Benedek Középiskolában éppen csak elkezdtük a harmadik tanévet. Az intézményt a nulláról építettük fel, bizalommal, szeretettel, sok hittel, valamint szaktudással nyertük meg a szülőket és a gyerekeket. Az intézmény első igazgatójaként úgy éreztem, hogy kezd beérni munkánk, nem hagyhattam magára az iskolát. 2017-ben azonban, kellő időt hagyva a felkészülésre, úgy döntöttem, hogy vállalom a megmérettetést Wittinghoff Tamással szemben.

– Nem érzi úgy, hogy Dávid–Góliát harc az önöké?

– Kétségtelen, hogy egy ismert „branddel” szemben kell küzdenem, hiszen a regnáló polgármester 27 éve vezeti a várost, de a példaként felhozott bibliai történetben is végül Dávid győzedelmeskedett. A Fidesz–KDNP jelöltjeként új, lendületes városvezetést szeretnék, amely felvállalja identitását és politikai hovatartozását, szemben azzal az ernyőszervezettel, amely Budaörs Fejlődéséért Egyesület néven elfedi a valóságot a benne levőkről.

– A helyi Fidesz jelmondata így szól: „Nekünk Budaörs jövője az első!” Mivel tudja meggyőzni a bizonytalankodó szavazókat, hogy ez nem csupán kampányszlogen?

– Az első attitűd, amin módosítani szeretnék, hogy szakítsunk azzal a politikai iránnyal, amely szerint minden lényeges kérdésben a kormánnyal szemben foglalunk állást. A jövőben nem egy ellenzéki, rebellis város képét kívánjuk sugallni, hanem egy együttműködő, a település lakosságáért cselekedni képes önkormányzatét.

– Mire gondol konkrétan?

– Elsősorban a közlekedési káoszra. Ez nem csupán budaörsi, hanem agglomerációs probléma, hiszen Budapest környékéről naponta 400 ezer ember indul el a fővárosba dolgozni vagy egyéb ügyeket intézni, ami óriási gépjárműforgalmat gerjeszt. Az elmúlt tíz évben 70 százalékkal gyarapodott a hazai gépkocsiállomány, a forgalomnövekedés kedvezőtlen hatásai pedig nagyrészt az agglomeráció­ban, ezen belül Budaörsön csapódnak le. A városvezetés ugyanakkor ahelyett, hogy a megoldásra törekedne, a kormányt hibáztatja a kialakult helyzetért.

– Mi a megoldás?

– A közlekedési anomáliák feloldásához szükség van a környező települések közötti összefogásra, de a kormányzattal történő hatékony együttműködésre is, mert a problémát csak átfogó szemlélettel, a kötött pályás közlekedés fejlesztésével, P+R parkolók kialakításával, kerékpárutak kiépítésével lehet kezelni. Szeretnénk, ha a budaörsi diákok ingyen használhatnák a tömegközlekedési eszközöket, hogy ezzel is csökkentsük a közúti autóforgalmat.

– A hivatalban levő városvezetés arra panaszkodik, hogy akadályozza a fej­lesz­téseket az a nagyságrendileg kétmilliárd forint szolidaritási hozzájárulás, amit a kormányzat vet ki a tele­pü­lésre.

– Nem szabad elfelejteni, hogy ezzel párhuzamosan a kabinet olyan feladatot vállalt át Budaörstől, amely korábban a település költségvetését terhelte, gondolok itt az iskolák fenntartására, ami egymilliárdnál többet tesz ki. Ráadásul az elmúlt kilenc évben tízmilliárd forintot is meghaladó állami és uniós támogatás érkezett a városba, részben adósságkonszolidációként.

– Tartozás az ország egyik leggazdagabb városában?

– Kevesen tudják, de így van! Budaörs korábban adósságspirálba került, a hátralékot a kormányzat a 2013–2014-es időszak­ban átvállalta.

– Sokan panaszkodnak a település túlzott beépítettségére is…

– Valóban számos olyan beruházás zajlik az óvárosi és kertvárosi részeken, ahol zsebkendőnyi területekre zsúfolják a több­lakásos társasházakat. Egy 80 lakásból álló újabb lakópark építését a választásokig sikerült ugyan leállítani, de hogy utána mi lesz a projekttel, egyelőre nem tudjuk. Fontos célunk, hogy a jövőben, szükség esetén a helyi építési szabályzat módosításával, az élhető város szempontjait szem előtt tartva hozzuk meg döntéseinket. Meg kívánjuk őrizni a nyugodt, kertvárosi hangulatot.

– Mi az a misszió, ami előrehajtja?

– Felmenőim a XVIII. század óta jelen vannak a településen, büszkék vagyunk arra, hogy anyai ágon a betelepülő sváb családok egyikeként érkeztünk Budaörsre. Történelemtanárként mérhetetlen tiszteletet érzek a város hagyományai iránt, és szeretném a települést olyannak látni, mint amit Budaörs megérdemel. Jó lenne, ha nem a bevásárlóközpontokról lennénk híresek, mert a város ennél sokkal többről szól. Kivételes a helyi épített örökség, a hitélet, hangsúlyos a polgári értékrend, erős a sváb öntudat, jellegzetes az őszibarack-kultúra, ezeket az erényeket szeretnénk a jövőben még inkább a helyükön kezelni, és megmutatni a világnak. Úgy vélem, hogy bár városunkat sokszor liberális fellegvárként emlegetik, a budaörsiek jelentős része jobboldali, keresztény attitűdű polgár, világképükben pedig központi helyen szerepel a haza, a család és a hit védelme.

– A felnövekvő generáció számára hogyan fogalmazza meg történelemtanárként a helyhatósági választások jelentőségét?

– A diák olyan, mint egy patyolattiszta lap, amelyre mi, pedagógusok írunk és rajzolunk, ez pedig hatalmas felelősség. Iskolánkban ezért is tilos a napi politizálás, de a magyar választójogi rendszer, illetve a hazai nemzetiségek és a többségi társadalom kapcsolatának bemutatása például érettségi tétel. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek véleményt nyilvánítsanak, és éljenek választójogukkal. Mindig arra biztatom őket, hogy igyekezzenek tájékozódni, kormánypárti és ellenzéki hírforrásokat egyaránt olvassanak, és az így begyűjtött információk alapján alakítsák ki világnézetüket. Ők a jövő demokráciájának letéteményesei.