– A Szonda Ipsos május végi, legfrissebb közvélemény-kutatási eredménye szerint Budapesten is megerősödött a Fidesz. Örül?

– Örülök, azonban nem felejthetjük el, hogy a 2002-es országgyűlési választások előtt a hízelgő közvélemény-kutatási eredmények megtévesztettek bennünket. Valóban azt lehet mondani, hogy fej fej melletti a küzdelem. Az MSZP-nél 26 százalékot mértek, a Fidesz 25 százalékon áll. A statisztikai hibahatár 3 százalék. A Fidesz erősödését egyébként a Medián is alátámasztotta. Ha elhamarkodottan fogalmaznék, azt is mondhatnám, hogy rendben mennek a dolgok, ereszkedik a koalíció, erősödik a polgári oldal. Ám helyesebb, ha figyelve és nem túlértékelve a számokat, a saját magunk elé kitűzött célokat igyekszünk megvalósítani.

– Például…

– A fővárosi hírei a sajtóban úgy tűnnek fel, mintha Budapesten nem lennének a terepjáróbérlésen, a 4-es metrón, Atkári Jánoson, a csepeli szennyvíztisztítón, az iskola bezárásokon kívül más bajok. Holott a budapesti kerületekben is van élet. A tizenöt éve jelentős részben változatlan viszonyok azonban rendkívül egészségtelen helyzetet eredményeztek. Ha a fővárost egy kórházi ágyán fekvő beteghez hasonlítjuk, akkor első ránézésre úgy tetszik, bár nem teljesen egészséges, de nem is különösebben súlyos a páciens. Csendes mozdulatlanságban fekszik, pihen. Azonban, ha felemeljük a végtagokat, bűzös felfekvéseket találunk.

– Mit találunk mondjuk egy külvárosi végtag alatt?

– Ferencvárosban a Lurdy Házba tervezett szexplázára mutattunk rá. Megnyomtuk a vészcsengőt, a kerület polgárai pedig tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdtek. Bár látszólag rendeződött a helyzet, és a pláza vezetősége elállt a Vermes János vállalkozóval kötendő megállapodástól, hozzánk ezzel ellentétes hírek is érkeztek a közelmúltban, a figyelmet tehát fent kell tartani. De említhetném a XX. kerületben feltárt lakáspanama-ügyet is, amely szocialista és SZDSZ-es helyi képviselők lakáshoz juttatásáról szól. Miközben rászoruló családok kérelmét utasítja el a kerület szociális bizottsága, addig saját tagjainak ügyesen azt odaítéli. A XIII. kerületben pedig nagy értékű ingatlanokat ad el pályáztatás nélkül a helyi önkormányzat, súlyosan károsítva ezzel a kerületet. Az évtizedes hallgatásba burkolózó helyi potentátokat láthatólag kellemetlenül érinti, hogy a sajtó felfigyel rájuk, nekünk azonban kötelességünk, hogy a budapestiek érdekében felfrissítsük a város vérkeringését.

– Magányos gyógyítóként Atkári János főpolgármester-helyettes is valami hasonlóra vállalkozott, amikor több nagy fővárosi beruházás megvalósíthatóságát megkérdőjelezte és kampányízűnek titulált számos budapesti intézkedést. Lett is baja ebből. Képviselőcsoportjából való kizárása után önök azonban nyilatkozatukban védelmükbe vették a korábban többször kritizált főpolgármester-helyettest. Miért?

– Mert fontosnak tartottuk jelezni azt a példa nélküli döntést, hogy valakit – és itt nem Atkári János személye az érdekes – tisztán szakmai meggyőződése miatt távolítanak el az övéi közül. Mindezt pedig épp az a magát liberálisnak valló szervezet teszi, amely a közvélemény előtt kéjes örömmel ismételgeti a gondolati és szólásszabadság, a személyes autonómia védelmét. Ma odáig jutottunk, hogy a parlamenti pártok közül az SZDSZ a legkevésbé liberális. Visszatérve Atkárira, mi nem arra gondoltunk, hogy mint Tölgyessy Péter tette volt az Országházban, üljön át a frakciónkba, csupán arra, hogy minden a fővárost megmenteni szándékozó szakmai véleményét támogatunk. Más kérdés, hogy ha Demszky Gábor már utolsó területet, az adóügyeket is elvonta egykori bizalmasától, akkor vajon miért veszi fel Atkári János a főpolgármester-helyettesi járandóságát?

– Valószínűleg homályban marad, miként az is, hogy mikor utazhat az első földi halandó a 4-es metrón…

– A napokban Demszky Gábor egy újabb időponttal állt elő. A teljes szakasz átadását most már 2010-re tolta. Hogy valójában mikor és ki vághatja át a selyemszalagot, azt senki sem tudja. Azt azonban igen, hogy a grandiózus beruházásnak melyek azok a pontjai, amik teljesen ésszerűtlenek. Nem mi mondjuk, hanem a hozzáértő civilek állítják, hogy sem a külvárost, sem az agglomerációt nem éri el az új nyomvonal, ezért a nagyvárosi közlekedés gondjaiból alig old meg valamit. Nagyot lépne előre a főváros, ha egy egész Budapestre érvényes, a felszíni közlekedést is átalakító fejlesztési csomagot fogadna el a közgyűlés. Ma ugyanis a tervezett metró olyan helyeken is tehermentesítené a felszíni közlekedést, ahol a jelenlegi buszkapacitás is sok.

– Ha már a metrónál tartunk. Demszky Gábor egy ötös metróról is álmodik…

– Úgy látjuk, a városvezetés egyik nagy traumája a metró szócskával írható le. A pszichológia ismeri azt a gyógymódot, amely szerint a belső konfliktust átbeszéléssel orvosolják. Demszky Gábor is ezt teszi. Más azonban nem történik.

– A BKV-nál azért próbálkoztak a felszíni közlekedés átszervezésével, jegy helyett chip-kártyát terveznek…

– Próbálkoznak. Bár ne tennék. Aba Botond saját hatáskörben kísérelte meg a buszjáratok ritkítását. Ezt azonban a tulajdonos főváros engedélye nélkül nem tehette volna meg. A Városi Elővárosi Közlekedésért Egyesület erre már idejében felhívta a figyelmet, azonban csak az önkormányzat cégeinek éves beszámoltatásakor pattant ki a botrány. Mi az ügyben azonnali vizsgálatot kezdeményeztünk, de ezt ősi rutinból leszavazta a baloldali többség. Aba Botond vezérigazgató felelősségét azonban nem lehetett eltussolni, így Vajda Pál 20 százalékos prémiummegvonással sújtotta a renitens igazgatót. Így feltehetően csak 15 millió forint körüli prémiumot vehet fel. Mintha munkája egyébként dicséretet érdemelne. Mintha nem lettek volna lángoló buszok, nagykörúti villamosleállások és egyebek. A chip-kártyás jegyrendszer bevezetése pedig beilleszthető az értelmetlen látszatmegoldások hosszú sorába. Tény, hogy a földalatti közlekedésben alkalmazva kiválthatja az élő erőt. Ez azonban nem jelentene a több tízmilliárdos hiánnyal küszködő cég számára megtakarítást, mert az ellenőröket a felszíni járművekre vezényelnék. A felszínen alkalmazandó chip-kártyák ellenőrzése ugyanis más módon nem oldható meg. A 20 milliárdos fejlesztés miatt a jegyek persze drágábbak lesznek. Az utasok semmit nem nyernek, azonban lesznek, aki ezen nagyon jól keresnek majd…

– Vajda Pál, a főpolgármester másik helyettese azt kérte a kátyúprobléma iránt fogékony érdeklődőktől, hogy kérjék rajta számon, ha nem tűnnek el május végére a tengelytörő úthibák a főváros útjairól. A határidő lejárt, a gödrök maradtak. És Vajda Pál úr?

– Vajda úr nyilatkozatának pillanatában tudtam, hogy a határidő lejártakor előkerülnek a régről ismert kifogások. Így történt. Kiderült, hogy túl meleg volt, meg hogy esett az eső. Ennyi erővel a sarki fényre is hivatkozhatott volna. Tisztességesebb lett volna, ha nyíltan vállalja – amit a Közterület Fenntartó Rt.-nél tényként kezelnek -, hogy a 15 éve elhanyagolt útburkolatokat nem lehet egy hónap alatt rendbe tenni. Nem kampányszerű nekibuzdulásra, hanem folyamatos és elfogadható szintű útfenntartásra lenne szükség. Tragikomikus képsorokkal cáfolta az egyik televízió azt az állítást, hogy csak apróbb csúszásról van szó; a kép ugyanis egy akkora kátyút mutatott, amelyből már a fű is kinőtt.

– Budapest agonizál, ám a városvezetők felelőssége, hogy olykor messzebbre is lássanak. Például Csángóföldre.

– Nemcsak a politikai ésszerűség, de gyakran a szív is azt diktálja, hogy megmutassuk, nemcsak valami ellenében, de valami mellett is képesek vagyunk összefogni. Így tettünk akkor is, amikor Demszky Gábor előterjesztésében megszavaztuk a cunami áldozatainak a képviselői tiszteletdíj terhére a támogatást. December 5-e után is úgy éreztük, hogy tennünk kell valamit, amivel a kifejezhetjük a határon túliakkal való szolidaritásunkat. Ekkor találkoztunk először Böjte Csaba testvérrel, akinek átadtuk azt a több száz képeslapot, amelyben budapesti emberek kívánnak minden jót karácsony alkalmából a határon túli magyaroknak. Most pedig, hogy tudomást szereztünk arról, az atya moldvai csángó magyar iskolát szeretne létrehozni, gyűjtést rendeztünk magunk között. Másodszori találkozónkon Csaba testvér jelezte, a mintegy 500 millió forintba kerülő épületegyüttes felépítéséhez eddig már több magyar nagyváros csatlakozott különböző összegekkel. Mivel az iskolának lesz jobb és lesz bal szárnya is, tehát mindkét oldalról várnak támogatást. Ennek megfelelően indítványoztuk, hogy a Fővárosi Önkormányzat támogassa 10 millió forinttal a kezdeményezést, s erre a szándék – úgy érzékeljük – meg is van. Bár a cunami sújtotta térség megsegítésére szánt pénzt a közös vállalás ellenére csak 25 fővárosi képviselő fizeti ténylegesen, mégis bízunk abban, hogy ezt a döntését mind a 67 városatya komolyan veszi.

É. K.