Budapest újra él
Fesztiválhangulat uralkodott a fővárosban a nyitás első napján. Miután a beoltottak száma elérte a 3,5 millió főt, az utcák újra megteltek élettel, a teraszok képe pedig a járvány előtti időket idézte.
Szabad asztalt már délelőtt sem mindenhol lehetett találni Budapest belvárosában: sokan az áprilisi napsütésben szerették volna reggelijüket elfogyasztani, vidám fiatalok söröztek, családosok fagylaltoztak a teraszokon. Igazán azonban délután pezsdült fel az élet.
Az Erzsébet körút egyes járdaszakaszain alig lehetett elférni a körbeült asztaloktól. A legnagyobb tömeg az Erzsébet téri Fröccsterasz és az Akvárium környékén gyűlt össze, a vendégek kígyózó sorokban várták a hűsítő italokat. A vidám tömeg, a mindenfelől áradó zene, az önfeledten játszó utcazenészek igazi fesztiválhangulatot teremtettek. Akinek nem jutott hely, más társaságok asztalaihoz kéredzkedett oda. Jó páran a közeli parkokban, padokon vagy épp a fűben ülve iszogattak, annyian, hogy csak a piknikező fiatalok között szlalomozva lehetett kijutni a Deák térre.
Bár a vendéglátóhelyek láthatóan nagyon próbáltak figyelni a járványügyi óvintézkedések betartására, a környező utcákban, parkokban szemmel láthatóan sokan sem tartották fontosnak a távolságtartást és a maszkhasználatot még a járőröző rendőrök és katonák ellenére sem. A sörözők, éttermek belső helyiségeiben azonban már maszkot húztak a vendégek.
– Fél éve be vagyunk zárva, ezért természetes volt, hogy kihasználjuk a jó időt, és élünk végre egy kicsit – mondja húszas évei elején járó Dóra. Elmondása szerint igyekszik betartani a szabályokat, bár nem tart attól, hogy elkapja a vírust, ugyanis már második hullámban átesett rajta. Barátaival napokkal ezelőtt lefoglaltak egy asztalt, így ők kényelmesen tudták élvezni a kellemes, napsütéses, tavaszias időt.
A rakpart éttermeinek teraszain falatozó és iszogató idősebb korosztály természetesen sokkal visszafogottabban ünnepelte a nyitást. A Bálna kiülős helyein viszont a Deák téri fesztiválhangulatot is felülmúló buli zajlott már kora délutántól.
A hordozható hangszórókból dübörgő zene és az önfeledt társaságok a tömött villamosokon is visszaidézték a nyáresti fesztivál-életérzést. A Mikszáth Kálmán tér is megtelt, ott már a vendéglátóhelyekkel szemközti parkban is csak nehezen lehetett helyet találni.
– Nagyon jó végre vidám embereket látni az utcán. A nyitásnak pedig már csak azért is örülök, mert a barátnőm pultosként dolgozik, és alig várta már, hogy nyissanak a helyek – mondja a 32 éves Dávid, aki Gödöllőről érkezett Budapestre, hogy „kiengedje a gőzt”.
Sokan attól tartottak, hogy a vendéglősök drasztikus áremelésekkel próbálják majd bepótolni a lezárások miatt kieső bevételeiket. A félelem egyelőre nem látszik teljesen megalapozottnak. Az egyik Ráday utcai bárban dolgozó hölgy elmondja, egy-egy röviditalt kétségkívül drágábban adnak pár százalékkal, ám ők inkább az alacsony áraikkal szeretnék növelni forgalmukat. Egy József körúti pub pultosa viszont 15-20 százalékos áremelkedésről beszél.
– Megmondom őszintén, most egyáltalán nem érdekelnek az árak – mondja nevetve egy sorban álló fiatalember, aki bevallása szerint akár még dupláját is hajlandó lenne kifizetni a sörért, ha ez lenne a feltétele a vendéglátóhelyek életben maradásának.
A teraszok precízen, meglepő pontossággal zártak be a rendeletben előírt esti fél tízkor. Tizenegyre a parkok is kiürültek, és a budapesti éjszakába visszatért a hónapok óta megszokott csend.
Telt ház, rekordbevételek
– Ugyanolyan izgalommal teli, eufórikus hangulatban telt a hétvége, mint amikor öt éve először nyitottuk meg a sörözőt. Napokig gőzerővel dolgoztunk azon, hogy minden zökkenőmentes legyen, és maximálisan figyeltünk arra, hogy minden igényt kielégítően tudjuk kiszolgálni a vendégeket. A visszajelzéseiket pedig olyan izgatottan vártuk, mintha újak lennénk a piacon. Szombaton és vasárnap is telt házunk volt, rekordbevétellel, és már számos foglalás érkezett a következő időszakra. Vagyis úgy tűnik, a törzsvendégeink szerencsére nem felejtettek el minket – számol be Törő Tamás. A budai Ganz Söröző tulajdonosa, aki egy főállású alkalmazottját meg tudta tartani a pandémia idején, nem függetlenül attól, hogy programozóként több lábon is áll, nincs egyedül a lelkesedésével. A vendéglátósok nehéz időszakon vannak túl, a nyitás pedig szó szerint az életet jelenti nekik.
– Mivel a pultban a tulajdonostársammal ketten, alkalmazottak nélkül dolgozunk, így a vendéglátóparban a közeljövőben potenciálisan fellépő munkaerőhiány nem érint minket – mondja Kapás Sándor. A ferencvárosi Csapszék Rádayban számítottak arra is, hogy ősszel lesz második hullám, így nyártól tartalékoltak, nem rendeltek új készleteket. A betervezett fejlesztéseket is elhalasztották, az erre félretett pénz főleg a bérleti díjra ment el.
Úgy tudja, hogy más Ráday utcai vendéglátósok jellemzően próbálták megtartani az alkalmazottaikat. Akinek lehetősége volt rá, igénybe vette az állami bértámogatást, de még így is sokan elveszítették az embereik egy részét, akik közül sokan futárként helyezkedtek el, mások a hosszú évek óta munkaerőhiánnyal küzdő Budapesti Közlekedési Vállalatnál találtak munkát.
– Sok kolléga végleg búcsút intett ennek a pályának, mert biztosabb, kiszámíthatóbb munkakörben szeretnének dolgozni. Őket szinte lehetetlen lesz visszacsábítani, így a vendéglátószektor nagy változások előtt áll – összegzi a tapasztalatokat Kapás Sándor. Bár tavaly tavasszal sokakhoz hasonlóan ők is kipróbálták a házhoz szállítást, az őszi második hullámban teljesen lehúzták a rolót. A nyitás híre viszont nem érte őket váratlanul: folyamatosan figyelték, hogyan alakul az ezt lehetővé tevő oltottsági szám, és annak függvényében kezdték el rendelni az új árukészleteket.– Nálunk teljes telt házzal ment a nap, több próbálkozót is el kellett küldenünk szabad asztal hiányában. Nyolcvan százalékban a törzsvendégeink tértek be, azok közül is főként a beoltottak. Sok üzenetet kaptam olyanoktól, akik azért nem tudtak jönni, mert még nem kapták meg az oltást – dicséri az emberek fegyelmezettségét a Csapszék tulajdonosa. A vállalkozás a szombati napon rekordbevételt ért el, pedig húszszázalékos akcióval kínáltak minden italt. Ez a nap nem csupán nekik, hanem minden belvárosi vendéglátósnak jelentős árbevételt hozott, mert nemcsak a féktelen italozásról szólt, hanem a nehéz helyzetbe került vendéglátósok támogatásáról, a közönség szolidaritásáról is. Nemcsak Budapest belvárosában vagy a menőbb budai részeken, de a külvárosi vendéglőkben is nehezen lehetett szabad asztalt találni szombaton. Róth Péter, a XVII. kerületi Marhajó Kézműves Hamburgerező tulajdonosa elmondta, mivel náluk az őszi zárás óta folyamatosan működött az elviteles rendelés, így a nyitásra is rugalmasabban tudtak készülni. A házhoz szállítás ugyan csak a túlélésre volt elég, mégis sikerült megtartani a munkavállalóikat, így nagy reményekkel várták a nyitást. Csakúgy, mint Rizmajer József, a csepeli Rizmajer Sörfőzde tulajdonosa és munkatársai, ők egész múlt héten takarítottak és fertőtlenítettek, hiszen a nagy kerthelyiségük november óta nem fogadott vendégeket. A 100-120 fős teraszt a járványügyi szabályoknak megfelelően alakították át, az asztalokat másfél méteres távolságra elhelyezve. A sörfőzdét az elvitelre kapható palackozott italok tartották idáig életben, ez a szegmens a járvány előtt az értékesítés közel egyharmadát tette ki, így az elmúlt hónapok náluk is a túlélésről szóltak. Rizmajer József büszke arra, hogy ennek ellenére a harminc munkavállalóból senkit nem kellett elbocsátania.
– Igaz, csak minimálbért tudtam nekik fizetni, amelynek felét az állam átvállalta, az iparűzési adó felének elengedése pedig több százezer forint kedvezményt jelentett. November óta nyolcan dolgoztak felváltva az elviteles rendeléseken, így havonta csak négy munkanapja volt mindenkinek. Nem elleneztem, hogy másodállást vállaljanak, és talán ennek is köszönhető, hogy most nincsenek munkaerőgondjaim – mondja Rizmajer József. Hozzáteszi, nemcsak ők, hanem a vendégek is nagy várakozással tekintettek a nyitás elé, amit bizonyít, hogy már az első napon telt házzal üzemelt a terasz.
Lass Gábor
