Szeptember első napjaiban bombaként robbant a bejelentés, hogy eddig soha nem látott mennyiségű, mintegy négyszáz tonna lejárt szavatosságú gyümölcs- és paradicsomsűrítményt találtak az ellenőrök a nyírségi, sóstóhegyi konzervgyár udvarán. Ennek előzményeként, lakossági bejelentés nyomán zároltak az állat-egészségügyi szakemberek legalább még ugyanennyi, emberi és állati fogyasztásra alkalmatlan aromát, gyümölcslevet, adalékanyagot a Szobi Szörp Zrt. telephelyén, ahonnan az említett konzervgyár áruja is származott. Mivel a vizsgálatok jelenleg is tartanak, a hatóság és az érintettek viszonylag szűkszavúan nyilatkoznak, de azért lassan összeáll a képsorozat, amelynek első kockáját 1967-ben készítették, amikor hét termelőszövetkezet megalapította a Szobi Szörp Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalkozást.

A cég a rendszerváltás hajnalán, 1990-ben részvénytársasággá alakult, amelynek többségi tulajdonát rövidesen a francia Teisseire szerezte meg. A gyártmánybővítés során négy év múlva bevezették a tartósítószer nélküli Vitafruit szörpcsaládot, újabb négy évvel később pedig a Golden Valley termékeket. Mivel a legnagyobb francia gyümölcslégyártó, a Fruité megvette a Teisseire-t, ez 2005-ben a magyarországi vállalat két vezetőjének, Fazekas László elnök-vezérigazgatónak és helyettesének, Kanti Gábornak eladta részvényei 90 százalékát. Ez idő tájt jól ment a bolt, a vállalkozás több száz milliós, adózás utáni nyereséget hozott.

Aztán szinte egyik napról a másikra minden megváltozott. Egy év múlva a cég már 110 millió forint veszteséget könyvelt el, tartozása pedig elérte a három és fél milliárdot. Szóba került a főleg üdítőitalokat gyártó csehországi Kofolának történő eladása, a tárgyalások azonban zátonyra futottak. Fizetésképtelensége miatt a gyár 2007 augusztusában felhagyott a termeléssel, több mint száz hitelezője pedig bírósági úton nyújtotta be követelését, közülük eddig a Raiffeisen Bank 1,5 milliárdos igénye emelkedett jogerőre.

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a Vectigalis Zrt.-t jelölte ki a felszámolás levezényelésére, amely a bérgarancia-alapból az utcára került száz dolgozó elmaradt bérének egyelőre felét tudta kifizetni. Ennek kapcsán megszólalt az ügyben Remnitzky Zoltán, Szob független polgármestere is, mivel a jelentősen megnőtt helybeli munkanélküliség miatt az önkormányzatnak nagyobb összegű segélyt kell folyósítania. Elmondása szerint a csőd az évekkel ezelőtti hibás termékszerkezet-váltás következménye, amikor a gyümölcs-sűrítmények helyett kizárólag ivólégyártásra álltak rá, jóllehet abból túlkínálat volt a piacon.

2008 márciusát írták, amikor a Szobi Szörp Zrt. felszámolása hivatalosan is megkezdődött, a pályázati felhívást augusztusban tették közzé, a pályázatok benyújtásának határideje szeptember 22. Péter Márta, a felszámoló igazgatója a Demokratának elmondta, hogy 1,3 milliárdért árulják az üzemet, az ott tárolt, mintegy ezer tonna gyümölcs- és paradicsomsűrítmény viszont nem tartozik a felszámolásba vonható vagyonba, mivel azt a finanszírozó bank több évvel ezelőtt hitelszerződése biztosítékául művi közraktárba vette.

Nos, ezt az ezer tonna sűrítményt nyílt árverésen próbálta pénzzé tenni saját helyiségében a Hungária-Közraktározási és Kereskedelmei Zrt. idén július 14-én, az árverést a kaposvári Ceres Kft. tartotta a Raiffeisen Bank mint társeladó-tulajdonos képviselőinek jelenlétében. A vevő, a hírekben említett Hungary-KO. Zrt. szeptember 1-jéig huszonöt kamionnyit szállított a szobi telephelyről sóstóhegyi konzervgyárába, a lakossági bejelentés alapján a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szobi helyszínre érkezett ellenőrei pedig megállapították, hogy már a szeptember 2-i szállítást is előkészítették. A raktárakat azonnal lepecsételték, így azóta áru nem hagyhatta el a telepet. Ezt követően megindult a nyilatkozatháború.

Kovács Istvánné, a Hungary-KO. Zrt. gazdasági igazgatója nehezményezte, hogy a híradások nem a valóságot közölték a gyümölcs- és zöldségsűrítmény romlottságával kapcsolatban. Elmondása szerint egy kalap alá vették a rossz, megsemmisítésre váró és a szabványnak megfelelő minőségű termékeket, ők ez utóbbiból vettek 759 ezer kilogrammot jogilag szabályszerű árverésen, amit hivatalos iratokkal bizonyítani is tudnak. A hordók tartalmát jelentős mennyiségük miatt nem volt alkalmuk tételesen ellenőrizni, raktárukba a teljes vétel harmada került, a sűrítmény szállítása pedig az ellenőrzéskor még folyamatban volt. Nyilatkozatában kijelentette, hogy az áru nem volt lejárt szavatosságú, a rozsdás hordók látványából ez semmiképpen nem következik, hiszen a bennük lévő sűrítményt műanyag zsákokban tárolták. A lakossági bejelentést ezért a cég lejáratásának tekinti.

A konzervgyár nevében Szakács Béla a Demokratának elmondta, hogy a Szobi Szörp Zrt. állította ki a bizonylatot a szavatossági idő lejáratáról, ezek megoszlása 0,08 százaléknál 2008 októbere, 2,1 százaléknál 2008 decembere, 97,82 százaléknál 2009 februárja. A hordók csak göngyölegként szolgálnak, így esetenként több címke is lehet rajtuk eltérő termékmegnevezésekkel. Ha csak egy időpont szerepel rajtuk, az a gyártást jelöli. A helytelen tárolás és anyagmozgatás miatt megsérült zsákokban megindul a gázfejlesztő romlás, ami szét is szakíthatja azokat. Ezek a termékek – az elszállított tétel 2,76 százaléka – azonban már akkor is alkalmatlanok feldolgozásra, ha szavatossági idejük még érvényes, nem véletlenül gyűjtötte külön szobi telephelyén az eladó.

– Az említett bizonylat szerint lejárt szavatossági idővel jelzett terméket nem vásároltunk, de a tárolás során keletkezett, feldolgozásra alkalmatlan tételek megsemmisítése a mi feladatunk az erre szakosodott hulladékgazdálkodási cég bevonásával. Talajvédelmi hatóság felügyelete mellett elképzelhető a szerves anyag talajba juttatása is, ami a termelőnek még hasznára is válik. Ezenkívül jelentős tételű, érvényes szavatossági idővel rendelkező termék van még az eladó telephelyén, ami szemlátomást nem alkalmas élelmiszer-ipari felhasználásra és nem képezte a vétel tárgyát sem – közölte Szakács Béla, egyben hozzátette, hogy a felszámolóval kötött megállapodás értelmében a reprezentatív minta talajba juttatási próbájának sikere esetén, a szükséges engedélyek beszerzése után ezt a tételt is elszállították volna.

Mivel az új hordók mellett még a rongálódottak, rozsdásak is értéket képviselnek a raklapokkal együtt, ezeket a konzervgyár a továbbiakban felhasználhatta volna. Egyelőre azonban a hordók nyolcvan százaléka a hatóság által lepecsételt ajtajú, sóstóhegyi hűtőteremben várja további sorsát.

A hatóság másként látja a történteket. Dr. Hajdú Bertalan, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságának igazgatója úgy nyilatkozott, lehetséges, hogy a konzervgyárat megtévesztették, és az téves információk alapján vásárolta meg a lejárt szavatosságú paradicsom-, szilva- és baracksűrítményt, amit lefoglaltak.

– Ma már biztos, hogy legkésőbb 2005. december 31-én lejárt termékeket hoztak forgalomba az árverésen. Mivel a hordókon a gyártás pontos napja nincs meghatározva, hanem csak a 2003-as esztendő, és ezeknek a termékeknek a szavatossági ideje két év, a lejárat tényként kezelendő. Aki ennek az ellenkezőjét mondja, valótlant állít. Ugyancsak tény a forgalomba hozatal, ami államigazgatási eljárást von maga után – ismertette lapunkkal álláspontját Dr. Hajdú Bertalan.

Dr. Helik Ferenc, a Fővárosi és Pest Megyei MGSZH igazgatóhelyettes főállatorvosa megkeresésünkre megerősítette, hogy a szobi telepen eddig felmért mennyiség fogyasztásra alkalmatlan, hiszen vagy teljesen jelöletlen, vagy a nyomon követhetőséget, származást kizáró szabálytalan jelöléssel látták el. Ahol minden adat szerepel, arról meg egyértelműen kiderült, hogy a minőség megőrzési ideje lejárt, bizonyos zsákok sűrítményében döglött bogarak úsznak, hét-nyolc, több ezer literes tartály is félig, illetve tele volt ismeretlen folyadékkal. Lényegében nem találtak kifogástalan terméket, amelyért a százmilliós nagyságrendű büntetést a tulajdonosa kapja. Ki kell deríteni, hogy használható vagy használhatatlan áruként vásárolta a konzervgyár a még el nem szállított árut, bár életszerűnek tűnik, hogyha valaki tízmilliókért vásárol valamit, előtte legalább megnézi.

Ezek után magunk is Szobra utaztunk a váci MGSZH ellenőreivel. A velük lévő vegyész felvilágosított, hogy ahol csupán egyetlen időpont szerepel a terméken, az nem a gyártás, hanem mindig a lejárat idejét mutatja. Találtunk tíz éve, 1998-ban gyártott őszibaracklevet, angolul őszibarackvelőnek nevezett sűrítményt szamócaalap fordításban, lejárt argentin fagyasztott citrom- és thaiföldi ananász-dzsúszokat. Érvényes szavatosságú sűrítményt és üdítőt nem találtunk, elkülönítve tárolt lejárt készleteket sem, hiszen más nem is volt a telepen. A konzervgyár szeptember 2-án ezekből szállított volna. A szabad ég alatt ázó, félrecsúszott vagy rögzítetlen fedelű hordók egyikének édes masszájában darazsak százai nyüzsögtek, másokban a kiszakadt műanyag zsákokból folyt a bűzös, bogaraktól ellepett lé. Ekkor értettük meg, hogy a lakossági bejelentő nem a hordók címkéi alapján kereste meg a hatóságot, hanem a környéket beterítő, gyomorforgató, émelyítő bűz miatt.

Egyes vélemények szerint a lé esetleg cefrének még felhasználható, igaz, tette hozzá a neve mellőzését kérő szakértő, a szomjúság olyan nagy úr, hogy alkoholt valaha krumpliból, répából, sőt még még karbidból is próbáltak főzni. A hűtőháznak nevezett részlegben hideg helyett párás meleg fogadott, az ezerliteresnél is nagyobb fémtartályok egyikén a Vectigalis Zrt. címkéjét láttuk, kifolyóit muslicák lepték el.

Megtudtuk, hogy a jelöletlen, azonosíthatatlan árut már árverésre sem lett volna szabad bocsátani, az ilyen hordók tartalmát pedig nem lehet a talaj javítására használni, a törvény szerint kizárólag megsemmisítésük jöhet szóba. Erre ugyan tett ajánlatot a sóstóhegyi konzervgyár, de a megsemmisítést végző cég nevét és jogosultságát a mai napig nem adta meg az MGSZH-nak.

Telefonon elértük, majd kérdéseinket el is küldtük a HUNGÁRIA-Közraktározási és Kereskedelmei Zrt.-nek, választ azonban tőlük nem kaptunk, az árveréshez az áru tökéletességét igazoló dokumentumokat kibocsátó Szobi Szörp Zrt. pedig a bejelentett címen el sem érhető. Egyelőre az MGSZH is sötétben tapogatózik a romlott áru bizonyítható tulajdonosait illetően. Márpedig a büntetés és a megsemmisítés költsége a tulajdonost terhelné.

Szakács Gábor