A nukleáris csapás esetére épített menedékhelyet is elbontják
Bunker az enyészetnek
Atombunkerből sugározta volna adását a Magyar Rádió, ha a hidegháború katonai összecsapássá fajul. A Rákosi Mátyás által építtetett fedezéket március óta bontják, az egykori rádió helyén épül fel ugyanis a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új kampusza.
Évtizedek óta ott rejtőzött a Pollack Mihály téren az 1860 és 1900 között kiépült Palotanegyedet elcsúfító atombunker, amelynek épületét mindenki ismerte, aki akár egyszer arra járt, de eredeti funkciójáról csak kevesen tudtak. Nem csoda, az 1952-ben mindössze hat hét alatt felhúzott betonkockát egy titkos, kifejezetten erre a feladatra létrehozott állami szerv (ma projektcégnek mondanák) építette meg.
A hidegháborús paranoia mementójának is tekinthető bunker létrehozására azért adott parancsot Rákosi, hogy az akkoriban, a televízió hazai megjelenése előtt közel tíz évvel a legfőbb propagandaeszköznek számító Magyar Rádió ellenséges nukleáris csapás esetén is háborítatlanul tudjon sugározni. Az írott sajtót leszámítva ez volt ugyanis az egyetlen kommunikációs csatorna az állam és polgárai között.
Nem tudjuk, hogy a Rádió munkatársai közül hányan tudtak a bunker létezéséről; feltételezhetően voltak, akiket beavattak a titokba, hogy kritikus helyzetben ne legyenek teljesen felkészületlenek, a többségnek azonban fogalma sem volt, miféle épület szomszédságában dolgoznak.
Az atombiztos betonkocka jellemző példája a teljesen fölöslegesen épített otrombaságoknak, onnan soha nem sugároztak egyetlen adást sem, csak egy megbízható technikai személyzet ellenőrizte évente néhányszor, hogy bevetésre alkalmas állapotban van-e a bunkerstúdió, amelyhez titkos kijáratot is építettek a Pollack Mihály tér egyik csatornája felé.
Maga az épület 400 négyzetméteres, falai helyenként a négyméteres vastagságot is elérik, így a bontás lassan halad, ráadásul a port, a zajt, nem utolsósorban a rezgést a minimumra igyekeznek csökkenteni a kivitelezők, ami komoly kihívás, amint azt az Építési és Közlekedési Minisztérium március végi közleményében hírül adta. A tárca arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a hasonló masszív építmények bontásakor általában alkalmazott úgynevezett mikrorobbantásos módszer (amikor direkt e célra kiképzett üregekbe elhelyezett töltet tudatos, időzített felrobbantásával repesztik meg az anyagot) ebben az esetben nem jöhetett szóba a környezet miatt, így betonvágással és hidraulikus eszközökkel aprózzák a bunkert, ami viszont lassítja a munkát. A minisztérium arról is beszámolt a közvéleménynek, hogy igény esetén hőszigetelik a bontás után a szabadon maradó szomszédos épületek tűzfalait.
Százéves a Magyar Rádió
Puskás Tivadar gépészmérnök Telefonhírmondójával kezdődött minden. Az 1893-ban induló hírszolgáltatás egészen 1925-ig egyedülálló volt, száz évvel ezelőtt, egészen pontosan azon esztendő december 1-jén viszont a Magyar Távirati Iroda keretein belül megszólalt a Magyar Rádió, amelynek első elnöke a Rongyos Gárda katonájaként már addig is elévülhetetlen érdemeket szerző vitéz leveldi Kozma Miklós volt. Az első stúdiót Budapesten a Rákóczi út 22. számú ház negyedik emeletén rendezték be, a helyiség azonban hamar szűknek bizonyult, ezért a rádió 1928-ban átköltözött a Bródy Sándor utcába, ahol egészen 2014-ig működött. Ezt követően a III. kerületi Kunigunda utcában talált új otthonra, 2015-től immár a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt.-ben egyesítve a Magyar Televízióval, a Duna Televízióval és a Magyar Távirati Irodával.
A Bródy Sándor utca sarkán, a Pollack Mihály téren épült fel a Magyar Rádió 1969-ben átadott újabb épülete, amely voltaképpen bekebelezte a gyakorlatilag funkció nélküli Rákosi-féle atombunkert, így annak léte végképp értelmetlenné vált.
Bunkervilág Magyarországon
Nem a Magyar Rádióhoz épített atombunker az egyetlen nukleáris veszedelem esetére berendezett menedékhely Magyarországon, többségüket azonban fokozott konspirációval a föld alá rejtették. Például az 1950-es években az inotai hőerőmű mellett a szovjet KGB információs hálózatának kiszolgálására létrehozott, legmélyebb pontján 25 méterrel a földfelszín alatt található több mint 2000 négyzetméteres bunkert, amelynek falai helyenként 60 centiméter vastag betonból készültek.
Dunavarsányban is épült egy szovjet katonai célú atombunker az 1960-as évek végén, az pedig egy esetleges nyugati nukleáris támadás esetén a válaszcsapások elindításának központja lett volna.
A legnagyobb hazai atombunkert 1949 és 1953 között építették Budapesten a Kossuth Lajos és a Deák Ferenc tér között. Erre is Rákosi Mátyás adott utasítást. Az F4 kóddal jelzett menedékhely főbejárata az akkor épp Magyar Dolgozók Pártja néven működő kommunista állampárt Steindl Imre 12. szám alatti székházából nyílt, a közel 40 méterrel a földfelszín alatt kiépített, több mint 2000 ember befogadására alkalmas, 16 szintes, összesen 3500 négyzetméter területű bunker 1973-ban összeköttetést kapott a kettes metró alagútjával. Ezek mellett szovjet atomtöltetek tárolására szolgáló föld alatti bunkerek is épültek az 1960-as és 1970-es években Császáron, Kiskunlacházán, Kunmadarason, Tabon, valamint Tótvázsonyban.
