Az önkormányzatok finanszírozása bonyolult rendszer. Különösen így van ez Budapesten, ahol a helyhatóságok bevétele három fő csoportból tevődik össze: a központi költségvetésből közvetlenül a kerületnek juttatott hozzájárulásból, a főváros és a kerületek között megosztott források kerületre eső részéből, valamint a saját bevételekből.

A központi hozzájárulással viszonylag nehéz trükközni: ez esetben a kerületekre egyformán érvényes, objektív számok alapján történik a pénzek elosztása, gondot itt az jelenthet (és jelent is), ha kevesebb pénzt oszt szét a kormány, mint amennyi egyébként kellene az önkormányzatoknak az adott feladatok végrehajtásához. A főváros és a kerületek közötti forrásmegosztás azonban hosszú ideje vitatémát jelent.

A forrásmegosztás a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egy nagy összeget, amely a személyi jövedelemadóból, egyéb központi adókból és más hozzájárulásokból származik, az állam betesz „egy nagy budapesti kalapba”. Ebből az összegből 47 százalék a fővárosi önkormányzaté, a fennmaradó részt a kerületek között osztják szét. Ez az 53 százalék azonban nem elegendő a helyhatóságoknak a kötelező feladatok ellátásához. Így aztán hiány keletkezik, és nem a kerületi vezetők hiányából, hanem mert a feladatokhoz nincs elegendő forrás.

De nem ez az egyetlen probléma. Gondot jelent az is, hogy az 1990-ben életbe lépett önkormányzati törvény – és ebben szinte minden szereplő egyetért – rossz. Az egyik alapvető hiba, hogy a jogszabály szerint a kerületekben egyénileg beszedett helyi adókat össze kellene gyűjteni, majd az adott évben érvényes forrásmegosztási törvény alapján újra elosztani az önkormányzatok között. Hogy egy konkrét példával érzékeltessük az elképzelés hibáját: ha ez az elv érvényesült volna az elmúlt években, akkor hiába szedett volna be egy kerület például jóval több kommunális adót, mint a többi önkormányzat, ebből a bevételből az újraosztást követően lehet, hogy az átlagnál kisebb arányban részesül.

Így aztán egészen abszurd helyzet keletkezett: a kétharmados önkormányzati törvényt az egyszerű többséget igénylő forrásmegosztási törvénnyel korrigálták (miközben az önkormányzati törvény erre vonatkozó passzusa is érvényben maradt), és így a helyi adó, teljesen logikusan, annál marad, aki beszedi. Ettől függetlenül tény, hogy a jogszabályi háttér ellentmondásos, ugyanarra a kérdésre a két törvény eltérő megoldást ír elő… A helyzet rendezését nem csupán az ellenzék, de az Állami Számvevőszék is szeretné elérni, azonban úgy tűnik, mindehhez hiányzik a kormányzati szándék.

A forrásmegosztás másik problémája, hogy a pénzek szétosztásnál használt szorzószámok évről évre változnak. És itt jön be a képbe a politika. Az utóbbi időszakban ugyanis feltűnően úgy alakulnak a szorzók, hogy az adott évi változás a baloldali kerületeknek kedvezzen. Az idei tervezetben sincs ez másként. A 2008-as osztásnál például fontos tényező, hogy egy kerületben mennyi a belterület, a belterületen mekkora a népsűrűség, számít továbbá „az iparosított technológiával készült”, magyarul panelból épült lakások száma, valamint a félkomfortos, komfort nélküli és a szükséglakások száma is. Mindezen kritériumok alapján osztják szét a kerületeknek szánt összeg 60 százalékát, és a maradék 40 százalék szétosztása függ csak attól, hogy az adott városrészben mennyien élnek. Talán mondanunk sem kell, az egy kivételével jobboldali irányítású budai kerületben a panellakások és a szükséglakások száma elenyésző, mint ahogy a zöldterületek, erdők miatt a belterületek aránya is kevesebb.

A számok nyelvére lefordítva mindezt: a 23 budapesti kerület átlagban 8,5 százalékkal kap több pénzt, mint tavaly. Tekintve, hogy az infláció 2007-ben nyolcszázalékos volt, így azt lehet mondani, a kerületek között szétosztott pénz reálértékben nagyjából azonos a tavalyival.

Csakhogy van hét olyan budapesti kerület, amelynél az emelés a tervek szerint (az idén érvényes szorzószámok miatt) még az öt százalékot sem éri el, magyarul az átlag (és az infláció mértéke) alatt marad. Az idei szorzók alapján az I., a II., a VIII., a XII., a XVI. és a XVII. kerület jár a legrosszabbul. A többi kerületben ugyanakkor vagy az átlaghoz hasonló mértékű, vagy annál nagyobb lehet a növekedés. Az imént felsorolt önkormányzatok közül hatban fideszes a polgármester és a képviselő-testület többsége is, míg a VIII. kerületet SZDSZ-es politikus vezeti, de a képviselők többsége fideszes…

És hogy mi a helyzet a többi önkormányzatnál? A XXII. kerület emelése, ahol szintén fideszes polgármester van, valamivel az átlag alatt marad (kevesebb, mint hét százalék), és mindössze két fideszes önkormányzat jár jól: a III., talán mert Óbudán nagyon sok a panel, valamint az V. kerületi. Hiába, kis hiba mindig csúszik a gépezetbe… Persze, a baj azért nem olyan nagy: minden baloldali vezetésű önkormányzat esetében öt százalék feletti lehet az emelés, és várhatóan hat baloldali polgármester is örülhet majd annak, hogy a tavalyihoz képest több mint 10 százalékkal több pénzt kap. Összességében véve tehát, ha az volt a cél, hogy a baloldali önkormányzatokat sújtsa kevésbé a megszorítás, és a jobboldaliakat pedig jobban, akkor sikerült jól kitalálni a technikát.

Persze, Budapesten egyetlen önkormányzatnak sem könnyű a helyzete. Nem csupán fejlesztésekre kapnak nagyon kevés pénzt, a kötelező feladataik ellátására is alig jut nekik a központi forrásokból. Útjaik javításától művelődési házaik fenntartásáig tucatnyi kötelező feladatuk költségeinek csak kisebb részét fedezi az állam, a nagyobb hányadot maguknak kell kigazdálkodniuk valahonnan. Vagy, ha nincs más lehetőség, hitelt kell felvenniük. Ám hogy ne csak ekkora legyen a baj: a jobboldali önkormányzatok nyolcvan százaléka 2008-ban rosszabbul jár a források megosztásánál, mint a többi kerület. Ez tehát a büntetés – nemcsak a politikusoknak, hanem minden „bűnös kerület” lakójának…

Bándy Péter

Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere:

– Nehéz lenne a véletlen számlájára írni, hogy a forrásmegosztással legtöbbet veszítő hét kerületnek fideszes vezetése, illetve fideszes többsége van. A főpolgármester és a fővárosi közgyűlés, úgy tűnik, megfeledkezik arról, hogy Budapest minden egyes lakójáért felel, s amikor a polgármestereket és képviselőket akarják büntetni, valójában több százezer fővárosi polgár kárára cselekszenek. Már 2006-ban is tudtuk, hogy nehéz évek várnak ránk, de a kormányzati megszorítások erőteljesebben és célzottabban sújtanak bennünket, mint hittük.

Bús Balázs, a III. kerület (Óbuda) polgármestere:

– Azt látom az alapvető problémának, hogy a kötelező feladatoknak nincs megfelelően rendezve a finanszírozásuk, ez az alulfinanszírozottság pedig hiányt okoz az önkormányzatoknál. Olyan ez, mintha a magánszférában megbíznék valakit valamilyen feladattal, de a költségeinek csak mondjuk a harmadát állnám, viszont rendszeresen ellenőrizném, és ha valamit nem találnék rendben, meg is büntetném. Fejlesztésre szintén nincs forrás, így ha egy önkormányzat előre akar lépni, nem sok más lehetősége van a hitelfelvételen kívül. Bár a forrásmegosztásnál látszólag nem jártunk rosszul, de a kép csalóka: a kerületi gimnáziumokat például a saját pénzünkből tartjuk fenn, sok más kerület átadta ezt a feladatot a fővárosnak, ezt viszont nem veszik figyelembe a pénzek elosztásánál.

Nagy Gábor Tamás, az I. kerület (Budavár) polgármestere:

– Vannak olyan önkormányzatok, amelyek évről évre rosszul járnak a forrásmegosztásnál, ilyen a miénk is. Tavaly is, idén is öt százalékkal csökkent a részesedésünk, és ha ez a tendencia folytatódik, akkor ebben a ciklusban összesen húsz százalékkal csökken a részesedési arányunk. Az alapvető gond az, hogy a forrásmegosztási törvényt a tisztázatlan fogalmak miatt nem lehet jogszerűen végrehajtani. A normativitás ellen hat az is, hogy évente változtatnak valamit a kritériumokon. Ám ezt hiába tettem szóvá magam is Bajnai Gordon miniszternél, hiába jelezte a visszásságokat az Állami Számvevőszék, a kormányzat mindezzel nem törődik.

Pokorni Zoltán, a XII. kerület (Hegyvidék) polgármestere:

– Kezdeményezzük a forrásmegosztási törvény módosítását, mert teljesen nyilvánvaló, hogy a jogszabály rossz. Sajnos tendencia, hogy bizonyos kerületek rosszul járnak, de ez a folyamat idén talán minden eddiginél egyértelműbb. Hogy egy jellemző példát említsek a gondokra: a zöld területek megtartása és fenntartása nem játszik semmilyen szerepet a forrásmegosztásban, holott ezek egész Budapest levegőjére pozitív hatással vannak.

Puskás András, az V. kerület (Belváros) alpolgármestere:

– Mi, ha fogalmazhatok így, szerencsések vagyunk, kedvezően érint bennünket az idei forrásmegosztás. A Belvárost hosszú ideig sújtotta, hogy nem vették figyelembe a kerület sajátosságát, nevezetesen azt, hogy míg az éjszakai lakosok száma 28 ezer fő, addig napközben akár tízszer ennyien is megfordulnak itt. Némi bizonytalanságot az okoz, hogy új fogalmakat vezettek be az idei törvényben, amelyeknek a pontos jelentése még nem tisztázott, de úgy gondolom, február tizedike körül kiegyenesednek a kérdőjelek