Burzsujfalva és az ipari park

Miután az éjjel-nappali kapuügyeletesnek bemondom a Fótliget lakópark egyik ingatlantulajdonosának a nevét, rögvest telefont ragad, és csak akkor emeli fel a sorompót előttem, amikor bentről engedélyt kap. Vendéglátóm, aki szigorú inkognitót kért, különben fejét vennék a burzsujfalvai balos akkuellenállók, csak azért ment bele a veszélyes találkába, mert szerinte Fóton is sokkal több az akkubalhéban a politika, mint a szakmaiság.

Mikor felidézem neki az egykori munkásőrinduló első két sorát: Hejj, te puska, puska vagy! Nem csinos kis fruska vagy!, nagyot kacag a világ fordulásán, hozzátéve, hogy azok közül, akik a laktanyát privatizálták, és akiktől húsz éve telket vásárolt, meg a telepi lakosok közül is jó néhányan ma is szívesen fognának puskát a jobboldalra.

– Tévedésbe ne essen! – bök a kabáthajtókámra –, én sem örülnék annak, ha a ma már 210 milliót érő, bekerített és őrzött lakóparki ingatlanomtól nem messze akkumulátort gyártanának, nem azért költöztem ide Pestről, de azt sem tartom helyénvalónak, ha az ellenzék mumust csinál belőle. Szerintem nem találnak fogást a kormányon, főként alternatívát nem tudnak mutatni a balliberálisok, ezért ijesztgetnek zajjal, szennyezéssel meg lítiummal.

De mit is állítanak az ellenzők, akik szintén Fótra kiköltözött, többségükben az átlagnál jóval tehetősebb budapestiek? Elsőként azt, hogy őket félrevezették a lakóparkkal szemben lévő 76 hektáros logisztikai központtal, magyarul ipari parkkal kapcsolatban, mert a HelloParks cég kezelésében lévő objektumban egy dél-koreai és egy kínai beruházó akkumulátor-alkatrészeket szeretne tárolni, sőt össze is szerelni, noha ők úgy tudják, azon a területen kizárólag logisztikai és kereskedelmi tevékenység folytatható. Ezért fordult bírósághoz a közelmúltban nyolc magánszemély és a lakóparkban alakult civil Foton 2023 Környezetvédelmi Egyesület.

A problémáról ugyanakkor az Ybl Miklós tervezte katolikus templom meg a keskeny portájú, kontyos parasztházakkal büszkélkedő régi faluközpont környékén vajmi keveset tudnak és beszélnek az emberek. Egyrészt mert onnan a kilométerekre épült csarnokig el sem látnak, másrészt tél küszöbén felgyülemlett a kerti munka, arról már nem is beszélve, hogy a munka közben diófaágra akasztott elemes rádióból egyebet sem hallanak, mint azt, hogy Németország, Franciaország, de még Luxemburg is mennyire örvend egy-egy hozzájuk csábított akkumulátorgyár felett…

Ám a csarnokhoz jóval közelebb eső lakóparkban élő közel félezer tulajdonos másként akarja látni a kialakult helyzetet, már csak azért is, mert egyetlen ezer négyzetméteres telek (alig van belőle üres) 60 milliót kóstál, míg egy 50 négyzetméteres lakás 71 milliót, de csak ha eladó. A közepes hajlékért 120, míg a puccosabbért 320 milliót is elkérnek. Akárcsak a telepet, úgy a benne eddig felépült 420 házat, villát is magas kerítés szegélyezi, mert fő az intimitás és a szerénység.

– Ebbe mindenki sok pénzt rakott bele, ezért sem értem, miért tüntetnek, lázadnak ész nélkül, hiszen ilyen hírveréssel a saját vagyonunk értékét is leverik – panaszkodik anonim idegenvezetőm. Úgy látja, az itt élő és hozzá hasonlóan tehetős volt pestiek: bankosok, ügyvezetők, magas hivatalnokok, sportolók, politikusok és celebek a város életében nemigen vesznek részt, többségük a gyerekeit sem fóti iskolába járatja.

Burzsujfalva az amerikai szuburbán divat, a főváros környékére való kiáramlás mintáját követi, ahol a módos lakók, az új telepesek a szegényebb őslakosoktól való elkülönülést a régi településtől távolabbi helyen, magas kerítéssel és fizetett őrzéssel oldják meg. Engedtessék meg a riporternek csupán két személyes példa említése: az egyik a Los Angeles melletti Beverly Hills, míg a másik a szegény Pakisztán iszlámábádi villanegyede, mindkét település krőzusainak a palotái előtt, akárcsak Fóton, egyenruhások strázsálnak, igaz, azoknak már fegyverük is van.

A gödöllői dombság kezdetének új telepesei „nem azért jöttünk ide, hogy a saját javaink és jogaink sérüljenek!” felkiáltással idén nyáron botrányos, füttyel, beintésekkel, személyeskedésekkel tarkított lakossági fórumot rendeztek a városi kultúrházban. „A kínai szennyet vigyétek Felcsútra” feliratú táblák mögül kiabálók között sok ellenzéki pártkatona, például a budai illetőségű Tordai Bence is feltűnt, és harsányan azt üvöltötte, „itt is becsapják a lakosságot, mert nincs biztonságos akkugyár, nincs biztonságos vegyi üzem Magyarországon!” Befejezésül pedig Tordai felszólította a város fideszes polgármesterét, Vass Györgyöt, hogy vele együtt láncolja oda magát a kamionok elé, ha mégis beindul majd a termelés.

Az ipari csarnokot bérbe adó HelloParks meghívott szakmérnöke hiába magyarázta az egybegyűlteknek, hogy „értsék már meg, Fóton nem lesz akkugyártás, mert a cellákat készen szállítják ide Kínából, ezért csak összeszerelés történik, ami eleve a könnyűipari tevékenységek körébe tartozik”, a feltüzelt és felkészített hangadók kifütyülték, lehurrogták. Képviselőjük, Juhász Péter szerint a dél-koreai HTNS és a kínai BYD veszélyt hozna rájuk, még akkor is, ha a csarnok közel fél kilométerre épült a lakóparktól, és akkor is, ha a kétféle tevékenységet egymástól 200 méterre, két tűzfallal elválasztva végezné a két cég.

Sőt, a többség azt hangoztatta, őket sem a magyar, sem az európai szabványok, sem a megfelelő biztonsági berendezések nem nyugtatják meg, mert nem hisznek bennük, ezért egyetlen céljuk az, hogy a két cég soha ne kapjon engedélyt. Az egyesület képviselője egy időben a Budapest Környéki Törvényszéken megindult tárgyalással azt is kijelentette: mivel a Kormányhivatal első körben elutasította a lakók és az egyesület illetékességét és birtokvédelmi kérelmét, bírósági úton támadják meg a cégeket, mert csak jogerős ítélettel érhető el, hogy a beruházó és az üzemeltető módosítsa vagy leállítsa az egész fejlesztést.

– De azok közül, akik a kultúrban balhéztak, azok közül tudtommal senki sem érkezett lóháton vagy talicskán, hanem akkumulátoros luxusautókon – mondja erre Molnár Katalin nyugdíjas népművelő, tősgyökeres fóti lakos. – Mi következik ebből? Nekik is szükségük van rá, csak ne itt gyártsák! Mert olyat nem mondtak, hogy a környezetvédelem oltárán feláldoznak gépkocsit, rádiót, fejlámpát és mindent a háztól, ami elemmel működik. A műanyag, a műtrágya, a mosópor, a gyógyszer, de még a vágóhíd meg a pékség is mérgez bizonyos százalékban, akkor le velük? Ez tömény politika.

Példának hozza fel a momentumos Cseh Katalint, aki Brüsszelben repesve szavazta meg a hagyományos autógyártás alkonyát, ugyanakkor azt kérte a mindenható uniós bizottságtól, segítsen már a hazai akkumulátorgyártást akár hatalmi szóval is ellehetetleníteni. Csak itthon riogatnak, rémisztgetnek azzal, hogy odalesz a vizünk, a földünk, a levegőnk, a gyerekeink és unokáink jövője, de ha más uniós országban gyártanak akkumulátort, az nekik rendben van.

– Hozzanak Fótra akkumulátor helyett például chipgyártást – vélekedik az egykori Károlyi-birtokon létesített gyermekváros bejárata előtt egy divatosan öltözött fiatalasszony, aki csak név nélkül hajlandó szóba állni velem. – Angyalföldi panelból költöztünk ide 15 esztendeje, de már megbántam az egészet. Angolt tanítok az egyik helyi iskolában, és igen, elkeserít, ami itt folyik, nem bízom semmiben, csak a kislányomban meg a nyolc macskámban. Miért hozzák ide azt a francos akkumulátort a mi nyakunkba? Hát az veszélyes, a kormány is tudhatná, ha akarná.

Pedig nem a magyar kormány, hanem az EU döntött úgy, hogy az akkumulátor, a XXI. század olaja kevésbé veszélyes, mint az üvegházhatású gázok kibocsátását okozó hagyományos autógyártás. A már említett uniós döntés értelmében 2035-től, azaz alig 12 esztendő múlva tilos lesz a belső égésű motorok gyártása, ami a szakemberek előrejelzése szerint azt jelenti, hogy 2050-re már kétmilliárd elektromos autóval és 2,5 milliárd akkumulátorral számolnak. Aki sokáig finnyáskodik, vagy önnön politikai céljai érdekében haváriahelyzettel riogat, az könnyen kimarad és lemarad.

Persze azt a szakemberek sem titkolják, hogy a vegyipar valamennyi területe veszélyes üzemnek számít, aminek a sikere, ha esetünkben lefejtjük a politikai lózungokat, kizárólag a szabályokon, a biztonsági előírásokon és berendezéseken, röviden az emberi tényezőn múlik.

De mi múlik és milyen szerep hárul Fót önkormányzatára ebben az összevont bírósági perrel keretezett helyzetben, kérdeztük Bíró Zoltán alpolgármestertől és Mihályi Zsolt Apor jegyzőtől, aki újpesti hivatalát cserélte fel a fótival, miután a 2019-es önkormányzati választásokat követően momentumos polgármester került a IV. kerület élére.

– A két beperelt cég közül elsőként, veszélyes anyagok tárolásával kapcsolatban a dél-koreai HTNS ellen indult civil kezdeményezésre eljárás, amihez a város képviselő-testületi döntéssel csatlakozott, vagyis közösen támadtuk meg a beruházó katasztrófavédelmi engedélyét, még az év elején – sorolja a jegyző, aki akkor a per végéig a tevékenység felfüggesztését is elrendelte. – Nem sokkal később a másik, az összeszerelést tervező kínai BYD ellen is pert indítottak a civilek, megkifogásolva a környezetvédelmi engedélyüket. Jelenleg ott tartunk, hogy a bíróság a két eljárást összevonja, és a szóban forgó tevékenységek a csarnokban nem folytathatók.

– Megértve a lakóparkban élők aggodalmát és ingatlanjaik féltését, velük közösen szeretnénk fellépni mindenféle előre nem látható veszély, szennyezés vagy visszaélés ellen – csatlakozik hozzánk Bíró Zoltán, aki abban is reménykedik, hogy eközben a városszéli elkerített telep és a több mint húszezer lakosú Fót lelkileg is közelebb kerül egymáshoz. – Különös időszakot élünk, hiszen rövidesen uniós és önkormányzati választások lesznek, ezért az akkuhelyzetet sok nem itt lakó politikus, sőt párt is szeretné a saját érdekei szolgálatába állítani. Az önkormányzat a bíróság döntéseit, miután megszületnek, betartja és igyekszik betartatni.

Arra a kérdésre, hogy az ipari park vagy a lakótelep alakult-e ki először, a városvezetés az ipari területet említi, de míg a nagy és látványos, ugyanakkor aggodalmat keltő csarnokok csak az utóbbi években nőttek és nőnek ki a földből, a lakópark több mint húsz esztendeje folyamatosan épül, és most kerültek szembe egymással.

Napjainkban tehát a Fóti út két oldaláról a 76 hektáros gazdasági övezet és a 44 hektáros Burzsujfalva annak a megváltoztathatatlan felismerésnek a tudatában néz farkasszemet egymással, hogy többé se veled, se nélküled. A most bedobott akkumulátorbotrány úgy is értelmezhető, hogy a telepen élő közel ezer ember így fejezi ki általános csalódottságát, amitől persze az akkuberuházás hordozhat veszélyeket. A végső szót a bíróság hivatott kimondani.

Az önkormányzat azzal igyekszik elviselhetőbbé tenni a helyzetet, hogy milliós tételben készíttetett szakvéleményeket, amelyek alapján rendszeresen végeznek majd zaj-, víz- és levegőméréseket, illetve laboratóriumi vizsgálatokat a lakosság nyugalmának, biztonságának érdekében, amire tízmilliós tételt állítottak be a jövő évi költségvetésükbe.

Visszafelé jövet ismét bekanyarodok a sorompó elé, megköszönni anonim, de bátor idegenvezetőmnek a segítségét. Azzal búcsúzik, hogy azért vállalta közös akciónkat, mert tudja, egy egész ipari övezet ellen tiltakozni nem vezet sehová, meg kell egyezni a sorssal, ami a nagypolitikát csak addig érdekli, míg haszna van belőle.

Egyébként azt a gyárcsarnokot a sok közül, amelyik miatt az ellenzék a botrányt kirobbantotta, nemcsak az ófaluból, de Burzsujfalváról sem látni.