Mindenki bízott benne, hogy a könnygázba fojtott ötvenedik évforduló után tíz évvel közmegegyezés lehet a forradalom hőseinek méltó megünneplésében, de úgy tűnik, még mindig nem telt el elegendő idő. Az okokról Schmidt Máriával beszélgettünk.

– A tíz évvel ezelőtti szörnyűségek, a 2006-os demonstrációk vérbe fojtása is azt mutatja: a szocialista Magyarország maradványembereinek viszonya 1956-hoz a mai napig is enyhén szólva ambivalens. De jönnek az új generációk, amelyek, ha megismerik a forradalom utáni évek igaz történelmét, a megtorlás módját és mértékét, el fognak borzadni. Nekik már nem lesz érdekük, hogy a szüleik vagy nagyszüleik esetleges szennyesét takargassák. Megengedhetik maguknak az őszinteséget az 1956-os forradalom és a megtorlás értékelésében – mondta lapunknak az 1956-os Emlékév kormánybiztosa, akivel a Tóth Ilonka-ügyről, Nagy Imre ítéletének semmisségéről és a hatvanadik évforduló legfontosabb üzenetéről is beszélgettünk.

Ugyancsak interjút adott a Demokratának M. Kiss Sándor, a történészt arról faggattuk, mi vezette Nagy Imrét az 1956. októberi kormány élére, mennyiben volt irányítója az eseményeknek, s miért volt szükség újabb rehabilitációs eljárásra.

Emellett természetesen összefoglaljuk a vasárnapi, Kossuth téri megemlékezés legfontosabb eseményeit is, valamint lapunkból megtudhatják, honnan vehették a sípolás ötletét Juhász Péterék, s annak idején mit gondolt a fütyülésről az ismert liberális publicista.

A Demokrata október 26-tól kapható az újságárusoknál.