„Büszkeség” amerikai hátszéllel

A Városháza parkban molinókon mutatták be az LMBTQ-közösséghez kapcsolódó helyszíneket, ahol a megnyitón Bősz Anett humán területekért felelős főpolgármester-helyettes azt mondta, a kiállítás annak bizonyossága, hogy „a városi terekben, azok kellős közepén is helye van a meleg közösségnek”. Hogyan tegyem a kurzusomat befogadóvá? címmel műhelyt tartottak középiskolai és egyetemi oktatóknak, a CEU-n pedig a chemszexről beszélgettek tabuk nélkül, ez olyan többszereplős szexuális aktus, ahol a résztvevők tudatmódosító szerekkel fokozzák a szex minőségét és mennyiségét. Több kerekasztal-beszélgetés is folyt a magyar „homofób és transzfób törvények hatásairól és kivédésükről”. A Labrisz Leszbikus Egyesület a törvények kijátszásáról oktatott, avagy hogy „hogyan lehet tabuk nélkül egy mesén keresztül hitelesen bevinni az LMBTQ-témát az iskolába, akár alsós diákokhoz is”. Bemutatkozott a Befogadó terek nevű oktatási projekt is, amely az iskolai és a munkahelyi környezetben segíti a pedagógusokat és a munkáltatókat a befogadó környezet megteremtésében. Előadást tartottak a magyar gyermekvédelmi törvényről is, amelyet az LMBTQ-közösségekben orosz mintájú propagandatörvénynek neveznek. Mint kiderült, a Társaság a Szabadságjogokért álláspontja szerint a törvény betarthatatlan szabályokat és értelmezhetetlen passzusokat tartalmaz, így jogi szempontból semmilyen változást nem hoz a szülők, a gyermekek és a tanárok életébe. Ha viszont ezt komolyan gondolják, akkor miért a nagy felzúdulás ellene?

Kölcsönös tisztelet

A Pride-fesztivál ezúttal is alkalmat kínált a balliberális ellenzéknek, hogy hangoztassa: Magyarországon válságban van a demokrácia, tombol a homofóbia és a szexizmus, valamint a kormány gyűlöletpropagandát folytat az LMBTQ-közösség ellen. Mindehhez idén a korábbiaknál is hathatósabb támogatást kapnak külföldről. David Pressman, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete egy hónappal ezelőtt azzal a merész állítással nyitotta meg a fesztivált, hogy Magyarországon támadások érik az LMBTQ-embereket, akik „a hazájukban nem lehetnek büszkék magukra, és az országuk sem büszke rájuk”. A nagykövet megnyugtatta az érintetteket, hogy az Egyesült Államok támogatni fogja őket. Nem meglepő, hogy az amerikai nagykövetség felszólítására 38 ország budapesti külképviselete – köztük Németország, Ausztria, Egyesült Királyság, Olaszország, Románia nagykövetsége – és számos kulturális intézet – a Francia Intézet, a Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum – közös nyilatkozatban követelte a kormánytól, hogy szüntesse meg az LMBTQ-közösséget diszkrimináló törvényeket és retorikát. A petícióra adott frappáns választ Menczer Tamás kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkár, kifejtve közösségi oldalán, hogy miközben az aláíró nagykövetek országaiban súlyos demokráciaproblémák vannak, ők mégis egy másik ország belügyeivel foglalkoznak. Az államtitkár többek között utalt a franciaországi migránslázadásokra, a svéd bandaháborúkra, amelynek során tizenéves gyerekeket lőnek meg, és a holland rendőrszakszervezet elnökének kijelentésére, miszerint Hollandia drogállam. Hozzátette, a magyar külpolitikától teljesen idegen a fogadó országok belügyeinek kommentálása, és megjegyezte, a kölcsönös tisztelet útjára sosem késő rálépni. A Pride-felvonuláson az Egyesült Államok, az Argentin Köztársaság, Bosznia-Hercegovina, Hollandia, Írország, Kanada, Németország, Norvégia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovénia és Koszovó nagykövetsége vett részt.

Festékes bohózat

Lengedeztek a szivárványos és uniós zászlók, lobogtak a színes parókák, villantak a korhatáros, lenge öltözékek, de a korábbi felvonulásokon látott megbotránkoztató jelmezes jelenetek idén elmaradtak. Pedig Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere az esemény előtti akciójával mindent megtett, hogy a lehető legpaprikásabb legyen a hangulat. Az eseménysorozat örkényi epizódjaként a IX. kerületi önkormányzat a Soros György által támogatott Amnesty International Magyarországgal közösen szivárványszínűre festett egy padot, „annak a jelképeként, hogy a kormány évek óta tartó kirekesztő politikája ellenére a többség nyitott, szabad és boldog Magyarországon szeretne élni”. Azt valószínűleg még Baranyi Krisztina sem tudja megmondani, hogy egy köztéri ülőalkalmatosság átmázolása milyen szerepet tölt be az elfogadásért vívott harcban, de nem is ez volt a célja. Pontosan tudta, hogy a pad nem fog érintetlenül maradni, hiszen a két évvel ezelőtt felállított, szintén a szivárvány színeiben pompázó BLM-szobrot is rövid idő alatt ledöntötték, és sokáig lehetett a szerintük hazánkban tomboló rasszizmuson és homofóbián szörnyülködni. Egy nap sem telt el, és az FTC ultrái zöld-fehérre festették a padot. Miután az önkormányzat ismét átfestette szivárványszínűre, a szurkolók újból visszafestették zöld-fehérre, és egy „STOP LMBTQ” feliratot is hagytak a járdán. A pad ezután barna festékréteget kapott egy ismeretlen festőtől, aki egy üzenetet is hátrahagyott: „Én csak egy pad szeretnék lenni.” A polgármester asszony szemét azonban az ideológiamentes ülőalkalmatosság látványa is szúrta, így harmadjára is szivárványszínt kapott, sőt, éjjeli őrséget is felállítottak a védelmére. De Vékony Csongort, a Mi Hazánk budapesti elnökét ez sem akadályozta meg abban, hogy új színt vigyen a történetbe: a politikus piros-fehér-zöldre festette át és közölte, ha ezek után valaki újra átmázolná, feljelentést tesz nemzeti jelképek megsértése miatt. Az önkormányzat másnap elszállíttatta a padot, mondván, megsérült az újrafestések miatt. Legyünk nyugodtak, a szivárványos pad hamarosan visszakerül majd a kerület közterére, hogy betöltse eredeti célját, és ha valaki megint lefesti, lehessen mantrázni, mennyire nem elfogadóak a magyarok a szivárvány közösség tagjaival szemben. „Egyetlen dolgunk van: a pad váratlan karrierjét arra kell felhasználni, hogy a Pride-hónap üzeneteit még egy eszközzel erősítsük, tehát szálljunk szembe a homofóbiával” – írta Baranyi Krisztina közösségi oldalán. Pedig még a balliberális oldalon is leesett a tantusz, hogy kontraproduktív az egész. Az egyik ellenzéki hírportál újságírója azt üzente Baranyi Krisztinának, hogy „ez a fajta látvány- és gesztuspolitizálás semmit sem ér, senkinek sem lesz tőle jobb, legfeljebb annak, aki a gesztust teszi: örülhet a Ferencvárosi Önkormányzat az Amnestyvel karöltve, hogy az ő nyitott, szabad és színes gondolkodásuk kap egy jó adag figyelmet (és pár száz lájkot a Facebookon)”. A szerző hozzátette, „attól, hogy van egy szivárványosra festett pad egy fővárosi kerületben, nem lesz jobb 2023-ban melegnek lenni Magyarországon”.

Harc az ellenzéki szavazatokért

A Pride szervezői szerint a felvonulás Magyarország egyik legnagyobb jelentőségű civil megmozdulása. Érdekes a minősítés annak fényében, hogy ezeken a rendezvényeken az ellenzéki politikusok mindig előszeretettel mutogatják magukat, pártzászlóik alatt vonulva. Kell nekik ez a felvonulás, mint egy falat kenyér, hiszen ilyenkor sütkérezni tudnak egy kicsit képzelt népszerűségükben, ha már a saját pártrendezvényeik évek óta érdektelenségbe fulladnak. Az idei Pride-on többek között jelen volt Szabó Rebeka, a Párbeszéd társelnöke, Tordai Bence, a Párbeszéd szóvivője, Cseh Katalin és Donáth Anna, a Momentum EP-képviselői, Arató Gergely, a DK-frakcióvezető-helyettese, valamint Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke. Persze az ellenzéki pozícióharc itt is kirobbant, mert másnap Kele János, a Momentum elnökségi tagja szóvá tette közösségi oldalán, hogy míg pártja saját kamionnal vett részt az eseményen, addig a DK-nak két meghatározó politikusa, Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc sem volt ott. Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere szerint a Pride az egyik legszebb ünnep Budapesten, így semmi váratlan nem volt abban, hogy a szivárványos zászlót a városházára is kitűző politikus mondta a Pride felvezetőbeszédét. Az viszont még tőle is meglepő volt, hogy a felvonuláson részt vevőknek azt mondta, „úgy szeretlek titeket, mint a saját családtagjaimat”. Említettük, a korábbiaknál konszolidáltabb volt a menet, pedig megjelent a kormányellenes tüntetéseken a trágárkodásaival hírnevet szerző Pankotai Lili is egy „SzaPad” feliratú pólóban, utalva a pad kálváriájára. A szervezők előre közölték, gyűlöletkeltő, uszító és kirekesztő megnyilvánulásoknak nincs helye a Pride-on. Azt ezek szerint már megértették, hogy papi jelmezben, Bibliával kihívóan pózolni nem mozdítja előre az ügyet, már csak azt kell belátniuk, az erőteljes, mindenhonnan áradó LMBTQ-propaganda is ugyanígy árt ennek a közösségnek. Provokáló hangok persze most is hallatszottak, például Perintfalvi Rita író, teológus azt fejtegette közösségi oldalán, hogy ha Jézus élne, akkor a Pride élére állna.

A Kormányzati Tájékoztatási Központ egy napilap megkeresésére közölte a kormány álláspontját, miszerint „a Pride a résztvevők magánügye, és magánügyekkel a kormány nem foglalkozik. Hozzátették, a gyermekekre irányuló szexuális propagandát a kormány károsnak és veszélyesnek tartja, a gyermekek védelme közügy, így a kormány a gyermekvédelmi törvény minden rendelkezését változatlan formában fenntartja.”