Boros Imre, az Orbán-kormány Phare-ügyekért felelős tárca nélküli minisztere, jelenleg független országgyűlési képviselő és a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke. Megyéjében igen népszerű politikus, aki a 2002-es választásokon már az első fordulóban kiütötte szocialista ellenfelét. Ráadásul fontos szerepe volt abban is, hogy a megyei közgyűlésben – a rendszerváltozás óta első ízben – sikerült a nemzeti-polgári oldalnak fölénybe kerülnie. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy bal- és egyes jobboldali politikai ellenfelei közül sokaknak érdekében áll őt félreállítani, lejáratni, vagy ha ez nem megy, fenyegetéssel, sorozatos támadásokkal megfélemlíteni. Ez utóbbiak már a köztörvényes bűncselekmények kategóriájába tartoznak, ám – mit tesz isten – az eddigi rendőrségi nyomozások semmilyen eredményt nem hoztak, ami tovább gyarapítja a kérdőjelek sorát. Mielőtt csokorba szednénk a Boros Imrét érintő különös eseményeket, érdemes visszatekinteni az előzményekre, hogy vajon miként vált a rangos pénzügyi szakemberből, a korábbi miniszterből űzött vad. Mint emlékezetes, a volt FKGP-s politikus a kisgazdáknak ahhoz az értelmiségieket tömörítő áramlatához tartozott, amely hosszú időn keresztül próbálta megreformálni a pártot – mindhiába. Amikor 2001-ben Orbán Viktor miniszterelnök leváltotta Torgyán Józsefet a mezőgazdasági és vidékfejlesztési tárca éléről, őt bízta meg a tárca irányításával. Boros nem sokkal később – hivatalból – vizsgálatokat kezdeményezett bizonyos gyanús üzelmek tisztázására, amelyek eredményeként Szabadi Béla államtitkárt vád alá is helyezték, Torgyán József fia szintén gyanúba keveredett. Aztán Torgyán utolsó erejével – másokkal együtt – őt is kizárta a pártból. Boros ezt követően vett részt a reformkisgazdákat tömörítő Kisgazda Polgári Egyesület megalapításában. Az országgyűlési választások előtt megegyezés született a Fidesz és az MDF között arról, hogy mely volt FKGP-s politikusokat melyik párt indítja. Boros Imre az MDF támogatásával vágott neki a nagy mérkőzésnek, amiből fölényes győzelmet aratva került ki. A Zala megyei V. választókörzetben 60 százalék feletti eredménnyel választották újra. A helyhatósági választásokra készülve sikerült megszerveznie a Zala Menti Polgármesterek és Polgárok Egyesületét, amely jobboldali civil szerveződésként indulva három mandátumot szerzett a közgyűlésben. Ezzel a három mandátummal tizenkét év után először sikerült átbillenteni a mérleg nyelvét balról jobbra, azaz végre megtörténhetett a rendszerváltás ebben a dunántúli megyében is, az pedig csak hab volt a tortán, hogy az SZDSZ egyáltalán nem került be. Ehhez arra a felismerésre volt szükség, hogy a baloldal rendre „független” civil szerveződéseken keresztül biztosítja pozícióját a közgyűlésben, tehát a nemzeti oldalnak is ezt a taktikát kell folytatnia. A Zala Menti Polgármesterek és Polgárok Egyesülete megjelenése a baloldali 13 „civil” megyei önkormányzati képviselőből egy labdarúgócsapatra valót kiszorított a közgyűlésből. Boros Imre fordulatos politikai pályafutásának következő állomása az MDF országgyűlési képviselőcsoportja volt. A volt kisgazda politikus változatlanul főleg agrár-közgazdasági kérdésekben nyilatkozott, lényegében az Orbán-kormány korábbi agrárpolitikai irányvonalának mentén. Dávid Ibolya, az MDF elnöke azonban többször kritizálta őt, mondván: nem megfelelő a stílusa. Boros lapunknak adott korábbi interjújában erre úgy reagált, hogy „ezzel a kritikával nem tud mit kezdeni, érdemi, tartalmi kifogás pedig nem volt az elnök asszony részéről”.

Támadások

Eddig az előzmények, amelyek hátteret adhatnak a támadások esetleges motivációinak megértéséhez. Most nézzük sorban az eseményeket. Boros Imre először még minisztersége idején kapott névtelen leveleket, amelyeknek akkoriban semmilyen jelentőséget nem tulajdonított. Úgy gondolta, ez a politikusi pálya velejárója. A hivatalába, a parlamentbe, illetve a lakhelyére érkező levelek rendszerint iskolázatlan emberekre valló primitív ákombákomok voltak, zavaros tartalommal. A szakmai észrevételek helyét fokozatosan trágárságok és fenyegetőzések vették át. A választások már régen lezajlottak, a kommunista utódpárt visszakerült a politikai hatalomba, a névtelen levélírók mégis változatlanul termékenyek maradtak, egy ideig küldözgették tovább írásaikat. Legtöbbször azt kifogásolták, hogy a politikus hogyan merészel egyáltalán beleszólni mezőgazdasági dolgokba, miért beszél a családi gazdaságok mellett, miért akarja a „kulákokat” támogatni és így tovább. A tartalom és a szóhasználat alapján a volt miniszter úgy véli, mindenképpen baloldali politikai ihletésű levelekről van szó. A politikus egy idő után megelégelte és átadta a rendőrségnek a fenyegetőző leveleket. Ezután kezdődött a rémálom.

Talányos tűz

A Boros családnak van egy lovas panziója Csödén, az Őrség határán. A számos hátas közt volt egy lipicai törzsmén, az istálló legkiválóbb és egyben legértékesebb lova. Boros Imre kedvencét délelőtt még teljes egészségben látta, majd délután, fél óra leforgása alatt a nemes állat bélcsavarodásban, nagy kínok közt kimúlt. A bélcsavarodás lovaknál nem ritka eset. Akkor következik be, ha például a lónak penészes kenyeret adnak, ami számára mérgezés. Ilyet csak az tesz, aki meg akarja ölni az állatot, és bizonyosan nem lovas ember. Az istálló személyzete hozzáértő, lovakat szerető emberekből áll, akiknek nincsen gondjuk a munkaadójukkal sem. Őket tehát nehéz volna gyanúba fogni. Akkor ki tette? – merül fel a kérdés, megválaszolatlanul.

Ezután következett az ügynökvád. Mint emlékezetes, az elmúlt nyáron Boros Imrét a Népszabadságban megvádolták azzal, hogy a nyolcvanas évek végén a szocialista rezsim rendőrségének szolgálatában állt. Mint ahogy a Demokratának adott akkori interjújából is kitűnik, az ellene felhozott vádból csak annyi volt igaz, hogy akkoriban a Magyar Nemzeti Banknál dolgozott magas beosztásban. A rendőrség egy nemzetközi csaláson, tehát köztörvényes bűncselekményen dolgozott, amikor Boros Imrét – akit a bűnözők hamisan megvádoltak – kihallgatták és kérték a szakértői közreműködését, amit neki nem állt módjában megtagadni, hiszen azzal saját magát keverte volna gyanúba. De hiába tisztázta magát Boros, a baloldali lapok által megszervezett lejárató kampány tovább folyt.

A vádak alól az MDF-frakció Etikai Bizottsága ugyan fölmentette, de ennek ellenére Dávid Ibolya, akinek csak az indok kellett, kapva kapott az alkalmon és lehetetlenné tette helyzetét, ezért kilépett a frakcióból.

Nem sokkal később Boros Imre a Magyar Postától kapott egy értesítést, amely szerint egy gyanús küldeményt a társaság lefoglalt és továbbküldte vizsgálatra. További értesítést a vizsgálat eredményéről – ismeretlen okból – a politikus nem kapott. Ez önmagában ugyanolyan apróságnak tűnik, mint ahogy az a tény is, hogy családja budai lakásának telkére rendszeresen beugráltak fotóriporterek, akik ellen feljelentést tett. Ugyanakkor különös egybeesés, hogy ez a feljelentés is eredménytelen maradt.

A támadássorozat ettől a ponttól kezdett eldurvulni. A fenyegető levelek hirtelen elmaradtak, viszont feltörték Boros Imre budapesti irodáját, ahonnan semmi mást nem vittek el, csak a számítógép merevlemezét, benne minden információval. Miután érintetlenül hagytak számos értéktárgyat az irodában, nyilvánvaló, hogy nem kisstílű bűnözők követték el a betörést. A rendőrségi nyomozás, vagy ahogy hatóságul mondják, a nyomozati cselekmény ezúttal is eredménytelenül zárult le.

A winchesterlopás után autófeltörés következett. Boros Imre Passatjának zárát megrongálták, de az autót valamiért mégsem vitték el. Különös. A sorozatos véletlenekből a 2002-es önkormányzati választások idejére, amikor Boros a Zala Menti Polgármesterek és Polgárok Egyesülete listáját vezette, éppen négy esett.

Ugyanebben az időszakban történt, hogy a felesége gépkocsiját budai lakásuk kertjében, zárt helyen, ugyancsak feltörték. Ezúttal a csomagtartót nyitották fel, de nem volt benne semmi. Viszont furcsa gondolatokat ébreszt, hogy néhány nappal később a fia, aki tapasztalt vezető, balesetet szenvedett, totálkárosra törte ugyanezt az autót. A kocsi valamiért váratlanul irányíthatatlanná vált. Az előző napon hozták el a szervizből. Boros Imre nem állítja, hogy az autót „megbütykölték”, hiszen ezt nem tudja bizonyítani. Mindenesetre elgondolkodtatónak tartja az esetet, főleg az előzmények ismeretében. De a sor ezzel nem ért véget. A következő napon a csödei panzió egyik alkalmazottja járt ugyanígy a céges autóval, amely szintén irányíthatatlanná vált egy szintén tapasztalt vezető kezében. Biztos, hogy nincsen kapcsolat a két baleset között? Aztán eljött március 13-a. A csödei panzió éttermének dolgozóit arról értesíti egy járókelő, hogy fehér színű füst gomolyog elő a tetőből. Az erős szélben a lángok aztán hamarosan felcsapnak. A vályogból és fából épített étterem jelentős részben leég, amikorra a tűzoltók meg tudják fékezni a lángokat. Végül szakértői jelentés születik: a tüzet valószínűleg elektromos zárlat okozta. Csakhogy a fenyő nem fehér füsttel ég.

És minden megy tovább

Boros Imre úgy véli, nem lehet véletlen sorozat mindez. Szerinte nagyon is tervszerűen igyekeznek őt elnémítani, félreállítani, megfélemlíteni. Kérdésünkre, hogy gyanúja beigazolódása esetén szerinte mi motiválhatja az elkövetőket, elmondta, hogy 15 éve nem volt peres ügye senkivel sem. Közel egy évtizede egyetlen gazdasági társaságban sem tisztségviselő, elképzelhetetlen tehát, hogy akár személyes, akár üzleti eredetű harag motiválná az elkövetőket. De nincsen olyan egyértelmű és pontosan fogalmazott fenyegetés sem, amely világossá tenné ezt a szándékot. Ugyanakkor különösnek tartja, hogy a rendőrségi vizsgálatok rendre eredménytelenek maradnak.

Az esetek egyike-másika önmagában nem kirívó, de így együtt a sorozat már az. Különösen a winchesterlopás ébresztette fel a képviselő gyanúját. Szeretne válaszokat kapni a kérdésekre, de nincs kitől. Magyarázattal csak a magyarországi politikai morál, a közélet ismert körülményei, a politika és az alvilág nyilvánvaló összefonódása szolgálhat. Ő mindenesetre továbbra is teszi a dolgát, és nem áll szándékában meghátrálni, még ha ez egyeseket zavar is – jelenti ki határozottan.