Amióta az MSZP 2002-ben kormányra került, nem nagyon volt példa hosszú politikai uborkaszezonra. Volt olyan nyár, amikor a D–209-es ügy tartotta lázban a közvéleményt, a közelmúltból a Zuschlag-ügyre emlékezhetünk, máskor egy választás kampánya vagy utóélete miatt voltak ezekben a hetekben is aktívak a politikusok. Az idei nyár azonban a szokottnál csendesebb, ami érthető is, hiszen ősszel szép lassan beindul a jövő nyári EP-választás kampánya, majd alighogy azon túl leszünk, már kezdődik a készülődés a 2010-es országgyűlési választásra. Feszített lesz tehát a tempó még akkor is, ha a közvélemény jelentős része által várt előre hozott választásokkal nem kalkulálunk.

Nyár elején az SZDSZ elnökválasztásáról szólt a legtöbb hír, a Kóka Jánost váltó Fodor Gábor ugyanis igen aktívan kezdett. A párt honlapján máig olvasható ígérete: „A Szabad Demokraták Szövetségének új elnökeként új politikát folytatok: a nyitás politikáját. Kinyitom az SZDSZ ajtaját minden ember előtt, aki szabadon szeretne élni – legyen az polgári liberális, szociálliberális vagy zöld liberális” – hangoztatja Fodor, aki ennek megfelelően megválasztása után mindkét nagy párt elnökével találkozott. Különösen Orbán Viktorral lezajlott megbeszélését kísérte nagy figyelem, ami nem csoda, hiszen a Fidesz és az SZDSZ között másfél évtizede nem zajlott hasonló szintű és stílusú tárgyalás. Az is kiderült azonban az elmúlt hónapokban, hogy Fodornak nehéz dolga lesz, ha talpra akarja állítani és önerőből a parlamentbe akarja juttatni az SZDSZ-t. A koalíciós szakítás, majd a pártelnöki találkozók kapcsán tapasztalt fokozott érdeklődés ugyanis jelentősen visszaesett az elmúlt időszakban, a szabad demokraták az utóbbi hetekben már nem tudtak az érdeklődés középpontjába kerülni.

Fodor mögött mindenesetre egyelőre egység van, nem látszanak a korábban várt törésvonalak, ugyanakkor kiszámíthatatlan, hogy ősszel, amikor már hangsúlyos politikai ügyekben kell megszólalni, meglesz-e ugyanez az összhang. Még az SZDSZ-nél is nagyobb csendben van az MDF. Bár nem végeztünk ilyen irányú felmérést, valószínűsíthető, hogy tíz emberből legalább nyolc nem tudna felidézni a demokrata fórumtól származó megszólalást az elmúlt másfél-két hónapból. Ennek fényében nem meglepő, hogy a közvélemény-kutatások tanúsága szerint az MDF visszacsúszott népszerűségben (pontosabban népszerűtlenségben) az SZDSZ szintjére, és mostani állapotában nem jutna be az Országgyűlésbe. A két nagy párt sem okozott meglepetéseket a nyári hetekben. A Fidesz igyekszik felszínen tartani a lezáratlan szocialista botrányokat, így a kormányzati negyedre vagy a kommunikációra elszórt milliárdok ügyét. Ezen túlmenően foglalkoznak például az árvízi védekezéssel kapcsolatos kormányzati mulasztásokkal, az elszegényedéssel és a munkanélküliséggel, ám ilyen ügyekkel nehéz robbantani.

A nyári hetekben a Kéri László baráti körében elhangzott Orbán-beszédről már nem hallani, hamar elcsendesültek a Mikola István és a HospInvest kapcsolatát pedzegető viták is. Az ellenzéki párt láthatóan az őszi rohamra készül, addig pedig arra törekszik, hogy ne merüljenek feledésbe a szocialista botrányok. Ezt a célt szolgálja ifjúsági szervezetük, a Fidelitas által hivatalosan most hétfőtől indított matricakampány is, amelynek mottója: „Gyurcsány a hibás”. A Fidesznek mindenesetre nincs könnyű dolga. Szavazóbázisa soha nem látott nagyságúra nőtt a tavaszi népszavazás után, ezért úgy kell megszólalnia, hogy azokat is elérje, akik nem politikai világnézetük miatt, hanem az MSZP-vel szemben szavaznának a Szövetségre, és azokat is meg kell szólítani, akik elkötelezett nemzeti szavazók, és egyre türelmetlenebbül várják a Gyurcsány-kormány bukását. Utóbbiak számára újra és újra bizonyítani kell, hogy a Fidesz minden tőle telhetőt megtesz a mihamarabbi kormányváltásért.

Az MSZP láthatóan a hosszú évek óta alkalmazott forgatókönyvet alkalmazza. Ha valamilyen botrány van – lásd melegfelvonulás –, igyekszik magát úgy beállítani, mint a béke és a rend egyedüli letéteményese. Jellemző, hogy Gyurcsány Ferenc béketüntetést hirdetett szeptemberre, már nem először miniszterelnöksége idején, más kérdés, hogy ez még az SZDSZ szerint is egy politikai kampányfogás. Megszokhattuk azt is a szocialistáktól, hogy megpróbálják összemosni a Fideszt valamilyen, úgymond szélsőséges csoporttal. Ez időnként már-már abszurd próbálkozásokat eredményez, múlt héten például a New York-i magyarok egy csoportjától kellett volna elhatárolódnia Orbán Viktornak, mert azok meghívták egy beszélgetésre David Irving történészt. Vélhetően nem bánták volna a kormányoldalon azt sem, ha a turulügy, illetve az emlékmű védelmében szervezett tüntetés is botránnyal zárul, ám az eseményen semmilyen atrocitás nem történt. Összességében azonban jól jött a szocialistáknak a nyári szünet, abban bíznak, hogy ezalatt lecsendesülnek a belső harcok, sikerül rendezni a sorokat. Ők is tudják, kemény őszük lesz, hiszen a költségvetés elfogadásáért el kell nyerniük a szabad demokraták kegyeit, ez pedig nem csupán nehéz feladat lesz, de újabb belső feszültségeket eredményezhet. Már most is hallani olyan híreket, melyek szerint sokan rossz néven veszik, hogy a volt koalíciós partner emberei számos pozícióban ott ragadtak, és látványosan nem is törekszik az elmozdításukra a pártvezetés.

Szeptemberben vélhetően még mindenki beáll Gyurcsány mögé a Magyar Charta-tüntetésen, ám az azt követő időszak sokkal nehezebb lesz. Ugyan a nyári szünetben megállt az MSZP zuhanása, de a szocialista párt érdemben nem is tudta csökkenteni hátrányát a Fidesszel szemben. Gyurcsány elmozdításáról sem hallani mostanában, ugyanakkor az is biztos, hogy korábbi varázsa eltűnt, már nem az a legyőzhetetlen vezér, akinek megválasztása után gondolták. Ha nem sikerül dűlőre jutni a költségvetés kérdésében az SZDSZ-szel, akkor az a teljes kormányt magával sodorhatja, ám ha olyan paktum születik, amelyben az MSZP kénytelen alapkérdésekben is feladni álláspontját, abban az esetben talán a kormány maradhat, Gyurcsány alól azonban kicsúszhat a miniszterelnöki bársonyszék. És akkor még nem számoltunk azzal a hol nyíltan, hol burkoltabban elhangzott szabad demokrata ígérettel, miszerint ők nem szavaznak meg egy Gyurcsány-féle költségvetést.

A viszonylag unalmas nyár után tehát sokkal izgalmasabb ősz várható, amely főleg a balliberális oldal számára rejt kockázatokat.

Bándy Péter

Kormányzás helyett kommunikáció

Jelenleg kommunikációs terrorizmus folyik, vagyis tovább nő a feszült hangnem és verbális durvaság a magyar politikai életben, véli Szabó Krisztina Mária politikai kommunikációs szakértő, a SISZA Communication ügyvezető igazgatója.

– Láthatóan vannak olyan társadalmi csoportok, amelyeknek az az érdekük, hogy mélyebbre ássák az érzelmi árkokat az országban, hogy minél többen ellenséget láthassanak a másik emberben. A botránygenerálás legfőbb oka a félelem tartósítása – mondta lapunknak Szabó Krisztina Mária. – Ennek tipikus jegyei között szerepel, hogy egyre kulturálatlanabb megszólalásokat hallunk akár a közszereplőktől is, valamint az utcai kivonulások, tüntetések célja is eltörpül, ha van némi atrocitás a helyszínen. Sajnos kezdjük már megszokni, hogy nem csupán verbálisan van jelen a feszültség, hanem már fizikai alakot is öltött. A hosszú ideje tartó megélhetési nehézségek következtében a választók kifogytak a türelemből, mindennapjaikba beköltözött a kilátástalanság és a kétségbeesés, mint életérzés.

A kommunikációs szakértő szerint a korábban megszokottnál még hangosabb és ingerültebb ősz köszönt ránk a politikai közéletben is. A szocialisták kormányzása olyan válságot idézett elő az országban, hogy a hatalom megtartása egyedüli eszközének már csak a kommunikációt tartják. Pontosabban a kommunikációnak azt a típusát, ami nem összeköt, hanem elválaszt embert és embert, hogy így nyerjenek saját bázist.

– Amíg egy erkölcsi törpévé zsugorodott kormány dönt a mindennapjainkról, addig a társadalmi feszültség és elégedetlenség növekedni fog. Az utóbbi hónapokban úgy éreztem, hogy a kormánypárti politikusok is kezdik érezni, hogy ebből a helyzetből szinte reménytelen talpra állni az országnak és saját maguknak is. Tudatában vannak annak, hogy számos rossz döntést hoztak az elmúlt években, de ez a tény még nem ingatja meg őket, nem mondanak le. Vitathatatlan, hogy a kommunikáció terén számos trükköt és taktikát bevetettek már, de a kommunikációs repertoár egyik leghatékonyabb eleme, amit a jelenlegi hatalom használ, a pszichikai megsemmisítés, vagyis a félelem ébresztése és fenntartása – tette hozzá Szabó Krisztina Mária.