Andrássy út 47. Az Oktogonnál álló palota 1878-ban épült Freund Vilmos és Quittner Zsigmond tervei alapján. Az emeleteket római kori hangulatot idéző oszlopok és görög minták díszítik, szecessziónak még nyoma sincs. A ház építészeti stílusa és kora megegyezik az Andrássy út 4. szám alatti épületével. Sajnos az állapota is. A műemlék épület falait szürkésfekete kosz borítja. A ház kívül-belül fel van állványozva. Két éve állnak már az állványok, de festőt még nem láttak a lakók. A tető beázik. A villamos hálózat szinte alig üzemel, hosszabbítón keresztül lehet áramot vezetni azokba a helyiségekbe, ahol nincs villany. A folyosón nem égnek a körték, nem záródik rendesen a kapu. Törött ablakok és málló vakolat akad viszont bőven. A kapualjba kóbor macskák járnak a dolgukat végezni. Egyedül a lépcsőház rendezett.

Az első emeleten a Goethe Intézet nyelviskolája működik. A harmadik emelet is fel van újítva, de a frissen festett plafonon máris beázásnyomok éktelenkednek.

Fenn, a harmadikon lakik a belga úr.

A lakók hosszú ideig abban a hiszemben voltak, hogy önkormányzati bérlakásban laknak. Senki nem közölte velük, hogy ez már nincs így. Panaszkodtak is eleget, nem csinál az önkormányzat semmit, hagyja lepusztulni ezt a szép épületet. Még a villanykörtéket sem hajlandó kicserélni a folyosón. Felállványoztatja a házat. Így áll már két éve. Nem zárnak az ablakok, és ha esik az eső, bizony áll a víz a lépcsőházban.

A lakók közül többen szerették volna megvásárolni a lakást. Abból indultak ki, hogy a bérlőnek elővásárlási joga van. Mint a későbbiekből kiderül, ebben nem tévedtek.

– Háromszor adtam be vételi szándéknyilatkozatot a terézvárosi önkormányzathoz. Tizenöt éve arra várok, hogy meg tudjam végre venni a lakást. Más önkormányzatok már rég eladták a lakásokat a bérlőknek. A leveleimet még válaszra sem méltatták – panaszolja az egyik második emeleti lakó.

– Az újságból kellett megtudnom, hogy az egész épületet eladták. Állítólag a belga úr vette meg a harmadikról. Senki nem tud semmi biztosat. Mindenki csak találgat. A belga úr tegnap azt mondta a liftben, nem kell aggódni, minden rendben lesz. Ez az egész szerinte csak politika.

Igaza lehet.

Lesöpört javaslatok

Az önkormányzati képviselő-testület Lászay János ellenzéki képviselő indítványát arról, hogy az Andrássy út 47. szám alatti ingatlan elidegenítéséről meghívásos pályázat keretében döntsön, elutasította. Mint ahogy elvetette az összes többi ellenzéki javaslatot is.

– Bizonyítottan több vételi ajánlat volt az épületre, mégis pályáztatás nélkül, példátlan alacsony áron döntöttek az eladásról. A többi ajánlatról hallani sem akartak – mondta Lászay János, a Terézvárosi Önkormányzat Fidesz-MDF-Fidelitas frakciójának vezetője. Lászay szerint hagyomány az MSZP-SZDSZ-vezetés idején, hogy a kerület lakói az újságból értesülnek épületük eladásáról. – Ez történt 1994"98 között is, amikor eladták többek között az Andrássy út 25. szám alatti Balettintézetet és az Andrássy út 11. számú épületet. A Balettintézetet 220 millió forintért kótyavetyélték volna el, de szerencsére a polgári többségű önkormányzatnak sikerült a választások után a vételárat 440 millió forintra feltornászni – tette hozzá.

Ám ezúttal az önkormányzat már beérte 150 millió forinttal. A belga úr ennyit adott az egész épületért. Az államháztartási törvény és a kerület rendelete alapján kötelező lett volna az érték miatt pályázatot kiírni. A kerület szocialista-szabad demokrata vezetői mégis úgy döntöttek, nem írnak ki pályázatot. A döbbenetesen alacsony vételárat egy év alatt fizette ki a vevő, aki egyébként nem más, mint az ENNET Ingatlanfejlesztő Kft. Telephelye az Andrássy út 76. szám alatt található. Az ENNET többségi tulajdonosa egy brüsszeli cégen keresztül a házban lakó belga úr. Őt is felkerestük a harmadikon. Készségesen megmutatta az általa lakott és pompásan felújított háromszobás lakását. Elmondta, hogy 1993 óta él Magyarországon, és szeretné az épületet az eredeti szépségében helyreállítani. Azt mondja, ez a szakmája, ért hozzá. Körülbelül 30 százaléknyi bérleménnyel rendelkezik a házban. Ő adja albérletbe a Goethe Intézetnek az első emeleti helyiségeket, amelyeket már szintén felújított, csak sajnos beáznak, így a munkája tönkrement. A neve elhallgatását kérő belga úr 1,4 milliárd forint összegben teljes épületfelújítást tervez, és állítja, hogy a sajtóban megjelenő hírek, amelyek szerint egymilliárd forintért árulná a házat, nem felelnek meg a valóságnak. – Két-három év alatt szeretném, ha kész lenne az egész épület. Minden bérlővel meg fogok állapodni. Nem akarom eladni a házat. A felújítást követően a lakásokat és az üzlethelyiségeket újra bérbe akarom adni – mondta.

Hogy miért nem egy magyar vállalkozó vehette meg ezt a palotát, ha már az önkormányzat nem képes a tulajdonosi kötelezettségeinek eleget tenni és a ház állagmegóvásáról a törvényben foglaltak szerint gondoskodni? Hogy miért adták el nevetséges áron akkor, amikor egyetlen lakás értéke az Andrássy úton meghaladja a 30 millió forintot? Hogy miért nem írtak ki pályázatot? Hogy miért söpörte le az összes ellenzéki javaslatot az asztalról a szocialista-szabad demokrata vezetés? És hogy vajon miért nem tájékoztatták a lakókat?

Mindezt persze nem tudhatja a névtelenségbe burkolózó belga úr. Szerinte ez csak politika. Neki eladták, ő pedig megvette. A lényeg az üzlet. Azt mondja, az ő helyében más is megvette volna ennyiért. Ebben is igaza lehet.

Csere, opcióval

Az Operával szemben, az Andrássy út 21. szám alatt álló, valamikor jobb időket megélt műemlék ház ugyancsak siralmas állapotban van. Csakúgy, mint társai, a romos paloták, sorra az Andrássy úton. És talán már nem meglepő, hogy a bérlők itt is a sajtóból és a különböző mendemondákból értesültek a ház eladásáról.

De itt egy kicsit más a helyzet. Ezt az épületet nem eladták, hanem elcserélték. A csereszerződés a VI. kerületi önkormányzat és az Amelus Kft. között jött létre. Az Amelus Kft. egyébként az egyike annak a befektető csoportnak, amely az Andrássy út 4. szám alatti ház többségi tulajdonát is megszerezte. (Demokrata 2005/15.) A cég telephelye a Révay u. 3.-ban található, ügyvezetője Mátyás Dóra Berta, tulajdonosa a Marsall-szigeteken bejegyzett Labor Ltd. Az Amelus Kft. az Andrássy út 21. szám alatti palotáért cserében egy, az Andrássy út 4. szám alatt található fürdőszobaszalont ajánlott fel! Ám azt is úgy, hogy opciós joga van az üzlethelyiségre, vagyis szeretné visszavásárolni. Egészen pontosan nem is az Amelus, hanem az M&V Kft. Az a cég, amelynek tulajdonosa a Mátyás és Garai ügyvédi iroda, valamint a Marsall-szigeteken bejegyzett Labor Ltd. (Trust Company Complex MH.). Az a társaság, amelynek ügyvezetője nem más, mint Mátyás ügyvéd leánya, Mátyás Dóra Berta.

A felek az épület értékét lakottan 406 millió forintban határozták meg. Ebből 106 millió forint a lakások és 300 millió forint az üzlethelyiségek értéke. A csereingatlan árát, 111 millió forintot ebből levonták. A különbözetre az Amelus Kft. bankkölcsönt vett fel. 2005. február 9-én a fennmaradó összeget átutalta a bank, február 10-én pedig a földhivatali nyilvántartásba az Amelus Kft. „tulajdonjog-fenntartással történt csere” be is lett jegyezve. A szokatlanul gyors földhivatali ügyintézés talán szintén nem a véletlen műve…

A történethez hozzátartozik, hogy az Örökségvédelmi Hivatal a cseréhez első körben nem járult hozzá. A lakók abban a hiszemben voltak, hogy a csere így nem is jön létre. Létrejött. A bérlők képviselője elmondta, őket az iroda tájékoztatta: a hivatal elnökéhez, Varga Kálmánhoz személyesen bejelentkezett Mátyás úr. Mátyás ügyvédet Varga úr elnöki meghallgatáson fogadta. Elbeszélgettek, majd ezt követően az Örökségvédelmi Hivatal mégiscsak engedélyezte a cserét.

– A lakók képviselőjét azóta sem fogadta az elnök – tette hozzá.

Van azért ennek a képtelen történetnek egy kis pikantériája: az Andrássy út 21. szám alatt működő Osztrák Intézet a helyiségeket éppúgy, mint a Goethe Intézet, az Andrássy út 47. szám alatt lakó, a fentiekben már bemutatott belga úrtól bérli. A belga úr pedig ezt az ingatlant is, akárcsak a sajátját korábban, az önkormányzattól vette bérbe. De ha az Amelus Kft.-t tulajdonosként bejegyzik, akkor a belga úrnak meg kell állapodnia Mátyás ügyvéddel az Osztrák Intézet bérleti díjáról. És ez lehet, hogy nem lesz könnyű. Az üzleti logika szerint az Osztrák Intézet fizetheti a bérleti díjat közvetlenül a Mátyásnak is. Így még nagyobb a haszon. Lehet, hogy a belga úr elveszíti egyik kuncsaftját? Hiába, az üzlet az üzlet.

Nekünk otthonunk

Mátyás úr már ajánlatot is tett a lakóknak: 180 ezer forintot fizet a lakások négyzetméteréért. De ezt az Andrássy 21. lakói már nem nézték tétlenül. Lakóközösségi egyesületet alapítottak. 2005-ben ott tartunk, hogy a kerület polgárainak érdekvédelmi szervezetet kellett létrehozniuk a saját választott képviselőikkel szemben!

Az öttagú vezetőséggel és harminc körüli taglétszámmal rendelkező civil szervezet legfőbb célja, hogy megakadályozza ezt a rendkívül igazságtalan és méltánytalan tranzakciót. Tagjai azt akarják elérni, hogy az önkormányzat a bérlőknek adja el az ingatlanokat és az önkormányzattal, valamint az Örökségvédelmi Hivatallal együttműködve találják meg a felújítás ésszerű módozatait. A szervezet elnöke bízik benne, hogy a terézvárosi önkormányzat és az Örökségvédelmi Hivatal ellen indított pereket megnyerik, aminek nyomán kellő figyelmet fog kapni a jövőben az ingatlan és a benne lakók érdekei is. Az egyesület működésének köszönhetően az Andrássy úti paloták lakói között pártállástól független civil összefogás jött létre. A legfontosabb kérdésben soha nem lesz vita köztük: van, akinek a ház vagyontárgy, és van, akinek bevételi forrás. Nekik jóval több annál. Nekik az otthonuk.