Cigányok asztala

Délelőtt 11 órakor már kígyózik a sor Ásós Géza október végén megnyitott Kira Vendéglője előtt, a Gyulai Piac és Vásárcsarnokban. Munkásruhás és irodai kiskosztümben érkező vendégeket is szép számmal látunk, de akad olyan rászoruló is, akitől a tulajdonos nem fogad el pénzt.

A falatozó kínálata nem éppen vegetáriánusoknak való: a vitrinek mögött hagyományos, ugyanakkor Ásós Géza fantáziáját és ízlését dicsérő ételek sorakoznak. A vendégek láthatóan szívesen legeltetik szemüket a frissen gőzölgő, illatos ételforgatagon. Van itt minden a cigánykáposztától és a hagymás vértől a pacalon, a birkapörköltön és a sült csülkön át a gírosztálig és a csülökburgerig. A tulajdonos olyan tempót diktál, ami méltó az okostelefonról kihangosított ütemes cigányzenéhez. Miközben fejben számol és kiszolgál, rendelést intéz és brüsszeli útjáról nyilatkozik a sajtónak, arra is van gondja, hogy a melegen tartó edények folyamatosan tele legyenek. Mindenkihez van egy-két kedves szava. A törzsvendégeket név szerint ismeri, érdeklődik a családok hogyléte felől, a férfiakkal viccelődik, megdicséri a hölgyek új ruháját és frizuráját. A napi teendőik miatt időnként gondterhelt arccal érkező, jellemzően nem roma vásárlók mosolyogva távoznak. Adnák is a borravalót szívesen, de Ásós Géza inkább lefelé, az egész számok irányába kerekíti az árakat.

– Ma akciós nap van, testvérem – mondja tréfásan, miközben emberes adagokat porcióz.

– Gratulálunk az üzlethez, több ilyen kéne még a városba – feleli a vendég.

Ásós Gézát már jól ismerik a településen, hiszen a Gyulai Várfürdőben nyári éttermet működtet, de tíz éve a közeli Békésben is megnyílt az üzlete, és rendszeresen jelen van a megye nagyobb fesztiváljain is. Gyerekkori álma beteljesüléséhez azonban hosszú, fáradságos, akadályokkal és vargabetűkkel teli út vezetett, éppen úgy, mint a népmesékben.

– Sok békésihez hasonlóan tisztes szegénységben nőttem fel a 80-as években, mégis szívesen emlékszem vissza a gyermekkoromra. Akkoriban nem volt ilyen különbség a cigányok és nem cigányok életszínvonala között, mindenki dolgozott. Apám betonkeverő telepen segédmunkásként, édesanyám meg virágkertészetben. Jómagam pedagógusnak készültem, egy évig még főiskolára is jártam, de aztán a családalapítás miatt abbahagytam a tanulást – emlékszik vissza. A főzés alapjait sem az iskolapadban sajátította el, hanem a szüleitől és anyósától. Mára sikerült megtalálnia saját irányvonalát.

– Az én üzletfilozófiám, hogy nem elég nagyon ízletesen megfőzni egy marhalábszárat, el is kell tudni adni az ételt kedvességgel, ízlésesen tálalva, tiszta környezetben. Úgy gondolom, hogy nekünk, cigányoknak nem kell tanítani a vendégfogadást, mert a zene és a tánc mellett ez is a vérünkben van – mondja.

Ásós Géza arról is mesél, hogy nemrég nagy megtiszteltetés érte, amikor Járóka Lívia, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője meghívására Brüsszelben tarthatott szakmai előadást az I. Nemzetközi Roma Vállalkozói és Vezetői Fórumon. Mint mondja, bár nagy sikere volt a belga fővárosban, nem szállt a fejébe a dicsőség, ugyanaz a Ásós Géza tért haza Békésbe, mint aki elutazott onnan.

– Az előadásomban azt fejtegettem, hogy a jelenleginél sokkal több lehetőséghez kellene juttatni azokat a romákat, akik ki akarnak törni az öröklődő szegénységből. Az én felfogásom szerint a tisztességes kétkezi munkából származó jövedelemnek sokkal nagyobb értéke van, mint a bűnözés során szerzett javaknak, legyen szó cigány vagy nem cigány családokról. Itt, a mi vidékünkön szinte csak a többségi társadalomból származó „fehér” emberek árulják a drogot, futtatnak lányokat és adnak magas kamatra uzsorahitelt. Elismerem, hogy Borsodban ez másképpen van, de ideje volna már leszámolni azzal a sztereotípiával, hogy bűnöző csakis cigány lehet!

Ásós Géza arról is beszél, hogy szerinte az országos felzárkóztató programok forrásai nem mindig kerülnek a megfelelő helyre. Főleg azokért a gyerekekért fáj a szíve, akik szüleik nemtörődömsége miatt esélytelenül nőnek fel. Véleménye szerint sokat segítene a probléma megoldásában, ha olyan helyben élő, hiteles emberek választhatnák ki a boldogulni akaró támogatandó családokat, akik jól ismerik a körülöttük élők napi gondjait. Szerinte a közel milliós létszámú hazai roma társadalmon belül nagyon sok olyan Ásós Géza él, aki nap mint nap hajnalban kel, elmegy térkövezni, kubikolni, takarmányüzembe, gyárba dolgozni, hogy el tudja tartani a családját. Az ő munkatársai is kivétel nélkül cigányok, van közöttük egykori parkgondozó és építőipari munkás is. Amint kifejti, sajnos a média kevés példaértékű történetet karol fel, nyilván nagyobb üzlet benzinkúton verekedőkről szóló hírekkel tovább gerjeszteni a többségi társadalom előítéletét, mint bemutatni egy hétköznapi életet élő tisztességes roma családot.

A vállalkozó hangsúlyozza, hogy napjaink munkaerőhiánya végeredményben kedvez a roma munkavállalóknak, hiszen a munkaadók kénytelenek olyan bizalmi pozíciókba is felvenni őket, ami korábban jóformán elképzelhetetlen lett volna. Ma már például Békés vármegyében is egyre több a cigány ételfutár vagy éppen konyhai dolgozó.

1 2 3 / 3

– A többségi társadalomnak előbb-utóbb meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy a cigányok értéke emelkedni fog a munkaerőpiacon, és nem csak Magyarországon. Brüsszelben világosan láttam, hogy a fizikai munkát végző kiszolgáló személyzet kizárólag afrikai, kreol, arab és cigány emberekből áll…

Beszélgetésünket egy élő rádióinterjú szakítja meg, amiben a vendéglátós a közeli Márton-nap kapcsán a libacomb meg a libamáj elkészítésének rejtelmeibe avatja be a cigány gasztronómiai műsor hallgatóit.

– „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a mondás, bár az igencsak elszállt baromfiárak most egyáltalán nem kedveznek ennek a régi népszokásnak – jelenti ki csípősen Ásós Géza a maga szókimondó stílusában, majd megjegyzi, hogy nála a Márton-napi menüsor favoritja a friss zöldségekkel gazdagított libanyakleves és a lelket is melengető, méretes sült libacomb pezsgős vöröskáposztával meg hagymás krumplival.

Ásós Géza fiatal kora ellenére nagy utat járt be a gipszkartonszereléstől a békési, majd gyulai étkezde megnyitásáig. Keserédesen idézi fel emlékeit az évtizede rendezett Szegedi Toros Pálinkafesztiválról, amikor az emberek csodálkozva súgtak össze a háta mögött, azt kérdezgetve, hogy mit keres itt egy cigány vendéglátós. Elmeséli, hogy ma is vannak olyan roma kollégái, akik megsértődnek, ha lecigányozza őket, mert vállalkozásuk szempontjából kockázatosnak tartják származásuk nyílt felvállalását. Ásós Géza ma már nosztalgiával tekint az első két veszteséges üzleti évére, hiszen a kitartása őt igazolta.

Májusban Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat vehetett át Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől a nemzetiségi kulturális örökség fennmaradása érdekében kifejtett tevékenységéért. Az elismerést kivételes felelősségnek tartja, és igyekszik nap mint nap hiteles példát mutatni cigány és nem cigány testvéreinek. Az álma egy bevásárlóközpontban működtethető street food jellegű konyha, amelynek segítségével közelebb vihetné az emberekhez a cigány gasztronómiát.

Dicsőségfalának tanúsága szerint országosan ismert művészek is megfordultak már nála, élükön a Kossuth-díjas énekművész Bangó Margittal és a néhai Gesztesi Károly színésszel.

Nem tagadja, hogy szereti a pénzt, de a polgárpukkasztó hivalkodás távol áll tőle. Nem hord vastag aranyláncot, és élénk színű, drága sportkocsival sem szeli a kilométereket. Tisztában van vele, hogy felesége támogatása nélkül mindezt nem érhette volna el, és büszke rá, hogy három gyermekük útja talán már kevésbé lesz rögös, mint az elődeiké.

Arra a kérdésre, hogy mi a sikerének a titka, így válaszol: „A könnyű idők gyenge, a nehéz idők erős embereket szülnek.”