Cigányútra ment választás

Miért szakadt két részre a falu és gyűlöli egymást utcán, kocsmában, piacon, orvosnál a „gézás” meg a „zsigás” alakulat? Az országos önkormányzati választáson tavaly Vavrik Géza paraszt (magyar) nyert, de ellenfele, a roma Fekete Zsigmond is „bőven” bekerült a testületbe, noha a 3300 lelkes faluban ma már csak 150 magyar lakik. Nem is viselték ők ketten sokáig az együttlétet, és „Zsiga” három képviselőtársával idén júniusban, Vavrik polgármester összeférhetetlenségére hivatkozva feloszlatta a grémiumot.

Következett a második menet október 5-én, amikor aztán mindkét oldal bevetett mindent, ami a keze ügyébe került, mégis, vagy ezért országos botrányba (szenzációba) torkollott a szavazás, amely végén Vavrik, majd Fekete óvására a Területi Választási Bizottság akkora „problémákat azonosított”, amelyek megingathatják a választás hitelességét. Ezért meg is semmisítették annak eredményét és november 2-ára, halottak napjára (?) írták ki a harmadik menetet. A falusi piacon pénteken délelőtt mint leharcolt másnaposok kóvályognak a buraiak, de ha az újabb vasárnapi ütközet kerül terítékre, káromkodva ütlegelni kezdik a levegőt meg az ellenséget. Fél órája egy gézás meg egy zsigás atyámfia verte véresre egymást, szörnyülködött a szemközti orvosi rendelőben Fehér Imre, egyikük rokona.

De „történelmet csináltak” azzal is, hogy októberben a hat képviselői helyért – nem elírás – 77-en indultak, alig kevesebben, mint a például a 160 ezer lakosú Szegeden, ami csöppet sem a demokrácia Tisza-parti túltengését reprezentálja, mert a 77-ből cirka 50 kamujelölt volt, akik nem azért vitézkedtek, hogy nyerjenek. Őket azok indították, akik tényleg pozíciót akartak, és pénzt, paripát, ígéretet, fenyegetést sem kíméltek bevetni csak azért, hogy a kamujelöltek delegáltjain keresztül a szavazóhelyiségekben, az urnák előtt segítsék, utasítsák, irányítsák a romákat, kinek a neve mellé húzzák be azt az ikszet. Következik ebből az is, hogy akár indulókból, úgy delegáltakból is több mint 70 szorgoskodott, kiabált, manipulált szavazás közben. Még szerencse, hogy mindnyájan elfértek az egyenként 200 férőhelyes kultúrban meg tornateremben. Fűrészpor sem kellett a cirkuszhoz.

A stratégia a 2019-es választás óta ugyanaz, és működik: befűzni, aztán lefizetni a kamujelölteket, majd a delegáltjaikon keresztül megmutatni a „segítséget kérő”, sokszor analfabéta szavazóknak, akiknek a fülkébe sem kell belépniük, miként töltsék ki azt a fránya szavazólapot. Az akció egész napos és félelmetes légkörben zajlik, ami fölött bizottság, jegyző, rendőr és senki sem képes rendet tartani. Hogy nem törvényes? Különben meg folyamatosan szavazhatnának az idők végezetéig. Pénzes Tímea aljegyző szerint is tarthatatlan, kezelhetetlen a helyzet, hiába kért októberben is fokozott rendőri jelenlétet.

Miután megkérdezem a választási iroda egyik tagjától, az anyakönyvvezető Túró Piroskától, hogy vasárnap is számítanak-e botrányra, habozás nélkül igent mond, sőt a tettlegességet sem zárja ki. Adatai szerint az egymással szóba sem álló Vavrikon és Feketén kívül most „csak” 62 képviselőjelölt indul, a delegáltak viszont lesznek 70-en. A magasnak mondható, több mint 70 százalékos részvétel Túró Piroska szerint szintén megmarad, mert ha fárad is Bura, a harci kedv töretlen.

– Én is gézás vagyok cigány létemre, mert Vavrik jó ember – mondja a hivatal ajtajában, kezében felmosóronggyal Heni asszonyság, aki közmunkási járandóságából hat gyereket nevel, a legidősebb most érettségizett, ráadásul egyedül, mert az embert elszerették, oszt’ ment a levesbe.

– Magyar paraszt kell nekünk vezírnek, mert a Zsiga tudatlan, hiába a fajtám meg tele van pénzzel – erősít rá Éva kolleginája, miközben papírgurigát agyusztál a férfi-wc-be. – Zsiga emberei agytudatlanok, csak hatalmat akarnak fölöttünk. Attól, hogy hússzor annyi cigány van Burán, mint paraszt, még nem lett több eszünk.

– Még hogy a Zsiga tele van pénzzel! – szól vissza a titkárságot vezető Fehérné Szilágyi Anita, Vavrik egyik harmadszor is induló képviselője. – Hát úgy hallottam, az októberi győzelmére már hintót is rendelt, a vastag nyakláncai mellé meg aranyozott koronát a fejére, mert a falu királyának képzeli magát.

– Pofára esett, hiszen Géza nyerte a választást, csak érvénytelenítették – szúrja közbe mondókáját Turó Flórián. Szerinte Vavrik Géza szülei rendes, dolgos emberek, a fiuk meg közgazdásznak tanult, és a Zsigával sem az a baj, hogy cigány, hanem az, hogy tudatlan, ráadásul üzletel, uzsorázik, kilóra megvesz, akit akar, a szintén kőgazdag apja meg adja alá a lovat.

Nem sokkal később, Fekete Zsigmond oroszlános, harsány színezésű háza és a mellette nyitott falusi boltja előtt Vavrik is megkapja a magáét a tiszaburai Tisza-sziget vezetőjétől, Varga Sándortól, „Zsiga” egykor még fideszes hívétől, aki szerint Magyar Péter egy tahó, de arra jó, hogy felnyissa az Orbán Viktorba zúgott cigányok szemét.

– Kivételez és pénzeli saját embereit Vavrik, a trafikjában meg kamatra adnak a bagósoknak hitelt, ráadásul beköltözött Szolnokra a családjával, mert ha itt lakna, félne tőlünk – sorolja Varga. Állítja azt is, hogy Vavrik fiatalon velük ivott, szórakozott, csak egy szerencsétlen balos fickó volt, most meg a sört whiskyre cserélte. Szerinte az a maradvány 150 magyar már nem tényező a faluban, akkor sem, ha Zsiga kevesebb szavazatot kapott, mint Géza. Vasárnap győzni fog.

Nem kímélik egymást, annyi szent! Babakocsis asszonyok kiabálják oda nekünk, hajrá, Zsiga!, mire biciklis paraszt tromfol rájuk az aszfaltról: csaló gazember! Szelíd, égi arcú néni tolja kerékpárját, akár ha meghódítani kerekezett volna le a földre a haragos emberiséget, közte a burai népeket. Mészáros Imréné télbe fordult tincsei alatt könnyeit morzsolgatva panaszkodik, hogy életében nem félt annyira, mint az utóbbi esztendőben, mióta hites ura Szent Mihály lován az égbe kaptatott.

– Egyedül már szürkületkor rettegek, mert odakint kurjongatnak a drogosok, három napja össze is vertek két embert a Géza csapatából. Mennék innen lakni a lányomhoz Kerepesre, de a házamra a cigányok végett komoly érdeklődő nincsen.

Nem úgy Fehér Gergő, aki egy fura építésű, nyitott furgonnal most is cement után furikázik: elöl a gyerek, mögötte 27 éves apja ül, a platón meg az asszony guggol. Gergőnek munkája van, hitelt kapott, építi a fészket. Miután mondom neki, hogy speciális furgonja platójáról akár Magyar Péter is beszélhetne a jónéphez, odaböki: „Azt a gyengusz-mangusz ficsúrt nem tűrném meg a masinámon, kihűl az magától is, mint a forró pite.”

– Félvér gyerek vagyok, nekem csak az apám cigány, de nálunk mindenki fideszes, én is majd Vavrikra szavazok vasárnap – indítja nyitott családi limuzinját.

– Jól vagy, néném? – nyit be a lelakott orvosi váróba egy féllábú atyafi.

– Jól a fenét! – köszön vissza a sorára váró asszonyság. – Eridj már! Ha jól volnék, nem itt ülnék – nevet hozzá.

A falusi dokit, aki éppen egy várandós, csillogó szemű, de erősen vashiányos fiatalasszony vénáját keresi az infúziós tűvel, minden falusi isteníti, pedig – és nem elírás – háromezer beteg tartozik hozzá, de egyikük sem haragosa. Az infúzió csöpög, a hordozható melegítőgomba berreg, ütemére az asszisztens vacog. Ha ezt egy pesti fehér köpenyes meglátná, esküjét feledve, homlokegyenest menekülne innen.

– Magam a fővárosból, a Margit híd lábától húsz esztendeje költöztem ide, azóta a szüleimet látogatni járok csak haza – jegyzi meg szerényen Horváth Balázs, akinél a betegek szerint mindig nagyüzem van, és aki gyakran hatásosabban gyógyít türelmes szép szóval, mint keserű pirulával.

– Budapesten az ember uralkodik a városon, itt viszont mindent a jó Isten alkotott. A cigányok gyakran beleordítanak ebbe a békességbe, amúgy viszont meleg szívű emberek, telve rászorultsággal.

A mélyen vallásos Balázs doki miközben harmincfős bibliamagyarázó csoportot verbuvált, házat, földet vett, legutóbb pedig egy roma asszonyt, feleségül. Ketten két hektárt művelnek, szakajtóban kelt csibéket nevelnek, és száz gyümölcsfáról évente kétezer üveg befőttet tesznek el, nagyrészt karácsonyi ajándéknak. Tiszaburán ismeretlen a hálapénzfizetés, hacsak az nem az, amikor az orvos saját zsebből ad a betegének kanalas orvosságra vagy kenőcsre valót. No, erre tényleg büszke lehetne a magasságos Magyar Orvosi Kamara.

– Sajnos – mondja minden büszkeség nélkül dr. Horváth – szerintem is lesz veszekedés, dulakodás meg balhé a vasárnapi választáson. Már kevesebbért ölre mennek, engem olykor éjszaka is felkiabálnak az ablak alól, ha valamelyik portán vér folyik. Pedig a végére kellene járni ennek, és nyerjen a Géza harmadszor is, vele jár jobban a falu.

Vavrik a Guinness Rekordok Könyvébe is beillő mutatványa okán, tudniillik hogy egy éven belül már harmadszor áll a voksmérlegre, kérdés is felvetődik, hogy vajon egy normális, családos ember mi végre tesz ilyet. Azt mondja, kizárólag szülőfaluja érdekében, ahonnan negyvenesztendei hűség után, éppen három gyermeke, azaz a családja boldogulása miatt költözött be Szolnokra.

– A másik oka pedig annak, hogy ebben a méltatlan versengésben kitartok, az a tény, miszerint már csak 150 magyar él Burán, mégis 597-en szavaztam rám, azaz több száz cigány is. Értékelem a bizalmukat, és szeretném megszolgálni – indokol szegényesen berendezett irodájában. – Hat képviselőnek induló társammal együtt, akik közül négyen romák, most is győzelmet várok. Nem is érdekli tovább a liberális médiát már a burai balhé, mert a rám adott cigány szavazatok elejét vették bármiféle kirekesztésnek vagy rasszizmusnak.

Nincs gumicsont, nincs mit tovább rágni, ráadásul a „trafikos hitelezés” vádja is megdőlt, a rendőrségi nyomozás nem talált semmit. Ugyanakkor szerinte a Fekete klán több tagja is a bűnözői világban, némelyikük pedig a börtönben is otthonos.

– Félek-e tőlük? – kérdez vissza, de nem néz a szemembe. – Nemrég Fekete egyik embere elmesélte, valakit megbíztak pénzért, hogy üssön szét… Szóval, ha itthon laknánk, éjszaka félnék tőlük. Lehetnek úgy negyvenen, akik le akarják uralni az egész falut. Tudtommal most is 50 ezret adnak egyetlen szavazatért.

– Hogy én uzsorázok meg lopok – pattint rám boltja ajtajában egy dobozos kólát Fekete Zsigmond –, az lehetetlenség! Csak egy embert hozzon ide elém, aki ezt állítja! Nekem erkölcsim is van, megmutassam? – simogatja maga elé vont kisfia fejét. – Nem voltam büntetve. Hogy van pénzem, és ingyenfagyit veszek az összes gyereknek, meg csomagot osztok, csak azért van, mert jót akarok a falunak. Tudnám vezetni a cigányságot, Géza viszont polgármesterként nem akart velünk együttműködni, ezért oszlattuk fel a testületet. Az októberi időközi választáson meg csalt az embereivel együtt. Ezért óvtam én is. Hogy fél-e tőlünk Vavrik? Szerintem fél. Vasárnap szorosan, de mi győzünk.

– És ha mégsem? – kérdem tőle. – Elfogadja a vereséget?

– Elfogadom, ha az egész tisztességes lesz – mondja, és indul a dolgára.

De mitől lenne az, kérdem már magamtól. Az út túlfelén egy háromlábú korcs kutya éppen belebucskázik a vizesárokba.

„Gyilkoljatok le minden fideszest!”

Varga Sándor tíz év Fidesz után ment el a Tiszába, szigetet is csinált nekik Tiszaburán, de mára a disznópörköltes nokedli is kifordul tőlük a gyomrából. Riportunk.