Cikázó papucsosok

– Good night – köszön rutinos angolsággal a 3. kerületi társasház külföldi lakójának Gazdag Tamás. A futár a közeli Széll Kálmán tér egyik népszerű gyorsétterméből hozta a megrendelt, kissé késői vacsorát – az óra szerint hamarosan éjfél. A megrendelő elmormol valami köszönetfélét, és már csukja is az ajtót, de Jácint sem akar sokat időzni a helyszínen, egy perc sem telik el, máris a lépcsőn siet lefelé. A munkának koránt sincs vége, jön a következő cím – itt csak annak van esélye tisztességes megélhetésre, aki folyamatosan pörög…

A leírt villámgyors dialógus azonban egyre gyakrabban fordított felállásban hangzik el, azaz a futár külföldi, elsősorban EU-n kívülről, vagy ahogy mondani szokás, az egzotikus országok egyikéből érkezett. Ez a trend annyira jellemző lett, hogy már az utcán sétálgatva is szembeötlik. Míg néhány éve főként magyar diákok, fiatalok és mellékállást keresők pörgették a futárapplikációkat, mára mindennapos, hogy távol-keleti vagy afrikai futárok hozzák ki a rendelésünket. Azért csatlakoztunk Tamáshoz éjszakai útjára, hogy kiderítsük, miért alakult át ennyire a futárszakma.

Tényleg kevés a pénz?

Kőröz a médiában egy instant megfejtés, miszerint annyira keveset lehet keresni a ételkihordással, hogy ennyi pénzért a magyarok már nem hajlandók nyeregbe pattanni. Ez azonban, legalább is ebben a formában nem igaz.

– Meg lehet élni a futárkodásból – szögezi le kérdésünkre Tamás, sőt azt is hozzáteszi, hogy aki rutinos, ismeri a futárappok működését, kisujjában van, hogy mit jutalmaznak az algoritmusok, és nem utolsósorban úgy ismeri a kiszállítási területét, mint a tenyerét, tudja, melyik étteremből, kifőzdéből rendelnek sokat, hol érdemes fuvarra várni, az a magyar átlagfizetés fölött is kereshet a futárkodással. Az viszont tény, hogy az elmúlt pár évben jelentősen romlottak a futárok életkörülményei.

– Gyakorlatilag három-négy évvel ezelőtt ugyanennyit lehetett keresni a futárkodással, ám akkor ez még jó pénz volt – magyarázza a futár. Csakhogy a pénz értékét olvasztotta az infláció, emelés viszont nem jött. A covid alatt ugyan ugrásszerűen megnőtt a rendelések száma, de akkor tömegesen jelentkeztek futárnak a munkájukat elvesztett emberek.

A járványhelyzet utáni visszarendeződés sem javított a helyzeten. Emögött az újnak számító platformgazdaság kőkemény logikája és a magyar munkaerőpiac változásai állnak. Az elmúlt években jelentősen nőttek a vállalkozói terhek (elég a kata adózás 2022-es szigorítására gondolni), és mindemiatt együttesen sok tapasztalt hazai futár inkább pályát váltott, vagy külföldre ment dolgozni – Bécsben például számos magyar vállal ételkiszállítást. Ugyanakkor a hazai munkaerőhiány miatt a kiszállítócégeknek lépni kellett: ha nincs elég magyar futár, hozattak külföldről. Főleg, hogy a Wolt 2022 végén amerikai tulajdonba (DoorDash) került, és nem sokkal utána megjelent náluk a futárközvetítő „flotta” rendszer, amelynek keretében külsős cégek toboroznak és foglalkoztatnak futárokat a platform számára. Ezek a flottapartnerek gyakran Ázsiából hoznak munkaerőt.

Vendégmunkások csak egy biciklivel

Az üzleti modell tipikus szabad piaci: a Wolt vagy Foodora mint platform minimális saját kockázattal működik, a futárok nem alkalmazottak, hanem vállalkozóként vagy diákszövetkezeten át, illetve flotta cégen keresztül szerződnek. A platform nem ad járművet – cserébe szabadon, rugalmasan dolgozhatnak, amikor akarnak. A belépési küszöb rendkívül alacsony: sem papíron, sem technikailag nem kell sok hozzá, elég egy okostelefon és egy bicikli vagy robogó. Még nyelvtudás sem feltétel.

– Ebből bizonyos körök jól profitálnak. Ígérnek a vendégmunkásnak fűt-fát, utána meg kihasználják azt, hogy több ezer kilométerre van otthonról, nem beszéli a nyelvet, nagyon nem tud ugrálni – magyarázza a futár, de a közösségi médiában is felbukkannak olyan posztok, amelyek méltatlan körülményekről árulkodnak. Egy népszerű Reddit-poszt írója például arra hívta fel a figyelmet, hogy a vietnámi futárok kiszolgáltatott helyzetben vannak. Állítása szerint sokukat két évre szerződtették alacsony bérért, és a közvetítő cég a futárok útlevelét is begyűjtötte, megnehezítve, hogy más munkát keressenek. Mindez kapóra jön a kiszállítás vállaló magyarországi cégeknek is, akik így nem kényszerülnek a címpénzek emelésére. A hazai futárok érdekképviseletei rendszeresen felemelik a szavukat a transzparencia és a tisztességes bérezés érdekében. 2025 tavaszán anonim nyílt levélben sorolták a Wolt/Foodora-futárok a panaszaikat: órabérük az irreálisan alacsony szintre esett vissza, miközben nőttek a költségeik. A flottacégek térnyerését is okolják a bevételek csökkenéséért – Tóth Gergő, a Futárok Ligája képviselője szerint a külsős cégek által behozott olcsó munkaerő lenyomja a díjakat.

Romló minőség

A vendégmunkások alkalmazásával kapcsolatban a kiszállító cégek azt kommunikálják, hogy a nyelvi nehézségek kapcsán legtöbbször inkább csak furcsa pillanatok adódnak, mint valódi probléma, és egyébként is, az applikáción keresztül lehet kérni magyarul beszélő diszpécser segítségét, ha a rendeléssel probléma adódna. Csakhogy a felszín alatt szemlátomást nem megy minden ilyen flottul.

– Egyre gyakrabban írják a rendelők a megjegyzés rovatba, hogy magyarul beszélő futárt kérnek. Bár az égvilágon semmi garancia nincs rá, hogy teljesül a kérésük, de azért ez sokat elárul – mutat rá a Demokratának nyilatkozó futár, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy vélhetően pont a tömegesen beérkező külföldi munkaerő hatására a cégek elkezdtek a követelményeikből visszavenni. Míg korábban szigorú szabályok vonatkoztak egy futár öltözékére, még arra is, hogyan kell a céglogóval ellátott ételhordót szállítani, mára ezek nagy részét elengedték, csak vigye el a címet. A futár állítja, az igénytelenség egyre jobban eluralkodik, saját szemével látta, hogy egy “papucsos” kolléga a járdán, az ételkihordó táskáján ülve rágta a lábujjkörmeit. Gyorsan beavat abba is, hogy szakmai berkekben az egzotikus országokból érkezett futárokat nevezik papucsosnak, mivel amint enyhülnek a téli mínuszok, azon nyomban a nyitott lábbelire cserélik a cipőt.

Mit érez meg mindebből a lakosság? Sok rutinos budapesti közlekedő panaszkodik, hogy a biciklis és robogós futárok veszélyesen, a KRESZ-szabályokat figyelmen kívül hagyva hajtanak. Ezt a jelenséget azonban nem kizárólag a külföldi futárokra panaszolják. Másrészt sok vendégmunkás nem találja meg a helyét a számára idegen környezetben, nem találja meg a címet, a megrendelt ebéd pedig a kukában landol. A futár ezzel legfeljebb a címpénzét bukja, ami nem egy nagy összeg, az étterem vesztesége, a megrendelő bosszúsága azonban jóval nagyobb. De a kiszállítások színvonala is hagy kívánnivalót maga után, éppen a napokban történt, hogy egy amúgy szimpatikus “vendégfutár” hozott egy többfogásos ebédet szerkesztőségünkbe, arra azonban nem ügyelt, hogy a leves is sértetlenül jusson el hozzánk, így minden elázott. Mit lehet ilyenkor tenni? A problémát jeleztük az elméletileg gördülékenyen működő platformon, lapzártánkig semmi reakció nem érkezett a panaszra…